Booth és Brennan első ügyét senki sem ismerte. Vagyis amit az első ügyüknek hittek a többiek az nem az volt. Sweets is meglepődött mikor Booth és Brennan beavatta a kis titkukba a fiatal pszichológust.
- Jó napot, Booth ügynök, Dr Brennan! – köszönt Sweets széles mosollyal
- Jó napot Dr.Sweets! – viszonozta Brennan a köszönést
- Üdv Sweets! – folytatta Booth egy kis gúnyos vigyorral
Booth és Brennan azért mentek el Sweetshez, hogy közöljék vele a könyve téves elméletet állít fel a szerelmükkel kapcsolatban. Bár már mindenki tudta körülöttük, hogy ők ketten összetartoznak. Sőt ezzel Booth teljesen tisztában is volt. Mindenét akár az életét is odaadta volna Brennanért, a szerelmükért. Annyira szerette. Mindig is reménykedett abban, hogy Brennan is belátja egyszer majd, hogy ők ketten egy pár. Brennan is érzett valamit, de ő ezt inkább betudta annak, hogy társak, barátok és kész. Nem volt vele tisztában, hogy ez már rég több mint egy barátság. A racionalitása nem engedte, hogy szerelmes legyen vagy bárki iránt is érezzen valamit. Félt az élet adta pozitív tulajdonságoktól és attól, hogy tényleg bárki is szeretheti őt igazán. Még akár Booth is.
- Nos Sweets! – kezdte Booth, majd Brennan folytatta
- Azt írta a könyvében, hogy Booth és én szerelmesek vagyunk egymásba. Ez lehetetlen. Mi csak társak vagyunk.
Miután Brennan kimondta ezeket a szavakat, Boothnak ez nagyon fájt. Fájt a szíve, a lelke, mert ez részéről így is van, de Brennan tudomást sem vesz róla.
- De ez így van. Maguk szeretik egymást, csak még nem ismerték fel az érzéseiket, amiket egymás iránt táplának. - mondta Sweets várva a választ
- Miből jutott erre a következtetésre? – kérdezte Booth
- Hát az első ügyük óta rengeteget változtak. Sokkal közelebb engedték a másikat a szívükhöz. – válaszolt Sweets
- Dr. Sweets azt hiszem maga még nem tud mindent. – mondta Brennan Boothra nézve
- Mire gondol Dr. Brennan? – kíváncsiskodott tovább a pszhiológus
Ekkor Booth ránézett Brennanre és elmosolyodtak. Ők már tudták, hogy ez a hír a kedvenc dokinkat két vállra fogja fektetni. Sweets csak értetlenül nézett, hogy már megint kimaradt egy körből.
- Most már szeretném tudni, hogy mi az amit én nem tudok? – kérdezte Sweets
- Az első ügyünk az nem Clio Lois Ellar halálának a felderítése volt. – magyarázta Booth
- Hanem?
- Hanem pont egy évvel az első ügy előtt volt egy Gemma Harrington nevezetű lány, aki rejtélyes módon halt meg New Yorkban. Az édesanya kért meg engem, hogy derítsem ki, hogy mi történt valójában a lányával, mivel a New yorki rendőrség nem talált semmit és kiadta a lány holttestét. – mondta tovább Booth
- Igen és? Hogy került a képbe Dr. Brennan? – kérdezte Sweets
- Hát Dr. Camille Sayoran  megkeresett, hogy társuljak egy antropológussal hátha felderítjük az ügyet. – mesélt tovább    Booth
- Meg sem merem kérdezni, hogy ki volt az az antropológus? – mondta Sweets egy mosoly keretében
- Természetesen én. Hisz én vagyok a legjobb. – mondta Brennan kihúzva magát
Erre a mondatra Booth elmosolyodott és elégedetten nyugtázta az előbb elhangzottakat.
- Sikerült felderíteni az ügyet? – kérdezte Sweets
- Igen sikerült. Mivel tényleg a világ legjobb antropológusát kaptuk. – hízelgett Booth Brennanek
- De az ügy közben orrba vágtam Hastings bírót és Boothnak ezért ki kellett rúgnia. – mondta Brennan mindezt szomorúan
- Mi? Micsoda? – hitetlenkedett Sweets
- Igen. Caroline utasítására tettem. – mesélte tovább Booth, de közbeszólt Brennan
- Kétszer is. – folytatta Brennan büszkén
- Hogyan közölte Booth ügynök Dr. Brennannel, hogy ki van rúgva?
