|
Angela: Pokol/3.
Eközben tőlük nem is oly messze egy férfi ült egy számítógép mellet és lenyomta az ENTER gombot.
A gondolatok szabad táncának az utcáról hallatszódó csattanások vetettek véget. Mindannyian az ablakhoz rohantak. Az épület előtti kereszteződésben több autó is egymásba rohant. Akárcsak a néhány méterrel arrébb lévőben. Booth és a többiek a lift felé kezdtek szaladni, amikor varázsütésre az egész épületben elment az áram.
- Mondtam. – szólalt meg Jack.
- Mégis mit? Hogy áramszünet lesz?
- Nézd Cam. Tudom, hogy ti mind paranoiás féleszűnek néztek. De szerintem ez még csak a kezdet. – a mondatnak sokkal több valóság tartalma volt, mint akkor azt bármelyikük is gondolta volna.
- Irány a lépcső. – intett Angela idegesen a kezével.
- Akkor rajta. – válaszolta Booth és lefelé kezdtek rohanni.
Amint kiértek az utcára olyan kép fogadta őket mintha egy háborúba csöppentek volna. Minden kereszteződésben ameddig csak elláttak a lámpák zöldek voltak a kocsik pedig egymásba rohanva, füstölve, törötten hegyekben álltak. Cam a mobilja után kapott és tárcsázni kezdett. Aztán várt, de semmi.
- Nem működik a mobilom.
Jack és a többiek is elővették a sajátjukat, de hasonló eredménnyel jártak.
- Na és a vezetékes telefonok? – kérdezte Angela.
Booth berohant az épületbe egyenesen a pulthoz és felkapta a rajta álló telefont, de az eszköz süket volt. Akárcsak a másik mellette.
- Egyik se megy. Sőt, nincs se internet, se áram. Azt mondta egy férfi az előbb, hogy pont a feleségével beszélt mikor ez történt, a város másik végén és ott is ez van. Az egész város megbénult. – közölte a pult mellet álló fegyveres őr.
- Mondtam. – ismételte Jack vészjóslóan – Ez még csak a kezdet volt.
- Mit tudsz, halljam! – szegezte neki a kérdést Booth miközben közelebb lépett és a mérges arcát a férfi orra elé dugta.
- Nem sokat. Volt egy ilyen akcióterve a Bush kormánynak még szeptember tizenegy után. Arról szólt, hogy mi történne, ha egy hasonló támadás érné az országot.
- Vagyis? – Cam hangja olyan idegesen csendült, hogy a többiek hátrébb léptek mellőle.
- Vagyis, hogy mit tudnának tenni ez ellen. A projekt neve a fekete galamb művelet volt.
- Néha halálra rémülök, attól miket nem tudsz drágám.
- Ange! Hagyd beszélni! – torkolta le Booth amitől a lánynak elakadt a szava.
- Tehát a fekete galamb projekt a kormány elmélete volt arról, hogyan béníthatnák meg egyetlen óra alatt Amerikát. Először a légi közlekedés. Majd a vasút és a metró. Azután a tömegközlekedés és a kocsik. Ha a város megbénul, akkor süket és vak is kell, legyen. Tehát a mobilok kiiktatása és az internet, végül a telefon és az áram.
- Úristen! –sikoltott fel Angela – Michael! A bölcsiben van!
- Addig jó, míg ott van. Nekik van generátoruk és vigyáznak rá. A lehető legnagyobb biztonságban van most ott. Nyugodj meg édesem. – Jack megölelte a halálra rémült asszonyt.
- És most? Mit tegyünk?
- Menjünk a Jeffersonba mind. Ott vannak URH frekvencián működő rádiók. Azok talán még működnek. Aztán várunk.
- De mire?
- Nem tudom, az egyetlen ember, aki tudja, hogyan kellene kezelni ezt a helyzetet, alighanem a Potomac folyó mélyén fekszik éppen…- a férfi lemondó hangja meggyőzte a többieket arról, hogy komolyan gondolja, amiket mondott.
Booth visszarohant az épületbe egy percre majd Sweetsel kiegészülve elindultak gyalog a Jefferson felé, amely három mérföldre volt a FBI épületétől. A sétának csöppet sem nevezhető menetelés közben döbbentek csak rá a helyzet súlyosságára. Mindenfelé amerre a szem ellátott a balesetekben megsérült emberek bolyogtak. Tűzoltók és mentősök vagy épp fehér köpenyes orvosok rohantak el mellettük hordágyakat és mást cipelve. Aki csak tudott az utcára tódult ijedtében. Anyák kiáltoztak a gyermekeik után. Többen a férjüket vagy más szeretteiket keresték a roncsok között. Volt, aki hangosan zokogva ült egy padon. Mire az intézethez értek már mindenki biztos volt abban, hogy ennél rosszabb nem történhet. De tévedtek. Mire odaértek a Jefferson lángokban állt.
- Mi történt itt? – rohanta le a kérdésével az első tűzoltót Cam, akit csak meglátott.
- Robbanás volt a törvényszéki antropológián. Sokan megsérültek és hatan meghaltak, amikor az áram elment és a veszélyes anyagok hűtése leállt.
- De hát az intézetnek van egy saját generátora erre az esetre!
- A generátor elromlott. Sajnálom hölgyem, de a saját biztonsága érdekében el kell hagynia a területet.
