|
Bones Fanatic: Karácsonyi Csoda (FFF-CE)
A Royal Dinerben ült a fiával és a lányával. Szótlanul tartotta kezében a kávéscsészét, érezte, ahogyan a meleg átjárja zsibbadt ujjait. Ebben az évben különösen hideg volt a tél, a jeges szél a csontjáig hatolt mindenkinek, aki az utcára merészkedett. De ez a nap végre más volt, mint az eddigiek: hajnalban hullani kezdett az idei első hó. A kislánya csillogó szemekkel bámult ki az ablakon, ámulva figyelte a kavargó hópelyheket, melyek puha, fehér takarót borítottak a városra. Önkéntelenül elmosolyodott, ahogy ránézett, de abban a pillanatban eszébe jutott a közeledő Karácsony és a vele járó megannyi, megoldásra váró probléma. „Családi ünnep” – visszhangzott a fejében újra a jól ismert szólam. Hát persze. Könnyen mond ilyeneket, akinek átlagos családja van. Úgy tűnt, a fiának a gondolatait is hasonló irányba terelte a hóesés. Ő már nagyobbacska volt, de azért ilyenkor még magával ragadta a varázslat. A karácsonyi csoda része volt az is, hogy az első havas napon a Mikulás útnak indul a városban hatalmas szánján a kilenc rénszarvassal. A fiának egyetlen vágya volt, amit most hangosan meg is fogalmazott:
- Ugye idén végre felülhetek a Mikulás szánjára? Kérlek…
Ötlete sem volt, hogy mit mondjon erre, mert nem akart olyat ígérni, amit egyáltalán nem biztos, hogy be tud tartani. A választól azonban ezúttal megkímélte a mobilja csörgése, ám mire letette a telefont, még nehezebb helyzetben volt, mint a hívás előtt. Ugyanis addigra már tudta, hogy egy hullát találtak a Mikulás szánjának csomagtartó részében. Booth mélyet sóhajtott, majd fiára emelte tekintetét.
- Parker, remélem, hogy igen. Most elviszlek titeket a laborba, mert apának akadt egy kis dolga.
- Ott lesz Michael is? –kérdezte izgatottan a kislány, aki végre apjára is figyelt és nem csak a kinti hóra.
- Valószínűleg Christie. –mondta Booth mosolyogva miközben kifizette a számlát és elindult kifelé a gyerekekkel a Royal Diner előtt várakozó kocsijához. Annyira esett a hó, hogy tanítási szünetet rendeltek el és néhány óvoda is bezárt. Booth ezért Parkert és Christine-t a Jefferson Intézet gyermekmegőrzőjébe kellett, hogy vigye.
Booth gondolatai az úton elkalandoztak a karácsonnyal kapcsolatban. Már nem az első közös karácsonyuk volt, de most nagy közös ünnepet terveztek. Brennan meg akarta hívni Max-et illetve a bátyját Russ-t is Amy-vel és a lányokkal együtt. Aztán ott volt Jared illetve Hank is. Az már csak nyolc plusz fő. Nem mintha maryland-i házuk nem lenne elég nagy, de Brennan az utolsó pillanatban találta ki, hogy idén nagy karácsonyi ünnepséget szeretne. Előző este még azt is felvetette, hogy hívják meg kollégáikat is a Jeffersonból.
- Hány főt is említett Bones? –gondolkodott el Booth miközben megállt egy piros lámpánál. Az ügynök lassan végiggondolta az előző este említett neveket: Hodgins, Angela, Michael és Angela apja, Cam, Paul és Michelle, Sweets és Daisy, Wendell, Clark, Finn és Fisher. 12 ember. Ami azt jelentette, hogy összesen 20 vendéget várnak magukhoz karácsonyra.
- Őrület –gondolta Booth, amikor bekanyarodott a Jefferson parkolójába. Gyorsan besiettek a laborba, majd kezüket dörzsölgetve megálltak Brennan irodája előtt.
- Bones –szólalt meg Booth mosolyogva, inkább figyelmeztetésképp, mivel Christie futva indult édesanyja felé, hogy a nyakába ugorjon és átölelje. Brennan még pont időben fordult meg, amikor Christie tényleg a nyakába ugrott.
- Christie, szia –mosolygott Brennan miközben szorosan magához ölelte lányát. Majd miután lefejtette magáról lányát, megölelte Parkert és adott egy csókot Booth-nak – Mi szél hozott titeket erre?
- Van egy ügyünk Bones, méghozzá igen sürgős.
- Remek! –mondta Brennan miközben felvette téli kabátját– Reméltem, hogy karácsony előtt már nem ölnek meg senkit.
- Nem jött össze –bólintott Booth, majd Brennan-nel együtt elvitték a gyerekeket az emeleten lévő megőrzőbe. Brennan mosolyogva nézte, ahogy lánya Angela fiának, Michael-nek a nyakába ugrik és két puszit nyom az arcára. Legjobb barátok voltak. Már éppen indultak volna, amikor Angela vidám hangját hallották a hátuk mögül.
- Hová ilyen sietősen? Nem úgy volt, hogy a mai napot otthon töltitek?
Brennan mosolyogva fordult meg.
- Úgy volt, hogy Booth vigyáz ma a gyerekekre, én pedig beiktatok néhány azonosításra váró csontvázat a raktárba.
- És akkor mit keres Parker és Christine a megőrzőben? –kérdezte Angela kíváncsian.
- Új ügyünk van. A mikulásnál hullát találtak. Parker meg Christie-nel akarta tölteni a napot. Még csak 13 éves, úgyhogy nem hagynám rá a házat és a húgát is egyszerre.
- A mikulásnál? –dermedt le Angela nem is figyelve Booth válaszának többi részére.– Miért kell mindig elrontaniuk a karácsonyi hangulatot? –kérdezte végül, majd elköszönt és belépett a megőrzőbe, hogy foglalkozhasson egy kicsit a gyerekekkel.
