|
enci.2: Bezárva/4.
- Az áldozat férfi. Negyvenév körüli, azt mondanám indiai lehet. – ecsetelte Brennan a tényeket.
- Miért teszzük mindezt? – kérdezte az egyik újdonsült gyakornok.
- Talán meg akar halni? Ez az egyetlen esélyünk. – suttogta, nehogy bármelyik fegyveres meghallja. – Cam, kérlek tisztítsátok le a csontokról a lágy szövetet. Utána nekilátunk a csontok elemzésének. – folytatta Brenn, majd hátrébb ment és leült az egyik széken Booth mellett.
- Minden oké? – kérdezte a férfi mikor Brenn leült.
- Igen. Minden rendben. Cam eltávolítja a lágy szöveteket, utána pedig megvizsgálom a csontokat.
- Értem. És veletek minden oké? – mondta, majd a doktornő hasára tette a kezét.
- Jól vagyunk Booth. Nyugodj meg. – mondta, bár igazán szerette volna ő is ezt hinni. Mióta be voltak ide zárva, furcsa, szűnni nem akaró tompa nyomást érzett.
- Beszélni fogok Jareddel.
- Szerintem ez nem túl jó ötlet Booth. A többi fegyveres feltehetőleg nem tudja, hogy testvérek vagytok. Így őt is veszélybe sodorhatod.
- De akár meg is menthetem.
- Én csak a lehetőségek egyik részét tártam fel.
- De akkor is meg kell próbálnom. Ő az öcsém.
- Rendben. De légy óvatos. – mondta majd ismét egy erősebb nyomást érzett és hasára tette a kezét.
Ritkán gondol bele terhessége érzelmi részébe, de ez a pillanat egyike volt a kevésnek. Egy élet növekszik benne, egy kisbaba, akiben az ő vére csörgedezik, nah meg persze Booth-é. Minden olyan tökéletes volt nemrég. Most pedig… fegyveresek tartják bezárva őket, közben dolgozik, és terhes. Ez nem túl jó párosítás.
Erősnek kell lennie; most muszáj, hisz csak tiszta fejjel dolgozhat.
Eközben Booth azon agyalt, hogyan kezdjen beszélgetni Jareddel, hogy az ne legyen feltűnő. Minden kis mozzanatra felfigyelnek, és akkor elbukta a tervét. De meg kellett próbálnia; Jared miatt, saját maga miatt. Az igazságnak ki kell derülnie, bármi is az. Együtt meg tudják oldani… legalábbis Booth ezt remélte. Ám ezen alkalommal a határ átlépődött, és már nem volt visszaút. Jared nagyot hibázott.
Booth gondolataiban elmerengve alig halotta meg az öccse hangját.
- Seeley! – suttogta halkan.
- Seeley! – suttogta erőteljesebben miközben megingott kissé.
- Jared!?
- Ssss… még meghallják! – mondta kicsit hangosabban, de még mindig elég halkan ahhoz, hogy titok fedje a beszélgetést.
- Mi a fene folyik itt? Magyarázatot várok Jared. Most! – vonta kérdőre az ügynök.
- Nem mondhatom el. Legalábbis nem mindent. – mondta majd egy pillanatra habozott, de aztán folytatta. – Oké. Most úgy fogok tenni, mintha valami rosszat tettél volna. Bemegyünk Brenn irodájába és mesélek neked ezt-azt. Oké? – folytatta. Épp úgy vágott az esze, mint a bátyjának.
- Oké.
Ez a színjáték rövid időn belül be is következett. Jared megragadta Booth karját és Brennan irodája felé vonszolta. De csak látszólagos volt ez a vonszolás, ugyanis a férfi menni akart. Tudni akarta, hogy mi folyik a háttérben. Tipikus Booth.
Jared elhúzta a függönyöket, így már a fegyvert sem kellett a testvérére fognia. De közelebb sem mert menni hozzá. Félt, hogy a szer hatása alatt áll még mindig, és meggondolatlanul cselekedne. Tartotta a távolságot.
- Oké Jared. Mi ez az egész? – kérdezte idegesen az ügynök.
- Nem mondhatok el túl sok mindent… - kezdett bele.
- Akkor mond, amit lehet. Gyerünk ki vele!
- Mikor Indiában voltam, belekeveredtem egy bandába. Vörös őrszem. Azt hiszem ez a neve. Ők feloszlottak, én pedig akkor már rég itthon voltam, az államokban, de… ők megtaláltak. Ismét sokat kezdtem velük lenni, és minden kezdett elfajulni. Hidd el ezt az egészet nem én szerveztem. A főnök volt. Ő az egész dologért a felélős, de megölték; pontosabban kivégezték. Illegálisan… és én nem akartam senkit sem bántani…
- Jared bevettél valami gyógyszert? Emlékszel rá valami ilyesmire?