- Én a törvényszéki részleg vezetője vagyok.
- Megértem hölgyem, de itt akkor sem maradhat.
- Hova vitték a sérülteket és a halottakat?
- Nem tudom, és a tűzzel vagyok elfoglalva. A mi kocsink az egyetlen, ami még ideért a közlekedési káosz előtt. De ha engem kérdez, két sarokra van egy kórház. Messzebb nem juthattak. – mondta a férfi, majd tovább rohant a többiekhez, akik a lángokkal küzdöttek.
Cam visszament a csapathoz.
- Most mi legyen?
- Szükségem van Dr. Brenen segítségére és rátok is! – nézett Angelara és Hodginsra – Tudnom kell, kik vannak az áldozatok között. Azok ott az én embereim voltak! – ellentmondást nem tűrő hangon osztott parancsai célba találtak.
- Szétválunk. – jelentette be egyszer csak Booth – Én és Sweets megyünk Bonesért. Zachet ment meglátogatni így valószínű, hogy ott lesz még. Ti hárman menjetek a kórházba.
- Na de mégis, hogyan kommunikáljunk, ha a mobilok meghaltak? CB-n? – kérdezte a megszeppent Angela.
- Hogy én milyen hülye vagyok! – kiáltott fel Jack a többieket meglepve – Ange te vagy a világ legszuperebb nője! – ezzel megcsókolta a nőt, aki már végképp összezavarodott.
- Kifejtené Dr. Hodgins bővebben, hogy mi jutott eszébe?
- A személyhívók Sweets! Azok rövid frekvenciás rádióhullámon működnek! Azon keresztül kommunikálhatunk.
- Jack ez marhaság! A személyhívók csak akkor működnek, ha hívják őket valamivel! – vágott közbe a neje.
- Nem feltétlen! A rádióhullám mit minden hullám egy bizonyos frekvencián sugároz. Ha van adóvevőd, akkor be tudod fogni ezt a frekvenciát és egyszerű hívással működtetni is tudod.
- És mégis honnan akar szerezni egy adóvevőt, most?
Hodgins arcán megjelent egy sötét mosoly és elrohant a tűzoltó kocsi irányába, majd alig két perc múlva visszatért kezében két walki-talkival.
- Ezek a legújabb Twintalker gépek. A hatótávolságuk legalább öt mérföld. Ha kijjebb mentek a hatókörön kívül akkor a személyhívókat hívjátok, ha belül vagytok, akkor egymást hívjuk.
- De Jack! Ezek a tűzoltók gépei, nem veheted el tőlük! Ezzel életeket mentenek! Azonnal vidd vissza!
- Nyugi édesem! Nekik van még három a kocsin! Megnéztem! Máris behangolom őket. Az aksik tele vannak. Ha merülni kezd, vegyetek bele elemet. Sima ceruza elemmel is működik. Az egyesen a személyhívóm a kettesen mi leszünk beállítva. Booth! Kérem a személyhívód!
- Tessék. – nyújtotta oda kelletlenül az eszközt.
Tíz perc múlva már kész is volt a rögtönzött kommunikációs hálózat.
- Találkozzunk a lakásomnál, ha bármit megtudtok. Én pont fél utón lakom a zárt osztály és az intézet között.
- Rendben Cam. Srácok vigyázatok magatokra!
- Ti is! – köszönt el Angela, egy ölelés kíséretében majd a többiek után szaladt.
- Akkor Sweets?
- Indulás!
A nap már a kora este fényeivel árasztotta el a tájat, amikor a két férfi a szigorított zárt osztályhoz ért. Legnagyobb meglepetésükre azonban a földön ülve a kerítések túloldalán egy ismerős arc fogadta őket.
- Zach? Te mit keresel az udvaron?
- Csakhogy itt vagytok végre! Tudtam, hogy jönni fogtok értem. Bent borzalmas káosz van, mert a cellaajtók, elektromosak és az áramszünet óta nyitva állnak a sok örült meg összevissza rohangál az épületben.
- És az ápolók meg az örök?
- Nem bírtak egyszerre ennyi beteggel és bezárkóztak az egyik terembe.
- Bones merre van? Csak azt nem mond, hogy ő is bezárkózott! –eresztett meg egy félmosolyt Booth.
- Dr. Brenen? Nem láttam már vagy két hónapja.
- Hogy? – kiáltotta rémülten az ügynök – Mi az, hogy nem láttad! De hiszen ma idejött meglátogatni még délelőtt!
- Nem Booth. Itt nem járt!
- De akkor hol lehet? – hírtelen egy nagyon erős rossz érzés kerítette hatalmába és előkapta az adóvevőt.
- Hallotok engem? Itt Booth!
- Igen Booth hallunk. Itt Angela!
- Temperance nem járt ma Zachnél. Nincs itt! Minden sérültet abba a kórházba vittek ahol vagyok?
- Igen. Ide, de mire gondo… - akarta feltenni a kérdést a nő, de közben megértette a férfi mire céloz – Istenem! – suttogta rémülten majd a készülék elnémult.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Hogy rákaptatok az "n+1"-re :D
Csak ismételni tudom magamat és a többieket: annyira nagyon, de nagyon jó ez a fic, alig várom már a verziószámot ;)
Köszi Angela :)