- Valahogy egyetértek vele –jegyezte meg Booth miközben Brennan-nel elindultak kifelé a laborból. Az odafelé utat csendesen töltötték el, mind a ketten a gondolataikba voltak merülve. Egy jó negyed óra múlva Booth egy külvárosi pláza mögötti parkolóban állt meg. A parkoló körbe volt kerítve a szokásos sárga rendőrségi szalaggal.
- Szóval mit kaptunk? –kérdezte Brennan érdeklődve, miközben elővette terepfelszerelését a csomagtartóból.
- Hulla a mikulás szánjában a csomagok helyén.
Brennan csöndben bólintott majd elindultak a hó borította parkolóban a rendőrök által körbeállt mikulás szán felé. A piros szán csomagtartó részében a mikulás piros puttonya állt nyitva és mindenki egymás fülébe suttogva próbálta kitalálni, hogy vajon mi történhetett.
Brennan letette a terepfelszerelését a szán mellé, majd belekukkantott a zsákba.
- A szag alapján pár napos a hulla. Előre haladott bomlás, bár még mindig látok némi húst és izmot. Cam-re is szükségünk lesz majd.
- Valami ötlet, hogy ki lehet a szerencsétlen? –Booth kérdezte hangosan, nem csak Bones-tól, hanem a körülöttük álló rendőröktől.
- A medencecsont nem látszódik ki, úgyhogy nem tudok egyértelmű választ adni, amíg vissza nem visszük ezt az egészet a laborba –mutatott Brennan a puttonyra.
- Rendben. Mikulás puttonya a laborba –Booth a mellette álló két fiatal rendőrtiszthez fordult.– Megtennék, hogy elmondják, hogy mit tudnak eddig?
Az egyik tiszt csak csendben bólintott, míg a másik előkapta jegyzetfüzetét és felolvasta jegyzeteit.
- A hullát reggel kilenckor találta meg Anne Andrews a karácsonyi ünnep szervezője a plázában. Meg akarta nézni, hogy minden rendben van-e, és hogy indulhat-e a délutáni show műsor…
- Hát ezek után nem fog indulni az biztos –jegyezte meg vigyorogva a mellette álló rendőr.
- Maga ezt viccesnek tartja… Shane? –kérdezte Booth miközben leolvasta a rendőr mellkasán a kitűzőjéről a nevét.
- Nem uram, dehogy –mondta Shane villámgyorsan, letörölve a vigyort az arcáról.
- Van szemtanúnk, vagy esetleg hiányzik valaki a pláza dolgozói közül? –fordult vissza Booth a másik rendőrhöz.
- Most állítják össze nekünk a listát a dolgozókról és ellenőrzik le, hogy kik azok, akik nem jöttek be dolgozni. Ha megkaptuk a listát azonnal átküldjük, uram.
- Helyes –mondta Booth, majd Brennan mellé lépett.– Van még valami, Bones?
- Sérülések látszódnak a szán jobb oldalán –mutatott Brennan a szán jobb oldalán lévő karcolásszerű sérülésekre.
- Akkor jön a szán is a puttonnyal együtt –bólintott Booth, majd elővette telefonját, hogy megrendelje a szállítást.
Jack Hodgins eközben az utolsó munkálatokat végezte laborja karácsonyi dekorációján, amikor felesége Angela Montenegro lépett be hozzá.
- Jack, remek munkát végeztél idén is! –mondta miközben körbenézett a laborban. Ahová lehetett Hodgins fenyőágakat helyezett el, illetve a fém állványokat körbe tekerte színes izzókkal- És milyen jó illat van itt!
Hodgins mosolyogva a mögötte álló pultra mutatott.
- Saját készítésű karácsony illat. Már napok óta próbáltam összeállítani a tökéletes kombinációt, és ma reggel végre sikerült!
- Örömmel hallom –mosolygott Angela miközben adott egy apró csókot férjének.– Beszéltem reggel Brennan-nel. Idén nagy karácsonyt szeretne és meghívott minket is.
- Ez komoly? Brennan sosem volt oda a karácsonyozásért.
- Mióta Christine megszületett minden évben egyre jobban magával ragadja a karácsonyi hangulat, és igyekszik tökéletes karácsonyt varázsolni a családjának. Idén azt szeretné, hogy mindenki ott legyen.
- Ha Brennan mindenképpen ezt szeretné, akkor megoldhatjuk –bólintott Hodgins.– De akkor szólni kell apádnak is, hogy nem leszünk otthon.
Angela mosolyogva megrázta a fejét.
- Ő is meg van hívva!
- Remek –bólintott Hodgins, bár az arcára volt írva, hogy örült volna, hogy ha Angela apja inkább nem tölti velük idén a karácsonyt. Tavaly, amikor Jack nem akarta elfogadni Billy azon ötletét, hogy karácsonyozzanak Las Vegas-ban, majdnem újabb tetoválást kapott. Szerencsére Angela megmentette ettől a lehetőségtől.
Brennan első dolga miután visszaértek a laborba az volt, hogy meglesse, mit csinál lánya a megőrzőben. Szívét megmagyarázhatatlan melegség járta át, amikor meglátta, hogy Christine egy gyermekeknek készült emberi testről szóló képes atlaszt forgat a kezében. Parker eközben Michael-nek segített egy karácsonyi kifestő könyv kitöltésében. Mosolyogva figyelte őket még percekig, majd lement az irodájába, átöltözött és a törvényszéki emelvényre lépett, ahol már ott várta őt a télapó szánja és a puttony. Amikor lehúzta a kártyáját Hodgins és Cam éppen áthelyezte a zsákot egy asztalra, majd Cam belekukkantott.
- Te jó ég ez durvább, mint a pár évvel ezelőtti becsomagolt fickónk. Pedig az sem volt semmi.
