A Royal Dinerben ült a fiával és a lányával. Szótlanul tartotta kezében a kávéscsészét, érezte, ahogyan a meleg átjárja zsibbadt ujjait. Ebben az évben különösen hideg volt a tél, a jeges szél a csontjáig hatolt mindenkinek, aki az utcára merészkedett. De ez a nap végre más volt, mint az eddigiek: hajnalban hullani kezdett az idei első hó.
A kislánya csillogó szemekkel bámult ki az ablakon, ámulva figyelte a kavargó hópelyheket, melyek puha, fehér takarót borítottak a városra. Önkéntelenül elmosolyodott, ahogy ránézett, de abban a pillanatban eszébe jutott a közeledő Karácsony és a vele járó megannyi, megoldásra váró probléma. „Családi ünnep” – visszhangzott a fejében újra a jól ismert szólam. Hát persze. Könnyen mond ilyeneket, akinek átlagos családja van.
Úgy tűnt, a fiának a gondolatait is hasonló irányba terelte a hóesés. Ő már nagyobbacska volt, de azért ilyenkor még magával ragadta a varázslat. A karácsonyi csoda része volt az is, hogy az első havas napon a Mikulás útnak indul a városban hatalmas szánján a kilenc rénszarvassal. A fiának egyetlen vágya volt, amit most hangosan meg is fogalmazott:
- Ugye idén végre felülhetek a Mikulás szánjára? Kérlek…
Ötlete sem volt, mit mondjon erre, mert nem akart olyat ígérni, amit egyáltalán nem biztos, hogy be tud tartani. A választól azonban ezúttal megkímélte a mobilja csörgése, ám mire letette a telefont, még nehezebb helyzetben volt, mint a hívás előtt. Ugyanis addigra már tudta, hogy egy hullát találtak a Mikulás szánjának csomagtartó részében. Borzasztó volt, hogy tudta, azt az embert akit megtaláltak, ő kínozta halálra... Nem akarta, de muszáj volt. A családjáért tette. Azért, hogy boldog karácsonyuk legyen...

Eközben Brennan és Booth elmentek kislányuknak ruhákat venni. Mind a ketten nagyon boldogok és izgatottak voltak, mivel Brennan már a 9. hónapjában volt. Nagyon várták, hogy lányuk megszülessen. Booth különösen boldog volt, hogy amellett a nő mellett lehet, akit szeret és még egy kislányuk is lesz. Nem tudta, hogy ez a sok jó egyszerűen csak úgy rájuk zúdul. De a 9.  hónapban nem lehetett minden tökéletes, megcsörrent a telefon.

- Booth! Oké rendben!
Ezzel letette a telefont.
- Bones, van egy hullánk! Sajnálom, de abba kell hagynunk!
- Oké Booth! De majd folytatjuk?
- Persze! Csak oldjuk meg ezt az ügyet!

Odaértek a helyszínre. Undorító szag áramlott ki a Mikulás csomagtartójából. Brennan odalépett és elkezdte vizsgálni.

- Az áldozat férfi, a 30-as évei elején. Nagyon megkínozták. Minden csontja el van törve.
- Ki tesz ilyet? - kérdezte Booth.
- Nem tudom. De az biztos, hogy vagy nagyon utálta ezt az embert, vagy valami nála volt, ami kellett neki.

- Szia Ange! - köszönt Brennan Angelának.
- Szia Brennan! Hallom van egy hullánk!
- Igen! Nagyon megkínozták és a Mikulás szánjának csomagtartójában találtunk rá.
- Figyelj szívem! Nemsokára gyermeked születik, biztosan bírni fogod ezt az ügyet?
- Persze Ange! Eddig is bírtam.
- Jól van. De akkor még nem voltál 9 hónapos terhes! Nehogy a kicsinek baja legyen!
- Rendben, vigyázok magamra! Oké?
- Oké.
- Kérlek rekonstruáld az áldozatot!
- Rendben.

Brennan otthagyta Angelát és az áldozathoz sietett, hogy jobban megvizsgálja.

- Jó napot Dr. Brennan! - köszönt Daisy.
- Jó napot Ms. Wick! Megtudott valamit?
- Igen! A hátán zúzódások találhatók, egy tompa tárggyal üthették le és a tettes nagyon erős volt! Bizonyára férfi, kb. 190cm és 110kg.
- Szép munka! Lehet már következtetni a tárgyra?
- Nem, még nem Dr. Brennan. De a zsebében találtam egy kártyát, ami ketté volt tépve és az egyik fele még megvan. Az van ráírva, hogy kaland.
- Rendben! Szép munka Ms. Wick!
- Köszönöm!