- Elhívtam inni egyet, hogy egy kicsit feloldódjunk és akkor mondtam meg neki. – ekkor Booth Brennanre nézett aki lehajtotta a fejét, mert fájt még mindig neki az, hogy kirúgták akkor. Pedig őt még soha nem rúgták ki sehonnan.
- Mit szólt ehhez Dr. Brennan?
- Hát… - ekkor összenéztek Booth-szal és elmosolyodtak
- Elmondjuk neki? – mondták egyszerre még mindig egymást nézve
- Igen! Persze! Hogyne! – válaszolt Sweets kikerekedett szemekkel és Brennan belekezdett
- Miután Booth kirúgott, mondtam neki, mivel most már nem vagyunk munkatársak, lehet közöttünk akár szexuális kapcsolat is. Ő erre közölte, hogy hív máris egy taxit. – erre egy kicsit elpirult Brennan. Booth pedig mosolyogva figyelte szerelmét, visszagondolván arra az estére.
- Tehát akkor már maguk egyszer érintkeztek szexuálisan? – Sweetset teljesen kiütötte az a tény, hogy ők már megtették azt amit ő csak sejtett talán. Vagy nem?
- Nem, nem. - mondta Booth, majd folytatta – Miután megrendeltem a taxi kimentünk az épület elé és …- itt megállt Booth és Brennanre nézett, hogy folytathatja e, de Brennan megelőzte
- Csókolóztunk, de szex nem volt végül. – fejezte be Brennan
- Mi? Maguk csókolóztak? – hitetlenkedett Sweets
- Igen. – mondta Booth egy széles mosollyal az arcán
- Ez olyan igazi nyelves csók volt. De ennyi volt. Amint látja azóta sem történt semmi köztünk.– mondta Brennan
- Ez nem igaz. Tényleg rossz a könyvem. – dühöngött egy sort Sweets, majd folytatta – És azután mi történt?
- Semmi. Bones beszállt a taxiba és elment haza, ahogyan én is. – mondta Booth
- Ez nagyon jó. – Sweets oly annyira kiborult, hogy ezt látván Booth és Brennan inkább indulóra fogták a dolgot
- Nos, Sweets remélem azért nincs harag, ugye? – kérdezte Booth
- De azért jó a könyve. – szólt közbe Brennan
- Nincs, de azért egy valamit még mondanék. Valamelyiküknek egyszer lépnie kell és az maga lesz Booth ügynök. Hisz maga a hazárdjátékos. – mondta Sweets mindezt komolyan
Booth ekkor elgondolkodott egy kicsit, majd Brennanre nézett.
- Megyünk inni egyet?
- Mi az hogy!Persze. – válaszolt Brennan, majd felugrottak a fotelből és az ajtó felé vették az irányt.
Miután kimentek az ajtón Sweets hátradőlt a székében és azon tűnődött, hogy vajon hol rontotta el az elemzést. Mikor nem jutott semmire egy laza mozdulattal maga mögé dobta a könyvét és „Hát ez remek”-et mormogott magában.
Booth és Brennan közben sétáltak kifelé az épületből, lefele a lépcsőn. Ez alatt Booth egyfolytában azon gondolkozott, amit Sweets mondott „Maga a hazárdjátékos”. Mikor Booth megértette ennek a jelentését hirtelen megállt Brennan előtt.
- Igen én vagyok a hazárdjátékos.
- Tudom Booth, hisz te szerencsejátékos voltál.
- Nem erre gondoltam Bones. Tényleg én vagyok az, aki kezdeményezni fog.
Brennan csak nézte Bootht, aki teljesen elveszett a gyönyörű kék szemekben. Ettől teljesen bezsongott Booth és tudta, hogy most már nincs visszaút.
- Bones, én tényleg meg szeretném próbálni.
Ekkor Booth közelebb lépett Brennanhez és átölelte a derekát.
- De Booth ezt az F.B.I. szabályzata tiltja, hogy munkatársak között több legyen, mint munkakapcsolat. Akkor nem dolgozhatunk együtt többé.
- Majd találunk rá valamilyen megoldást. Fontos vagy nekem Temperance. Az életemet is odaadnám érted.
Ekkor Booth közelebb hajolt és lágyan megcsókolta Brennant. Izott körülöttük a levegő. Más volt, mint amikor fagyöngy alatt tették. Tele volt szerelemmel és szenvedéllyel. Úgy forrt össze ajkuk, mint még soha. Talán az első csókjuk volt ilyen ehhez fogható. De Brennan ekkor olyas valamit tett, amit lehet, hogy bánni fog egész életében. Eltolta magától Bootht.