- Ezt legalább könnyebb lesz kivenni a zsákból –mondta Hodgins vigyorogva miközben egy nagy fogóval kiemelte az egyik combcsontot.
Brennan kesztyűt húzott majd hangtalanul Hodgins mellé állt és egy másik fogóval segített kivenni az összes nagyobb csontdarabot az emberi trutyiból. Miután végeztek, Hodgins átrakta a zsákot egy olyan asztalra, amiből kivették az asztallapot, így csak a keret tartotta a puttonyt. Cam alárakott egy nagy műanyag tartót, majd Hodgins-szal együtt felhasította a puttony alját és hagyták, hogy a tartóba ürüljön a tartalma.
- Ha lefolyt minden, akkor elviszem leszűrni és akkor előkerülnek a kisebb csontok is.
Brennan csak némán bólintott, mivel ő már a csontokat vizsgálta. Szemével végigfutotta a meglévő csontokat és fejben jegyzetelte, hogy mik azok, amik még hiányoznak.
- Ki az eheti gyakornokunk? –fordult végül Brennan Cam-hez.– Ezeket a csontokat meg kell tisztítani, és szeretném, hogyha a gyakornokunk is dolgozna.
- Nézzük csak, múlt héten Ms. Wick volt, akkor a héten Mr. Fisher a gyakornokunk. Minden bizonyára itt van már valahol –mondta Cam tekintetével gyorsan végigfutva a sietős léptű laborosokon.
Booth eközben Angela segítségével futtatta végig a listát, amit a plázában adtak a rendőröknek.
- Megkaptam az üzletközpont biztonsági főnökétől a beléptető rendszer mai adatait és az alkalmazottakhoz tartozó kártyaszámokat. Így le tudjuk ellenőrizni, hogy ki érkezett be ma a munkába és ki nem.
- Remek, ez alapján megtudhatjuk a lehetséges nyerteseket, akik a puttonyban végezhették –mondta Booth miközben leült Angela mellé. Angela megnyitotta a programját, majd elindította a keresést. Booth eközben végiglapozta az alkalmazottak nevét tartalmazó listát.
- Majdnem 200 alkalmazottnak van kártyája –mondta Booth meglepődve.
- Bizony, és csak azért mert ez egy külvárosi kisebb pláza. Amúgy a belvárosi üzletközpontokban közel 400 ember dolgozik.
Pár perc csönd után a gép csipogva jelezte a találatokat.
- Ma 5 ember lóg a munkából –olvasta le az első adatot Angela.
- Egynek jó oka van rá –jegyezte meg Booth majd a gép előhozta a kártyaszámokat és a hozzájuk tartozó neveket.
- Amy Ronalds, Samantha Johnson, Gregory Smith, George Anderson és Sarah Mice.
- Remek. Ki tudod keresni nekem a címeiket? Amint Bones megmondja, hogy az áldozat nő volt vagy férfi kimegyünk megnézni az otthonaikat.
- Átküldöm majd a telefonodra –mondta Angela mosolyogva, majd Booth megköszönte és távozott a laborjából, elindulva Brennan felé a törvényszéki emelvényhez.
- Booth ügynök –vigyorodott el Fisher, aki időközben megkerült.– Mindig a legjobb ügyeket hozza nekünk.
- Mi ez a vidámság, Fisher? –kérdezte Booth.
- Tea és a megfelelő zene sokat segít az emberek hangulatán.
- Még mindig azt a büdös teát iszod, Fisher? –kérdezte Hodgins a háttérből.
- Az illata nem kellemes, de nyugtató hatású.
- Nyugtassatok meg inkább, hogy tudjátok, hogy az áldozat milyen nemű volt.
- Sikerült megtalálnunk az összes csontot a zsákban, így biztosan állíthatom, hogy a medencecsont alapján az áldozat nő volt. A koponya alapján 20-30 év körüli –mondta Brennan miközben visszatette a koponyát az asztalra.
- Halál oka?
- Amint Mr. Fisher megtisztítja a csontokat könnyebb lesz rájönnünk.
- Már viszem is őket –bólintott a gyakornok, majd eltűnt az egyik laborban a csontokkal együtt.
- Bones, addig is, nekünk van egy kis dolgunk. Van néhány lehetséges áldozatunk. Mivel megállapítottad, hogy a nő 20 és 30 körüli, így csak két személy maradt a listánkon. Amy Ronalds és Sarah Mice. Meglátogatjuk őket, hátha kiderül ki volt a puttonyban.
Brennan bólintott, levette a kesztyűjét és az asztal melletti szemetesbe dobta.
A nyomozópáros elment mind a két lehetséges áldozat lakására, azonban egyikőjüket sem találták otthon. Sem Amy Ronalds sem Sarah Mice nem tartózkodott otthon, sem a munkahelyén. Nem kerültek beljebb az áldozat azonosításában. Visszafelé úton vettek ebédet elvitelre a Royal Dinner-ben és a laborban Brennan irodájában a gyerekekkel együtt ették meg.
Már több mint egy óra telt el, mióta megkezdték a csontok vizsgálatát, és Fisher mostanra fejezte be a csontok letisztítását. Brennan sietve csatlakozott a gyakornokhoz és Cam-hez a törvényszéki emelvényen.
- Az áldozat nő, 20 és 30 év körüli. Törések nyoma látszódik az ötös és hatos bordákon, szilánkos törés a tibián. Zöldgally és ferde törések több más csonton is –állapította meg Brennan első ránézésre.
- Ezen kívül valamilyen lövedék nyoma látszik a szegycsonton –egészítette ki Fisher.
- Brutálisan megverték, majd lelőtték? –kérdezte Cam kíváncsian.
- A szegycsonti sérülés kerek lyukat hagyott maga után, de nem zárhatjuk ki a szúrófegyvereket, amíg nincs bizonyítékunk arra, hogy biztosan lelőtték.
