|
Zozó: Megvádolva (FFF-CE)
A Royal Dinerben ült a fiával és a lányával. Szótlanul tartotta kezében a kávéscsészét, érezte, ahogyan a meleg átjárja zsibbadt ujjait. Ebben az évben különösen hideg volt a tél, a jeges szél a csontjáig hatolt mindenkinek, aki az utcára merészkedett. De ez a nap végre más volt, mint az eddigiek: hajnalban hullani kezdett az idei első hó.
A kislánya csillogó szemekkel bámult ki az ablakon, ámulva figyelte a kavargó hópelyheket, melyek puha, fehér takarót borítottak a városra. Önkéntelenül elmosolyodott, ahogy ránézett, de abban a pillanatban eszébe jutott a közeledő Karácsony és a vele járó megannyi, megoldásra váró probléma. „Családi ünnep” – visszhangzott a fejében újra a jól ismert szólam. Hát persze. Könnyen mond ilyeneket, akinek átlagos családja van.
Úgy tűnt, a fiának a gondolatait is hasonló irányba terelte a hóesés. Ő már nagyobbacska volt, de azért ilyenkor még magával ragadta a varázslat. A karácsonyi csoda része volt az is, hogy az első havas napon a Mikulás útnak indul a városban hatalmas szánján a kilenc rénszarvassal. A fiának egyetlen vágya volt, amit most hangosan meg is fogalmazott:
- Ugye idén végre felülhetek a Mikulás szánjára? Kérlek…
Ötlete sem volt, mit mondjon erre, mert nem akart olyat ígérni, amit egyáltalán nem biztos, hogy be tud tartani. A választól azonban ezúttal megkímélte a mobilja csörgése, ám mire letette a telefont, még nehezebb helyzetben volt, mint a hívás előtt. Ugyanis addigra már tudta, hogy egy hullát találtak a Mikulás szánjának csomagtartó részében.
-Bones- szólt szerelméhez a férfi hangjában cseppnyi keserűséggel. -Ügyünk van.
A nő kérdően nézett rá, majd a szeme a karjában pihenő kislányra terelődött. Booth megértette ezt a pillantást, és ő is egyet értett azzal, hogy ők éppen szabadságot vettek ki karácsonyra. Méghozzá a gyermekük első telén. Mégis tudta, hogy mit kell tennie.
-Ez az ügy szorosan fűződik hozzám.- nyelt egy nagyot, mintha a torka elszorult volna valamitől amitől nem tud megszabadulni. -Ki fognak hallgatni.
-De Booth mondjad meg, mi baj.- látszott, hogy valamit nem mondott el neki.
-A helyszínen találtak egy pénztárcát... és az én képem van benne.
Erre Brennan elővette a telefonját, és tárcsázott egy számot.
-Kit hívsz?-kérdezte Booth.
-Angelát.
-Parker, most visszaviszlek Rebecca-hoz.-fordult fiához Booth.- És nem engedem meg, hogy felülj a mikulás szánjára, bármi másra felengedlek, csak az az egyetlen kisvasút ami nagyon veszélyes abban a vidámparkban.
(Később)
-Nem szeretem az ilyen bevásárlóközpontokat.- Booth és Bones éppen egy plázába léptek be.- Ki az a beteg ember aki egy dekoráció részében rejti el a szétszeletelt csontokat?A karácsony meghitt hangulatát rombolja le ezzel.
Mikor felértek a lifttel a harmadik emeletre Booth-t máris megszólította egy munkatársa.
-Booth, gyere velem.- mondta a nem túlzottan kedves FBI-os nő.
Összeszaladt Booth és Brennan pillantása, majd Bones azt vette észre, hogy a férfi már nincs előtte.
Nem igazán értette, hogy hogyan keveredett kedvese ebbe az egészbe. Pontosan nem is tudta, mi volt azzal a pénztárcával amit Booth mondott, csak akkor jött rá, mikor odaért a hatalmas, szépen feldíszített karácsonyfa alá. A bizonyítéknak megjelölt tárcából egy kép lógott ki. Valóban Seeley fényképe volt rajta, de valami pirosast vett észre rajta.
-Kérek egy kesztyűt.- mondta Zack-nak, akit kiengedtek a pszichiátriáról, mert szerencsésen az elmúlt hat évben teljesen normálissá vált, az orvosok szerint is. Olyanná mint ami régen, még a gormogon eset előtt volt, bár akkor is csak a barátjait akarta védeni.
