|
Sophie: Nézz szembe a félelmeddel/15.
Angela és Hodgins a hatalmas képernyőn figyelték a bejáratra néző biztonsági kamera képét. Nem kellett soká várniuk, hogy megpillantsák az alacsony, pufók kabátot viselő agyas-forma figurát. Ha nem tudják róla, hogy pszichopata sorozatgyilkos, egészen beleillett volna a Jefferson intézet dolgozóinak körébe.
A két munkatárs keze egymásén pihent. Angela kissé megszorította Jack balját, ahogy figyelte a határozott léptekkel haladó fickót megjelenni, majd eltűnni a képernyőn. Aztán egy gombnyomással egy másik kamera képét hozta be az Angelatron monitorján.
Mindeközben Cam és Wendell pár bonceszköz letisztításán dolgoztak, mindössze egy folyosóval arrébb. Egyikük sem akart egyedül maradni. Sweets azonban kénytelen volt... Vagyis nem teljesen:
A kávézóban ült - amely ez időtájt meglehetősen kihalt volt – egy bögre fekete és a takarító macskája, Fuszekli társaságában. A pszichológus időnként fájdalmasan felsóhajtott, amire a szőrgombolyag egy követelődző nyávogással válaszolt, majd mikor Sweets kissé közelebb tolta hozzá a bögrét, belenyalt az italba.
A mobiltelefon kijelzőjén egy üzenet jelent meg:
„Itt van”
Cam és Wendell, Sweets és újdonsült négylábú barátja, valamint Bones és Booth – akik eddigre már a kocsiban ülve haladtak teljes gázzal az intézet felé – mind megkapták az értesítést a figyelő pozícióban lévő párostól.
Ian Pazzo egy széket húzott a folyosó közepére, majd kényelmesen helyet foglalt rajta. Azon folyosó közepén, amelyből azok a termek nyíltak, amikben a kis csapat tagjai tartózkodtak.
- Menjünk ki! - mondta Wendell, és már indult volna az ajtó felé, azonban felettese megállította.
- Nem! - Cam szigorú tekintetet vetett a gyakornokra. - Maradunk, és várunk.
- De hát miért? Sokkal egyszerűbb lenne leütni, vagy megkötözni. - erősködött Wendell. Azonban a boncnok hajthatatlan volt.
- Ez most türelemjáték. Aki az első hibát elköveti, veszít! - mondta határozottan. - Megvárjuk Dr. Brennant és Booth-t.
Nem kellett soká várakozniuk, mindössze öt feszültséggel telt perc múlva az ajtón belépett a páros. Azonnal tudtak Pazzo minden egyes mozdulatáról, hála Angelának aki tartotta a kapcsolatot Brennel. Booth előkészítette pisztolyát: ahogy megfogadta – most nem véti el! Azonban ekkor Angie hangos kiáltása hallatszott a telefonból:
- Bomba! A fickó bombákat szerelt magára!
Egy-null... Tehát sikerült biztonságos helyet találnia. Ha az FBI ügynök meghúzza a ravaszt, a fél Jefferson a levegőbe repül.
Akár egy western-filmben, ahogy Bones és Booth a folyosó végére ért, Pazzo is felállt a székről.
- Végre szemtől szemben! - kiáltotta. Temperance hátán végigfutott a hideg.
- Adja fel! Nem menekülhet! - kiáltott vissza a nő, ahogy társával lassan közeledtek felé.
- Csak beszélgetni akartam magával, Dr. Brennan! - hallatszott ismét az éles hang. - Mivel nem adott rá lehetőséget, kénytelen voltam kiharcolni! - mutatott a mellkasára szerelt robbanószerkezetre.
- Miért akart velem beszélni?
- Vigyázz, mit mondasz, Bones! - súgta Booth a társának.
- Bízhatsz bennem.
- Tudom. - mondta a férfi, és Brennanre pillantott.
- Hagyják abba! - kiáltotta Pazzo idegesen.
- Mégis mit hagyjanak abba? - kérdezte Wendell, aki kimerészkedett az ajtóig, hogy láthassa az eseményeket – és ha kell, közbelépjen. Nemsokára Cam is megjelent.
- Áh, a prédáim... - nevetett fel a fickó, mintha csak hátul is szeme lett volna. - Dr. Brennan, őszintén reméltem, hogy a kis bemutatóm elnyerte a tetszését.
- Miféle bemutatója? - kérdezett vissza Tempe. Kíváncsisága egyre növekedett, ahogy szép lassan közelebb kerültek a válaszokhoz. De ugyan akkor tudta, hogy társa az első adandó alkalommal lelövi a pasast – akinek keze azonban görcsösen szorította a készüléket, mely a bombát robbantja.
- Óóó, kérem, doktornő! Pontosan tudja, mire gondolok! - mosolyodott el. Igaza volt. Brennan tudta, hogy a hullákról beszél. A „mesterművéről,” amelyet azonban a törvényszéki antropológus jóval kevésbé tartott műalkotásnak.
- A maga nyers brutalitása ugyan miért váltaná ki az elismerésemet? - a fickó felhorkant.
- Nyers brutalitás?! Ne sértegessen, Dr. Brennan! Azt hittem, maga értékeli a kiemelkedő intelligenciát.
- Ha valóban olyan intelligens lenne, nem kaptuk volna el! - mondta Bones, majd Booth-szal együtt nagyjából húsz méterre Pazzo-tól megálltak.
- Tisztában vagyok vele, hogy a legkiválóbb zsenik közül én csak a második lehetek... Maga után. - végre kezdett összeállni a kép. Sweets a profil készítése során említett valami olyasmit, hogy a gyilkos egy bizonyos személy elismerésére vágyik. De még nagyon sok darabka hiányzott a kirakósból. - Csak mondja ki! Mondja ki, hogy büszke rám!