- Már pedig lelőtték! –hallatszódott Hodgins hangja a hátuk mögül. Hodgins csatlakozott kollégáihoz egy apró bizonyítékos üvegcsével a kezében, amiben egy golyó csörgött. Cam átvette tőle, majd szemügyre vette a golyót.
- 9mm-esnél nagyobbnak látszik. Vidd be Angelához azonosításra –utasította Cam Hodgins-t, aki egy bólintás után távozott Angela laborjába.
- Ez a sok törés bizonyára egy veréstől származik –mondta Brennan.– A sípcsonton lévő szilánkos törést nem fogjuk tudni teljes mértékben meghatározni, hogy mi okozta, amíg a szilánkok elő nem kerülnek.
- Talán Hodgins megtalálja őket az emberi trutyinkban –bólintott Cam.
- Rengeteg törést látok, önmagában a combcsont törése is okozhatott volna halált, hogyha átvágja az artériát –jegyezte meg Fisher miközben katalogizálni kezdte az egyes sérüléseket a csontokon.
- Mr. Fisher, keressen meg, ha végzett a sérülések katalogizálásával. A szegycsontot és a koponyát elviszem Angelához, az azokon lévő sérüléseket majd később hozzáírjuk a többihez.
Ezzel Brennan egy tálcára tette a koponyát és az állkapcsot, valamint a szegycsontot majd egyenesen Angela laborjába ment.
- Angie, meg tudtad már határozni a Hodgins által talált lövedék kaliberét? –kérdezte Brennan miközben lerakta a tálcát Angela asztalára.
- Igen, egy .45-ös fegyvert kell majd keresnetek. De látom, hogy meghoztad nekem a további munkát.
- Arcot kéne varázsolnod a koponyánkra, hogy azonosíthassuk az áldozatot, illetve össze kellene hasonlítani a lövedéket a szegycsonton lévős sérüléssel.
Angela mosolyogva bólintott, majd a koponyát a forgó szkennerére rakta és beolvasta a gépbe a koponya minden egyes négyzetcentiméterét. Lefuttatta a hivatalos törvényszéki programját és egy 25 év körüli nő arca jelent meg előttük.
- Össze tudnád hasonlítani a két lehetséges áldozatunkkal? Amy Ronalds és Sarah Mice.
- Természetesen, előkeresem a képeiket a pláza nyilvántartásából –néhány perc múlva megjelent a két nő képe a képernyőn.
- Egyértelműen a baloldali nő az áldozatunk –mutatott Brennan a képre.
- Ő Amy Ronalds –mondta Angela majd előhozta a pláza nyilvántartásából Amy adatlapját.– 27 éves, nincs se családja, se rokonai. Az adatlapja alapján egyedül élt a belvárosi lakásában.
- Kösz Angie, most már ki tudjuk hallgatni a munkatársait és a szomszédokat, hátha többet tudunk meg róla.
Egy mosollyal elköszöntek egymástól, majd Brennan visszament az irodájába, ahol ott találta Booth-t és a gyerekeket, ahol előzőleg hagyta őket. Parker és Christine kártyáztak az iroda közepén lévő üvegasztalnál, míg Booth a háttérből figyelte őket és közben telefonált, valószínűleg az FBI-jal. Amikor Booth meglátta Brennan-t, lerakta a telefont majd egy csókkal köszöntötte.
- Sikerült valamit kideríteni az áldozatról?
- Igen. A neve Amy Ronalds. A csontok sérülései alapján brutálisan megverték –vette halkabbra a hangját Brennan, hogy a gyerekek ne hallják. – És ha ez nem lett volna elég, le is lőtték.
- Jesszusom, valaki nagyon el akarta tenni láb alól –bólintott Booth.
- Indulhatunk is.
- Még egy dolog Bones –állította meg Booth feleségét mielőtt az kirohanhatott volna az ajtón.
- Mi az Booth?
- Az előbb beszéltem Max-szel…
- Miért hívott téged az apám? Csak nem megint bajba került?
- Nem. Felajánlotta, hogy vigyázna a gyerekekre. Hallotta a hírekben a plázánál történteket és gondolta, hogy minket küldtek ki, ezért felhívott.
- Milyen figyelmes tőle –bólintott Brennan.– Kár, hogy Max Pittsburgh-ben van a hétvégén. Most nincs időnk kiutazni oda.
- Nem is kell –mosolyodott el Booth.– Max úton van hozzánk. A Hoovers előtt találkozunk. Van saját kulcsa hozzánk vészhelyzet esetére, igaz? Miért ne vigyázhatna Parker-re és Christie-re? Már vigyázott rájuk régebben is.
- Rendben –egyezett bele Brennan.
- Max Papa fog vigyázni ránk? –kérdezte Christine, aki időközben Booth mögé osont.
- Először is Christie, nem illik kihallgatni mások beszélgetéseit –mondta Booth miközben letérdelt kislánya mellé.– De igen, Max Papa fog vigyázni rátok, amíg anyával meg nem oldjuk ezt az ügyet.
- Akkor Papa biztos megengedi, hogy felüljünk a Mikulás szánjára! –jegyezte meg Parker a háttérből.
- Kössünk egyezséget –ajánlotta fel Brennan.– A Papát nem nyaggatjátok ezzel a kérdéssel, és cserébe, hogyha lezártuk az ügyet elviszünk titeket és felülhettek a szánra.
- Tényleg? –kérdezte Christine izgatottan.
- Igen, kicsim –mosolygott Brennan majd megölelte a kislányt.
Mindannyian beültek Booth kocsijába, majd először egyenesen az FBI Hoovers épületéhez mentek. Ott átadták a gyerekeket Max-nek és folytatták útjukat a Dupont Circle felé. A házmester Amy Ronalds házában gond nélkül beengedte Booth-t és Brennan-t a nő lakásába.
