|
enci.2: A másoló/10.
/-Daisy?/
Booth és Brennan csak ennyit bírt kinyögni, majd éles fájdalom nyilallt végig mindkettejükön. Egy óriási szekrényméretű pasas sokkolót nyomott mindkettejük nyakához. Az áram szépen lassan haladt végig testükön, majd élettelenül összecsuklottak.
Daisy végignézte mindezt. Az egész a terve szerint halad. Agyas létére ügyesen fűzte a szálakat. Néhány hónap alatt képes volt végiggondolni mit hogyan csinálnak az igazi bűnözők, gyilkosok. Sweets-től megtanulta a dolog pszihológiai részét is, és azt is kiderítette hogy hogyan tudja ezeket az érzéseket, a gyilkolás érzését elnyomni magában. Tökéletesre fejlesztette magában ezeket a képességeket, és egy olyan titkos ÉN- t hozott létre magában akit álmodni sem mert volna senki.
Brennan egy kis pincében találta magát, megkötözve mikor magához tért. Nyakán égésnyom volt a sokkolótól. Óvatosan kinyitotta szemeit, de azonnal vissza is csukta. Vakító lámpafény szűrődött összehúzott pillái között. Forróságot érzett nyakán, és próbálta összeszedni magát, kideríteni hogy hol van, és hogy hol van Booth. Majd egy vékony kis hangot hallott.
- Bones néni! Jól vagy? – kérdezte egy kisfiú a mellette lévő székről. Brennan azonnal felismerte a hang gazdáját, és tágra nyitotta szemeit.
- Parker? – elbizonytalanodva kérdezte, ugyanis szemein még csak homályosan látott. Majd ahogy tisztult a kép, azonnal felismerte a mellette megkötözött kisfiút. – Parker! Jól vagy? Bántottak? – kérdezte gyorsan.
- Jól vagyok Bones néni! De apu miért van az üveg mögött? – kérdésére Brennan azonnal végignézett a szobán. Majd megpillantotta Booth-t. Szíve zakatolni kezdett, félelme megnőtt. De nem magát féltette.
- Booth… - csak ennyit bírt kinyögni, ugyanis egy ajtócsapódás félbeszakította.
- Dr. Brennan! De jó újra látni magát! – köszönt szokása szerint idegesítően a nő.
- Daisy? Akkor jól láttam a temetőben. Mégis hol vagyunk most? És mi ez az egész? És mit keres ott Booth? – kérdései gyorsan hagyták el torkát.
- Számítottam ezekre a kérdésekre. Sőt… még többre is, de felkészültem. Doktornő… bemutatom segítőmet: Tom-ot. – mondta majd egy nagydarab férfi jött ki a sötétből. Brennan úgy 190 centi magasnak tippelte. Daisy folytatta: - Ő Heather Taffett öccse. És az én jegyesem. – mondta majd megsimogatta a nagydarab karját.
- De ez…
- Hagyjuk Dr. Brennan. Tom! Tedd amit megbeszéltünk! – utasította Daisy a férfit.
- Mi tört… - nyögött még ki néhány szót Bones majd, lekötötték a száját.
- Most szépen végighallgat, megtud mindent. – mondta Daisy, majd az üvegdobozban álló ügynökre nézett.
Egy időre csend költözött a pincébe. Senki sem értette mi történik. Kivéve Daisy-t. A pincén kívül, a laborban is nagy volt a feszültség. Cam berobogott az Angela irodájában összegyűlt csapatához.
- Valami nyom Booth-ról és Brennan-ről? – kérdezte azonnal Cam.
- Még semmi. – válaszolt Angela.
- Már három órája semmi hír róluk. Mi történhetett? – tette fel a kérdést Hodgins, agyában pedig megjelentek összeesküvés-elméletei is. Például hogy Brennan-t és Booth-t a kormány rabolta el titkos dolgok intézésére, vagy egy szekta, akik bűnüldözőkre utaznak. Ám azt még nem is sejtette, hogy a valódi elrablót nagyon is ismeri. Elméleteit megtartotta magában, majd tudata ismét visszatért az irodában folyó beszélgetéshez.
- Nem kellene szólnunk az FBI-nak? – kérdezte félőn Ange.
- Nem. Ha elmondjuk nekik óriási zűr lesz. – válaszolta Cam.
- De ha nem tesszük, lehet hogy a dolgoknak csúnyább vége lesz mint szeretnénk. – ekkor mondta ki Angela azt amitől mind a hárman tartottak.
- Várjuk meg talál-e valamit a gép. Ha nem akkor telefonálok. – jelentette ki nyugodtan Cam.
Mindegyikőjük fejében találgatások követték egymást. Nem tudták mi folyik valójában, hogy a dolgok talán egyszerűbbek mint hinnék.
Brennan akármennyire nem szeretett találgatni, amíg csöndben telt az idő, minden eshetőséget megpróbált agyában felkutatni. De mindig ugyanoda lyukadt ki. Csalódott az egyik agyasában. Egy olyanban aki hasonlít rá.
Gondolatmenetét egy hang zavarta meg.
- Dr. Brennan. Gondolom el sem tudja képzelni mi állhat e tervem mögött… és azt is sejtem hogy szeretné megtudni. – mondta Daisy. Brenn erre csak bólintott mivel szája be volt kötözve.
- De előbb… néhány szabály…
Maga nem fog semmiféle szökési tervet megvalósítani.
Nem fogja keresztbehúzni a számításaimat.
És nem fog a tudományos részleteivel jönni, mert már unom. – Brennan mindenre csak bólintott.
- Nagyszerű. – mondta Daisy. – De mielőtt mindent megtudna… játszani fogunk…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
, tehát
+ Taffet 
) Na kicsit elkalandoztam. Hatalmas gratula neked, enci, nagyon izgalmas a sztori! És amit különösen szeretek benne (ebben és a másikban is) az az hogy egy-egy ismert karaktert tettél gonosszá, és meg kell mondjam, elég jól csinálod! Nem vesztette el a karakterét Daisy sem, és mint tudjuk, mindenkinek van egy sötét oldala, te pedig ezt emelted ki. Nagyon tetszik, várom a folytit!! Röviden:
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A HOZZÁSZÓLÁSOKAT!!! :D ARANYOSAK VAGYTOK!!! :D
És köszönöm szépen a dícséreteket is.. és mindent!!! :D