Megcsörrent a telefon.

- Szia Brennan! Azonosítottam az áldozatot!
- Rendben! Máris megyek Ange!

Amikor elindult Angela irodája felé, megjelent Booth.

- Szia Bones! Lehet már tudni, ki az áldozat?
- Igen Booth, pont most megyek Angelához! Jössz te is?
- Persze!

- Sziasztok! - mondta Ange.
- Szia. Ki a hulla? - kérdezte Booth.
- Ő itt George Johnson. 32 éves és egy kávéházban dolgozik, aminek a neve "Édes Kaland".
- Így már érthető, miért találtunk az áldozat zsebében egy kettétépett papírt, amire az volt írva "Kaland". Csak meg kell tudnunk, minek a papírja.
- Erről miért nem szóltál? - kérdezte Booth.
- Még nem volt rá alkalmam - mondta a nő, majd megcsókolta a férfit.
- Rendben, akkor menjünk a családjához.
- Oké.

Ahogy a házhoz értek meglátták, hogy egy viszonylag idős hölgy ül a ház előtt egy padon mozdulatlanul. Brennan és Booth közelebről megnézték és látták, hogy a hölgy aludt. Kezében zsebkendő, karján pedig zúzódás nyomok voltak. Egyik pillanatról a másikra a nő felébredt és elkezdett kiabálni.

- Hol van a fiam? Georgie, hol vagy kicsim?
- Elnézést, a nevem Booth különleges ügynök, ő pedig a társam, Dr. Temperance Brennan. Mit tud a fiáról?
- Eltűnt! Az én kicsi Georgie-m 2 hete nem jelentkezett. Azóta itt ülök és várom, hogy hazajöjjön!
- Részvétem, de a fiát meggyilkolták.
- Ne! Jajj ne! Mondják, hogy nem igaz!
- Sajnálom asszonyom! - mondta Booth.
- Feltehetnénk Önnek néhány kérdést?
- Igen, de gyorsan, kérem - zokogta a nő.
- A fia itt élt Magánál?
- Igen. Itt élt velem és a mostohaapjával, Eric-kel.
- Eric-kel jó volt a kapcsolata?
- Igen. Eric úgy szerette, mint a saját fiát, Georgie pedig fordítva.
- Voltak a fiának ellenségei?
- Nem, nem voltak. Georgie-t mindenki szerette a munkahelyén is, és a barátnője is.
- Mi a barátnője neve?
- Wendy Johnson. Igazából mondhattam volna, hogy a felesége, de még csak 2 hete házasok.
- Mikor látta utoljára a fiát?
- Az esküvőn. Nagyon szép volt.
- Köszönünk mindent! Viszlát!

Ahogy beültek az autóba, Booth megszólalt:

- Te figyelj, Bones! Nem tudtam, hogy ma lesz egy gyilkosságunk és én máshogy terveztem a napot!Lefoglaltam egy asztalt egy étteremben. Elmegyünk?
- Végül is elmehetünk, de akkor holnapra marad Wendy, vagyis bőven lesz ideje megtudni, hogy mi keressük és elszökik. Szerinted jó döntés lenne elengedni?
- Nem tudom Bones, de úgyis megtalálnánk! Kérlek!

Egy kis szünet után Brennan beleegyezett, hogy elmenjenek az étterembe. Nem is gondolta volna, Booth milyen meglepetéssel készül. Amikor már megrendelték az ételt, elkezdtek beszélgetni.

- Szóval, Bones! Nemsokára megszületik a gyerekünk!
- Igen Booth! Rendkívül gyorsan elment ez a kilenc hónap... Nem gondolod?
- De, egészen gyorsan elment!

Ebben a percben megtörtént, amire senki sem várt...
Booth előhúzott egy dobozt a zsebéből, letérdelt és azt mondta:

- Temperance Brennan, avagy Bones... lennél a feleségem?
- Booth! Ezt már egyszer megbeszéltük!
- Bones, kérlek gondold át!
- Booth... én... nem... akarok... férjhez... menni...
- Bones!
- Rendben Booth, átgondolom! De úgy is tudod a döntés végét! Egyátalán, hogy jutott ez eszedbe?
- Hát... csak... lesz egy lányuk... talán már egy hét sincs hátra.
- Jó Booth, de ettől még mindig nem akarok megházasodni.

