Esli: Mindent elölről/7.
/Foglalkozzunk csak az üggyel!/
„- Akkor én megyek és beszélek a feleséggel. Ön is jön Dr. Brennan? – érdeklődött Perotta ügynök.
- Nem. Itt nagyobb hasznomat tudják venni. – utasította vissza Bren.
- Hát jó. Amint van, valami fejlemény hívjanak. – ezekkel a szavakkal búcsúzkodott a szőke ügynöknő. Brennan a megtisztított csontok felé vette az irányt, hogy minél hamarabb kiderítsék és felgöngyölítsék ezt az ügyet.”
- Szívem miért vagy ilyen elutasító Perotta ügynökkel? – lépett Angela barátnője mellé.
- Nem vagyok elutasító. –tagadta az igazat Brennan.
- Ő nem tehet róla, hogy Booth ilyen állapotban van. Csak a munkáját végzi. – próbálta jobb belátásra téríteni.
- Jó. Majd ha visszajön elnézést, kérek. – Angela nem hitt a fülének. A nagy Temperance Brennan bocsánatot akar kérni? Eddig ez valahogy sose ment neki. Erre maga Ange is kíváncsi volt, hogy vajon tényleg kimondja-e azt a bizonyos „szót”.
- A golyó valószínűleg egy 9mm-es pisztolyból származik, a fegyver gyártási típusa még nincs meg. A bemeneti sebet tekintve közelről találták el. – mondta ki hangosan észrevételeit Brennan. Wendell is az asztal mellé lépett és folytatta.
- A bordákon többszöri repedés nyoma észlelhető.
- Ön szerint ez mire utal? – kérdezte Brennan.
- Arra, hogy esetleg az áldozatot mielőtt lelőtték meg is verték. Hajszálrepedések a jobb disztális rádiuszon. Ez védekezésre utal.
- Kiváló Mr. Bray. – dicsérte meg gyakornokát.
- Köszönöm. – lepődött meg Wendell.
A késő délután folyamán ismét Perotta ügynök jelent meg az intézetben.
- Jó napot Perotta ügynök!
- Jó napot Miss Montenegro.
- Brennan az irodájában van. Biztos vagyok benne, hogy tud újdonságot mondani az üggyel kapcsolatban.
- Rendben és köszönöm. – Perotta, így hát Bren irodáját, vette célba. Illedelmesen be is kopogott.
- Jöjjön be. Üdvözlöm.
- Jó napot Dr. Brennan. Beszéltem az áldozat feleségével. Az igazat megvallva, nem úgy viselkedett, mint ahogy a legtöbb feleség, aki megtudta, hogy a férje meghalt.
- Ezt nem igazán értem. Nem tudna konkretizálni? – kérte meg Brennan.
- Az áldozat felesége, teljesen higgadtan fogadta, a férje halálát. Nem lepődött meg. – pontosított ügynöknőnk.
- Talán mert már akkor tudta, hogy a férje csakis halva kerülhet elő. – jelent meg a helységben Cam is.
- Az toxikológia olyan mérgező anyagokat mutatott ki, amit már elég régóta adagoltak a szervezetébe.
- A feleség megmérgezte volna a saját férjét? – kérdezett vissza Perotta.
- Ez még nem bizonyítható. – szólalt közbe Brennan.
- A halál oka egyértelműen kimondható, hogy a homlokcsonton behatoló golyó volt.
- Kész vagyok a gyilkosság rekonstrukciójával. – toppant be Angela is az irodába, majd mindenki átsétált, a képalkotó egység nevezetű helységbe, vagyis Angie irodájába.
- Szóval, betápláltam a sérülés helyeit és súlyosságát, ezekből le lehet vonni, az áldozatunk test alkatát. Na, már most. Az eredmény szerint a gyilkosunk úgy 165-170cm magam és 55-60kg között lehet.
- Ez már szűkítheti, majd a gyanúsítottak körét.
- A sérüléseket figyelembe véve az áldozat erősebb sérülései a teste jobb oldalán találhatóak. Vagyis az áldozatunk bal lábas volt. – szólalt meg Brennan is. Nemrégiben Wendellel sikerült, ezt is kideríteni.
- A sérüléseket tekintve először megverték, majd fejbe lőtték. Utána pedig a biztonság kedvéért, még belelőttek. – foglalta össze szőke ügynöknőnk az eddigieket.
