|
Esli: Mident előről/2.
Az idő hatalom
Egy hónap telt el az óta a bizonyos baleset óta. Booth-t minden nap meglátogatta valaki. A mai soros épp kedvenc doktornőnk volt.
- Szia. – köszönt be a férfinak. Szerencsére már stabil volt az állapota, ám sajnos még mindig kómában feküdt.
- Nem tudom, hogy hallasz-e, de ha erősen elképzelem, hogy igen, akkor különös módon, de nyugtató hatással van rám. – mosolygott rá a nő.
- Igazán felébredhetnél. Hiányzol. Más ügynökkel, nem vagyok hajlandó dolgozni, ezt te is tudod. Így hát, most a laborban tevékenykedem csak. – gondolat menetét telefonja csörgése zavarta meg.
- Brennan. Igen itt vagyok. Nem, még nem ébredt fel. Jó rendben, mindjárt megyek. –ezzel búcsúzott és tette le a telefont, majd felsóhajtott.
- Sajnálom, de mennem kell. Egy 2000 éves múmiát hoztak. Tudom, most biztos arra gondolsz, hogy már megint a munka, de nekem is van főnököm. Cam jelenleg New Yorkban van egy konferencián, így most egy helyettes van. Nem valami megértő. Az előbb Angela hívott, hogy már keres. Remélem, mire visszajövök, már ébren fogadsz. - mondta ki a búcsúszavakat, majd homlokon csókolta és kilépett a szoba ajtaján.
A laborban már mindenki csak Brennan-re várt. Húsz perc késéssel meg is érkezet és az irodája felé vette az irányt. A késést a „kis főnök” is észrevette, valamint szóvá is tette.
- Dr. Brennan. – szólalt meg kemény hangon.
- Igen Dr. Dylan?
- Késett. Ön miatt nem tudtuk elkezdeni a munkát. – mondta szemrehányóan a férfi.
- Igen tudom. De ha nem hagyj a dolgomra menni, még több időt kell várnia.
- Nagyon nem tetszik a stílusa, Dr. Brennan. – mondta elégedetlen hangnemben.
- Az érzés kölcsönös, de muszáj kibírnunk a másikat. Most ha megbocsájt… - mondta ki a szavakat és már faképnél is hagyta a meglepett férfit.
- Édesem, ugye tudod, hogy ő a főnök? Legalábbis jelenleg. – próbált finomam célozgatni Angela az előbbi jelenetre.
- Tudom. – válaszolt higgadtan. Angela csak sóhajtott. Úgy tűnt barátnője nem értette, mire gondolt.
Ez a nap is úgy telt el, mint az elmúlt hónapban. A gyilkossági ügyeket már nem a Jefferson intézet, hanem az FBI laborosai végezték. Így hát maradtak az őskor, már-már unalmas rejtélyei. Míg a laborban javában folyt a munka addig a kórházba valaki ébredezni kezdett, mély álmából. Egy nővér épp a szobában volt, hogy ellenőrizze a férfi életfunkcióit, mikor meglátta, hogy Booth ébredezik azonnal elsietett az orvoshoz. Pár percen belül a férfi két kíváncsi tekintettel találta szembe magát.
- Jó reggelt. – Köszönt rá az orvos.
- Hol vagyok? Úúú de fáj a fejem. – nyúlt kezével az érintett területre. Ekkor vette észre, hogy kezéből csövek lógnak ki, és hogy az egyik be is van gipszelve.
- Kórházban. Egy hónapja balesete történt. Meg kellet műtenünk. Most viszont el kell végeznünk pár vizsgálatot. –magyarázta a doktor és már végezte is a munkáját. Vérnyomás, pupillák, reflex, minden, amit ilyenkor szoktak. Ám mikor a végtag ellenőrzéshez értek probléma merült fel.
- Ezt érzi? –kérdi Dr Taylor, ahogy végig húzta a tollát Booth talpán.
- Nem. –felelte a férfi. Az orvos aggódó tekintettel próbálta újra.
- És most? – egy kis tűt használt, hogy felmérje a receptorok érzékelik-e a fájdalmat.
- Nem. Mi történt velem doktor úr? – Booth kissé feszültté vált.
- Nyugodjon meg Booth ügynök. Még el kell végezni pár tesztet. A biztos eredmény érdekében.