- Semmi nyoma annak, hogy lett volna valakije –mondta Booth mikor először körbejárták a lakást, majd csatlakozott Brennan-hez, aki a hálószobában nyitotta ki táskáját. Elővett egy UV-lámpát belőle, majd az ágyra irányította a fényét.
- Ezt gyorsan megcáfoltad –mondta Booth elismerően a kék fény alatt felvillanó fehér foltokat elnézve. Ekkor Brennan véletlen a földre irányított a lámpája fényét és egy kék folt tűnt fel a padlón.
- Booth, itt vér volt, de valaki feltakarította –mondta Brennan miközben letérdelt a padlószőnyegre és végigfuttatta lámpája csóváját a szőnyegen. Az egész szoba tele volt feltakarított vérfoltokkal.
- Bones, most találtad meg az elsődleges helyszínünket –mondta Booth miközben előkapta telefonját.– Kihívom az FBI-os helyszínelőket, hogy szedjék darabjaira a helyet. Amíg ideérnek, kikérdezhetjük a szomszédokat.
A szomszédok kikérdezése nem járt túl sok sikerrel. Bár néhány fontos dolgot is megtudtak. Az áldozatot mindenki három nappal ezelőtt látta utoljára, és szinte az összes szomszédja esküdni, mert volna az életükre, hogy hangos veszekedést hallottak kiszűrődni Amy lakásából. Azonban azt, hogy kivel veszekedett már nem tudták megmondani. A férfit senki nem látta, csak hallotta. Egy bizonyos Mrs. Smithson azt állította, hogy a veszekedés után tompa puffanásokat is hallott, és hogy Amy a Ryan nevet kiabálta a veszekedés közben. Booth és Brennan a pláza felé vezető úton foglalták össze, hogy mit tudnak eddig.
- Amy a halála estéjén veszekedett egy Ryan nevű férfival, Mrs. Smithson a 36-osból tompa puffanásokat is hallott.
- Elképzelhető, hogy a szomszéd azt hallotta, amint ez a Ryan összeveri Amy-t? –kérdezte Booth, miközben megálltak egy piros lámpánál.
- Nagyon is elképzelhető. Amint meg tudjuk, hogy mivel verte össze ilyen brutálisan az áldozatot Ryan, könnyebben megállapítható, hogy mennyire voltak hallhatóak a lejátszódó események.
- Van Ryan nevű szerencsésünk a pláza dolgozói névsorában? –kérdezte Booth, amikor újra elindultak.
- Megkérdezem Angelától –bólintott Brennan, majd elővette a telefonját és tárcsázott. Pár percnyi egyeztetés után kiderült, hogy a plázában csupán két Ryan nevű ember dolgozik. Az egyik a karbantartóknál dolgozott, a másik pedig a marketingen. Booth és Brennan egymás után hallgatták ki a két lehetséges gyanúsítottat majd fáradtan léptek ki a parkolóba, hogy egy kis friss levegőt szívjanak.
- Egyikőjük sem volt túl… bőbeszédű –jegyezte meg Brennan.
- Nem igazán, az a karbantartós srác…
- Ryan Seth?
- Aha. Szerintem nem lenne képes egy nőt megverni.
- Ami nem is olyan rossz dolog –bólintott Brennan, majd elgondolkodott a csontok sérülésein. Booth pár percig mosolyogva figyelte feleségét, majd játékosan karon bökte őt.
- Mi jutott eszedbe, Bones?
- Ryan Seth, 19 éves kora ellenére elég erős izomzatú, míg a marketinges Ryan Jonathan nem igazán. Még ha ránézésre Seth nem is lenne képes egy nőt megverni, az izomzata alapján ő kerekedne felül egy nézeteltérésben.
- Meg tudjátok állapítani, hogy mi okozta a sérüléseket?
- Booth, hány éve is dolgozunk együtt? –fordult felé Brennan mosolyogva.
- 12 –válaszolt Booth azonnal.
- És hány megoldatlan ügyünk maradt?
Booth rámosolygott feleségére.
- Mr. Fisher már dolgozik a csontokon, úgyhogy mire visszaérünk már több válaszunk lesz az üggyel kapcsolatban. A csontok sérüléseiből meghatározhatjuk a fegyvert, Hodgins találhat maradványokat, részecskéket a leszűrt nedvben, amik szintén segíthetnek…
- Hagyjuk a nedveket, jó Bones? Ne rontsuk el ezt a szép decemberi délutánt…
- Jobban?
- Teljesen, Bones. Ne rontsuk el teljesen –mondta Booth, majd sóhajtva az órájára nézett.– Azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy kikérdezzük az áldozat kollégáit is.
- Booth, Amy rendezvényszervező volt a plázában. Jóformán mindenki a kollégája –tette hozzá Brennan miközben besétáltak a pláza hátsó bejáratán. Amikor a lifthez értek, hogy felmenjenek a negyedikre az áldozat irodájába, hirtelen hangos veszekedésre és csapkodásra lettek figyelmesek. Mivel még kora délután volt a pláza viszonylag üres volt, így remekül lehetett hallani a férfi és a nő ordítozását. Brennan azonnal megállította Booth-t, mielőtt az még beszállhatott volna a liftbe és a hangok irányába mutatott. A csörömpölés és az ordibálás tovább erősödött és most már több vásárló is megállt, hogy megnézze, mi történik.
- A játékboltból jön –állapította meg Brennan, majd elindult egyenesen a hang irányába.
- Jesszusom, Bones! –futott utána Booth, hogy megállítsa feleségét.– Bones! 12 év alatt még mindig nem jegyezted meg, hogy fegyver nélkül nem mehetsz előre?
Mielőtt Brennan válaszolhatott volna egy dörrenés, üvegcsörömpölés és egy nő sikolya hallatszódott. A nyomozópáros szeme láttára egy nézelődő vásárló csuklott össze a bolt előtt. Booth azonnal előkapta fegyverét, utasította Brennan-t, hogy maradjon ott a nővel, majd a boltba bemenve, kiabálva azonosította magát, de kételkedett benne, hogy a bentről kihallatszódó veszekedő páros hallotta volna őt. Brennan a nőhöz rohant és a nyakára szorította a kezét, hogy elállítsa a vérzést, másik kezével pedig telefonjáért nyúlt és tárcsázta a 911-et mentőért és erősítésért.
