|
Angela: Pokol/6.
- Rendben. - bólintott a pszichológus és feltápászkodott, majd elindultak.
Cam lakása valóban a két intézmény között volt. Az út szinte pontosan addig tartott, míg a lakáshoz érni. Booth tudta ezt a legjobban, mert percenként az óráját nézte. Ha elérik a huszonnégy órát hivatalosan is elindíthatja a nyomozást Brenen után. Azután mikor már csak egy sarokra voltak a kórháztól arra gondolt, hogy a nő talán már bent várja és érte aggódik. Befordultak a sarkon a kórház utcájába. Ami ezután történt olyan gyorsan zajlott le, hogy a férfit, akit évekig tanítottak a reflexei használatára is, sokkolták az események.
Egyenesen egy tűzharcba sétáltak bele, minden előzmény nélkül.
Az első inger, amire a teste reagált az a feléjük forduló fegyver csöve volt. Több katona és látszólag civil állt egymással szemben az utca két oldalán. Az egyik tábor gépfegyverekkel védte a kórház mellett álló bolt bejáratát, míg a másik csoport kézi fegyverekkel akarta védeni az élelemhez való jógát. Percek óta álltak némán egymással szemben a felek, kezükben a kibiztosított fegyverekkel, mikor a két öltönyös, befordult a sarkon és az utca azonos felén álló civilek közül egy, pánikba esett és a fegyver elsült, a két férfi látványa okozta stressz miatt.
Booth századmásodpercek alatt mérte fel a helyzetet és mire a golyó kirepült a csőből, már a pszichológus elé vetődve igyekezett őt, a földre rántani. A lövés hangjára valóságos sortűz szabadult el. A férfi miközben földet értek tisztán halotta, ahogyan több lövést is leadnak még az irányukban. Majd a világ sötétbe burkolódzott.
Zach az asztal mellett ült és századjára pötyögte be a számokat, de semmi. A kamera képe csak nem akart megjelenni. Fáradt szemeit dörzsölgette. Vergilius is álmos volt már.
- Kéne egy kávé!
- Ami azt illeti, nekem is.
- Mit gondolsz, meddig tart még?
- Nem tudom. Százszor is csináltam már ezt, de még soha nem akartam olyan oldalt feltörni, amit Mortem védett.
- Tudom, hogy nehéz, de gondolkozz! Téged is Mortem tanított egykoron. A tudása java része benned is megvan. Koncentrálj!
- A csapda! – kiáltott fel egyszer csak a fiú.
- A mi?
- A csapda! Mortem csinálta egykoron. De azt mondta túl veszélyes arra, hogy használja is, Ezért szétszedte darabokra és elrejtette a neten őket.
- Hát akkor, ideje megkeresni! És pontosan mire is jó a csapda?
- Semmire! Pont ez a lényege! Mindent töröl, ami csak leíródott parancsba. Ha rá tudom küldeni a hálózatra, akkor addig fogja terhelni és törölni az utasításokat, míg a rendszer összeomlik. Utána a hálózat lekapcsol, és újra indul. De a csapda megvédi innentől. Minden, ami a Bootolás alatt fut, azt engedi, de minden utána érkező utasítást törölni fog.
- Ez működhet!
- De van egy kis baj! Ha ráküldöm a rendszerre azzal magunkat is kizárom és ha Mortem emlékszik arra, hogy kell kiiktatni a csapdát, ő tudja majd kezelni, mi viszont végkép nem.
- És ha átírnánk?
- Mire gondolsz?
- A gép ugye úgy Bootol, hogy a BIOS-ban tárolt POST program futni kezd, ami végig teszteli a hardver összetevőket és az alapműködéshez szükséges beállításokat. Eddig tiszta? – a másik fiú bólintott. – Mi lenne, ha nem csak ezt tesztelné le, de megkeresné a hozzáférési portokat ahonnan a parancsok jönnek és minket beengedne? Így mi zárnánk ki Mortemet és visszakövethetnénk a jelet, amit küld?
- Hunter! Te aztán fejlődsz öregem! Ez óriási húzás lenne.
- Akkor mire várunk?
- Semmire! – kiáltotta Vergilius és a két zseni újra a klaviatúra fölé hajolva, verni kezdte a gépet a világhálót feltúrva, az egyetlen esélyük után.
Angela csüggedten és fáradtan mászott le újra a boncterembe. Semmi hasznosat nem tudott meg az osztályon. Az egyetlen, amit sikerült ki préselni a fájdalmaikkal küzdő emberekből az, az a tény volt, hogy Brenent senki se látta, se a robbanás előtt se utána. Ez némiképpen megnyugtatta.
Épp el akarta újságolni a történteket, amikor meghallotta a lövöldözést.
Először azt se tudta merre vetődjön, de aztán felfogta, hogy a hangok kintről jönnek.
Mire a lövések abba maradtak már Cam és a többiek is kirohantak arra a folyosóra, ahol a nő állt.