Bones alaposan is megnézte a fotót, és megállapította, hogy igazak voltak a feltevései. Az anyag ami rá tapadt vér volt. Végül megnézte még a többi dolgot ami a tárcában volt. Talált ebéd kupont, bankkártyát és egy személyi igazolványt.
-Nem lehet igaz.-suttogta maga elé az izgatottságtól.
Az igazolványra amit kezében tartott Seeley Booth neve volt írva. Pontos utcaszám, és minden adat ami egy személyin van. Megértette, hogy miért kérdezi ki éppen Booth-t az az érdekes járomcsontú hölgy.
Bones odament a szánhoz. Meglepődött mikor azt látta, hogy a csontok furcsa, ragasztószerű anyagban állnak. A kesztyűjét átváltotta, és kiszeretett volna emelni egy csontot, hogy közelebről megtudja vizsgálni, de az anyag pudingos állaga miatt visszahúzta újjait. A fényben megcsillant eljegyzési gyűrűje. Most visszagondolt arra, mikor Booth feleségül kérte:
Egy átlagos munkanap után Bones belépett közös házuk ajtaján.
-Szia Bones!-köszöntötte Booth boldogan.-Főztem vacsorát...
Behívta a nőt a konyhába, ahol szépen megterített asztal állt. Egy bohócos lufi lógott le a lámpáról. Bones nem értette, hogy az miért van ott, hiszen Booth-nak coulrophobiája volt.
-Foglalj helyet.- szólt a férfi és kihúzta a széket, hogy leültesse Bonest.
Miután leült, a férfi elővette a pisztolyát, és rácsavart egy hangtompitót. A nő értetlenül nézte mit csinál szerelme.
Booth lőtt egyet. Pontosan a bohóclufit találta el, valami kihullott belőle a férfi pedig elkapta. Egy dobozka volt. Felnyitotta. Egy gyönyörű, mégis egyszerű fehérarany gyémántgyűrű volt benne.
-Bones hozzám jössz feleségül?
A nő két másodpercig nem tudott válaszolni, majd megszólalt.
-Te ezt szeretnéd?-kérdezte a te szót eléggé hangsúlyozva.
Booth bólintott.
-Szeretlek, és azt szeretném ha összekötnénk az életünket.
-Ha téged ez tesz boldoggá, akkor hát legyen.- Temperance látta, hogy a férfi elmosolyodik azzal a csodálatos mosolyával, és azt érezte, hogy jó döntést hozott.- Habár antropológiai értelemben a házasság...
Booth egy csókkal beléfolytotta a tudományos magyarázatát.
Az örömteli este felidézése csupán két másodpercig foglalkoztatta Bonest, mégis elöntötte a szívét a szeretet. Booth-ra nézett, és látta, hogy éppen feláll az egyik gyorsétterem székéről azzal a nővel, aki elhívta úgymond kihallgatásra. A férfi is ránézett, és Bones kiolvasta a szeméből, hogy valami miatt zaklatott. Booth Bones mögé ért. Mintha minden felgyorsult volna, hirtelen ellökte Bonest, és védelmezően fölé hajolt.
-Bones!- kiáltotta. A nő ránézett, nem tudta, hogy a férfi miért néz mélyen a szemébe kétségbeesetten mintha valami tragédia történt volna.
-Mi az Booth?- tette fel a kérdést, de amint kiejtette ezeket a szavakat rájött. Éles fájdalom hasított bele a combjába.
-Minden rendbe fog jönni.- Booth most már suttogott, aztán kiáltott az ijedt tömegbe:
-Hívjatok mentőt!
Bones fel akart kelni, hogy megvizsgálja a sbet, és azt, hogy mi a fájdalom forrása, de Booth nem engedte, visszanyomta a földre.
-Légyszíves engedj el...- akart szólni, de inkább súgta, hogy hangja a mondat közben ne akadjon meg a fájdalomtól. -Valószínű, hogy nem érintett artériát.
-Nem!- válaszolt Booth enyhén parancsólóan, de inkább aggodalmasan.- Ne mozdúlj, amíg meg nem jönnek a mentők.
A nő egyenesen belenézett gyermeke apjának szemébe, és tudta, hogy nem kell jobban felizgatni, hiszen már így is eléggé zaklatott. Maradt tehát úgy ahogyan Booth akarta, lent a bevásárlóközpont kövén feküdve, vérző combbal.
