|
Kamilla: Legbelül/2.
Brennan belépett a Jefferson intézetbe és körbenézett. Megkönnyebbülten állapította meg, hogy ez a hely legalább nem változott, még ha minden más teljesen összezavarodott is az életében. Miközben belebújt a köpenyébe, a legújabb holttest maradványaihoz sietett.
– Dr. Brennan?! – nézett rá meglepetten Zack – Úgy tudtam, hogy ma nem jön be.
– De itt vagyok. Tehát kezdjük el a munkát – intézte el ennyivel a nő, majd a csontok fölé hajolt – Mit tudunk eddig?
A fiú megelégedett a válasszal, nem volt az a kíváncsiskodó típus. Inkább sorolni kezdte a felfedezéseit:
– Nő, 30-35 év közötti. Sérüléseket találtam a bordacsontokon és a vizsgálat kimutatta, hogy egy éles tárgy okozta.
– Ez itt mi? – mutatott a koponyára Brennan.
Zack gondolkodás nélkül rávágta:
– A koponyacsontokat szakszerűen szétválasztották és összerakták, de már gyógyulni kezdett. Ez arra enged következtetni, hogy agyműtéten esett át.
– Tehát beteg volt – gondolkodott hangosan Booth, aki egy széken ülve figyelte őket, ahogy megszokott csapatként dolgoztak együtt.
Kisvártatva Hodgins és Angela lépett a boncasztal mellé.
– Megvizsgáltam az áldozat ruháján talált szemcséket, de semmi szokatlant nem találtam. De bogár barátaim elárulták, hogy az áldozat két héttel ezelőtt halt meg – közölte a férfi magabiztosan.
Brennan a barátnőjére szegezte a tekintetét.
– Ange! Szükségünk lenne a tudásodra az azonosításhoz – szólalt meg, miközben a lány kezébe nyomta a koponyát.
Angela sóhajtott egyet, hogy legyőzze undorát, majd elindult az irodája felé.
Fél óra múlva egy papírlapot lobogtatva állt meg a boncasztal mellett, melyen még mindig a maradványokat vizsgálták.
- Azonosítottam az áldozatot. A neve Kate Wilson, 33 éves. Sikerült kiderítenem a címét és a férje nevét.
- Végre én is tehetek valamit – vette át Angelától a fecnit Booth, amin az adatok álltak – Megyek beszélek a férjjel.
Hirtelen mozdulattal felállt a székről, és a kijárat felé vette az irányt.
Brennan az irodájában ült, és várta a híreket a társától, hogy végre előrébb lépjenek a nyomozásban. Már a gyilkos fegyvert is sikerült azonosítaniuk, egy sima konyhakés volt, amivel leszúrták az áldozatot. Miközben várakozott, folyton az járt a fejében miként lehet az, hogy mindenki olyan mint az igazi életében – vagyis így nevezte azt, amire emlékezett –, csak az ő helyzete teljesen más. Abban a másik életben nem leukémiás, és Sully sem jött vissza, ebből kifolyólag pedig nem is kérte meg a kezét. Fél attól, ami itt várt rá. Nem akart férjhez menni, főleg nem egy olyan férfihoz, akit nem is szeretett. És nem akart meghalni…
- Sikerült megtudnom néhány dolgot – újságolta Booth, miközben leült a kanapéra – Kate-nek agydaganata volt és megoperálták. De ennek ellenére nem sok ideje volt hátra, az orvosok csak néhány hónapot jósoltak neki. A férje elmondta, hogy az eltűnése előtt elköltözött otthonról a szeretőjéhez. Már rég elhidegültek egymástól és nyitott házasságban éltek. Szerinte a felesége beleszeretett abba a férfiba, és a hátralévő idejét vele akarta tölteni. Megadta az illető nevét.
Miután a hallott információkat elmondta, csak akkor vette észre társa kétségbeesett arckifejezését. Aggódó pillantások közepette elindult a nő felé, aki ugyancsak felállt a helyéről és hátat fordított neki.
- Bones! Valami baj van?
Brennan letörölt egy könnycseppet az arcáról. Teljesen az áldozat helyébe képzelte magát. Halálos beteg volt és csak arra vágyott, hogy a hátralévő napjait a szeretett férfival töltse. Nem tudta, hogy mi történik vele, ő nem szokott ilyen érzelgős lenni. De most nem tudta felvenni a racionalitás álarcát és mindent mögé rejteni. Most ez az ügy más volt, mint a többi.
Booth még közelebb ment hozzá, majd maga felé fordította és szó nélkül átölelte. Érezte, hogy a nő egész teste remeg.
- Nem lesz semmi baj, itt vagyok – úgy suttogta a szavakat, mintha megérezte volna társa félelmeit – Gyere, hazaviszlek.
Brennan bólintott egyet, majd elengedték egymást és hagyta, hogy a férfi a kezét fogva kivezesse az épületből.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
De Booth ott van neki 
Úgyhogy 
Nagyon furcsa ilyyen történetet olvasni :D
De tetszik. Vagyis az nem h Bren beteg, de az igen, hogy ilyen oldaláról is olvashatok.
Alig várom a kövi részt :)