- Nem. De… sokszor hoztak valami kotyvalékot. Finom volt, és senkinek se lett baja tőle, így én is gyakran ittam belőle.
- És miután ittál ebből… emlékszel valamire? – kérdezte Seeley.
- Nem… Ó… arra gondolsz, hogy… - akadoztak az öcsike szavai.
- Igen arra. Pontosan arra. – szavak nélkül is megértették egymást, de Booth úgy érezte, ki kell mondania.
- Jared… téged begyógyszereztek… sőt… egy órával ezelőtt még a piaszag is dőlt belőled. – mondta az ügynök, bár szerette volna nem elhinni, de ez volt az igazság.
- Ugye hiszel nekem? Elhiszed hogy nem… hogy nem az én ötletem volt? Én csak belekeveredtem…
- Állj. Semmibe se lehet véletlenül belekeveredni. Vagy beszállsz a dologba vagy nem. Te beszálltál. Jared ez… ez az egész túl ment minden határon… - mondta halkan az ügynök. Nem is tudott volna már mondani semmit. Szavai elakadtak mikor végiggondolta az egészet.
Eközben az irodán kívüli emelvényen.
- Dr. Brennan itt az áldozat csontváza! – lépett fel óvatosan Cam az emelvényre, majd érkezett az áldozat is személyesen. Csontokban. Az egyik nemrég felvett kis tudós segédkezett. Szegény… nem tudta mi vár rá mikor felvették…
- Köszönöm Cam. – mondta, a csontok felé fordult, és vizsgálgatni kezdte őket, majd felsorakoztatta a tényeket.
- A C5-ös és C6-os csigolyákon vágásnyomok láthatóak. A bordákon tompa trauma nyomai, a koponyáján pedig lövésnyom. Közeli lövés nyomai. Ez már önmagában halálos.
- Valaki megverte, megkéselte és még fejbe is lőtte? A fickónak nem volt szerencséje… - mondta Cam.
Két fegyveres hallotta a beszélgetést, és feljegyezték a doktornő által elhangzottakat. A halál oka megvan. A drogok megvannak. A fegyveresek pedig még mindig az épületben, pedig a követeléseket teljesítették. Az FBI és egyik bűnüldöző szervezet sem tudott semmiről. Az elrablók túl precízek voltak, és mindent elterveztek.
- Rendben. Maga elvégezte a munkáját. Most pedig, be az irodába. – utasította Brennant a fegyveres, majd Hodgins irodája felé mutatott.
- Teljesen irracionális érzésem van, tehát félek, így bemegyek az irodába. De megtudhatnám, hogy mi ez az egész? – kérdezte. Húzni akarta az időt. És emlékezett Booth szavaira: beszélje halálra az illetőt, mintsem lőjön.
- Meg akar halni? – mondta majd az iroda felé húzta az állapotos nőt.
Brennan egyedül volt az üres irodában. De legalább sem a baba, sem ő nincs veszélyben. Miután leült az egyik kényelmesebb székbe Jareden és Seeley-n kezdett gondolkodni. Majd eszébe jutott a saját bátyja. Vajon Russ is megtenné ugyanezt érte? Ha balhés lenne, kihúzná a pocsék helyzetekből?
Gondolatai teljesen ekörül jártak.
Eközben Jared és az ügynök egy terven gondolkodtak, ami megoldja ez a könnyűnek kicsit sem mondható helyzetet. Ötletelésüket az egyik fegyveres szakította félbe.
- Gyerünk kifelé! Jared… induljon a végső hadművelet. – mondta. Booth azonnal felfigyelt a beszéde stílusára. Hasonlított azokhoz a katonákhoz, akikkel együtt szolgált Afganisztánban.
Booth az emelvényre sietett, s mikor látta mi történt azonnal Camet kérdezte. A nő elmondta neki, hogy hol van Brennan, mire Booth egyszerre lett dühös, és nyugodott le némileg.
Majd a fegyveresek mindenkit kivezettek az épületből, és benzinnel locsolták körbe a folyosókat. Angela és a baba léptek ki először az épület kapuján, majd Hodgins, Cam, Booth, és az életbenmaradottak, a fegyveresek a droggal, és a csontváz.
De egyvalaki hiányzott. Ám ezt későn vették észre. A gyufa hangja felsercent, majd ez égő melegség a benzinbe hullott. A fegyveresek nem voltak elég pontosak, így nem lobbant minden lángra.
És egyvalaki még az épületben volt. Mikor Booth szemével végigkutatta a többieket, és nem találta azt, akit keresett, szíve kihagyott egy dobbanást, majd az égő épület felé szaladt, miközben azt kiabálta:
- Bones!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
köszönöm szépen a kommenteket!! :) :) :)