Booth eközben lassan mozgott előre a boltban. A hangok és a csapkodás továbbra sem szűnt meg.
- Ryan! Tedd le azt a nyamvadt pisztolyt! Lelőttél egy ártatlan nőt… Amy-ről nem is beszélve!
- Ki akart mind a kettőnket rúgatni, Emma! Karácsonykor! –ordibálta a férfi, a kezében megremegett a fegyver. Booth végre tisztán látta célpontjait. A férfi, aki a fegyvert tartotta, Ryan Seth, a karbantartófiú volt, míg a nő Emma Reed volt, aki átküldte az FBI-nak az alkalmazottak listáit.
- FBI! Tegye le a fegyvert, Ryan! –szólt közbe Booth, kizökkentve a két fiatalt, akik nem hallották, amikor Booth először azonosította magát.
- Ryan megölte Amy Ronalds-ot! –kiabálta ujjal mutogatva a nő.
- Mondtam, hogy fogd be! –ordított Ryan, majd meghúzta a ravaszt. Emma a földre zuhant, mellkasából vér ömlött ki. Booth azonnal lőtt, ám Ryan egy polc mögé ugorva kitért a golyó elől.
Brennan-hez eközben megérkezett kint egy arra járó rendőr, aki a pláza környékén járőrözött, amikor meghallotta a riasztást. Brennan rábízta a nő nyakán lévő seb elszorítását, majd elvette a férfi fegyverét.
- Álljon csak meg! –ragadta meg a rendőr Brennan karját.
- A férjem van odabent, úgyhogy jobb, ha elenged –közölte Brennan, majd kiszabadította a karját a rendőr markából és egyenesen Booth után indult. A játékbolt tele volt vastag fém polcokkal, tömve különböző játékokkal. Booth ekkor lépteket hallott maga mögül, azt hitte, hogy megérkezett az erősítése, arra nem gondolt, hogy felesége jön be utána. Amikor Brennan megállt a mellette lévő polcnál, majdnem megállt a szíve.
- Bones! Mondtam, hogy maradj kint!
- Minden szempontból a társad vagyok Booth. Nem hagyom, hogy lelövesd magadat.
Booth mosolyogva megrázta a fejét, majd a gyanúsított felé fordult.
- Ryan Seth. Adja meg magát!
- Már három ember halálát okozta! –szólt közbe Brennan is, ezzel meglepve Ryan-t, aki ahelyett, hogy megadta volna magát, három újabb lövést adott le feléjük. Az első a falba fúródott, a második egy plüssmaci gyomrában landolt, a harmadik pedig gellert kapott az egyik polcról és a lövedék Brennan bal karjába fúródott.
- Bones! –rémült meg Booth a sok vér láttán, majd miután viszonozta a tüzet azonnal Brennan-hez sietett.
- Nem vészes –legyintett Brennan ép kezével.
- A fenéket nem vészes Bones. Ömlik a vér a kezedből! –mondta Booth majd kibújva a polc mögül becélozta a gyanúsítottat és mesterlövészi képességeivel leterítette Ryan-t, aki holtan terült el a földön. Booth lekapta felesége nyakából fehér sálját, majd szorosan Brennan sebére tekerte.
- A kedvenc sálam! –mondta Brennan felszisszenve, amikor Booth csomót kötött a kötésre.
- Majd kapsz egy másikat –mondta Booth, majd magához ölelte feleségét. – Hol szerezted a fegyvered?
- Elvettem egy járőrtől –eresztett meg Brennan egy mosolyt.
- Gondolhattam volna –jegyezte meg Booth, majd elengedve Brennan-t, Emma-hoz lépett. Pulzust keresett a nyakánál, de hiába, már nem talált. Ugyanez történt Ryan Seth esetében is. Együtt kisétáltak a bolt elé, ahol a mentősök már várták őket. Miután megnézték Brennan sebét, visszakötötték rá a sálat majd a mentőbe ültették. Booth is beült mellé, megszorította felesége jobb kezét, majd a mentő elindult a kórházba.
Fisher miután befejezte a csontok sérüléseinek katalogizálását Hodgins segítségével megpróbált rájönni, hogy mi okozhatta a szánon talált sérüléseket.
- Nekem úgy tűnik, mintha valami inkább súrolta volna a szán oldalát –mondta Fisher. Hodgins odahúzta a nagyítós kamerát, amit a csontok vizsgálatához szoktak használni, majd a sérült terület felé emelte azt. A mellettük álló képernyőn megjelent a sérülés 500-szoros nagyításban.
- A piros mellett apró kék részecskék látszódnak –mutatott Hodgins az apró sötét foltokra a képernyőn. –Veszek mintát és lefuttatom a tömegspektrométerrel, az majd megmondja, hogy mit is keresünk pontosan.
- Jó lenne, ha minél több válaszunk lenne, mire Dr. Brennan visszaér –bólintott Cam, aki mögöttük állt és figyelte, ahogy Hodgins mintát vesz a sérülésből.
- Gyanítom, hogy egy sötétkék autót, méghozzá annak az autóját, aki megölte a nőt –jegyezte meg Fisher- Megint megpróbálok telefonálni Brennan-nek, tudnia kell a csontok sérüléseiről –tette hozzá, majd elővette telefonját és félrevonult.
Amint Brennan-t betolták a műtőbe Booth leült a váróterembe és elővette telefonját majd tárcsázta Angela számát. Pár másodpercnyi csöngés után a nő sietve szólt bele a telefonba.
- Angela… –kezdte volna Booth, de a nő azonnal a szavába vágott.
