|
Kamilla: Legbelül/4.
Másnap az FBI ügynök sietősen lépett be a Jefferson intézetbe. Brennant és csapatát a boncasztal mellett találta.
– Tegnap kihallgattam Kate Wilson szeretőjét, de semmi újat nem tudtam meg, amit a férj ne említett volna – közölte a hírt.
– A szerető balkezes? – szegezte neki a kérdést a nő.
– Nem – felelte határozottan Booth.
– És a férj? – folytatta a kérdezősködést.
– Nem, ő sem balkezes – szólt vissza még nagyobb határozottsággal a férfi.
Brennan egyenesen a társa szemébe nézett.
– Biztos vagy benne, hogy egyik sem az?
– Igen, biztos. Hiszen tudod, ez a munkám. Minden egyes részletre odafigyelek a gyanúsítottakkal kapcsolatban – magyarázta – De miért is fontos ez?
– Mert a bordákon lévő sérülések csak egy balkezes embertől származhatnak – vette át a szót Zack.
Booth egy pillanatig elgondolkodott a hallottakon.
– Ezek szerint egyikük sem lehetett a tettes – sóhajtott csalódottan, de hirtelen eszébe jutott valami – Várjunk csak?! A kihallgatáson feltűnt, hogy a gyanúsítottat állandóan hívogatta valaki. Ő azt állította, a volt barátnője zaklatja, amióta szakított vele. Állítólag már feljelentést is tett ellene, mert nemcsak telefonálgat, hanem olyan is előfordult, hogy követte őt.
– Tehát egy volt barátnő, aki talán balkezes – csillant fel a szeme Hodgins-nak, aki eddig csak figyelt – Arra gyanakszol, hogy megtudta a gyanúsítottnak új kapcsolata van, és ő ölte meg az áldozatot?
– Ez elhamarkodott következtetés – szólt közbe Brennan.
– De nem lehetetlen – dörzsölte össze a két tenyerét az ügynök – Ennek utána kell járnom.
Gyorsan előkapta a mobilját és tárcsázott.
Amíg Booth intézkedett, Angela belépett a barátnője irodájába.
– Szia! Hodgins mondta, hogy beszélni akarsz velem – ült le mellé a kanapéra – Minden rendben?
Brennan arra jutott, hogy valakivel meg kell osztania a gondolatait, és a lányt tartotta erre a legalkalmasabbnak.
– Tudod… – kezdte bizonytalanul – Valami furcsa dolog történik velem, amire nem találok ésszerű magyarázatot.
– Szívem! Nem mindenre van racionális blabla – felelte Ange.
Az antropológus kicsit zavarba jött, de aztán folytatta:
– Biztos azt hiszed majd, hogy bolond vagyok, de úgy érzem, hogy ez az élet amiben vagyok nem a sajátom.
A lányt egyre jobban kezdte érdekelni a dolog.
– Ezt meg hogy érted? Fejtsd ki bővebben – szólalt meg, majd várakozóan figyelte Brennant.
– Sully és a gyűrű… meg a betegség… – magyarázta – Abban az életben, amire én emlékszem, ezek meg sem történtek. Mintha csak álmodnám ezt az egészet. Bár én nem hiszek az ilyesmiben.
– De én igen, hiszek az álmokban – mondta határozottan Angela – Mégis mióta gondolod, hogy ez csak álom? Mikor kezdődött?
– Tegnap reggel felébredtem, és ott volt Sully. Az igazi életemben, vagyis amire emlékszem, ő több mint egy éve elment és vissza se jött – sóhajtott egy nagyot a nő – Úgy érzem, hogy megőrültem. Ez az egész képtelenség.
– Inkább olyan, mint az X-aktákban – mosolyodott el a lány.
Brennan kérdően nézett rá.
– Nem tudom, ez mit jelent.
– Nem számít – legyintett Ange, majd komolyabbra fordította a szót – Nézd, én tényleg hiszek ebben. Vagyis az álmokban, melyeket azért álmodunk, hogy üzenjenek nekünk.
– Üzenni? Mégis mit? – értetlenkedett a nő.
A lány megfogta barátnője kezét, majd a szemébe nézett.
– Édesem! Arra neked kell rájönnöd – majd sejtelmesen hozzátette – Csak annyit tudok tanácsolni, hogy nézz magadba. Talán egy olyan nyilvánvaló tényről van szó, amit te nem akarsz tudomásul venni, de attól még létezik.
– Én tényleg megőrültem – ugrott fel a helyéről az antropológus, majd idegesen járkálni kezdett.
– Hidd el, nem vagy bolond, csak mert olyasmi történik veled, amit nem tudsz tudományos szöveggel megmagyarázni – közölte Angela.
Hirtelen Hodgins kopogtatott.
– Ange! Jössz ebédelni?
– Menj csak – intett Brennan.
– Ha rájössz az üzenetre, fel fogsz ébredni – próbálta nyugtatni a lány, majd átölelte – Bízz bennem!
A nő bólintott, majd nézte ahogy barátnője Hodgins-szal kéz a kézben kisétál az ajtón.
Brennan csak kis ideje volt egyedül a gondolataival, mikor a társa megállt előtte.
– Elintéztem, hogy a volt barátnőt bevitessék az FBI-hoz kihallgatni – szólalt meg egy mosoly kíséretében.
A nő hirtelen rászegezte a tekintetét.
– A tegnapi dologgal kapcsolatban kíváncsi vagyok valamire – mondta halkan.
– Kérdezz csak – vágta rá Booth.
– Miért nem ütöttél vissza Sully-nak? – tért a tárgyra, majd hozzátette – Nem olyannak ismerlek, aki csak úgy hagyja magát.
A férfi elkomolyodott, majd nagyon őszintén válaszolt:
– Csak elképzeltem, hogy mi játszódhatott le benne, mikor meglátott minket. És ha tényleg olyan nagyon szeret téged, ahogy azt állítja, akkor éppen elég volt neki az a fájdalom, amit abban a pillanatban átélt.
A csend vette át a főszerepet néhány pillanatra, amelyet egy ismerős hang zavart meg.
– Dr. Brennan! Találtam valamit – dugta be a fejét Zack az irodába.
Miután felfogták a hallottakat, egyszerre indultak el az ajtó felé.
– Ezeket a sérüléseket találtam – mutatott a fiú néhány csontra, mikor a maradványokhoz értek.
– És ez mégis mit jelent? – kíváncsiskodott az ügynök.
– Hogy nem csak egy elkövető volt – felelete határozottan Brennan.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
mielőbb 
Hm, kezd kibontakozni a dolog... Várom a folytit, KK