|
Sophie: Nézz szembe a félelmeddel/14.
Egy hatalmas helyiség ajtaja előtt álltak. Egymásra néztek, majd Brennan bólintott, jelezve, hogy készen áll. Booth benyitott. Egy raktárban voltak. Az adatbázis szerint ebben az időszakban a gyanúsítottnak itt kellett lennie. Legalábbis jobb ötletük nem volt, hol keressék.
Booth kezét pisztolyán tartva ment elöl, a társa szorosan követte. Ahogy haladtak két hatalmas dobozokkal megrakott polc között, hallották, ahogy az ajtó bezáródik. Mindketten hátrafordultak, de nem láttak senkit. Az FBI ügynöknek volt egy olyan érzése, hogy a fickó idebent van.
- Bones... Maradj mögöttem. - suttogta halkan. Brennan bólintott, majd lassan elindultak abba az irányba, amerre Booth ösztönei szerint megtalálhatták, akit kerestek.
- Nincs értelme, hogy bujkáljon! - kiáltotta el magát Temperance, ezzel a frászt hozva társára.
- Bones... - szólt rá Booth.
- Mi van?
- Nem hiszem, hogy ez...
- A társam gondolkodás nélkül lelövi! - kiabálta ismét a doktornő.
- Nagyszerű! Tuti, hogy ettől előjön! - morogta Booth. Átkozta magát amiért hagyta, hogy a nő vele együtt eljöjjön akciózni... Mindketten meglepetten fordultak a zaj irányába – egy doboz landolt a földön, nem messze a bejárattól.
Óvatosan visszaindultak, a férfi kezébe vette fegyverét. Megpróbált a feladatra koncentrálni, ez azonban most nehéz volt, mert iszonyatos dühöt érzett. Állandóan csak az járt a fejében, mennyi fájdalmat okozott ez az ember azoknak, akiket szeret.
Azonban most Bones itt volt vele. Így pedig erősebbnek érezte magát – sokkal erősebbnek. Most esélyük nyílt, hogy véget vessenek ennek az egész borzalomnak.
Ahogy meglátták az ajtót, tárva nyitva – és az előtte álló, alacsony, szemüveges, eszelős tekintetű férfit mindkettejük szíve nagyot dobbant. Hát ő az...
Booth rászegezte a fegyvert, mire a férfi elmosolyodott - az FBI-os képtelen volt gondolkodás nélkül lepuffantani, ahogy azzal a társa fenyegetőzött. Először is, örült volna, ha a fickó nem csupán meghal, hanem egyenesen a Pokolra jut, és megbűnhődik. Másodszor pedig válaszokat akart...
- Nagyon örültem a találkozásnak, de inkább egy olyan helyet választanék, ahol nem fenyeget, hogy agyonlő! - kiáltott vérfagyasztóan vijjogó hangon Booth-ra. Ebben a pillanatban az ajtó csapódott, és három golyó fúródott a mélyére.
Ian Pazzo pedig eltűnt.
Az FBI ügynök dühből még belelőtt párat az ajtóba, amit a gyilkos természetesen bezárt.
Mi történt? Csak meg kellett volna húzni a ravaszt! - az ügynök minden, korábban Pazzo ellen irányuló dühe most saját maga ellen fordult.
- Hol találna olyan helyet, ahol nem lövöd le? - tűnődött Bones. Booth ideges, és kérdő tekintettel meredt rá. Hogy lehet, hogy a nőt még csak fel sem kavarta a találkozás, és nem dühíti, hogy hagyták meglógni?!
- Nem tudom. - válaszolt, nem is nagyon figyelve a kérdésre. - Bones, meglépett és ez csak az én hibám! - fakadt ki.
- Nem csak a tiéd. Nekem is volt fegyverem. - mondta Brennan, miközben lenyomta a kilincset, hátha szerencséjük van, és kinyílik az ajtó – nem így volt.
- Bones... - meredt rá a férfi.
- Booth, tudom, hogy magadat hibáztatod. De ezzel most nem megyünk semmire! - mondta Brennan. Úgy érezte, most végre ő képes olvasni társa gondolataiban. Egész jó érzés volt... Olyan emberi... - Rá kell jönnünk, hová ment, és ki kell jutnunk innen.
- És mi van ha nem sikerül? Bones, mi van ha nem kapjuk el?!
- Megmondtam, hogy elkapjuk! - így is gondolta.
- Tényleg? És mire alapozod ezt a kis feltevésedet?! - dühöngött a férfi. Mintha csak szerepet cseréltek volna... Brennan el is mosolyodott kissé.
- Hát... Ezúttal nem gondoltam teljesen végig az összes lehetőséget. - vallotta be. - De ha gondolod, kiszámolhatom az esélyét, hogy ismét elszalasztjuk. - ajánlkozott - Nem lesz túl sok.
A barna szemek egy darabig csak értetlenül meredtek a nő arcára, aztán végre Booth is megértette a dolgot, és elmosolyodott.