Ezzel a mondattal vége lett a beszélgetésnek. Amikor megették, amit rendeltek, elindultak megkeresni Wendy-t...

***

Megérkeztek a lány házához és Booth bekopogtatott.

- Jó napot, én Seeley Booth vagyok az FBI-tól, ő pedig Dr. Temperance Brennan, a társam.
- George-ról van szó, igaz?
- Igen, de honnan veszi?
- Két hete, az esküvőnkön láttam utoljára, aztán eltűnt. Most pedig az ajtóm előtt áll az FBI.
- Igen, szóval, Ms. Jonhson, részvétem, a férjét meggyilkolták.
- Ne! - sírta el magát a nő. - Még csak most mentem hozzá.
- Kérem, hölgyem... Mire gondolt, hova tűnt a férje két hétre?
- Azt gondoltam, a munkatársával volt valahol. Azt a nőt sokszor emlegette George. Azt hiszem, jártak is egy darabig.
- Nem tudja a nevét véletlenül?
- Caroline. A vezetéknevét soha sem árulta el sem George, sem ő.
- Rendben, köszönünk mindent - mondta Booth és észrevette, hogy Brennan meg sem szólalt egész idő alatt.

Amikor már mindketten az autóban ültek, Booth bűntudatot érzett, hogy Bonesnak rossz érzés, hogy megkérte a kezét...

- Bones, meg kell keresnünk ezt a Caroline-t. Egyetértesz?

Csönd volt, a nő meg sem szólalt, de nem azért, mert nem akart Booth-szal beszélni, hanem azért, mert el volt merengve a gondolataiban.

- Bones! Hallottad, amit mondtam?
- Mit mondtál, Booth?
- Azt, hogy meg kell találnunk ezt a Caroline-t.
- Rendben, persze! Menjünk el az Édes Kalandba, biztosan ott lesz!
- Oké!

Amikor megérkeztek a kávézóba, egy hölgy várta őket az ajtóban.

- Üdvözlöm Önöket az Édes Kaland kávézóban! Miben segíthetek?
- Jó napot én Seeley Booth vagyok az FBI-tól, ő pedig a társam, Dr. Temperance Brennan. Érdeklődni szeretnék egy bizonyos Caroline nevű dolgozójukról.
- Ó, Caroline tegnap utazott el Magyarországra.
- Magyarországra?
- Igen. Úgy gondolom, ott fogja tölteni a karácsonyt.
- Köszönjük, és még lenne egy kérdésünk.
- Igen?
- Mi Caroline teljes neve?
- Caroline Johnson.

 ***

- Érdekes! - mondta Brennan az autóban.
- Micsoda?
- Hát először is az, hogy a lány Magyarországra ment... Nagyon messze van. A másik pedig, hogy vagy egy titkos felesége, vagy pedig egy rokona George-nak.
- Igen, tényleg fura. Akkor? Utazunk Magyarországra?
- Igen! Muszáj lesz, ha meg akarjuk találni a lányt - mondta a nő. - De biztos, hogy nem a lány a gyilkos.
- Honnan tudod?
- Ms. Wick megállapította, hogy a gyilkos legalább 190cm és 110kg.
- Rendben, de akkor is ki kell kérdeznünk.
- Menjünk még be a laborba, azután pakoljunk össze és mehetünk - mondta Brennan.

Megérkeztek a laborba és Brennan azonnal ment Angelához.

- Szia Ange!
- Szia Brennan!
- A tanácsodat kérem!
- Oké. És miben?

Csönd lett...

- Booth megkérte a kezem!
- Édesem! Hát ez nagyszerű!
- Nem, nem nagyszerű, Ange!
- De miért?
- Mert én nem szeretnék házasodni! És ezt Booth is tudja!
- Figyelj szívem! Gondolj arra, hogy már hány lánynak megkérte a kezét! És az összes lány cserben hagyta, ha tényleg szereted, menj hozzá feleségül! Mit veszítesz vele?
- Hát nem tudom, csak!
- Ne! Hagyd abba! Oké? Mi a helyzet az üggyel?
- Hát úgy tűnik, mennünk kell Magyarországra!
- Az hol van?
- Európában.
- És miért kell odamennetek?
- Hát az áldozat  felesége az esküvőjén látta utoljára két héttel ezelőtt, és azt hitte, a munkatársával volt Caroline-nal, aki soha nem árulta el a vezetéknevét. Mint kiderült, ő Caroline Johnson.
- Ez furcsa! Mi köze ennek Magyarországhoz?
- Elvileg egy napja elutazott Magyarországra.
- Szóval utaztok Booth-szal Magyarországra?
- Igen, nagyon úgy tűnik.
- Akkor menj, pakolj össze! Lehet, hogy ott fog megszületni a lányod!
- Remélem, nem! - mosolyodott el egy kicsit Brennan.

