|
hullaviasz: Hulla pelyhes/3.
- Akkor… én megyek, el kell még intéznem pár dolgot – próbálta magát kimenteni Booth. – Hívjatok, ha megtudtok valamit.
Azzal ki is hátrált az intézetből, faképnél hagyva a lelkesnek cseppet sem mondható Brennant.
- Na, mit tudunk? – kérdezte Brennan az emelvényre lépve, a szokásos csipogással aláfestve.
- Nagyon sokat, ezért van doktorink – felelte vidáman Hodgins.
- Úgy értettem…
- Vicc volt, Dr. Brennan – szakította félbe Hodgins. – A holttest még nem érkezett meg, ezért nem tudunk neked tényeket varázsolni, de azért igyekezni fogunk.
- Dr. Brennan!!!! – visította Daisy – Úgyörülökhogyújralátommagaannyiraintelligensésgyönyörű,hanemmondtammég200szor,magaapéldaképem!!
A labor teljes legénysége ledöbbent.
- Parancsol, Miss Wick? – értetlenkedett Brennan.
Felocsudva a döbbenetből, Hodgins és Cam lehajtott fejjel rázkódtak, valószínűleg görcsös nevetésroham következtében. Angelának pedig Hodgins vállát kellett a szájába gyömöszölnie, hogy hangosan fel ne visítson.
- Öhm… Csak azt akartam mondani, hogy…megérkeztek a maradványok, igen. – csillapodott le Daisy. – Bizony! Nem viccelek. Pedig szoktam ám. Csak a munkahelyemen nem, mert tudom, hogy objektívnek és komolynak kell maradnom, és egy gyilkossági ügyben a szarkazmus nem segít.
- Igen, ezt én is tudom – felelte Brennan összeráncolt homlokkal. – Ha megérkeztek a maradványok, akkor talán lássunk munkához.
- Máris, Dr. Brennan – kiáltott fel Daisy, és kilőtt a maradványok felé, hogy a másodperc törtrésze alatt a boncasztalra varázsolja őket, és bámulatos sebességével lenyűgözze kedvenc antropológusát.
- Ha leejti a csontokat, esküszöm bemutatok rajta egy komplett karatevizsgát – csóválta a fejét Brennan.
A három kolléga, akik eddig halálos csöndben hallgatták a fejleményeket, ekkor nem bírták tovább, és kitört belőlük a röhögés.
- Mi van? – értetlenkedett Brennan.
- Semmi – felelték kórusban és röhögve.
Brennan vállat vont, és hátat fordított nekik, így még időben el tudta kapni a zsákból kirepülő jobb alkart.
- Elnézést, Dr. Brennan – sápítozott Daisy, miközben átesett a ló másik oldalára, és lassított felvétel módjára eresztette le a hó-ember maradványait a boncasztalra.
- Nos, mivel szerencsére az áldozatunk röppályája itt ért véget, hozzákezdhetünk a vizsgálatokhoz – jelentette ki Cam, azzal nyomatékosításképp felhúzta a gumikesztyűjét, a nagyobb hanghatás céljából a teljes izomzatát igénybevéve. A gumi recsegve adta meg magát, amikor Cam kezén áthaladva darabokra szakadt.
- Így széttépni egy kesztyűt! – ámuldozott őszinte csodálattal Hodgins. – Ez már teljesítmény. Dr. Saroyan a labor királya. Vagy királynője. Ahogy tetszik.
Brennantől és Camtől is kapott egy-egy szúrós pillantást. Egyedül Angela díjazta a megjegyzést. Daisy inkább próbálta magára terelni a figyelmet.
- Khm, khm. Az áldozat fogai nincsenek valami jól karbantartva. Már élete során se figyelhetett oda rájuk igazán jól, de az oszlás csak még jobban elősegítette a már eleve sérült fogak roncsolódását. Nem biztos, hogy a fogászati lelet alapján azonosítható.
- Mindenesetre megér egy próbát – tette hozzá Cam.
- A hóban nincs semmi említésre méltó – közölte Hodgins. – Megfelel annak, ami a kert többi részében található, de egyéb anyagot nem találtam benne egyelőre, de talán mikor majd elolvad, a benne lévő egyéb részecskék, vagy nagyobb szövetdarabok könnyebben láthatóvá válnak.
- Tehát egyelőre annyit tudunk, hogy a hóembert ott készítették – vonta le a következtetést Brennan.
- Fura is lett volna valaki, amint egy embernagyságú hóemberrel furikázik – jegyezte meg Angela.
