|
o.n.: Ígéret/1.
Az éjszaka csendjében úgy hatott az utcán elhaladó autó kipufogójának durranása, mint egy újabb robbanás. Az éles hangtól felébredt, teste a halálos rémülettől görcsösen megrándult, de a szemei csukva maradtak. Csak félig volt öntudatánál, a történtektől kimerültebb volt, mint valaha… Csukott szemhéján, mintha csak egy mozifilmet látna, peregni kezdtek a közelmúlt képei, ahogyan egymást ölelték kétségbeesetten a végső percekben. Egyúttal felcsendültek a fejében az utolsó egymásnak mondott szavaik: „Nem hagylak itt meghalni! Hiszen megígértem…” – „Ne tedd ezt, kérlek!” Végül az iszonyatos robbanás, amelybe nem csak a föld remegett bele a lába alatt, hanem a szíve is.
Pedig olyan szokványos gyilkossági ügyként indult az egész. A folyó egy 40 év körüli nő holttestét vetette a partra. A maradványok helyszíni vizsgálata során Bones lőtt sebet talált az áldozat mellkasán, Booth pedig már intézte is a szállítást a laborba. Cam hamar végzett a lágyszövetek vizsgálatával, és megerősítette, hogy a nő halálát a mellkaslövés okozta. A testet megröntgenezték, a csontokat letisztították. A fogászati kartonokban nem volt egyezés, így Angela nekiállt az arcrekonstrukciónak.
Amíg erre vártak, Tempe elkezdte katalogizálni az áldozat csontsérüléseit, hátha szükség lesz rájuk az azonosításhoz. Szerencsére Wendell a segítségére volt, nélküle talán nem is vett volna észre mindent, hiszen egyre növekvő pocakjától már nem mindig fért oda tökéletesen a boncasztalhoz. Így aztán Wendell kezelte a nagyító kamerát, Tempe pedig jegyzetelt, és titkon örült, hogy Booth épp nem látja, mivel a férfi valamiért roppant szórakoztatónak találta az ilyen helyzeteket. Sokat civakodtak is emiatt, persze sosem komolyan, de olykor a hormonok ingadozása miatt nehezére esett Booth kajánkodó megjegyzéseit viccként kezelni.
Az ügynök eközben Angela irodájában várta a rekonstrukció eredményét, hogy legyen mivel elkezdenie a nyomozást. Végül egy magas, sötét hajú, barna szemű nő képe jelent meg a monitoron, Angie pedig egy rutinszerű gombnyomással elindította a keresést. Booth ezután átadta neki az áldozat szétázott mobilját, amit a ruhája zsebében találtak meg, hátha sikerül valamennyi adatot kinyerni belőle. A nőnél nem voltak iratok, de a búvárok tovább keresték a táskáját a folyóban.
Booth sietve megebédelt a Royal Dinerben. Már a kávéját itta, amikor megszólalt a telefonja.
- Booth!
- Hello, Angela vagyok. Azért hívlak, hogy elmondjam, nem volt találat a nő arcára.
- Értem.
- A mobilját viszont részlegesen helyre tudtam állítani, és a telefonszáma alapján azonosítottuk. A neve Erica…
Booth sietve papírt és ceruzát vet elő, és feljegyezte az áldozat nevét és címét, amit Angie beolvasott a telefonba.
- Egyedülálló, gyerek nélkül. A legközelebbi rokona a bátyja, de ő Floridában él a családjával – tette hozzá Angela. – Találtam viszont egy számot, amit sokszor hívott, annak is lekértem az adatait.
- Nagyon jó vagy, Angela – mosolygott Booth.
- Igen, tudom, de azért csak mondogasd gyakrabban – nevetett a nő, majd lediktálta a kérdéses telefonszám tulajdonosának adatait is.
- Szólnál Bonesnak, hogy mindjárt ott leszek érte? – kérte Booth. – Elbeszélgetünk ezzel a pasassal.
- Persze. Úgy látom, a SIM-kártya jelentős mennyiségű szöveges adatot tárol, talán csak a névjegyzék, de lehet, hogy SMS-ek vannak rajta, azokból pedig megtudhatunk egyet s mást. Dolgozom rajta, hívlak majd, ha jutottam valamire.
- Köszönöm.
Tim Simmons a várostól nem messze lakott a folyó egyik kis szigetén a feleségével és fiával. Útközben Booth és Bones arról beszélgettek, hogy talán érdemes lenne nekik is arra a környékre költözni. A belváros forgalma és zsúfoltsága után üdítően hatott rájuk a sok zöld látványa és az ablakokon beáradó friss levegő, amely keveredett a folyó illatával. Ez a csendes, békés környezet ideális hely a gyereknevelésre, és a munkahelyüktől sincs túl messze.