- Miért tenném? - a férfi furcsán görcsös grimaszt vágott.
- A tervem pontos volt! Tökéletesen kivitelezett! Hiszen maga is tudja, hogy az értelmiség irányítja az oktalanokat! - megvető pillantást vetett az FBI ügynökre, aki továbbra is sasszemmel ügyelt a fickó kezére – csak egy pillanatra távolodjon el a hüvelykujja a gombtól...
- De hisz megtaláltuk!
- Miután a végső fázist is végrehajtottam! Minden pontosan úgy alakult, ahogyan azt elterveztem. - mondta. Fájdalmas beismerni, hogy ebben volt igazság.
- És most hogyan tovább? - kérdezte Bones.
- Csak magára várok! Mondja ki végre, hogy én vagyok a legkiválóbb tanítványa!
- Maga nem a tanítványom! És egészen biztosan nem a legkiválóbb! - felelt az igazságnak megfelelően Brennan. Pazzo ujja kissé közelebb vándorolt az indítóhoz, arcán pedig ráncok jelentek meg.
- Lehettem volna! - visította. - Minden csak a szervezet hibája! - bökött állával Booth felé. Tehát az FBI-t okolja? De vajon miért is?
- Ezt hogy érti? - kérdezte Tempe. A fickó látva szeretett doktornője érdeklődését kissé megnyugodott. Sweets – aki mindeközben megérkezett és szintén az ajtóban állva figyelte az eseményeket – megállapította, hogy Dr. Brennan meglehetősen jól bánik a pszichopatával – bár lehet, hogy ezt akaratán kívül teszi...
- Miután maga kapcsolatba lépett az FBI-jal, mindent elkövettem, hogy maga mellé helyezzenek! - kezdte. - De figyeltek rám? Nem! Mindnek csak a fizikai képzések számítottak, meg a terepen szerzett tapasztalat! Az igazi munkát pedig ki végzi? Mi! Az értelmiség! - fakadt ki. - Hát elterveztem, hogy bizonyítok! Ha azok az ostoba ügynökök nem hallgatnak meg, egyenesen magához fordulok! Bizony! - eszelős tekintetét a doktornő jégkék szemébe fúrta. - Egy törvényszéki antropológushoz legegyszerűbben a munkáján keresztül jutok el, nem igaz? Csontok! Maradványok! Mind tudomány, de a laikusok félnek tőle! Így két legyet üthetek egy csapásra! A félelmeiken keresztül bosszút állok azokon, akik nem hagytak érvényesülni, és mind e közben kivívom magamnak az elismerést!
- És az emberek, akikkel végzett?
- Megérdemelték! Ostobák, nem értek el semmit! Annyit sem ér az életük mint a maga barátjának a csíkos kis zoknija! - utalt Booth feltűnő viseletére.
Brennan tett egy lépést előre, majd még egyet. Lassan megindult a férfi felé, aki kissé gyanakodva figyelte. Az FBI ügynök pedig aggódva nézte társát, aki azonban intett neki, hogy maradjon. Őszintén remélte, hogy a nő tudja, mit csinál...
Még két lépésre állt Pazzo-tól. A feszültség tapintható volt a levegőben. Egyedül Temperance tudta, most mi következik.
Előrenyújtotta jobbját, majd mosolyogva megszólalt.
- Gartulálok, Mr. Pazzo! Remek munkát végzett! - a fickó szemében könnycseppek jelentek meg. Előrenyújtotta kezét, hogy Brennan-éhez érjen, azonban a nő előrántotta a kabátja alá rejtett pisztolyt.
Az események gyorsan történtek, a gyújtó szerkezet a földre esett, majd a következő pillanatban két lövés dördült.
Ian Pazzo pedig elterült a földön homlokából vékony sávban szivárgott a vér, arcán pedig még mindig az a csalódott és dühös arckifejezés ült, mint amikor rádöbbent, hogy Bonesnak eszében sincs elismerni a tudományát, mindössze csapdába akarja csalni.
Azonban a halálos lövést nem Brennantől kapta – hanem Boothtól, aki azonnal a földön fekvő, sebesült vállát markoló nőhöz rohant.
- Jól vagy, Bones? - kérdezte. A többiek – Cam, Wendell és Sweets, valamint a monitort bámuló Hodgins és Angela még nem ocsúdtak fel.
Tempe válasza mindössze egy sziszegés volt. Mikor elővette a fegyverét, Pazzo kénytelen volt elejteni a robbantó eszközt, hogy kicsavarhassa a kezéből a pisztolyt, amely azonban elsült, és a golyó az antropológusnő vállát súrolta.
- Semmi bajom. Áhh! - mordult Brennan, ahogy megpróbálta megmozdítani a karját. Wendell és Cam odaléptek, és az FBI ügynök kezébe nyomtak egy rongydarabot, mellyel az elszoríthatta a vérzést.
A sebesültet körülállták az agyas-csapat tagjai – Sweets, Hodgins és Angela is megérkezett. Mindenki kissé sokkos állapotban volt még, de első sorban Bones testi épségét tartották szem előtt.
Azonban Temperence Booth nyakát átkarolva már fel is tápászkodott a földről, és felmérte a terepet. Tekintete egyből a falnál fekvő, vérző – és vérfagyasztó látványt nyújtó – alakra siklott, akinek tekintete még így holtan is rémisztően eszelős volt, azonban a fény már kihunyt benne – örökre.
Brennan végignézett az őt figyelő aggódó arcokon, majd összegezte a helyzetet:
- Vége van...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
)
Wááá..hát ez....ez...Sophi csak gratulálni tudok!És hamar jöjjön a folytatás! :)