enci.2: Bezárva/1.
Gyönyörű reggel érkezett el. A nap meleg sugarai aranyszínűkkel bevonták a szobát, a tárgyakat, és a békésen szunnyadó párt. Reggel még senki sem tudhatja, hogy milyen napja lesz. Van, akinek jó, van, akinek kevésbé, de ha szerencsés vagy mindent elkerülhetsz és a pihe-puha ágyban töltheted az egész napod. Ugyanakkor… akkor is mázlista vagy ha azzal töltheted az egész napod, akire mindennél jobban vágysz… a szerelmeddel…
A mi kis párunkat is elérte a reggel.
- Jó reggelt! – suttogta Brenn miközben a férfi meleg barna szemeit nézte, és elmerült benne.
- Jó reggelt Bones! – válaszolta Booth, és egy nagyon édes csókot nyomott a nő ajkára, akin átfutott a remegés. Még mindig érezte mikor a férfi ily módon közeledett felé. De ez nem rossz irányból jött, inkább egy megnyugtató örömteli remegés volt.
- Tudod Bones… - kezdett bele a férfi miközben Brenn hajának egyik tincsével kezdett játszadozni. – nekem az égvilágon semmi kedvem innen felkelni, ezt te is jól tudod, de… - folytatta volna, de a nő közbevágott.
- Te jó ég! Booth! – kiáltott fel, majd idegesen a naptárra pillantott.
- Mi? Mi történt? – kérdezte értetlenül.
- Ma van az ultrahang! Gyerünk! Öltözz! Vagy nem akarsz velem jönni?
- Ha szeretnéd? – kérdezte óriási mosollyal az arcán.
- Igen. – hajolt közel a férfihoz –Szeretném. Szóval gyerünk! Egy, két…
- Oké! Oké… készülök…
Néhány perc múlva már az autóban ülve a kórház felé tartottak. Ez volt a második ultrahang, amire együtt mentek. Booth még mindig alig tudta elhinni hogy Brennan babát vár. Gondolatok százai kavarogtak fejében, szívében mégis csak egy dolgot érzett: a szerelmet.
Azt, ami megtanít minket repülni szárnyak nélkül, és felemel miközben két lábbal a földön járunk.
- És… hogy van a kedves kismama? – kérdezte az orvos a vizsgálat közben.
- Meglehetősen jól.
- Reggeli rosszullétek?? Esetleg hányinger? Kívánóság?
- Nem igazán tapasztaltam ezeket a tüneteket doktor úr.
- Értem.
- A baba jól van? Minden rendben van vele?
- Igen. Úgy látom teljesen rendben van minden. Egészséges.
- Ohh.. hála Istennek… - szólalt meg Booth.
- Ne Istennek hálálkodj hanem nekem… bennem van… - mondta Brennan, ahogy mindig is tette.
Az ultrahangon minden rendben volt. Kaptak felvilágosítást is, hogy milyen vizsgálatokat kell végezni, mire vigyázzon a kismama. Ezután a laborba indultak. Nagy volt az örömük, hiszen tovább dolgozhatnak együtt, egy pár lehetnek a magánéletben, a baba is jól van és szeretik egymást.
Csupán néhány perce lehettek az intézetben, mikor elment az áram. Senki sem tudta miért, aztán gáz kezdett szivárogni az épület egyik sarkából. Mint kiderült, ez a gáz nem volt veszélyes számukra, mégis elsőre, ismeretek hiányában vegyi balesetre gyanakodtak, így az összes őr intézkedett. És ez a zűrzavar elég is volt, hogy óriási kavarodás keletkezzen, és valaki beosonjon. Illetve valakik. Ugyanis mikor visszaállt a rend, hangos durranások hallatszódtak. A legtöbb őrt megölték, hat fegyveres pedig az irányítása alá vette az intézetet. Senki se be se ki. Fegyverrel próbáltak mindenkit kordában tartani.
Majd megjelent valaki az ajtóban egy régi ismerős, aki eddig soha nem támadt emberekre. Mindig helyesen próbált cselekedni, most viszont úgy tűnik beállt a bűnözők sorába. Gyilkolt.
Booth mikor meglátta a személyt, ereiben megfagyott a vér, és gondolatai szinte már ordítottak fejében. – Hogy tehette ezt? Mit csinál itt? És kik ezek, akikkel itt van? Minket is meg akar ölni? És Bones és a többiek… velük mi lesz? Hogy képes valaki erre? Eddig rendesen viselkedett… mióta visszajött Indiából, semmit nem hallottam róla. Hogy képes ilyenre a saját testvérem? –
- Jared… - csak ezt az egy szót bírta kinyögni, majd egy hangos durranás hallatszódott, és egy golyó valahol, talán épp a közelükben, talán nem, kilövellt egy pisztolyból… egyenesen egy ártatlan ember felé…
|
Már előre félek ki lett az a szerencsétel ártatlan,akit eltalált a lövés!!!!
És pont Jared?????Miért???
Gyors folytatást!!!!!!!!