|
Sophie: Kiszakadt láncszem/1.
Azt hiszem, a legdrasztikusabb tapasztalat, amelyet életem során szereztem, az egység fogalmáról szól. Emberek egymás közötti szoros kötelékéről, egy nehezen magyarázható, de csodálatos kapcsolatról. Talán leginkább egy szétszakíthatatlan lánccal lehetne modellezni, melynek minden egyes láncszeme egy különálló személy. Illetve csak majdnem szétszakíthatatlan. Megeshet, hogy az egyik láncszem meggyengül, és kitépi magát az egységből...
***
- Szólítom Dr. Temperance Brennan, törvényszéki antropológust. - harsogta Caroline Julian. A tárgyalóteremben szinte tapintható volt a feszültség. Egy ötszörös gyermekgyilkos ügyében nyomoztak, mindenki szerette volna rács mögött tudni a gazembert.
- Kérem, számoljon be a négyes számú áldozat koponyáján található repedésekről, és hogy miért is perdöntő bizonyíték!
- A falcsonton egyértelmű nyomai vehetők ki a gyilkos fegyvernek, mely a képen látható ókori vágóeszköz. - mutatott a monitoron megjelenő képre.
- Mitől olyan biztos, hogy pont ez a darab a gyilkos fegyver?
- A rajta található vérnyomok DNS vizsgálatából. A minta egyezett a négyes számú áldozat DNS-ével.
- Meg tudja mondani, honnan származik ez a kivételes műkincs? - kérdezte Caroline elégedetten.
- A vádlott személyes gyűjteményéből. - felelt Bones.
- Ehhez a bizonyos gyűjteményhez kizárólag csak a vádlottnak volt hozzáférése, jól mondom? - fonta keresztbe karjait az ügyész. Brennan épp készült kimondani az ítéletet, mikor azonban szája nyitva maradt, szemei a semmibe meredtek, majd egy pillanat alatt felpattant, és már távozott is a tárgyalóteremből.
- Dr. Brennan! Mit művel?! - kiáltott utána a meglepett Miss Julian. Booth felpattant a helyéről és a nő után rohant.
- Bones! - mikor azonban kis híján orron ütve az ügynököt, nagy robajjal bevágódott a tárgyalóterem ajtaja, kitört az általános anarchia.
- Csendet, csendet a teremben...! - hallatszott még utoljára a bíró erőtlen hangja, mielőtt a felháborodott morajlás teljesen elnyelte a rend és fegyelem minden formáját.
--------
Booth-nak csak a laborban sikerült utolérnie a doktornőt.
- Bones, mi a fenét művelsz?! - kérdezte kiabálva. Épp készült volna megragadni Brennan karját, hogy maga felé fordítsa, ám a nő magától is megpörült, kezében a négyes számú áldozat koponyájával, szemében pedig szinte sosem látott, kétségbeesett csillogással.
A férfi elhallgatott.
- Én... Nem vettem észre... - mondta remegő hangon. - Elnéztem, Booth...
- Mit? Mit néztél el? - az ügynöknek nagyon nem tetszett a helyzet. Aggódott. Mostmár nem amiatt, hogy vajon mit fog szólni Caroline, hanem a nő miatt, aki vele szemben állt.
- Látod a repedéseket a koponyán? A lefutásukat...
- Mi van vele? Bones, tudod, hogy én nem értek agyas-nyelven...
- Ezt a sérülést nem okozhatta jobb kezes személy. Ahhoz ilyen pózban kellett volna tartania a kezét... - demonstrálta a mozdulatot - És így semmiképpen nem tudott akkora erőt kifejteni, hogy ilyen töréseket okozzon.
- Azt akarod mondani, hogy...
- Nem Hugh Foster a gyilkos. Ő jobb kezes. - meredt a férfi ideges arcára a nő. - Booth, miattam majdnem elítéltek egy ártatlan embert...
Az ügynök csak nézett a társára. Nem tudta, mit is mondhatna. Azt, hogy ez mindenkivel megesik? Tudta jól, hogy ez nem így van. Vele nem...
- De hát akkor ki a tettes? - kérdezte a háttérből Dr. Hodgins, aki az egész beszélgetést hallotta. Bones visszatette a koponyát az asztalra. Sóhajtott, és felelt.
- Az ikertestvére. Hamilton Foster. Bal kezes, és könnyedén hozzáférhetett a gyűjteményhez.
- Bones. - fordult hozzá a társa. - Semmi baj. Megoldottuk az ügyet. Megvan a gyilkos. Nincs semmi baj. - azzal megölelte Brennant. A nő örült, hogy Booth vigasztalni próbálta, de tudta, hogy amit mond, nem igaz. Hibázott. Dr. Temperance Brennan hibázott.
**Egy héttel később**
A nő egy nagy, szürke épület előtt állt. Rászánt egy fél percet, hogy rendezze abnormális szívverését, mély levegőt vett, és belépett a kapun. Egyből a recepcióshoz indult.
- Jó napot, hölgyem!
- Jó napot. Egy ápoltat keresek. A neve Zachary Addy.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Hát hol is kezdjem....
Nagyon tetszett a bevezető. És aztán jött, hogy Brennen elnézte... Hogy történhetett ez???? nem akarok vészjósló lenni de a bevezetéssel kombinálva kezdek nagyon aggódni...... Tempe nem szokott tévedni...
Őszinte elismerésem :) Most megyek és gyorsan olvasom a folytatást mert nagyon kíváncsivá tettél!!!! Csak azért nincs KK mert tudom hogy már van folytatás...