|
Nusi: Minden csak most kezdődik el/9.
Seeley, Seeley, hát ennyire nem ismertél ki engem? – lépett elő teljesen a fénybe a titokzatos, fekte ruhás férfi. – Olyan kis naiv vagy, hogy elhitted, tényleg megúszhatod…- Andrew Hacker szemeiben ördögi fény csillant.
- Bones rá fog jönni, hogy maga a tettes, és el fogják kapni – bizonygatta az ügynök.
- Ugyan, ezt Te sem hiszed komolyan, igaz Booth? – csapta vártalanul arcon az ügynököt Hacker. – A drágalátos kis szerelmed jelenleg majd’ belepusztul a bánatba, hogy Te nem vagy ott mellette…
- Bones nem ilyen… Nem! – kiáltotta Booth, és fel akart volna ugrani, de a karjait rögzítő erős vasláncok ezt nem tették lehetővé. – Hiszem, hogy el fognak jönni, és… – de elrablója most ököllel fojtotta beléje a szót.
- Nem hiszel Te már semmi sem Booth. Lesz valaki, aki ebben a nehéz időszakokban majd a megfelelő támasza lesz Temperance-nek – mutatott végig magán. – És amikor úgy látom, hogy véglegesen magamhoz láncoltam, akkor foglak Téged elengedni, hogy a saját szememmel lássam a szenvedésedet – nevetett fel ördögien, miközben az előtte lévő ügynök elkeseredetten próbált meg kiszabadulni. – Kár a gőzért barátom – vetette oda, s a kijárat felé sétált. – Te innen majd csak holtan fogsz szabadulni, ha úgy tartja kedvem – nevetett fel ismét sötéten, és a nehéz ajtó súlyos csattanással zárult be mögötte.
Booth megkövülten meredt maga elé. Most ostorozhatná magát, hogy bizony sejtette, Hacker a titokzatos elrabló, de be kellett vallani, mindenkire gondolt, csak a főnökére nem. Amikor elmondták neki Bones terhességét, a férfi ugyan rosszul reagált, de másnap már ment gratulálni az ügynöknek… még Sweets is ott volt, és még Ő sem vett észre semmi gyanúsat sem, csak az igazgató túlzott kedvességét.
Andrew ugyanolyan volt, mint bárki más. S mégis, ő volt a hunyó. Ez annyira hihetetlennek látszott, mint az, hogy Ő és Bones egy pár.
Volt az életében pár pillanat, amikor úgy érezte, hogy megingott a hite. S ez volt most a legsúlyosabb. Ha tényleg annyira szereti az Istent, ha tényleg hisz, és ezt odafentről látják, akkor miért történek bele meg mindez?
- Kérlek, Bones, emlékezz majd a szép emlékekre – suttogta maga elé, majd lehunyta a szemét.
Mást nem tehetett. Várt, és reménykedett.
- Nem találják, megszökött! – rohant Hodgins oda a gépéhez. – De találtunk néhány szem talajmintát az irodájában. Ugyan ez még semmit sem jelent, de lehet, hogy megtaláljuk Booth-ot.
- Hackernek van néhány használaton kívüli raktárja – pötyögött Angela is. – Itt van a 3D-s képük, de látszólag mindegyik, elhagyatott…
- Át kell kutatnunk az összeset – jelentette ki Cam ellentmondást nem tűrően. – Angela, küldd át a GPS koordinátákat, hogy az FBI-nak továbbíthassam. Hodgins, igyekezz az elemzéssel, kivételesen megengedem, hogy ha kell, kísérletezhess. Mr. Bray és Miss Wick pedig Sweets-szel együtt átnézik Mr. Hacker házát és személyes holmijait. Gyerünk, gyorsan, nincs vesztegetni való időnk! – kiáltott fel a főnök, és, hogy példát statuáljon, ő maga hagyta el leggyorsabban a helyszínt.
Eközben Hacker mit sem sejtve sétált a Jeffersonian felé. Gondolataiban elmerülve megállapította, hogy a terve eddig tökéletesen működik. Ugyan Temperance-nek egy szempillantás alatt kiderülne, hogy Ő a tettes, de a doktornő jelen pillanatban nem képes ilyen mértékű racionális gondolkodásra. Ha rájön, akkor elrabolja Őt, Booth pedig megrohadhat a titkos raktárhelyiségében, amit még az FBI-nak leadott vagyonnyilatkozatban sem tüntetett fel.
Akkoriban azt hitte, azt képzelte, hogy az lesz majd a tökéletes búvóhelye, ha megtalálja a boldogságát. Oda rejtőzik majd el a szerelmével, és a családjával. Ott lesz számára a nyugalom kis szigete, távol mindentől és mindenkitől. De Tempe Brennan alaposan áthúzta a számításait. A doktornő felébresztette benne az alfahímet.
Szerelmes lett, méghozzá menthetetlenül. Először ugyan aggódott, látva a nő és Booth közti köteléket, de később, csendes megfigyelőként rájött, hogy nincsen köztük semmilyen fizikai kapcsolat, pláne nem szexuális. Tudta, hogy Brennan racionális szívét csak egyfajta fegyverrel lehet megszerezni: legyen hozzá hasonló.
S Andrew-nek ekkor kezdődött az átalakulása. Elhagyta a színeket, elhagyta a régi érzéseit. Elhagyta a sarki kis cukrászlányt, aki fülig bele volt zúgva. Minden idejét Temperance-nek szentelte. Figyelte, rögzítette a szokásait, hogy aztán a legváratlanabb pillanatokban felbukkanjon, kellemes meglepésként. Sejtette, hogy Seeley-t nem lesz ilyen könnyű átvernie, hisz az ügynök rengeteg gazfickóval, bűnözővel találkozott már életében. De remélte, hogy nem fog gyanút fogni társa behálózásánál.