- Elképesztő vagy! - nézett elismerően a nőre. Bones pedig büszke volt magára – úgy érezte, most törlesztett egy kicsit abból a sok törődésből amit a társától mindig is kapott. Nem tudta, pontosan mi vitte rá, hogy kicsit levetkőzze racionalitását, de úgy tűnt, megérte. Elhatározta, hogy a továbbiakban is tesz majd kísérletet, hogy megértse ezt a folyamatot. Minden esetre most – a helyzethez képest – lazának és józannak érezte magát.
- Ha jól gondolom, akkor most a Jefferson intézetbe tart. - jelentette ki egyszerűen.
- Honnan veszed? - kérdezte Booth, és elindult a polcok között. - Van itt valahol egy szellőző. - magyarázta.
- Olyan helyet keres, ahol nem lövöd le egyszerűen. Vagyis körülveszi magát azokkal az emberekkel, akik számodra fontosak, így nem mered majd bántani. Ő kerül a manipulátor pozíciójába és te leszel az, akit manipulál. - fejtette ki a doktornő.
- Ez logikus. - mondta Booth, és halványan elmosolyodott. Tényleg átvette volna az agyas-stílust?
- Ez a hely pedig vagy a Jefferson intézet, vagy Parker jelenlegi tartózkodási helye, amelyet azért zárnék ki, mert én sem ismerem, így valószínűleg Pazzo sem. - jutott el a végső következtetéshez.
Boothnak természetesen egyből eszébe jutott, hogy ha Brennan kerül veszélybe, akkor is százszor meggondolná, hogy megéri-e meghúzni a ravaszt. De a nő most vele volt. És jelenléte hatalmas támogatást jelentett a férfi számára. Erősebbé és nyugodtabbá tette. Kihozta belőle a maximumot. Booth pedig hálás volt ezért. Nem akart arra gondolni, hogy mi történt köztük korábban, ahogy arra sem, hogy mit rejt a jövő. A jelen éppen megfelelt neki ebben a pillanatban. Végre tényleg a feladatra koncentrált és megfogadta, hogy még egyszer nem véti el a célt...
- Meg is van! - mutatott a körülbelül három méter magasan lévő szellőzőnyílásra.
- Értesítem Angelát. - mondta Brennan és megnyomott egy gombot a mobiltelefonján.
–
- Ne feledjétek: a mi feladatunk életben maradni, és feltartani, amíg Brennan és Booth ideérnek! - mondta Dr. Saroyan. Sweets, Hodgins, Angela és Wendell állt mellette.
- Nem tudjuk, mire számítsunk! Az is lehet, hogy egy bombát szerelt fel valahol az épületben... - akadékoskodott Jack, azonban tudta, hogy nincs más választásuk, ha el akarják kapni a fickót.
- Nagyon okos, úgyhogy jobb lesz, ha vigyázunk magunkra. - mondta Sweets. Mind féltek tőle...
- Nem lehetne csak simán kinyiffantani, ahogy átlépi a küszöböt? - kapcsolódott be Angela is. Nagyon jól tudták, hogy ez nem lehetséges. Először is, mert ugyan úgy válaszokat akartak, akár Booth vagy Brennan. Még csak közvetlen bizonyítékuk sem volt a gyanúsított bűnösségére, így akár a törvénnyel is összetűzésbe keveredhettek volna – ami elég ironikus, de nem a jó értelemben... Másodszor pedig, mivel a fickó azért jött ide, hogy ne tudják csak úgy lelőni, nyilván volt valami terve.
Cam felsóhajtott – ezzel kifejezve mindnyájuk aggodalmát.
- Remélem azért sietnek... - mondta, majd előrenyújtotta jobb kezét. Értetlen pillantások fürkészték az arcát. - Tudom, hogy sablonos... Ugyan már, most úgy sem látja senki! - morogta.
A többiek sorra rárakták kezüket az övére, majd egyszerre a levegőbe emelték. Hát kezdődik. Most rajtuk is áll a végkimenet. De kétségtelen volt, hogy el kell kapniuk azt a mocskot, és véget kell vetniük ennek az ügynek. És ha ehhez mindegyiküknek részt kell vállalni a piszkos munkában – hát legyen!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nagyon kíváncsi vagyok hogy a laborosok hogy oldják meg ezt a helyzetet :) és hogy mi lesz a mi párosunkkal :D 
és akkor már megint ott tartunk, hogy mindig sikerül megtartanod a karaktereket, különösen Booth-t. nagyon nagy gratula hozzá! már nagyon vároma folytatást, úgyhogy 
, jaj miket mondok...
Itt is vagyok..:D
Most már igazán elkaphatnák azt a gaz fickát mielőtt még valakinek baja esik. (gondolok itt a lelki bántalmakra is)
A végén Cam- szövege tetszett meg mosolyogtató volt..
Na mint eddig mindegyik ficed és részed ez is nagyon tetszett, és persze a várom a kövit.:D remélem az már happy-b lesz.:D