- Mi volt ez? Mintha lövéseket hallottam volna?
- Biztos, hogy tudni akarjuk? Már így is éppen elég dolgunk van! – morogta Hodgins az orra alatt, de azután csak követte a többieket a felfelé vezető lépcsősorhoz, ami az alulába végződött, ahol a rémült orvosok és nővérek hada tanácstalanul tekingetett körbe, mert nem mertek kimenni a lövések hangjai után.
- Booth ügynök! Hall engem? Booth ügynök! Kérem! – próbálta Sweets magához téríteni a férfit miközben a saját sérüléseit próbálta elszorítani.
A többiek kiértek a kórház elé és meglátták a történteket. A katonák közül ketten is megsérültek, de nem súlyosan, viszont a másik oldalán az útnak, csak halottak vagy haldoklók hevertek. Angela kiszúrta a férfit, aki messze különbözött a többitől körülötte.
- Nézzétek! Az ott nem Sweets?
- Hol? – kérdezte Jack és észrevette ő is.
- De! Ők azok! – jelentette ki Cam és rohanni kezdett akárcsak a többiek.
- Mi történt itt? – kérdezte rögtön Angela amint odaértek.
- Nem… tudom… - zihálta a pszichológus miközben rettenetesen küzdött az ellen, hogy elájuljon, de hiába.
Fisher aki a legközelebb állt a kórház bejáratához visszaszaladt, és amit beért ordítani kezdett.
- Orvost! Azonnal. Két FBI ügynököt lelőttek! Orvost az istenért!
Másodperceken belül már szaladt is két fehérköpenyes és velük a nővérek a kijárat felé.
- Megvan! – kiáltotta Vergilius. Ez volt az utolsó darab. Már csak össze kell fűzni!
- Tehát Diablo készen áll a csatára!
- Hogy ki?
- Gondoltam legyen a neve Diablo. Hiszen ki más győzhetne a halállal szemben, mint az ördög maga? – mondta Zach igencsak gúnyos arckifejezést öltve magára.
- Akkor? Én készen is vagyok. Te jössz Hunter!
- Máris! – a fiú a billentyűzet fölé görnyedt és pötyögni kezdett.
Alig öt perc múlva el is készült.
- Kész! Világ, íme Diablo. Diablo íme, a világ! – mondta diadal ittas arccal és lenyomta az entert.
A program kilépett a hipertérbe és pontosan azt tette, amire utasították. Megkereste és túlterhelte az elektromos művek gépeit. Alig két perccel később a teljes keleti parton megszűnt az áramellátás.
Pár perc múlva pedig újra fényárban úszott immár Washington is.
Ezzel egy időben a kapucsengő megszólalt és Vergilius mosolyogva szaladt, hogy beengedje régen nem látott barátaikat. Zach is követte az emeletre így egyikük sem látta a monitoron megjelenő üzenetet.
Az ajtók kivágódtak és két hordágy gurult be, rajta amit a műtő irányába rohanó orvosok és nővérek gyűrűje ölelt körül, akik egymásnak kiáltották menet közben az utasításokat és információkat.
- Eszméletlenül találtunk rá! A vérnyomása kilencven per ötven, néhány bordája eltört a bal tüdeje összeesett.
Ebben a pillanatban kapcsolódtak fel a lámpák városszerte és beindult a légkondi is.
- A lehető legjobbkor! – kiáltotta az orvos – Azonnal kérek CT-t és intubáljuk. Irány a kettes műtő!
Ezzel az egyik hordágy el is tűnt a rémült csapat és a szipogó Angela orra elől.
A másik ágyat is egyenesen műtő felé tolták. Az egyik orvos lemaradt kissé és Cam utolérte.
- Várjon doktor úr! – az orvos megállt egy másodpercre – Mit gondol, mennyire súlyos?
- Ön a rokona?
- Nem mi mind a kollégái vagyunk!- mutatott a többiekre.
- Nézze, hölgyem őszinte leszek. Nem sok esélyt látok rá, hogy ezt túléli. Mindent megteszünk, de készüljenek fel a legrosszabbra. – Ezzel a doki faképnél is hagyta.
Cam arca megdermedt és a kezéből kiesett a véres ruhadarab, amellyel az előbb Booth sérülését igyekezett elszorítani.
A plafon felé emelte a tekintetét és magában kiáltva egyetlen dolgot gondolt csupán: Segíts!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
ez egyszerűen fantörpikusan nagyszerű volt!! 
Az informatikás részből nem sokat értettem, mert én inkább outformatikus vagyok, de a lényeg nagyjából megvan: egy idegölő programmal még az ördögi számítógépkukac is olyan idegroncs lesz, hogy a földhöz bassza a gépét 
De szegény Booth!! Aztán nehogy meghaljon nekem! És Brennant is előkeríthetnék már... na egyszóval zseniális volt és 
Jaj de jó végre volt időm elolvasni!Gratula!Eggyre izgisebb!Ki ne nyírd őket! KK