- Booth.Nem hiszem, hogy ennek lehet bármilyen jövője is. – ezután Booth is eltávolodott az ölelésből, ami oly forró, heves és szenvedélyes volt
- Honnan tudod, ha még meg sem próbáltuk? – kérdezte Booth már-már könnyeivel küszködve
- Mert én még nem vagyok készen egy ilyen kapcsolatra se veled, se mással. Te sokkal fontosabb vagy nekem, mint hogy elveszítselek egy holmi szerelemnek vélt dologgal. – Brennan eközben már majdnem sírt
- Tudom. Nekem is fontos vagy nagyon. Ezért szeretnék veled lenni éjjel-nappal, meg szeretnék rád vigyázni, mert … - ekkor közbeszólt Brennan
- De hát pont ez az! Így vagyunk együtt éjjel-nappal mindig. De a szavadba vágtam. Mit akartál még mondani?
- Nem lényeges. Amíg tudok várok rád. Egyszer úgyis rá kell jönnöd, hogy egyedül nem maradhatsz örökké. Kell majd valaki aki mellett boldog lehetsz. Nekem legalábbis kell. Kell aki szeretni fog és mellettem lesz az életem végéig. – ezek a szavak Booth számára olyan nehezen jöttek ki a száján, hogy szinte belehatolt a szívébe
- Tudom Booth tudom. Hidd el te jobbat érdemelsz nálam. Találsz majd valakit aki egész életedben szeretni,tisztelni és becsülni fog téged. – Brennan számára is nehezen fogalmazódtak meg ezek a szavak, majd folytatta – De azért még dolgozunk együtt?
- Persze. – mondta Booth mindezt fájó szívvel
Ezután elindultak hazafelé az éjszaka sötétjében. Brennan belekarolt Boothba és a vállára tette a fejét. Bár már ekkor motoszkált Brennanben, hogy lehet hogy rosszul döntött.
Másnap reggel Booth olyan fáradt volt, mint akin legalább 5x átment az úthenger. Nem sokat aludt. Arról álmodozott, hogy mi lett volna, ha Bren igent mond. Ott feküdne mellette a szeretett nő, akit imád. Egy szenvedéllyel teli éjszakát töltöttek volna együtt. Erre a gondolatra egy kis mosoly húzódott a szájára. De hamar el is múlt, mivel oldalra fordult és látta, hogy üres mellette az  ágy. Nagy nehezen álomba szenderült.
Brennan sem aludt túl jól. Ő is álmodozott róla, hogy mi lett volna ha igent mond. Kezdett bizonytalan lenni, hogy vajon jól döntött e. Azután Brennan is szabadjára engedte a fantázia világát a közös éjszakát illetően Boothszal. Mosolyogva lépett be ezek után az álmok mezejére ahol talán kiélheti titkos vágyát. Alig tudott reggel észhez térni. Mire felkelt már kopogtak is.
     - Megyek már! – kiabálta Brennan
Mikor kinyitotta az ajtót egy kicsit meglepődött. Nem gondolta volna, hogy ezek után még elmegy hozzá a férfi.
     - Szia! – köszönt a férfi
     - Szia! Te mit keresel itt ? – kérdezte Brennan
     - Cam telefonált, hogy azonnal be kell mennünk a Jeffersonian Intézetbe.
     - Oké. Mindjárt kész vagyok és mehetünk is. – Brennan kissé kényelmetlenül érezte magát
Booth addig bement a nappaliba és leült a kanapéra. Mikor Brennan kilépett a hálóból Boothnak leesett az álla.
     - Őőő… fantasztikusan nézel ki. – csúszott ki Booth száján
     - Köszönöm. – pirult el Brennan
Ezután elindultak az Intézet felé. A kocsiban nem igazán beszélgettek. Nagy volt a feszültség közöttük a tegnap éjszaka történtek miatt. Néha lopva egymásra pillantottak, de úgy hogy a másik ne vegye ezt észre. Booth szíve szerint magához húzta volna és megcsókolta volna, de nem tehette. Még nem. Félt, hogy azzal mindent elrontana. Inkább várni fog rá míg nem teljesen eltűnik Brennan áthatolhatatlansága. Hisz látta Brennan szemében azt a bizonyos szikrát, ami azt tükrözte, hogy van némi remény arra, hogy együtt lehessenek. Booth tudta, hogy a remény hal meg utoljára. Mikor beléptek az Intézetbe mindenki észlelte a kettőjük közti feszültséget. Főleg Angela.