- És mérgezték is, hosszabb időn keresztül. – fűzte hozzá Cam.
- Szegény emberrel, nagyon csúnyán elbántak. Vajon mit követhetett el? – fejezte ki sajnálatát Angela is. Hiába még mindig ő a legérzékenyebb a csapatban.
- Ezt kell kiderítenünk. – adott választ Perotta.
- A feleség szerint Mr. Daltonnak igencsak sok ellensége volt, az iskolában. Nem nagyon tetszett nekik az áldozat hozzáállása, bizonyos dolgokhoz. – mesélte Payton P.
- Holnap bemegyek az iskolába és beszélgetek ezekkel a személyekkel. Köszönöm a munkájukat. – fordult a többiek felé, majd kisétált a szobából.
- Angela kérlek, nézz utána az áldozat személyazonosságának, vagyis számlakivonatok, kapcsolatok ilyesmik. Booth szerint az ilyen esetekben az indíték pénz vagy szerelem. Tudni akarom, hogy melyik volt. – jelentette ki határozottan Bren és ő is visszament az irodájába.
- Hát ebbe meg mi ütött? – nézett kérdőn Angei Camre.
- Talán, Booth fejével akar gondolkodni hátha így hamarabb rájön a megoldásra. – osztotta meg gondolat menetelét mosolyogva kedvenc patológusunk. :)
A vizsgálatok javában folytak. Mindenki végezte saját kis munkabeosztását, míg nem azon kapták magukat, hogy sötét van és ideje hazamenni. Bones is lassacskán hazatért és hozzá fogott pakolni. Átrendezte a vendégszobát, hogy Booth-nak is kényelmes legyen. Amint ezekkel az apróságokkal készen volt úgy érezte, álomra hajthatja a fejét.
A kis álom manók persze nem hagyták kedvenc antropológusunkat álom nélkül. Brennan a másnapját álmodta meg, ahogy elment Booth-ért, haza hozta beszélgettek közösen megvacsoráztak, még a meccset is megnézte vele. Persze mivel az álmokban bármi megtörténhet így az is megtörtént, hogy Bren-nek tv volt a szobájában. A sok beszélgetés és kellemes együttlét után igencsak furcsa és egyben meglepő dolog történt. Brennan álmában maga sem tudja miért, de megcsókolta a férfit. Úgy érezte, nincs mit vesztenie.
Az álomnak hirtelen vége szakadt. Brennan hirtelen felült az ágyán és akaratlanul is megérintette ajkát.
„Ez meg mi volt? A tudatalattim mégis mit akar ezzel jelezni? Áh… Biztos csak fáradt vagyok.” Gondolta magában, majd rápillantott órájára 4:47-et mutatott a kiskészülék. Brennan mintha mi sem történt volna fogta magát és visszafeküdt aludni. Egyáltalán nem tulajdonított álmának nagy jelentőséget.
A másnap reggel is hamar elkövetkezett. Booth nagy napja. Mióta felébredt az óta erre a napra vágyik. Végre megszabadulhat a kórház egyszínű és sivár fehér falaitól.
A madarak csicseregnek, a napocska is sütkérezik és már Bones is javában issza reggeli kávéadagját.
Az éjjeli álma reggel ismét eszébe jutott. Gondolatba való merengését telefonja csörgése zavarta meg.
- Brennan. – szólt bele.
- Elnézést a korai zavarásért. Dr. Taylor vagyok. Azért telefonálnék, hogy megoldható lenne-e hogy hamarabb jöjjön el Booth ügynökért.
- Ööö, hogyne persze mikor mehetek? – érdeklődött.
- Azt hiszem a legjobb válasz a minél hamarabb. – mondta kissé zavartan az orvos. Brennan nem érette mi történhetett. Ő nem volt olyan profi, hogy leszűrjön bizonyos következtetéseket akár az ember hangszínéből vagy hanglejtéséből. Ehhez a társa értett. Ő csak a csontokhoz.
- Rendben. Egy óra múlva ott vagyok. Visszhall… - majd letette a készüléket, pár percig még zavartan nézte, majd elindult és felöltözött. 10 perc múlva már kocsijában ült, hogy hazaköltöztesse szeretett FBI ügynökünket.
|
jujjjuuujjj... Booth hazamegy... illetve Brennanhez... :D mi lesz még ott kérem.. xD xD xD
nagyon tetszett!! és KK!! :) szoval várom a folytatást az biztos.. :) :D