Az autóban néma csend uralkodott és mindvégig így is maradt, míg fel nem értek a nő lakására és be nem zárták az ajtót. Kettőjük közül Booth szólalt meg először.
- Bones! – szerettet volna választ kapni a kérdésre, amit még az irodában tett fel – Mondd csak, mi a baj?
- Tudod az a mostani áldozat… – kezdte halkan Brennan, majd egy kis szünet után folytatta – Ő is beteg volt… Mint most én… És csak boldog akart lenni… Mielőtt meghalt volna… Ahogy én is…
Hirtelen elöntötték az érzelmek, melyeket mindig olyan jól el tudott rejteni a világ szeme elől. Most nem az a racionális nő volt, aki mindig keménynek mutatta magát, inkább egy ijedt kislányra hasonlított. Szemeiből hullottak a könnyek, de most nem érdekelte. A félelem teljesen a hatalmába kerítette.
- Te nem fogsz meghalni! Én nem engedem! – szólt hangosan a férfi, miközben odalépett hozzá, és olyan erősen magához szorította, ahogy csak tudta.
Bármikor az életét adta volna a nőért, de jól tudta, hogy a betegség az teljesen más. Az nem olyan, mint egy golyó, ami elé inkább magát veti, csak hogy Bonest megmentse. Annál sokkal rosszabb. Egy láthatatlan gyilkos, mely bármikor lecsaphat, és ő nem tehet majd ellene semmit. Emiatt tele volt félelemmel és tehetetlen dühvel.
Brennan kezdett megnyugodni a védelmet nyújtó karok között. Sírása szipogássá szelídült. Lassan kibontakozott az ölelésből, miközben testét átjárta az a furcsa bizsergés, amit mindig érzett a társa közelében. De Booth nem engedte, hogy eltávolodjon tőle. Arcát két tenyerébe fogta és amilyen gyengéden csak tudta, ajkával megérintette a nő ajkát. Teljesen hatalmába kerítette Bones közelsége és illata. A gyengéd csók egyre szenvedélyesebbé vált és mindketten elvesztek benne. Abban a pillanatban nem számított semmi, a külvilággal együtt  megszűnt minden számukra.
Ezért is fordulhatott elő, hogy nem vették észre, amint a kulcs fordult a zárban és kinyílt az ajtó. A férfi arra eszmélt, hogy két kéz megragadja, majd egy ökölcsapást érzett az arcában. Sully volt az, aki egy ütéssel a padlóra küldte, miközben dühösen kiabálni kezdett.
- Mégis mi a fene folyik itt? – szemei szikrákat szórtak, ahogy Brennan-re nézett – Szóval ezért kértél egy hét gondolkodási időt, hogy eldönthesd melyikünket választod. És úgy látom már sikerült is.
Ismét Booth-hoz lépett, és még egyszer meg akarta ütni a földről éppen felkelő ügynököt, mikor a nő megszólalt.
- Sully! Hagyd abba! – majd még hangosabban megismételte, hogy nyomatékot adjon szavainak – Hagyd abba!
A dühtől vezérelt férfi megtorpant Brennan felszólítására, majd sarkon fordulva elindult kifelé. De még mielőtt elhagyta volna a lakást, egy hirtelen mozdulattal elvette az éjjeliszekrényen lévő dobozkát és a zsebébe süllyesztette.
Booth megigazgatta a ruháját, majd a nő felé fordult.
- Sajnálom! – mondta halkan.
- Semmi gond – felelte Brennan egy halvány mosoly kíséretében.
- Most mennem kell kihallgatni az áldozat szeretőjét – szólt újra az ügynök, majd az ajtó felé vette az irányt és onnan intett egyet.
Hiába is szeretett volna olyan nagyon maradni, el kellet végeznie a munkáját.
A nő egyedül maradt a lakásban, de most mégsem bánta.

Súgó 7 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.09.04. 15:57 o.n. Hajj, hajj, micsoda csavarok. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Emelett megpróbáltam ma orvosolni a kocka-problémát, amit chaten jeleztél, sikerült?

2011.09.03. 19:12 Esli Tyűha, hogy mik lesznek még itt. Na igen. mint mindekit engem is meglepet Booth reakciója az ökölcsapásra, bár az még jobban, hogy Sully, hogy volt képes így leüti csóri Booth-t, amikor sokkal kisebb nála. :D Bár ez lehet csak az én bajom :D Összeségében jó kis történet elé nézünk szóval KK

2011.09.03. 17:23 Angela Egyrészt: IGEN!!! Másrészt: NE MÁR!!! Grat a csók jelenethez. De, hogy Sully így lecsapná Selleyt, aki még csak le se reagálja... KK

2011.09.03. 13:21 Moncsy Nagyon klassz lett, a B&B jelenet meg ááá  ^^ A folytival meg siess! :) KK.

2011.09.03. 07:54 enci.2 upszika... váratlan vendég.... :D  teszett!! D és kíváncsian várom a folytatást!! :D KK

1 | 2