- Hol van Brennan? Próbáltam elérni a mobilján és Fisher is kereste már. Fisher talált jó néhány érdekességet a csontokon…
- Brennan a körülményekhez képest jól van, éppen ezért telefonálok. Most műtik és…
- Műtik? Körülményekhez képest? Booth! Mi történt?!
- Lövöldözés a plázában. De jól van, kiszedik a golyót és már mehetünk is haza.
- Jézusom. Mégis ki lövöldözött?
Booth elmesélte, hogy pontosan mi történt, majd elköszöntek, mert Brennan-t kihozták a műtőből. Angela a törvényszéki emelvényre sietett, hogy elmondja a hírt a többieknek.
- Brennan-t meglőtték! –közölte gyorsan, nem bízva saját hangjában.
- Tessék? –nézett fel Hodgins és Cam egyszerre.
- A plázában. Lövöldözés volt. Egy gellert kapott lövedék a karjába fúródott.
- És hogy van Dr. Brennan? –kérdezte Fisher, aki figyelmét Angelára irányította az előtte heverő csontok helyett.
- Nem rég hozták ki a műtőből, Booth azt mondta telefonál, hogyha többet megtud. Azt is mondta, hogy dolgozzunk addig a bizonyítékokon.
Mindenki bólintva jelezte egyetértését, majd folytatták munkájukat.
Booth mielőtt beléphetett volna felesége kórházi szobájába egy orvossal találta magát szemben.
- Booth ügynök?
- Igen, én vagyok az –fogott kezet Booth az orvossal.
- A felesége műtétje sikeres volt, de akadt egy kis problémánk a vérvétellel. Találtunk néhány olyan hormonális eltérést, ami nincs rendben, úgyhogy most még bent tartjuk Dr. Brennan-t.
- Bemehetek hozzá? –kérdezte Booth, mire az orvos csak bólintott.
- A vérvételt hamarosan megismételjük, ha továbbra is ugyanaz az eredmény, akkor teljeskörű kivizsgálást kell, hogy végezzünk.
Booth bólintott, majd belépett Brennan szobájába. Felesége az ágyon fekve mosolygott rá vidáman.
- Booth –mondta vidáman.– Látod, hogy nem vészes?
- De a vérvétel eredményei nincsenek rendben –rázta meg a fejét Booth lassan, miközben leült Brennan ágyának szélére. A nő kíváncsian nézett rá.
- Mit értesz azalatt, hogy nincs rendben?
- Találtak néhány hormonális eltérést, úgyhogy csinálnak majd még egy tesztet.
Brennan miután meghallotta a mondatot, gyors fejszámolásba kezdett.
- Te jó ég! –szólalt meg végül elképedve.– Hát persze!
- Mi persze? –kérdezte Booth aggódva.
- Az elmúlt pár hónapban egy csomó ünnepségünk volt. Az óvodában, az iskolában, a családban, sőt a barátaink körében is és Christie mindig etetett velem a tortákból, meg a süteményekből. A hétvégén vettem észre, hogy egy kicsit nagyobb a hasam. Azt hittem, hogy csak felszedtem pár kilót a sok édesség miatt, de most, hogy így jobban belegondolok, már jó ideje kések. Nem vettem észre a nagy sürgés-forgás közepette.
- Csak nem azt mondod, hogy... –ámult el Booth.
- Elég nagy a valószínűsége. Majd a következő vérvételnél szólok az orvosnak, hogy keressék kifejezetten azokat a hormonokat.
Booth csendben bólintott, majd lassan elmosolyodott.
- Mi az Booth?
- 6 évvel ezelőtt jutott eszembe, amikor bejelentetted, hogy terhes vagy –mondta Booth, szinte már-már vigyorogva, majd megcsókolta Brennan-t. Ekkor megszólalt Booth telefonja, a férfi elővette a telefonját, majd a képernyőn lévő név elolvasása után gyorsan felvette.
- Mi történt, Max?
- Hallottam a lövöldözésről a plázában és hogy egy igazságügyben dolgozó nőt kórházba szállítottak. Mondd, hogy nem Tempe az!
- Bones az, Max, de ne aggódj, semmi súlyos. Ma este már haza is engedik –próbálta Booth nyugtatni a felbőszült Brennan apukát.
- Nagyon remélem Booth, hogy most is az ágya mellett ülsz!
- Igen. Szeretnél vele beszélni?
- Hiszek neked, de le ne vedd a szemed róla! –ezzel bontották a vonalat. Ahogy Booth elrakta a telefonját megérkezett az orvos az újabb vérvétel miatt. Brennan szólt, hogy melyik hormonokra figyeljenek különösen. Amikor visszajött az orvos az eredményekkel, megerősítette Brennan feltételezését. Booth vidáman átölelte majd megcsókolta feleségét. Brennan még a terhesség elején volt, így úgy döntöttek, hogy majd a közös karácsonyi vacsorán jelentik be barátaiknak.
Az elkövetkező pár napban minden bizonyíték, amit újra ellenőriztek, illetve amit a gyanúsított lakásán találtak igazolta, hogy Ryan Seth ölte meg Amy Ronalds-ot. Fisher a csontok sérülései alapján meghatározta, hogy az Amy nappalijában talált baseballütő volt a gyilkos fegyver a Ryan által birtokolt 45-ös Smith and Wesson-on kívül. A szánon talált kék festék Ryan Toyotájáról származott. A plázabeli lövöldözés során azonban Ryan is meghalt, így az ügy lezáródott.
December 20-án Brennan és Booth elment Brennan nőgyógyászához, aki örömmel közölte velük a vizsgálat után, hogy Brennan januárban lép a negyedik hónapba, és hogy eddig minden a legnagyobb rendben van. A család még aznap este feldíszítette az együtt vásárolt hatalmas karácsonyfát lila, kék, fehér és arany színű díszekkel. Brennan idén karácsonykor volt a legizgatottabb, eddig sosem volt ennyi ember meghívva hozzájuk.