- Az oszlás mértéke alapján úgy tippelném, három hónapja halott – állapította meg Cam.
- Veszek mintát a rovarokból, hogy biztosat tudjak mondani a halál idejéről, de előzetesen azt mondanám, egyetértek Cammel – jelentette ki Hodgins.
- Ez különös… – tűnődött Brennan.
- Mi különös? – kérdezte Angela.
- Semmi, semmi – felelte Brennan. – Csak hangosan gondolkodtam. Amíg nincs bizonyíték, addig csak feltételezés marad… Hodgins, felolvasztottad már a havat?
- Nem, még nem.
- Remek. Meg tudod mondani, mennyi lehetett a hó hőmérséklete eredetileg?
- Á, értem már mire akarsz kilyukadni! Mindjárt kiszámolom, és nemsokára meglesz a halál pontos időpontja is.
- Rendben, akkor hagyjuk őt dolgozni – javasolta Cam. – Addig is foglalkozzunk az azonosítással.
- A koponya még a hóember belsejében levált a testről – mondta Brennan – viszont máshol a csontok még csak a közelében sem voltak ennek.
- Mit jelent ez magának, Miss Wick? – tesztelte a gyakornokot Cam.
- Azt, hogy a fej leválása arra utal, hogy valamilyen trauma érte a gerinc nyaki szakaszát – felelte Daisy. – A halál okát először ott keresném.
- Kiváló – dicsérte Brennan. Bármilyen idegölő tudott lenni a túlbuzgó gyakornok, a tudása vitathatatlan volt.
- Köszönöm, dr. Brennan! – hálálkodott Daisy mélyen meghatódva.
Daisy és Brennan az áldozat nyakát kezdték el vizsgálni, Cam pedig vett némi mintát a lágyszövetből a toxikológiai vizsgálathoz.
- Na, hogy haladtok? – kérdezte Booth, mikor megérkezett.
- Mivel a gerinc a nyaki résznél jelentősen sérült, ott kezdjük a vizsgálatokat, így egyelőre még nem adhatjuk át Angelának a koponyát. Vagyis késni fog az azonosítás – közölte Brennan.
- Ez nem jó – morgott Booth. – Az azonosítás nélkül én nem sokat tehetek.
- Ez van, Booth – felelte Brennan együttérzés nélkül. – alaposnak kell lennünk.
- A toxikológia kimutatta, hogy az áldozatunk nem szedett semmiféle drogot, vagy gyógyszert, de igen magas volt az alkoholszintje – közölte az eredményeket Cam. – A májában is vannak erre utaló nyomok. Már ami megmaradt a májából.
- Vagyis ivott a halála előtt – vonta le a következtetést Booth.
- Nem csak a halála előtt – javította ki Cam. – Életében is elég sokat.
- Alkoholista volt?
- Nagy valószínűséggel.
- Máris kevésbé sajnálom – mondta Booth, de Brennan szúrós pillantásának hatására hozzátette: – Csak vicc volt. Halottakról vagy jót, vagy semmit. De figyu, Bones, nyomoztam egy kicsit ez után a Ronald Douglas után, és kiderült, hogy már három hónapja semmi nyoma. A szomszédja jelentette az eltűnését. Megszereztem az orvosi leleteit, egyszer volt egy balesete, mikor részegen vezetett haza a kocsmából. Eltört két bordája és a sípcsontja is.
- Hadd nézzem a röntgeneket! – felelte Brennan fel sem nézve.
Booth a kezébe nyomta őket, Brennan pedig továbbadta egy részüket Daisynek.
- Mikor volt a baleset? – kérdezte Brennan.
- Három éve.
- A törések teljesen begyógyultak, de a nyomaik még láthatók, persze csak az olyanoknak, akik megfelelő szakértelemmel rendelkeznek e téren, mint például dr. Brennan vagy én… – közölte a tényeket Daisy.
- Haladjunk, Miss Wick – forgatta a szemeit Cam.
- A bordákon és a tibián látható törések nyomai tökéletesen megegyeznek a röntgenfelvételekkel – folytatta Daisy.
- Vagyis az áldozat alighanem Ronald Douglas – fordította Brennan. – Elég kicsi a valószínűsége, hogy élne D.C.-ben még egy ember, akinek pont olyan régi törése lenne, mint neki, ráadásul pontosan ugyanazon a helyen.