     - Sziasztok! – köszönt Angela
     - Szia! – köszönt Brennan
     - Üdv.! – aztán Booth is
     - Szia Dr. Brennan! – köszönt Hodgins
Ezután Booth telefonhívást kapott és elment.
     - Angie, mi van, hogy így össze kellett jönnünk? – kérdezte Brennan
     - Nem tudom édesem. Cam szólt, hogy mindenki legyen itt 8-ra. De veled meg mi van?
     - Semmi, miért?
     - Mert olyan nyúzottnak tűnsz. Csak nem történt valami közted és Booth között? – ekkor Angie egy széles mosolyt ejtett meg Brennan felé
     - Nem. Miből gondolod? Mindig Boothszal jössz!– mondta Brennan, hogy hátha nem vesz észre semmit rajtuk, de tévedett
     - Ha egyszer így van. Látom rajtad is meg Boothon is, hogy valami nincs rendben. Aggódom érted Bren!
     - Tudom és ne haragudj csak rosszul aludtam. Booth és köztem pedig minden rendben van.
     - Te tudod, de nekem nyugodtan elmondhatsz bármit, ugye tudod! – ekkor Angie megölelte Brent
     - Igen tudom és köszönöm. – ezzel Bren is viszonozta az ölelést
Ezután megérkezett Cam is. Vele együtt futott be Sweets és Daisy.
     - Sziasztok! – köszönt Cam
     - Sziasztok! – köszönt Sweets és Daisy is
     - Sziasztok! – hangzott egyhangúan a válasz mindenkitől
     - Nos az a helyzet, hogy van egy hullánk elég messze. – kezdte Cam, de Brennan közbeszólt
- Ezért kellett idejönnünk, hogy ezt közöld velünk? Már rég ott lehetnénk Boothszal. – mondta Brennan kissé idegesen
- Nem csak ezért Dr. Brennan. Hanem azért mert mindenkinek el kell jönni. Sőt még a labort is vinnünk kell. Valahogy. – mondta Cam körülnézve
- De Cam ez lehetetlen. A labort nem lehet elmozdítani innen. – mondta Brennan
- Nem szó szerint értettem. A legfontosabbakat kell összepakolni, mivel Isten háta mögött van. Így se telefon, se internet.
- Áá értem.
- Tényleg Booth hol van? – nézett Cam Brennanre
- Elment telefonálni, de mindjárt megkeresem. – ajánlotta fel Brennan
El is indult Booth keresésére. Addig a többiek faggatták tovább Camet. A kávéautomatánál talált Brennan Boothra.
    - Hát te mit csinálsz itt? Cam keres.
- Csak telefonáltam. Rebecca hívott, hogy el kell utazni a hétvégén és hogy nem e vigyáznék Parkerre. Ráadásul beteg. Miért? – kérdezte Booth kávéját kortyolgatva
- Mi baja van Parkernek?
- Meg van fázva. Cam miért keres?
- Van egy új ügyünk valahol az Isten háta mögött.
- Bones, olyan nincs, hogy Isten háta mögött. Max túl messze.
- Cam ezt mondta.
- Mindegy. Hagyjuk. Menjünk akkor. – el is indultak a többiekhez
- Na végre! Már azt hittem, hogy a Földről is lementetek. – nézett rájuk Cam egy kis szigorral a tekintetében
    - Cam ez megint lehetetlen, mert… - nem tudta folytatni Brennan az okfejtését, mert Cam félbeszakította
-  Jó mindegy. Szóval nemsoká indulunk. Addig Hodgins és Angela szedjetek össze mindent ami kell az azonosításhoz. Daisy maga meg Brennannek segítsen pakolni. Sweets te meg agyilag készítsd fel magad. Ja Booth te neked is jönnöd kell. Már beszéltem Mr. Cullennal. 4 órás út előtt állunk, úgyhogy igyekezzetek. - osztotta ki a feladatokat Cam
- Mi garantálja, hogy addig nem nyúlnak a hullához? – kérdezte Brennan
- Szóltam az ottani rendőröknek, hogy hagyjanak úgy mindent. – válaszolt Cam,majd folytatta – Booth te is jössz ugye?

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2012.01.21. 18:27 olvasó váááó, na akkor nézem is a következőt (mielőtt követelném, hiszen már kint van )

2012.01.16. 21:42 zozito Nagyonjóóó várom a folytatást!! :) NAGYON!!!