|
enci.2: A másoló/8.
Még 15 óra…
- Az intézetben? Gondolod, hogy a másoló a Jeffersonban dolgozik? – kérdezte Booth kissé elbizonytalanodva Hodgins kijelentése miatt.
- Ez teljesen logikus Booth! – kezdte Brennan. – Tomas Vega csontszilánkjához és DNS-éhez csak így juthattak hozzá. A másoló egy közülünk… - mondta majd a vonal mindkét végén hatalmas csend lett.
- Ha valamit találunk majd telefonálok… - törte meg a csendet Angela.
- Rendben. – mondta Brennan, majd lenyomta a piros gombot.
Teljesen logikus… - Booth agyában csak ez a gondolat kavargott. Egy agyas rabolta el a fiát. A laborban kell keresni. Az idő pedig egyre fogy.
Booth arcára aggodalom ült ki. Parker az egyik legszebb csodát jelentette neki. Általa vált apává, és így tudott jobbat adni fiának, mint amit ő kapott. Imádta Parkert, és amennyi időt csak tudott vele töltött. A kisfiú is nagyon szerette Booth-t. Az együtt töltött ünnepek, születésnapok, de még a szürke hétköznapok is mindkettejükben örökké élnek.
- Booth! Meg fogjuk találni. – zökkentette ki Booth-t egy csodálatosan lágy hang.
- Én csak annyira féltem Parkert… - mondta elgyötörten, majd erőt vett magán és folytatta. - Be kellene mennünk az intézetbe.
- Hát jó. – adta meg magát a nő. – Hála a lázcsillapítónak, már csökkent a testhőmérsékleted.
- Ez nagyszerű. Megyek is öltözni. – azzal felállt és a szoba felé vette az irányt.
Miután készen lett, és már az ajtóban álltak, eszébe jutott a férfinak valami.
- Hol van a kocsikulcs?
- Nálam. – jelentette ki nemes egyszerűséggel Brenn, majd kiléptek az ajtón.
- Oké. Kérem. Én vezetek.
- Egy fenét.
- De miért? – kérdezte miközben beszálltak a liftbe.
- Booth. Még egy órával ezelőtt lázas voltál. A fiadat elrabolta a másoló. Te pedig, ha most itt állna előtted a fickó, azonnal puszta kézzel meg tudnád fojtani. Ilyen állapotban még szép, hogy nem hagylak vezetni.
- De az intézet nincs is messze. Már teljesen jó vagyok. Komolyan. Kérem a kulcsot.
- Hát jó. Legyen. De lassan vezetsz! Megértetted? – mondta miközben szája sarkában mosoly bujkált.
- Igenis. Megértettem. Induljunk.
De Booth nem volt még teljesen jól. Bár láza alig volt, és úgy tűnt, hogy tényleg jobban van, de szíve fájt. Sajgott minden egyes gondolattól, ami Parker eltűnésével kapcsolatos volt. Még ezt sem tudhatta, hogy ki rabolta el? Hogy hol van? Vagy hogy él-e még?
Booth próbált a vezetésre koncentrálni, de valahogy nem ment neki. Agya folyamatosan egy dolog körül zakatolt. Teljesen belemerült gondolataiba, majd azon kezdett gondolkozni, hogy hogyan fogja megszerezni a Taffett ügy bizonyítékait.
Nemsokára már készen volt a fejében a terv. Minden kis apró részlet, minden fontos volt. Semmit sem felejthet ki, hiszen nem tudhatja, hogy a másolónak mire van szüksége.
És még egy dolog aggasztotta. A másoló kiléte. Ha valóban az intézetben van, akkor Brennan ismeri azt a személyt. És a férfi emlékezett rá mi volt akkor, mikor az intézet egyik dolgozója megölt egy másikat. Úgy érezte, hogy elárulták. Vajon hogy fogja feldolgozni, hogy a másoló az egyik jeffersoni dolgozó? Akár ugyanolyan agyas, mint ő?
Annyira belemerült gondolataiba, hogy elveszette az autó fölött az irányítást. Brennan hirtelen belekapaszkodott a biztonsági övébe, majd már csak annyit bírt kiabálni:
- Booth!
És minden elsötétült.
Eközben az intézetben…
- Angela! El sem fogod képzelni, hogy mit találtam! – száguldott be Hodgins gyors léptekkel az irodába.
- Hát az fix, hogy nem.
- Vega teste mellett guminyomokat találtam, amik azelőtt nem voltak ott. Valószínűleg arról kerülhetett oda, aki a DNS-t megszerezte. Leszűkítettem a kört az intézet dolgozói közül azokra, akik autógumigyár, kerékgyár, vagy autógumi-feldolgozó mellett laknak vagy egy ilyen mellett jönnek el minden nap.
- És az eredmény?
- 34.
- Mi 34?
- 34 ember.
- Ez nagyon sok. – mondta Ange lehangoltan. – Ennyit nem tudnak kihallgatni.
- Tudom. De úgy gondoltam, hogy ez fontos lehet.
- Igen… talán az. Felhívom Brennant. – mondta Angela, majd kikereste mobilján a tudósnő számát és tárcsázott.
/A hívott szám jelenleg nem kapcsolható. Kérjük ismételje meg hívását később./ - szólt a telefonba a gép hangja.
- Ki van kapcsolva. Ez furcsa. Megpróbálom Booth-t. – jelentette ki, majd a férfi számát hívta, de ugyanaz a válasz érkezett.
- Nah? – kérdezte Hodgins türelmetlenül.
- Nem veszi fel ő sem.
- Oké. Vagy éppen egymással vannak elfoglalva, vagy valami gond van.
- Hodgins kérlek, ne hozd rám a frászt!
De ekkor még nem tudták, hogy mi történt. Ám nem sokkal, miután befejezték a beszélgetést, Cam lépett az irodába. Arca aggódást, és idegességet sugárzott. De mielőtt meg tudott volna szólalni, Ange nem bírta.
- Valami baj történt igaz? – kérdezte remegve.
- Igen. Booth-nak és Brennan-nek autóbalesete volt…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Ez most komoly?
Képes voltál itt abbahagyni?
Direkt kínzod az embert? Hát szép, most totál izgulhatok Parker miatt, hogy tehetted ezt szegény fiúval?? Akkor ezek ketten is Brennan is hogy hagyhatta h a férfi vezessen? ennyi esez lehetett volna te meg hogy hagyhattad itt abba?? Szomorú leszek és követelm a FOLYTATÁST xD
Am. nagyon jó rész volt és a többi is nagyon tetszett...:)