Szenteste a hatalmas maryland-i házban 24-en ünnepelték a karácsonyt. Már befejezték a vacsorát és éppen a süteményestálak felé tartottak a vendégek a nappaliban, amikor Brennan úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy megtegye azt a bizonyos bejelentést. Brennan kezébe vette alkoholmentes pezsgővel töltött poharát.
- Booth-szal szeretnénk valamit megosztani veletek –mondta Brennan mosolyogva, összekulcsolva kezeit Booth-éval. Mindenki egyszerre vette kezébe pezsgős poharát a jó hírekre várva.
- Mi az Bren? –kérdezte Angela izgatottan, miközben lerakta öléből Michael-t, hogy fia játszhasson addig Christie-vel és Parker-rel.
- Nos… –kezdte Booth mosolyogva.
- Bökjétek már ki! –szólt közbe Jared, aki leült Hank mellé.
- Terhes vagyok –mondta Brennan végül mosolyogva. Mindenki egyszerre emelte fel poharát, hogy igyanak a jó hírre és gratuláljanak párnak. Angela és Hodgins voltak az elsők, akik gratuláltak és utána rögtön meg is beszélték, hogy Booth-ék vigyáznak majd Michael-re a két ünnep alatt, amíg Angela és Hodgins megismétlik nászútjukat, csak az úti cél most Hawaii volt. A gratulációk után Brennan leült Angela mellé a kanapéjukra, és nézte, ahogy a gyerekek hatalmas lelkesedéssel játszadoznak a fa körül.
- Milyen boldogok így együtt –jegyezte meg Angela szintén a gyerekeket nézve.
- Igen –mondta együttértően Brennan.– Michael-nek van valami, amit szívesen csinál? Úgy értem, kedvenc társasjáték, vagy hasonlók…
- Imád a Scrabble-lel játszani, illetve amióta egyszer látta Christine-t az Operációval játszani, azóta neki is venni kellett egyet.
- Christie verhetetlen az Operációban –mosolygott Brennan.– Sőt, Booth-szal együtt készítettünk neki idén meglepetésként egy Junior Cluedo-t. Azt kapja karácsonyra, remélem tetszeni fog neki.
- Bren, Christie már most egy kis detektív. Imádni fogja. Mellesleg Hodgins-szal ügyködtek valamit a múlt héten, amikor mi vigyáztunk rá, szerintem ő is készült egy kis ajándékkal nektek.
Brennan annyira belemélyült a beszélgetésbe Angelával, hogy észre sem vette amint Christine Hodgins keresésére indult.
- Jack bácsi! –bökdöste meg Hodgins lábát Christie, amikor megtalálta őt.
- Mi az Christine? –kérdezte Hodgins mosolyogva.
- Oda szeretném adni az ajándékot anyáéknak.
- Akkor gyere velem –mondta Hodgins, majd miután a kislány megfogta a kezét egyenesen a garázsba mentek, ahol Hodgins-ék autójának csomagtartójából kivettek egy közepes méretű díszesen becsomagolt dobozt.
Hodgins lassan Christie kezébe adta az ajándékot.
- Óvatosan nagylány, el ne ess vele –mosolygott Hodgins, majd együtt visszamentek a nappaliba. Booth éppen ekkor ült le Brennan mellé. Lányuk egyenesen feléjük tartott, majd előttük egy széles mosollyal az arcán megállt.
- Idén karácsonykor én is szerettem volna adni nektek… –kezdte a dobozra nézve.– És Jack bácsi segített megcsinálni. Boldog Karácsonyt! –mondta Christine, majd feléjük nyújtotta a dobozt. Brennan vette el tőle.
- Köszönjük kicsim –mondta mosolyogva, majd Booth-szal együtt leszedték a csomagolást. Amit akkor láttak meg elállította lélegzetüket. Brennan egy nagy üveget tartott a kezében. Belül egy orsócsont és egy ál FBI-os jelvény volt egymás mellé helyezve. Az alján apró rózsaszirmok hevertek és Booth két kis aranyozott karikagyűrűt vett észre a rózsaszirmokon. Az üveg pedig valami folyadékkal volt feltöltve.
- Hiszen egy gyönyörű, Christie! –mondta Brennan, majd átadva az ajándékot Booth-nak felkapta kislányát és magához ölelte. Booth óvatosan lerakta az üveget a kanapé mellett álló asztalra, majd ő is csatlakozott az öleléshez.
- Köszönjük Christie. Csodálatos ajándék! –mondta Booth mosolyogva. Amikor Brennan lerakta Christie-t szemében örömkönnyek csillantak meg. Körbenézett a körülöttük álló mosolygó kisebb tömegen. Mindenki ott volt, aki a barátjuk volt, vagy aki a családjukhoz tartozott. Egyszóval, mindenki ott volt, akiket szerettek, és akik szerették őket. Ott állt mellette férje, akivel idén ünnepelték ötödik házassági évfordulójukat, ott volt közös gyermekük Christine, és velük lakott Parker is, akit Brennan szintén saját gyermekének tekintett. Na és persze ott pihent Brennan hasában a hamarosan születendő gyermek. Ez volt Temperance Brennan életében az eddigi legszebb karácsony és őszintén kívánni sem kívánhatott volna szebbet.
VÉGE
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Az akciójelenet nagyon ott volt, a kis Christine ajándéka iszonyat édes volt, Bones meglövése elég ijesztő - de a meglepetés-hormonok mindig jól jönnek!! 
Szóval volt benne sztori, csavar, meghittség, Karácsony, minden ami kellett. Jó volt olvasni, 
hogy megírtad! És Gratula!! 
Nagyon jó volt, gratulálok hozzá :) Christie ajándéka is nagyon aranyos volt, akciójelenet is szuper, az újabb BB baba a legjobb :D