 ***

- Szóval indulhatunk? - kérdezte Booth, amikor az utolsó bőröndöt is berakta a taxiba.
- Igen - mondta a nő.

Sokáig utaztak... Amikor megérkeztek a hotelbe, Angela már tájékozatta őket, hogy a lány egy hozzájuk közeli hotelben szállt meg. Brennan és Booth azonnal elmentek a hotelhez. Megkérdezték, hanyadik szobában lakik Caroline Johnson, és szerencsére a recepciós tudott angolul. Fölmentek a 227-es szoba elé és bekopogtak. Egy fiatal, barna hajú, kék szemű lány nyitott nekik ajtót és elkezdett nekik magyarul beszélni.

- Önök a szobapincérek?

Brennan és Booth nem értették, de mivel tudták, hogy a lány tud angolul, Booth megszólalt:

- Seeley Booth vagyok az FBI-tól, ő pedig a társam, Dr. Temperance Brennan, maga Caroline Johnson?
- Igen. De mit keres itt a magyarországi vakációmon az FBI?
- Kérdezni szeretnénk George Johnsonról.
- Mi történt vele?
- Meggyilkolták. Részvétem.
- Jaj, ne!
- Megtudhatnám, milyen kapcsolatban álltak?
- Hogy érti? A testvérem volt.
- Értem. Mikor látta utoljára?
- 4 napja.

Brennan odasúgta a fülébe:

- Kb. 4 napja halt meg!
- Letartóztathatnám, de Magyarországon nem lehet! Egyébként sincs bizonyíték! Azt mondtad, férfi az elkövető!
- Igazad van!

- Köszönjük, Caroline! Boldog karácsonyt! - mondta Booth.

Amikor hazaértek, Angela hívta őket!

- Sziasztok! Minden rendben?
- Persze! Találtál valamit?
- Igen! De, előtte megtudtatok valamit Caroline-ról?
- Igen. Az áldozat testvére. Utoljára négy napja látta.
- Ez furcsa!
- Miért Ange? Mit találtál? - kérdezte Bren.
- Az "Édes Kaland" főnöke szerint Caroline járt Geroge-dzsal.
- Micsoda? Figyelj, én letartóztathatnám, de bizonyítékunk sincs és itt ebben az országban nem tudom letartóztatni. Elvileg itt tölti a karácsonyt - mondta Booth.
- Hát akkor nem tudtok mást tenni, mint ti is ott töltitek a karácsonyt.
- Figyelj Angela! Nekem jó lenne itt Bonesszal egy idegen országban tölteni a karácsonyt, de Parkerrel akartam lenni.
- Ez az egyik Ange, a másik meg az, hogy nem tudunk magyarul.
- Vegyetek egy szótárat! - mondta Ange és letette a telefont.

Egy perc múlva, mikor Booth és Brennan éppen megszólaltak volna, Angela visszahívta őket. Nem tudták, mit akar, úgy voltak vele, hogy már fel sem veszik, de ha az ügyről van szó, tudniuk kellett.

- Ja és keressetek indítékot! - mondta még Angela és lecsapta a telefont.

Azt akarta, hogy minden tökéletes legyen. Elgondolta, hogy Brennannek megszületik a lánya, talán Parkert is elküldik Magyarországra. (Bár ez lehetetlen, mert a kis Parker egyedül biztosan nem utazhat ennyit.) De ott összeházasodhatnának. De ez csak egy álom volt, amit Angela szeretett volna, ha megvalósulna.

