|
Kamilla: Legbelül/6.
Booth óvatosan felemelte a nőt, majd bevitte a hálószobába és gyengéden az ágyra fektette. Félelemmel és aggodalommal telve próbálta tárcsázni a mentőket, mikor nyöszörgést hallott.
- Bones! – hangjában megkönnyebbülés volt, mert látta, hogy a társa kezd magához térni.
Gyorsan zsebre vágta a telefont, majd az ágyhoz sietett. A nő hirtelen kinyitotta a szemét, felült és körbenézett.
– Jól vagy? – szólalt meg az ügynök, miközben le sem vette róla a szemét – Beviszlek a kórházba, hogy megvizsgáljanak.
- Semmi bajom – tiltakozott Brennan, mert időközben rájött, hogy valószínűleg elájult – Nincs szükségem semmilyen vizsgálatra.
Egy pillanatra egymásra néztek és tekintetük találkozott. Szinte megszűnt a világ, mikor a nő belenézett a meleg barna szempárba és eszébe jutottak a néhány perce történtek. Booth vallomása és a csók, amely ráébresztette, hogy nem tud a férfi nélkül létezni. Könnyek gyűltek a szemébe a gondolatra, hogy talán nem lesz több esélye átélni a szerelmet, a boldogságot, ha most nem lép ki a maga köré épített falak mögül. Bármennyire is félt ezt megtenni, csak az járt a fejében, hogy lehet a következő ájulás után nem tér magához többé. Minden bátorságát összeszedve a férfihez lépett és szó nélkül megcsókolta.
Booth teljesen meglepődött a nő közeledésétől. De ahogy megérezte az illatát és megízlelte puha ajkát, már nem tudott és nem is akart gondolkodni. Csak hagyta, hogy a szenvedély magával ragadja egészen addig a pillanatig, amikor észrevette, hogy Brennan lassan az ágy felé húzza, miközben az ing gombjával bajlódik. Ekkor megfogta mindkét kezét és óvatosan eltolta magától.
– Ezt most nem lenne szabad – suttogta – És nem azért, mert nem szeretném, hanem mert még nem jött el az ideje.
– De hisz az idő az, amiből nekem nem sok van – vágta rá a nő, miközben egy könnycsepp folyt végig az arcán – A betegségem miatt egyre gyakoribbak lesznek az ájulások, és talán a következő után nem kelek fel többé.
Az ügynök arcára teljesen kiült a döbbenet a szavak hallatán.
– Mégis miről beszélsz? – kérdezte, majd a választ meg sem várva, ellenkezést nem tűrő hangon folytatta – Most azonnal megyünk a kórházba.
Brennan-nek még ideje sem volt megszólalni, a férfi olyan gyorsan tolta ki maga előtt a lakásból és rakta be az autóba.
Egész úton csendben ültek egymás mellett. A nő haragudott, amiért akarata ellenére kórházba cipelik. Booth pedig rettegett, hogy talán nagyobb a baj, mint amilyennek hitte. Nem tudta, hogy pontosan mit gondoljon. Ha Bones valóban beteg, akkor miért titkolta el eddig előle? Vagy csak az eszméletvesztés következményeként beszél félre? Lopva a társára pillantott, mintha a ki nem mondott kérdéseire választ várna, de tudta, hogy nem most kell ezt megbeszélniük.
A kórházba érve megálltak a betegfelvételi pultnál. Az ott lévő hölgy mosolyogva fogadta őket.
- Miben segíthetek?
- A barátomra eszméletlenül találtam rá a lakásában – mutatott Booth a társára.
- És nem tudja véletlenül, hogy kb. mennyi ideig lehetett eszméletlen? – nézett rájuk a nővér a pult mögül.
A férfi egy pillanatra elgondolkodott.
- Maximum 15-20 percig, csak mert annyival előtte váltunk el az étterem előtt.
– Értem. Máris szólok az ügyeletes orvosnak – közölte, majd felemelte a kagylót és tárcsázott.
Brennan csak állt ott és meg sem szólalt. Nem értette az egészet. Mégis miért mondja Booth, hogy a lakásomban talált rám? Hisz ő is ott volt, mikor elájultam. És mégis milyen étteremről beszél? Nem is voltunk semmi ilyesmi helyen. De mielőtt magyarázatot talált volna, már a rendelő előtt álltak, amelyet a nővér mutatott meg nekik.
- Én nem akarok bemenni, és nem értem, hogy mi ez az egész – szólalt meg, mikor az ajtó elé értek.
- Tedd meg a kedvemért – kérte a férfi, majd lenyomta a kilincset és betessékelte.
Brennan nem ellenkezett tovább, belépett és hagyta, hogy az orvos megvizsgálja és teszteket végezzen rajta, miközben a társa odakint várt. Fél óra múlva kijött a rendelőből és megállt Booth előtt.
- Mehetünk. Holnapra kész lesznek az eredmények.
- Hogyhogy ilyen könnyen hazaengednek? Nem kéne bent tartaniuk megfigyelésen? – kérdezte izgatottan a férfi.
- Saját felelősségre megyek haza – közölte Brennan, majd a kijárat felé indult.
Booth utána sietett és kinyitotta előtte az ajtót.
- Ha ennyire makacs vagy és nem vigyázol magadra, akkor majd megteszem én – közölte határozottan – Egész éjjel melletted maradok.
– Erre semmi szükség – rázta meg a nő a fejét.
De az ügynök nem hallgatott rá. Hazavitte és az éjszaka hátralévő részét Brennan kanapéján töltötte.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
)
Nem lesz folytatás???????