Hamarosan megérkeztek az Angela által megadott címre. Booth bekopogtatott. 45 év körüli magas férfi nyitott ajtót.
- Jó napot. FBI, Seeley Booth különleges ügynök – lengette meg a jelvényét Booth bemutatkozás közben. – Ő itt a társam, Dr. Temperance Brennan. Tim Simmonst keressük.
- Jó napot. Szólítsanak csak Timmynek – válaszolta a férfi, miközben félreállt, hogy beengedje őket a házba. Miután helyet foglaltak a nappaliban, Bones elővette Erica képét, hogy megmutassa Timmynek.
- Felismeri ezt a nőt?
- Igen, ő az egyik munkatársam – válaszolta a férfi, majd a kérdő tekinteteket meglátva hozzátette: – Egy iskolában vagyok karbantartó.
- Értem – szólt Booth jegyzetelés közben. – És Erica?
- Ő a némettanár. Történt vele valami? – kérdezte Timmy bizonytalanul.
- Meggyilkolták – vágta rá Bones. – A holttestét ma reggel találták meg a folyó egy lentebbi szakaszán.
- Ezt nem hiszem el… - suttogta a férfi, inkább csak magának, mint a vendégeinek.
- Mikor látta őt utoljára? – tette fel a szokásos kérdést Booth. Nem tetszett neki Timmy ábrázata.
- Pénteken… azaz tegnapelőtt dél körül – töprengett Timmy. – Épp egy osztályt kísért az ebédlőbe. Én egyig dolgoztam, utána eljöttem a suliból.
- Telefonon sem beszéltek? – kérdezett rá Booth.
- De, igen, aznap délután még felhívott egyszer.
- Gyakran hívták egymást, ugye?
- Igen, barátok voltunk – jelentette ki Timmy nagy meggyőződéssel.
- Amikor utoljára beszéltek, nem mondott Erica semmi furcsát? Nem tűnt úgy, mintha nyugtalanítaná valami?
- Nem.
Booth szeme kitartóan fürkészte Timmy arcát egy ideig. Végül az ügynök felállt, és csak ennyit mondott:
- Köszönöm a segítségét. Ha bármi eszébe jut, kérem hívjon.
- Úgy lesz – válaszolta a férfi, majd kikísérte őket a kocsihoz. – A viszontlátásra.
Bosszantó érzés, ha nyugtalanít valami, de nem tudod az okát. Ahogy a város felé tartva az utat figyelte, Booth magában azon tépelődött, hogy miért nem bízik Timmy Simmonsban. Eddig semmi okot nem látott rá, hogy kételkedjen a szavában, de elhatározta, hogy másnap első dolga lesz bemenni Erica és Timmy munkahelyére és kikérdezni az igazgatót és a kollégákat erről az úgymond barátságról. Ugyanis Booth, mint sok más ember, úgy hitte, férfi és nő között nem létezhet csak barátság. Vonzalom igen, akár szerelmi, akár csupán szexuális töltetű, de kizárólag barátira még nem látott példát. Olyanra már többet is, ahol csak az egyik fél volt tisztában a köztük lévő kapcsolat lényegével, és bizony olyanra is, ahol egy idő után mindketten tudták ugyan, hogy szerelmesek, de nem, vagy épp rosszkor vallották be egymásnak az érzéseiket… de végül csak egymásra találtak, még ha egy tragédia árnyékában is.
Gondolataiból ismétcsak a telefon csörgése zökkentette ki.
- Booth.
- Angela vagyok megint. Eljöttetek már Tim Simmonstól?
- Igen. Miért?
- Egy rakás üzenetet találtam tőle és neki az áldozat mobilján – kezdett bele Angela. Booth kihangosította a telefont, hogy Bones is hallja, miről van szó. – Timnek és Ericának elég régóta tartó viszonya volt, de a jelek szerint a nő egy ideje többet szeretett volna. Átküldtem az üzeneteket Sweetsnek a pszichológiai profilalkotáshoz.
Bones elhúzta a száját, de Booth nem hagyta szóhoz jutni. Az ösztöne megint jót súgott neki. A városba beérve az FBI épülete felé vette az irányt. Először is megtud mindent erről a Timmyről, amit csak lehet. Utána pedig megkérdezi Sweetset, mit olvasott ki az SMS-ekből.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Egyelőre csak annyi biztos, hogy én ígérgetem nektek a folytatást :D
Nem is tudom Angela, miért érzed ezt... Biztos azért, mert már láttál télen iskolai karbantartót havat lapátolni XD
"- Nagyon jó vagy, Angela – mosolygott Booth.
- Igen, tudom, de azért csak mondogasd gyakrabban – nevetett a nő"
Ez remélem feltűnt, mert neked rejtettem el a történetben ;)