Lányuk felsírt. Angela jelent meg karjában a bűbájos kis teremtéssel és saját fiával, aki a kezét fogta.
-Mi történt? Eddig a játékboltban voltunk aztán hallottam egy lövést.- kezdett aggodalmaskodni ő is.- Semmi baj.- ringatta a kis barna göndörhajú leányt.
Végre megérkezett két mentős férfi, és Brennan-t rátették egy hordágyra. Booth végig mellette haladt és fogta a nő kezét a mentőben is.Összeszorult a szíve, hogy így kell látnia élete egyik legfontosabb személyét- a másik kettő közös gyermekük és a fia volt.
Miután Bones sebéből eltávolították a golyót -ami legalább megvolt tíz kaliber- és összevarták, egy kórházi ágyon ébredt bekötözött combbal.
-Booth!- a műtét után ez volt az első szava.- Ki lőtt le? Ugye még nem derítetted ki?
-Nem Bones, nem kaptuk el... Már nyomoznak az ügyben.
-Akkor jó... Én szeretném ezt az ügyet felderíteni, mert nagyon érdekes. A csontokat felszeletelte és valami pudingszerű anyaggal öntötte le a gyilkos. Direkt kitervelte, hogy mikor csempészi be a csontokat, mindent megtervezett. A vágások is előre megfontoltsággal vannak végrehajtva... Legalábbis ezt vettem észre abban a pár percben, amit a szán mellett tölthettem. Mehetünk is vissza...
-Nem régen eltalált egy golyó, és te máris vissza akarsz menni a helyszínre? Az orvos azt mondta, hogy ne nagyon állj lábra.
Temperance vitatkozni akart, de a férfi telefonja megcsörrent.
Miután letette a készüléket jegyeséhez fordult.
-Most el kell mennem, de nemsokára visszajövök.
-Hová mész?-érdeklődött a nő.
Újabb bizonyítékot találtak a tetthelyen, ami azt igazolja, hogy én vagyok a ...- nem tudta kimondani a gyilkos szót, nem akart visszaemlékezni a múltjára, mikor sok embert megölt katonaként.
Egy puszit nyomott Bones arcára és kisietett a szobából, habár látszott, hogy nem akarja otthagyni ilyen állapotban. Pár perc múltán Brennan nagyon lassan elkezdett felülni. Majd felállt ágyáról. Felvette utcai ruháit és elindult a kórház folyosóján. Senki nem vette észre. Minden egyes ápoló és orvos le volt foglalva a saját dolgaival.
Egy kicsit még sajgott a combja, de nem érdekelte, csak az, hogy felderítse az ügyet. Elgondolkozott egy másodpercre, hogy mivel menjen a helyszínre, de éppen elé állt egy taxi. Beszállt, megmondta a címet, aztán megkereste a Jefferson Intézet belépőkártyáját, ami igazolja, hogy antropológus.
Mikor odaért kifizette az utat, és bement a plázába. Felment a harmadik emeletre. Elcsodálkozott, majd dühös lett, mert a csontok a szánnal és a bizonyítékokkal együtt eltűntek.
-Booth!- mondta maga elé egy kicsit csalódottan. Szinte teljesen biztos volt abban, hogy a férfi számított arra, hogy visszajön ide, és szólhatott az FBI-nak, hogy a maradványokat vigyék be az intézetbe.
Bones elhatározta, hogy bemegy a munkahelyére és mindent meg fog tudni az áldozatról.
Megint beszállt egy taxiba, de most hazament, csak utána az autójával indult dolgozni.
Mindenki csodálkozott, hogy máris elengedték, nem mondta el, hogy igazából csak elszökött. Cam furán mérte végig Bonest, de tudta, hogy inkább nem kéne semmit mondania.
-Az áldozat férfi, körülbeül huszonöt éves.- állapította meg a medencecsont alapján Brennan.
Angela lehúzta a belépőkártyáját és egy arcrekonstrukciót nyomott Bones kezébe.
-A koponya alapján az áldozat így nézhetett ki.- monda kicsit unottan a barnahajú sötétkék szemű férfit ábrázoló képet nézve. -Téged elengedtek a kórházból?- kérdezte kételkedve.
-Csak a combomat találta el, az artériát nem és nagyon érdekel ez az ügy... Megszeretném oldani. Rákerestél az eltűnt személyek között?- tért vissza a gyilkosságra Bones.