Brennan és Booth azon gondolkodtak, hogy meg kell találniuk az indítékot, de rengeteg idejük is van és mit csináljanak alatta. Fölmentek az internetre, mert úgy gondolták, megnézik Magyarország nevezetességeit. Megnézték az Országházat, ami nagyon tetszett nekik, de ezen kívül még egy csomó budapesti (avagy fővárosi) nevezetességet néztek meg. Boldogok voltak. De tudták, hogy ha felmerül a házasság téma, rögtön nő a feszültség köztük. Booth direkt nem hozta fel, de Brennan, akinek végleges választ kellett adnia, többször is felhozta ezt a témát. Összesen 3 napig pihentek, de azután úgy gondolták, tényleg keresniük kell egy indítékot. Booth-nak volt egy ötlete, ez pedig az, hogy Caroline és George megismerkedtek a munkahelyükön, egymásba szerettek és amikor George megtudta, hogy testvérek és elmondta Caroline-nak ő megharagudott, és hogy senki ne tudja meg, megölte George-ot. Booth ezt elmondta Brennannek és ő egyet is értett volna, de Booth-nak nem volt erre bizonyítéka. Így újabb feladatot kaptak. Bizonyítékot kell találniuk.

- Figyelj, Booth! Ahhoz, hogy bizonyítékot talájunk, nem kéne benéznünk Caroline hotelszobájába? Hátha találunk valamit, ami segíthet!
- Ez mind jó és szép Bones, de ez nem Amerika! Nem mehetünk be végzés nélkül.
- Igen, de mi lenne, ha amíg elmegy fürdeni vagy enni belopakodnánk a szobájába?
- És kártyát honnan szerzel, Bones?
- Engem szerintem itt is ismernek! Mint írót. Csak adnak egy kártyát,  hogy felmenjek az egyik rajongómhoz!

Booth erre már nem mondott semmit, csak egy csókot nyomott az arcára. Lementek a recepcióra.

- Jó napot, bizonyára ismer engem, a nevem Dr. Brennan.
- Az a Dr. Brennan? - lepődött meg a recepciós.
- Úgy tűnik, rajongóval van dolgunk! - súgta a nő a férfi fülébe.
- Igen. Én vagyok. Elkérhetném a 227-es szoba kártyáját? Az egyik rajongóm vár ott, egy könyvet dedikálnék neki.
- Caroline Johnson?
- Igen.
- Hát nem tudom, nem örülne senki, ha ezt kiadnám.
- És a legújabb könyvemért dedikálva, amit még Amerikában sem adtak ki?
- Hát ezesetben! - ezzel odaadta a kártyát.
- És elnézést?
- Igen?
- Kérdezhetnék valamit?
- Természetesen!
- Caroline fenn van a szobájában?
- Nincsen!
- Jaj a fenébe, akkor majd megyünk később - mondta Bones.
- És én kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Nem is tudtam, hogy terhes, bemutatná az apát? - ezzel Booth felé mutatott.
- Természetesen! Ő itt a párom, Seeley Booth ügynök. Köszönöm a kártyát!
- Szívesen! Majd küldje a könyvet!
- Hozom! Valószínűleg karácsonyig itt leszünk.

Brennan és Booth azonnal fölmentek a 227-esbe és kinyitották az ajtót. Körülnéztek, és egy átlagos hotelszobának tűnt. Elkezdták megnézni a cuccait, benéztek a szekrényekbe és a bőröndbe. Egyetlen egy gyanúsat találtak, ez pedig a bőröndben található cetli volt, amire ez volt írva: "Daniel elintézte."
Felkapták a papírt és elmentek a szobából. Volt indíték és bizonyíték. Már csak idő kellett.

- Szia Ange! - hívta fel Brennan Angelát.
- Szia! Hallom van bizonyíték!
- Igen van!
- Ki kéne hallgatnunk majd Caroline-t erről a Danielről, és szerintem azután lezárhatjuk az ügyet!
- Igen! Figyelj Bren! Válaszolnod kéne már Booth-nak a tudod miről!
- Angela, ezt már egyszer megbeszéltük!
- Igen! De végiggondoltam, milyen boldogok lennétek, és arra jutottam (mint mindig), hogy mondj igen-t!
- Angela, én... (Angela közbevágott:)
- Nem, nincs semmi Angela, Brennan! Nagyon is komoly voltam! Mondj igen-t!

Angela letette a telefont.

- Booth! Beszélnünk kéne!
- Itt vagyok! Miről van szó?
- Figyelj én gondolkodtam a házasságról!
- Ááá értem! És mire jutottál?

Csönd lett. A nő még nem jutott semmire. Most kellett döntenie... Ebben a percben...

- Booth, én...
- Igen??
- Hozzád megyek feleségül!!