- Akkor az áldozat azonosítva, menjünk is, a tagnak volt egy felesége, de elváltak tíz éve, és mivel nincs más rokona, először őt kérdezzük meg… – indítványozta Booth.
- Azt hiszem, sőt, inkább biztos vagyok benne, (mivel a hit olyasmiben való ok nélküli bizalom, amire nincs bizonyíték, de az én felfedezésemre van) hogy megtaláltam a halál okát – szólt közbe Daisy.
Brennan visszafordult a testhez, és Cam is közelebb lépett.
- Látják ezeket a horzsolásokat a C2-es és C3-as csigolyákon? A gyilkos fegyver a kettő között ejtett sebet, de nem vágta át teljesen a gerincet, csak megsértette, ezért esett le később a fej – magyarázta a gyakornok.
Booth elhúzta a száját.
- A bevérzések igen erősek ezen a területen – vette át a szót Cam. – A csigolyákon látható horzsolások alapján a gyilkos fegyver ilyen irányból érkezhetett, – a kezével mutatta a szöget – és áthaladt a nyaki artérián.
- Vagyis az áldozat nem a gerincsérülésbe halt bele, hanem elvérzett – vonta le a végső következtetést Brennan. – Miss Wick, most már átadhatja a koponyát Angelának, hogy elvégezhesse az arcrekonstrukciót a biztonság kedvéért.
- Máris, dr. Brennan – felelte Daisy, azzal elszáguldott a koponyával, és majdnem beleütközött Angelába, amikor a holografikus kristálygömb-teremben kiugrott a hipertérből.
- Hé! Óvatosan, gyalogkakukk! – kiáltott fel Angela ijedtében.
- Dr. Brennan utasított, hogy hozzam el ezeket magának – felelte bocsánatkérés helyett Daisy.
- Na, álljon meg a menet! – emelte fel a hangját Angela. – Engem nem magázunk, világos? Én „te” vagyok, érthető?
Daisy bólintott.
- Különben meg dr. Brennan sem akarja azt tőled, hogy fénysebességgel furikázd a maradványokat, a normál sétatempó is megteszi – mosolygott a gyakornokra Angela.
- Miss Wick! – szólította meg Brennan. – Le kéne tisztítani a csontokat.
- Rohanok, dr. Brennan! – válaszolta Daisy, és nem viccelt: tényleg sprintben közelítette meg a maradványokat, és neki is ment a boncasztalnak.
Brennan felsóhajtott.
- Néha azt kívánom, ment volna inkább rövidtávfutónak – csóválta a fejét.
- Elismerem, sokszor engem is kiakaszt, de egyértelmű, hogy istenít téged, és semmi mást nem akar, mint hogy téged lenyűgözzön.
- De hát ez irracionális! A hőskultusz…
- Kész van már az arcrekonstrukció? – szakította félbe Booth, aki akkor lépett be a szobába.
- Persze, csak úgy csináltam, hogy ne lehessen látni, mert az menőbb – forgatta a szemeit Angela.
- Nem tudom, ez mit jelent.
- Azt, hogy nincs kész – magyarázta idegesen Booth. – Néha kiakasztóak vagytok.
- Ne panaszkodj – pirított rá Angela. – Neked még csak nem is kell közvetlenül együtt dolgoznod Daisyvel.
Nemsokára befutott az említett is.
- Dr. Brennan, a csontok tiszták – jelentette.
- Remek, akkor fogj egy rongyot, és ülj le melléjük, és ha bármi szennyeződés rákerül a levegőből, távolítsd el – utasította Brennan.
Angela és Booth hitetlenkedve néztek rá, és Daisy is furcsállta kicsit a dolgot, de Brennan faarca meggyőzte.
- Máris, dr. Brennan! – kiáltotta katonásan, majd elhopponált.
- Ne, én csak… – kiáltott utána Brennan, de addigra Daisy már árkon-tömegspektrométeren túl volt. – Atyám, ez mindent szó szerint vesz?!
Azzal a szemeit forgatva a gyakornok után eredt, aki valószínűleg már a csontok mellett őrködött egy ronggyal a kezében.
Booth és Angela tátott szájjal néztek utána. Majd Booth röhögve követte Brennant, Angela pedig hozzákezdett az arcrekonstrukcióhoz, amint letörölgette a sugárban ömlő könnyeit.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Gratu.... :D és várom már a folytatást... nagyon.. szoval.. 
Daisyyyy !!!
Tudtam hogy vicces lesz akmit összeraksz vele, de hogy ennyire!!! Grat, és KK