-Igen. A neve Ryan Scott, egy színész volt... Ami ebben nagyon furcsa az az, hogy FBI ügynököt játszott legutóbbi szerepében...
Hodgins sietve közeledett.
-Megállapítottam, hogy amiben a csontok álltak az szuldorádoxind, ami ha csonttal találkozik és legalább két órát áll benne zselé állagúvá vállik.- Csak azért beszéltek érthető nyelven, mivel Cam előre megmondta, hogy keveset aludt és szeretné ha mindenkit megértene.
-Bones!- a nő hallotta Booth hangját, ahogyan közeledett felé.- Eltűntél...
-Ezt inkább beszéljétek meg kint, oké?- Cam úgy festett mint aki az este egy kicsit sem aludt volna.
-Miért mentél el a kórházból?- kérdezte Booth egy raktárban. Nem volt dühös, mert úgy is tudta, mit fog tenni Bones.
-Meg fogjuk oldani ezt az ügyet.
-Együtt az most nem fog menni, ha gyanúsított vagyok akkor nem nyomozhatok. Elvették a jelvényemet, bizonyíték kell, hogy nem én vagyok az emberük, és utána minden megy a maga rendjén ahogyan szokott. Hogy van a combod?
-Jól, megyek és ma addig dolgozom, amíg nem találok egy magyarázatot a védelmedben.-Nagyon röviden válaszolt a feltett kérdésre, mert nem akart egy percet se a sebéről csevegni, mikor egy ügy közepén voltak.
Váltottak egy csókot aztán Bones visszament Zack Addy-hez és kezébe vette a nyelvcsontot. Tanulmányozta, minden szögből megvizsgálta.
-A torkot átdöfték és így letört a nyelvcsontból egy kicsi darabka. Ez a halál oka...
Aztán egy félbevágott sípcsontott vett a kezébe.
-A vágások gyors munkára utalnak, az elkövető nem profi, csak jól eltervezett mindent.
-Én is ezt vettem észre... Utána néztünk Hodgins-al, hogy milyen eszközzel lehet ilyen nyomokat hagyni, végül csak egy lett jó a kísérleteinkre. A szamurájkard annyira éles, hogy percek alatt fel lehet szeletelni a csontokat .
-Tehát a gyilkos fegyver egy szamurájkard. Elmondom Booth-nak. Vagyis nem mondom el, mert tiltja a szabály. Addig nem mondhatom el, míg nem adok bizonyítékot az FBI-nak, hogy ártatlan. Ezt amúgy ők is tudják, de ami szabály az szabály.
Bones elindult Angelához, hogy megkérje, vigyázzon még kislányukra. Barátnője szívesen vigyázott az egy év körüli kislányra, így nem kért nagy sziveséget. Utána elővette mp3 lejátszóját és elkezdett zenét hallgatni. Lassú szám volt, így jobban tudott csak arra koncentrálni, hogy valamit találjon... Újra és újra megnézte az összes csontot, még a kis fülcsontokat is. A bordákon hajszálrepedéseket talált, ami arra utalt, hogy ráléptek mikor fekvő helyzetben volt, és ott szúrták át a torkát, utána megtisztították a csontokat és felszeletelték. A csonthártyák legfölső rétegei hiányoztak, mert a gyilkos egy savval próbálkozott, hogy eltávolítsa a húst. Bones szólt Hodgins-nak határozza meg, hogy mit kevert össze az elkövető. Amivel az áldozat nyakát szúrta át, körülbelül egy konyhakés lehetett. Kiszámította, hogy ha az áldozat kb. 75 kg, akkor csak egy 50 kg alatti ember okozhatott a bordákon csak hajszáltöréseket, ha egy ugyanakkora ember tapos rá szilánkosra törtek volna össze.
Megtalálta a bizonyítékot. Booth több mint ötven kiló. Bones fel is hívta azt az ügynököt, aki kihallgatta Booth-t a bevásárlóközpontban, és elmondta neki, hogy mire jött rá.
Booth egy óra múlva besétált a Jefferson Intézetbe és boldogan lóbálta a jelvényét, mint egy gyerek aki visszakapta a játékát.
Hozott kínai ebédet, úgyhogy miközben ettek Bones elmondta, hogy mire jutott az áldozattal. Booth megtudta azt, hogy Ryan nagybátyja szamuráj fegyverekkel kereskedik és van is egy boltja DC-ben.
-Akkor induljunk is.- jelentette ki Bones, miután a szerencsesütit is megette.