(Ezek után kiderült, hogy akit Caroline fölbérlelt, Daniel Adams egy egyszerű családos apa volt ,akinek nem volt pénze a karácsonyra. Caroline pénzt ajánlott neki, ezért leütötte George-ot. Csak a családjának akart jót.)

***
10 év múlva...

- Anyu!
- Igen, kicsim?
- Elkaptátok a gonoszt?
- Óóó, hogy Danielt?
- Igen!
- Persze! Apáddal összeházasodtunk, te megszülettél és visszajöttünk Washingtonba.
- Akkor én nem is vagyok amerikai?
- De, igazából igen. De ez mindegy, nem?
- Köszönöm, hogy elmesélted, mit csináltatok pár nappal azelőtt, hogy megszülettem!
- Szívesen!
- Sziasztok! - lépett be Booth a lány szobájába. - Mit csináltok?
- Elmeséltem a születése előtti karácsonyt és ügyünket.
- Óóó, nekem az volt a kedvenc karácsonyom!
- Miért, apa? - kérdezte a lány.
- Bonesszal 24-én házasodtunk össze! Te pedig 25-én reggel születtél meg!
- Jó kis nászút, nem igaz? - kérdezte Brennan nevetve.
- Booth! - kezdte Brennan. - Én ezt a karácsonyt is szeretem!
- És apa? - kérdezett a lány.
- Igen, kicsim?
- Miért hívod a mamát Bonesnak?
- Na kicsim, ez már egy másik történet, és ezt majd később elmesélem!    
                                

Boldog Karácsonyt minden
Kostisnak!

Súgó 11 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2012.01.14. 16:09 enci.2 jajj... de aranyos... eldobom az agyam... Magyarország... és 24-én házasság majd rá egy napra gyerek.. :D :D hát ez nagyon szép lett.. :D :D  GRATULA!! :) :) :)

2011.12.30. 12:13 Moncsy Nagyon jó történet volt, gratulálok! :) Nagy meglepetés volt a Magyarország a történetben, ráadásul esküvő és babaszületés itt :D wow :D Angie az Angie, jó, hogy ott van Bones mellett, és jó, hogy rávette a házasságra :D Köszi, hogy megírtad nekünk! ^^

2011.12.28. 22:08 Sophie Óóóó, nagyon érdekes és eredeti ötlet volt a gyilkost ültetni az elejére. Szegény ember, neki biztosan nem volt boldog az a karácsony De párosunknak, itt Magyarországon annál inkább!! Nagyon aranyosan írtad meg, a vége meg kifejezetten tetszett, itt ültem és vigyorogtam. És hát ki más győzné meg Brennant mint Angela Nálam az egyik kedvenc beszólás a "Magyarország - az hol van?" volt, valahogy olyan jellemző... Szóval Gratula a ficchez és Hogy megírtad!! Boldog Karácsonyt! (jelentősen megkésve...)

2011.12.27. 19:33 o.n. (Ebben a kommentben egyszer sem szerepel majd az általam használt és elterjesztett nevetés, csak szólok előre :D ) Boxi, annyira nagyon de nagyon tetszett, hogy B&B itt járt kis hazánkban! Komolyan arra késztetett, hogy Karácsony napjaiban nyitva tartsam a szemem - és ez az alváshiány miatt nem is volt olyan egyszerű feladat ;) - hátha meglátom őket :) A "szerencsére a recepciós tudott angolul" meg akkora poén, hogy hangosan nevettem rajta, ezt nagyon elkaptad... Örülök, hogy a történet végére rendeződött ez a lánykéréses dolog, és Brennan is rájött végre, hogy mi a jó nekik, mindannyiuknak. Még szerencse, hogy Angela segít neki! ;) Köszönöm, hogy megírtad ezt a ficet és várom a következő történetedet!

2011.12.27. 14:38 Claire Höhö :) nagyot nevettem a történeten :) tetszett h idehoztad őket, nagyon jó ötlet volt :) (Bár csak megjegyzem, hogy nálunk esküvő előtt van ugye 30 nap várakozási idő, de asszem nekik volt indokuk előre hozatni ;) és 24.-én egyetlen épeszű anykönyvvezető sem vállal esküvőt hehe.... na jól van nem kötözködöm, csak előjött a "munkámból tapasztalatból beszélős" énem höhö....tényleg nem kötözködöm :) ) És ismételten dícsérlek, jó ötletek vannak a történetedben :) köszönöm, hogy ilyen aranyos történetet írtál nekünk :D

1 | 2 | 3