- Tehát, Miss Fleming. Az áldozat az ön munkatársa volt. - kezdte Booth. A kihallgatószobában ültek, másnap reggel.

- Az alkalmazottam. - helyesbített a nő, majd kissé idegesen körbenézett. - Ugye a társát, vagy kit nem tartja itt valahol a közelben? - gúnyolódott.

- Nyugodjon meg, és inkább koncentráljunk az ügyre. - terelt Booth tudva, hogy Bones és Sweets az üvegfal mögött állnak.

- Milyen volt Mr. Billingates kapcsolata a munkatársaival?

- Semmilyen. - felelt a nő. - Bejött, dolgozott, hazament. Tudtommal egyedül élt. - vonta meg a vállát.

- Tehát az áldozat magányos volt. Ha úgy vesszük, könnyen megölhették, feltűnés nélkül.

- Pontosan. Nem sok vizet zavart. - mondta Dallas. - Én is csak azért vettem észre a hiányát, mert egy fontos jelentést kellett volna leadnia. És persze mert kiváló munkáltató volnék. - mosolygott.

- Azért annyira nem lehet kiváló, ha az alkalmazottai között semmiféle munkakapcsolat nem áll fent... - húzta el a száját Bones, mire Booth a fülében lévő kommunikációs kütyüre tette a kezét, és megköszörülte a torkát.

- Nos, köszönjük az együttműködését, Miss Fleming. - mondta, majd kisétált a kihallgatószobából.

-

- Merre van Cam? - kérdezte Booth, ahogy visszatértek a laborba.

- Valaki felhívta, hogy betörtek a lakására, és hazarohant. - mondta Sweets.

- Te Sweets! Egy valamit nem értek... - állt meg Booth. - Az emeleten, ahol laksz, hogyhogy senkinek nem tűnt fel egy oszladozó hulla? - kérdezte. Sweets megköszörülte torkát. Kissé kínosnak ígérkezett a beszélgetés.

- Nos, Booth ügynök, nem kifejezetten vannak szomszédaim azon az emeleten... - mondta.

- Ezt nem egészen értem. - nézett rájuk Bones.

- Tudják, ez kissé kínos... - folytatta a pszichológus a cipőjét bámulva. - Az előző barátnőm eléggé zabos lett, mikor szakítottunk, és rendkívül jó a meggyőzésben... És elhitette a szomszédokkal, hogy egy őrült tudós vagyok, aki mások agyában kurkászik... - a végét már szinte motyogta. Booth hangosan felröhögött, Brennan is követte a példáját, de azért még megkérdezte:

- És ezt el is hitték neki?

- Mondtam, elég jól értett a meggyőzéshez. És az öregek egyébként is mindent elhisznek... - mentegetődzött Sweets.

- Még hogy agyakban kurkászik... - nevetett harsányan az antropológus.

- Teljesen irracionális, kivéve persze, ha boncnok, ami pedig nevetséges, tekintve a tanulmányait és az antropológiai téren szerzett nevetségesen kevés tapasztalatát...

- Oké, Bones, elég lesz. - mondta Booth, aki már inkább zavarónak érezte az agyas-humort, mint mulatságosnak. Ebben a pillanatban megcsörrent a mobilja.

- Booth. - szólt bele az ügynök.

- Seeley, gyertek a lakásomra MOST! - visította Cam. - Pókok, mindenütt...

- Mi történt? - kérdezte Tempe.

- A pszichopatánk utolérte Camet.

Súgó 6 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.09.11. 14:17 Boxi Te tényleg jól tudod húzni az agyunkat!Egyébként Gratula!Nagyon tetszik, hogy mindenkit megtalál!Kíváncsi leszek Bones-ra!Úgyhogy gyorsan KK

2011.09.10. 18:58 Angela Bones ahogy lefikázza Sweets képzettségét…… Zseniális. Jót derültem rajta. Nagyon tetszett csak kár hogy ily rövid. KK

2011.09.09. 21:37 olvasó Ajjaj és Bones néni mit kap kígyókat, vagy Booth bácsiért kell aggódnia? Várom a következőt.... és azt a bizonyos társadalmi estet már...

2011.09.09. 15:21 Moncsy vááá, ennyire húzni az agyunkat, őket meg így szívatni :D Hát ilyet..:D Amúgy nagoyn jó lett és a folytit várom :) KK.

2011.09.09. 14:49 hullaviasz Kedves agyhúzó mesternő ez hipermegaszupertotálisan izgalmasra sikerült, és hipermegaszuprtotálisan KK, és ezt nyugodtan lehet fenyegetésnek venni!!!

1 | 2