Booth egyetértett, számára is eléggé érdekesnek mutatkozott ez az ügy.
Az autóban volt miről beszélgetniük.
-A karácsony mindjárt itt van, és szeretném ha addigra lezárnánk ezt az ügyet, és a családdal összeülnénk egy vacsorára. -kezdte a témát Booth.
-A család alatt mit értesz?
-A lányunk, a fiam, a bátyád és az apukád meg persze mi ketten.
-Nem hiszem, hogy olyan jó ötlet lenne Max-et a kislányunk közelébe engedni. Inkább csak legyünk mi négyen. Sokkal meghittebb és szebb lenne.
Booth elmosolyodott.
-Ezt úgy mondtad, ahogy én mondtam volna.
-Próbálkoztam...
Egy nagyon pici bolt elé értek. Booth leparkolt. Alig fért be a kicsi ajtón, de végül mégis sikerült neki bejutnia.
-Üdv!- köszönt nekik egy nagydarab szigorú arcú ember.- Miben segíthetek?
-Én Seeley Booth ügynök vagyok az FBI-tól, ő pedig a társam Dr.Temperance Brennan a Jefferson Intézetből, csak pár kérdést tennénk fel.
Az eladó egy kicsit megilyedt, hogy mit keres itt az FBI.
-Miről van szó?
-Ryan Scott-ot az ön unokaöcssét holtan találták egy bevásárlóközpontban. Sajnáljuk, de muszály pár kérdést feltennünk.
-Ryan meghalt?
-Mikor látta utoljára?- Booth tudta, hogy nehéz ilyenkor kérdésekre válaszolni, de meg kellett tudniuk.
-Körülbelül egy hete. Egy házban laktunk, mert így a lakbér olcsóbb.
-Maga jelentette be az eltűnését?
-Igen, mert olyan nem volt, hogy egy hétig nem jött haza.
-Nem egy színész volt? Nem keresett jól?
-Nem éppen egy egyszerű szinész ... Mindig adományozott és nem spórolt a pénzével.
-Booth, itt van egy szamurájkard, ami megfelel a vágásnyomoknak... -Bones most szólt először mióta beléptek a boltba. -De nem ő az elkövető, hiszen ahoz túlzottan nehéz.
-Lakik még valaki magával? -tette fel a kérdést Booth.
-Igen, a feleségem.
Megkérték, hogy hívja be. Nagyon vékony japán származású nő jött elő, kb. 23 éves lehetett. Booth amint meglátta nem bírt megszólalni, csak pár másodperc múlva.
-Én őt ismerem... Egyszer egy ügyben le akart fizetni, és én az igazságot mondam minden embernek, megesküdött, hogy bosszút áll. Egész jól bánik a fegyverekkel, de most elvétette...
A nő elkezdett futni, férje pedig nem tudta, hogy mit tegyen, úgyhogy inkább engedte Boothnak, hogy fusson a felesége után. Sikeresen elkapta és rá is került a bilincs.
Az ügy lelepleződött: A nő azért tette a csontokat a szánba, hogy odahívja Bootht és le tudja lőni messziről, de elrontotta, mert a pénztárcája kiesett a zsebéből és ezért Booth-t elhívták kihallgatni. A személyi az igazi hamisítványa volt, valahonnan megszerezte. A fegyver adott volt amivel felszeletelte a csontokat. Bones-t találta el Booth helyett, és Bones megállapította a medencecsontból, hogy az áldozat férfi. Angela rajzából pedig az is kiderült a neve, mert utána tudtak nézni. Azért éppen őt ölte meg, mert úgy is idegesítette, hogy ott lakik velük, meg adott volt az, hogy éppen FBI ügynököt játszott a filmjében.
A nő életfogytiglant kapott és elvált férjétől, mert a férfi nem bírta tovább.
Eljött a karácsony este. Nagy pelyhekben hullott a hó. Booth főzött, Bones karjaiban aludt gyermekük, közben halkan beszélgettek Angelával. Parker Hodgins-ékkal játszott. Egy szép estét töltöttek el együtt a karácsonyfa alatt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Zozó tetszett a történeted, és jó volt valami újat olvasni :D tetszettek az ötletek, és szerintem minél többet írsz majd, annál jobban kialakul a stílusod és úgy látom elég igényes is vagy szóval jó történetet, nyomozást kerekítesz ki belőle.. három betűvel : KMF!!!!!