De minden tönkrement. Ő tette a hullát a Capitolium elé, hogy aztán legyen ürügye Brennan közelében lennie. De azt nem gondolta, hogy milyen ára lesz ennek. Amikor a nő elfogadta a vacsorameghívását, madarat lehetett volna fogatni vele. Mexikói legényeket rendelt, hogy egy vérbeli latin szerenáddal nyerje meg magának a csinos tudóst.
De a hír, miszerint Brennan terhes… ráadásul Booth-tól… és az a romantikus csók… kiverte a maradék biztosítékot is nála. Agyában már megfogalmazódott a tökéletes terv, amikor kilépett az étteremből – megalázva és megszégyenülten. Még utoljára visszapillantott, de nem bírta sokáig elviselni a szerelmespár látványát. Hazament, és másnaptól kezdetét vette a játszma.
Tökéletes álarcát felöltötte. Felültetett mindenkit maga körül: Sweets-et, Caroline-t és az agyasokat is. Mindenki elhitte, hogy jól an, és mennyire ki tudta heverni ezt a sokkot.
Nem is sejtették, hogy ez mennyire nem igaz…
Merengéséből két járőrautó hangos fékezése szakította ki. Ekkor felkapta a fejét, s keserűen, ugyanakkor mégis, elégedetten állapította meg, hogy Temperance használta a fejét.
Rájöttek, hogy Ő a tettes.
Az intézet köré még több rendőrautó érkezett, s a férfi kiszúrta a tetőre sereglett kommandósok és mesterlövészek sziluettjét is.
Ördögien elmosolyodott, ahogy besietett az épületbe. A rendőrök hangosan kiabálva vetették magukat utána. Hacker azonban gyorsabbnak bizonyult. Vágtázva rohant fel Brennan irodájához, és törte be szinte az ajtót. A tudósnő természetesen a helyiségben tartózkodott, így a férfinak nyert ügye volt.
- Temperance – búgta nyájasan, ahogy egyre beljebb lépdelt a helyiségbe.
Brennan elsápadva állt fel, és hátrált az iroda túlsó falának, miközben egyik kezét a hasára fonta.
- Örülök, hogy látlak – folytatta Hacker, és minden egyes szóval közelebb került élete szerelméhez. – Érted jöttem – nyújtotta ki a kezét a doktornő felé.
- Akkor egyedül kell elmenned – válaszolta harciasan Tempe, és hirtelen elrugaszkodott a faltól, és minden erejét összeszedve megpróbált elslisszolni Andrew mellett.
A férfi azonban jól taktikázott. Amikor észrevette a doktornő kísérletét egész testsúlyával jobbra mozdult, és rávetette magát a menekülőre. Még nem teperte le csak két erős vasmarka közé szorította be.
- Ebben nem vagyok olyan biztos – suttogta bele a nő hajába, és egy szenvedélyesnek szánt csókkal toldotta meg válaszát.
Brennan undorodva próbált meg kiszabadulni – sikertelenül. Hacker kétségtelenül jobb karatés volt nála, mert minden egyes mozdulatát előre blokkolta.
- Szeretem a játékokat… - fordította szembe magával a nőt Andrew. – Főleg, ha ketten vagyunk benne, Te és én… - mosolygott ördögien, még közelebb húzva magához a halálosan sápadt Brennant.
- Engedd el a lányomat, de mocskos állat! – üvöltötte az irodába berontó Max, és csinos kis 22-essel a kezében.
- Mert ha nem, akkor mi lesz Keenan? – szorította magához Tempe-t az igazgató, majd egy pisztolyt nyomott a nő fejéhez. – Választhatsz… - kezdte, de ekkor az erősítés is megérkezett Max mögé – a kancsikkal az élen. – Választhattok – harsogta -, vagy elengedtek engem dr. Brennan-nel együtt, vagy megölöm a csinos kis doktornőnket – és, hogy szavainak kellő nyomatékot adjon kibiztosította a fegyvert.
- De szereti őt! – sikította Angela. – Szereti…
- Igen – vicsorogta Andrew. – Halálosan szeretem – nyomott egy csókot Temperance ajkaira, aki undorodva köpött egyet. – De ha nem lehet az enyém, akkor ne legyen Seeley Booth-é sem! Tegyék le a fegyvert! – üvöltötte.
- Tegyék azt, amit mondd – intett Cam a kommandósoknak, és mindenki egyszerre leeresztette a fegyvert.
Mindenki, kivéve Max-et.
- Maga is öregfiú! – hadonászott hacker. – Különben a kedves lánya bánja meg…
- Nem – lépett beljebb a férfi. – Nem engedem, hogy bántsad a lányomat, te szemétláda! – emelte fel a pisztolyt, hogy megcélozza vele az emberrablót.
- Te akartad… börtöncsótány – fröcsögte a másik fegyveres, és egy hirtelen mozdulattal rálőtt Keenan-re…
- APA! – sikította Brennan, ahogy szemei előtt csuklott össze imádott szülője. – APA…!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
, mentsük meg Maxet (őt is bírom)
De egyet értek Hacker menjen a jó büdös palacsintasütőverte cigányasszonyharsinyaszárába (fáradt vagyok...) szóval... NEEE!!! Max jó arc nem kell megölniii!!! Úgyhogy folytasd hamar!!
hozzá és tessék már megmenteni Selleyt.
Kinyírod Maxet?? ez az Andrew nekem a sorozatban sem szimpi... xD grat a ficchez.. jó lett!!! :) és KK!! :) am szeretem az ilyen pszihopata embereket akik addig tök szimpatikussan viselkedtek.. utánna pedig rosszfiúkkáá lettek.. xD Gratu.. mégegyszer.. :D