- Akkor azt mondja, hogy mit tud most. – Booth nyugodtabb arcot vett fel. Tudatában volt, hogy ha idegbetegmódjára kezd el viselkedni abban, senkinek nem segít.
- Jelenleg úgy tűnik, hogy deréktól lefele lebénult, de ez nem meglepő, ha valaki iylen sokáig fekszik kómában.
- Értem és ez végleges lehet? – jött az újabb fájó kérdés.
- Ezt még nem tudom. Először megvizsgáljuk. – válaszolta, majd eltűnt a szobából. Öt perccel később egy nő rontott, be a szobába, amint meglátta, hogy Booth ébren van.
- Camille. – lepődött meg a férfi.
- Seeley. – mosolygott rá a nő.
- Mondtam már, hogy ne nevezz Camille-nek.
- Ahogy én is mondtam, hogy ne hívj Seeley-nek.
- Örülök, hogy végre felébredtél. Mond, hogy vagy?
- Nos, a körülményekhez képest egész jól. – válaszolta a férfi még mindig jókedvűen.
- Mikor engednek ki? – jött az újabb kíváncsi kérdés.
- Még nem tudom, előbb elvégeznek pár vizsgálatot, utána tájékoztatnak. – amint ezt kimondta meg is jelent az orvos az ajtóban.
- Elnézést Dr. Saroyan, de most el kell hagynia a szobát. Még el kell végeznünk pár vizsgálatot. – magyarázta az orvos és ki tessékelte a nőt az ajtón. Cam kapta az alkalmat és már telefonált a Jeffersonba barátainak, hogy tájékoztassa őket a remek hírről. Nem sokkal később Dr. Taylor Cam előtt állt és úgy kezdett bele mondanivalójába.
- Az állapota stabil. Ami a bénulást illeti, úgy tűnik, nem végleges. Ez megesik azoknál az embereknél, akik ilyen sokáig fekszenek kómában. – magyarázta.
- Elnézést, de milyen bénulásról van szó?
- Azt hittem Booth ügynök, már említette önnek. – Cam válasza csak egy fejrázás volt. Így elmesélte neki, hogy pontosan miről volna szó.
- Értem és köszönöm. – mihelyst az orvos távozott Brennan és a többiek jelentek meg a folyosón.
- Hogy van Booth? – jött szinte egyszerre a kérdés. Cam elmondta nekik, amit eddig megtudott: az állapota stabilizálódott, a bénulásról is beszámolt. Igaz ennél a pillanatnál ijedt arckifejezések néztek vissza rá, de mikor Cam tovább mondta, hogy ez szinte normális és nem végleges helyzet, nyugodtabbak lettek.
- Hogy viseli? – kérdezte Angela aggódva.
- Hát nem tudom, hogy most be van-e nyugtatózva, de teljesen nem úgy viselkedik, mint akivel nem rég közölték, hogy lebénult a lába.
- Bemehetünk? – szólalt meg végre Brennan is.
- Igen. – felelte Cam, majd halkan egyesével besétáltak a betegszobába. Mindenki köszönt és mosolyogtak a férfira. Booth persze visszamosolygott. Cam volt az utolsó, aki belépett a szobába. Ekkor Booth feltette a sokkoló kérdést.
- Cam. Ők a barátaid? – kérdezte a férfi utalva vendégeire. Mindenki dermedten állt.
- Igen a barátaim, ahogyan a tied is. Nem emlékszel? – kérdezte zavarodottan a nő.
- Az nem lehet. Én nem is ismerem őket, hogy lennének a barátaim.
- Most komolyan beszél? – kérdezte Angela.
- Cam. Szólj az orvosnak. – mondta Brennan szinte már parancsolgatva. Az orvos be a kis csapat kisétált a szoba ajtaján.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nem melékszik semmire?? Nűűűűűűűűűű! Gratulálok, valaki nagyon tud 
Most viszont aztán sürgősen, azonnali hatállyal és feltétlenül 
Remek fiction!De Booth ne maradjon már béna ó szegény
Ja és mik lesznek még itt!Huuhuuu de jó! KK DE HAMAR!
Arra, hogy meg is bénul és amnéziás is lesz, én se számítottam.
Óóóó Esli, te aztán most jól elbántál szegény ügynökkel... :(
Ugye hamar jön a folytatás, mert nagyon kíváncsivá tettél, hová kanyarodik majd a sztori ;)