|
Sophie: Nézz szembe a félelmeddel/13.
Brennan és Booth a kocsiban ültek, és épp az FBI épülete felé tartottak, hogy megkeressék a gyanúsítottjukat. Booth nem telefonált vagy szólt senkinek, mert nem akarta, hogy a madárka még idő előtt kirepüljön a kalitkából... Brennan ezt a metaforát természetesen nem értette, de a lényeg az volt, hogy most már nyeregben érezték magukat.
Ez sokat könnyített a lelkükön – legalábbis Bones-én. Fejében cikáztak a gondolatok. Elég bonyolult volt ez az ügy már így is, de minden esetre most végre érezte magában az erőt, hogy rendszerezze a tényeket, következtetéseket és bizonyítékokat.
Először végigment az áldozatokon, megölésük módján. Az utolsó áldozatot Angela még nem azonosította. Bár egy Brennan-ről mintázott maszkot viselt, Temperance lassan kezdett megbékélni a dologgal. Máskor is látott már bizarr holttesteket, üldözött pszichopatát. A nagy riadalmat betudta a korábbi érzelmi traumáknak és a váratlan időzítésnek.
Végül a pszichológiai oldalát is kénytelen volt értelmezni a dolognak, elvégre mégis egy őrültről van szó – legalábbis minden jel erre utalt. Valahogy az utolsó áldozat nem illett a képbe. Lehet, hogy magában kellene keresnie a hibát, de valahogy nem úgy reagált a neki címzett hullára, mint a többiek. Ő most már többnyire nyugodtnak érezte magát, míg mindenki másra hosszú távon hatással volt az eset.
Booth védelmező ösztöne teljes mértékig bekapcsolt – itt kissé megakadt a gondolatmenet. Nem akart ennek a másik ügynek is a mélyére ásni. Most nem. Csak a tények...
Sweets-et többnyire azóta nem is látta, mióta megkapta a hulláját. Nagyjából azt feltételezte, hogy a pszichológus tanulmányokat ír saját érzelmi helyzetéről és magával beszélget a tükör előtt, hogy ismét koncentrálni tudjon...
Cam még mindig nem ment vissza a lakására, és jóval idegesítőbben viselkedett, mint felettes a pókos eset óta.
Hodgins minden percét Angelával töltötte, és minden egyes részecske vizsgálatát legalább háromszor elvégezte – ha lehetséges volt.
És Angela pedig rá abszolút nem jellemző módon a szórakozás és a pihenés elé helyezte a munkát...
Ő, Temperance viszont jelenleg jobban aggódott a mellette ülő férfi miatt, aki korántsem tűnt ennyire összeszedettnek. Mintha jobban kiakadt volna a legutóbbi áldozat miatt, mint maga Bones... A nő szerette volna tudni, mi jár a fejében, és olyan dolgokat mondani neki, amitől jobban érzi magát. Booth-nak ez mindig sikerült, még ha amit mondott, az nem is volt teljesen logikus.
- Bekapcsolhatom a rádiót? - kérdezte Brennan. Maga sem igazán tudta, miért segítene ez. Talán megtörné a feszült csendet – már ha ez az... Odanyúlt a műszerhez és benyomta a gombot. Legnagyobb meglepetésére a Hot Blooded hangzott fel.
Összenéztek a férfival, és mindketten elnevették magukat. Pár másodperc múlva már a szöveget is együtt énekelték, mintha a világ minden gondja elpárolgott volna. Mintha az a hat áldozat sosem került volna elő... Mintha nem épp egy pszichopata gyilkost keresnének, aki talán többet tud róluk, mint ők magukról... Mintha a kettejük közti falak egy pillanatra leomlottak volna... Mintha valami visszarántotta volna őket egy évvel ez előttre, mikor csak egyszerűen élvezték, hogy együtt dolgoznak... Mintha az a csók sosem lett volna...
Aztán a számnak lassan vége lett, és az orruk előtt feltűnt az FBI azon épülete, melyben Ian Pazzo-t remélték megtalálni. Amilyen hirtelen szakadtak ki az imént a sötét és ijesztő valóságból, olyan hirtelen telepedett most vissza rájuk a nyomasztó tudat, hogy miért is jöttek ide.
Ahogy kiszálltak a kocsiból, Booth megállt a nő előtt.
- Fogd, Bones! - azzal a nő kezébe nyomott egy pisztolyt. - Tedd el jól!
- De hát ez nem szabályellenes? - kérdezte Brennan.
- Lehet, hogy az, de tudjuk, mire képes ez a fickó és jelenleg jobban érdekel, hogy te biztonságban legyél, mint hogy minden előírást betartsak. - mondta komolyan a férfi. Megint a védelmező ösztön... - futott át Bren agyán. Ahogy az is, hogy egyszer illene meghálálnia ezt a sok gondoskodást – bár nem tudta, hogyan...
Most azonban a jelenre kellett figyelnie. Elvette a fegyvert, kabátja alá rejtette, majd a férfi után indult. Aztán eszébe jutott valami, és kezét a Seeley vállára téve elérte, hogy megforduljon.
- Elkapjuk, Booth! - mondta mélyen a szemébe nézve. Sokkal többet szeretett volna mondani partneri kapcsolatukról. Kifejteni, hogy milyen jó csapatot alkotnak így ketten, hogy hálás a bizalmáért és törődéséért... Hogy most ő szeretne békét nyújtani a férfi lelkének, és elérni, hogy a maximumot teljesítse... Azonban ezekre most mind nem volt idő.
Bár racionálisan nézve sosem látná be, hogy ez lehetséges, Bones a férfi barna szemeiből kiolvasta, hogy minden egyes ki nem mondott gondolatát megértette. Vajon ez eddig is így volt...?
Booth halványan elmosolyodott, majd öklét a nő elé tartotta, és megszólalt:
- Társak! - Brennan is mosolyogni kezdett. Érezte magában a lendületet, az erőt. Érezte azt a bizonyos köteléket. Érezte a támogatást, amit kölcsönösen biztosítottak egymásnak. És bár ezeket az érzéseket magában nem tudta megfogalmazni, elég volt egyetlen szó, amely mindezt kifejezte:
- Társak! - mondta ő is és öklét összeütötte a férfiéval.
És valóban: abban a percben tényleg társak voltak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
áháháhááá.... de tök jóó lett... :D :D grat.. :)
csak társak??? hihihi.. :D :D
GRATULAA!!! :)