|
szeiza: Minden kezdet nehéz/2.
- Cam! Bocs de nekem ez most nem fog menni. – szólalt meg Booth
- Mi? Hogyhogy? – érdeklődött Cam
- Nos az a helyzet, hogy Parker nálam lesz a hétvégén, mert Rebecca elutazik.
Ahogy Booth ezt kimondta, mindenki meglepődött. Brennan is rosszul érezte magát, hisz még sosem voltak külön Boothszal. Pláne nem nyomozás terén. Most kezdte érezni legbelül, hogy valami változik benne.
- Akkor azt hiszem fel kell Akérnem Perotta ügynököt segítségül.
- De Booth! Te és Dr. Brennan vagytok a legjobb páros! – mondta Hodgins
- Tudom, de nekem most fontosabb a fiam. – ekkor Booth lehajtotta a fejét, elkerülvén Brennan tekintetét
- Ez egyértelmű. De nem lehetne Cam hogy Booth csatlakozzon hozzánk miután Rebecca elvitte Parkert? – kérdezte Angie reményteli hangon
- Nem. Sajnálom. – mondta kissé lehangoltan Cam
Brennan látszott, hogy belül teljesen összeomlott, mint egy kártyavár. Bele sem mert gondolni, hogy mi lesz vele Booth nélkül. Ráadásul kitudja mennyi ideig kell nélkülöznie őt. Ezután olyat mondott, amire még maga sem számított.
- Minnél hamarabb induljunk el, hogy megoldjuk az ügyet és visszajöjjünk akár hétvégére. – mondta mindezt Brennan.
A többiek csak álltak és lestek. Nem gondolták volna Brennanről, hogy ennyire ragaszkodik Boothhoz. Booth nem tudta hirtelen, hogy most mit csináljon. Odamenjen és megölelje a nőt, akit napról-napra jobban szeret vagy hagyja figyelmen kívül.
- Köszönöm Bones! – ekkor Booth odament és átölelte Brennant. A többiek csak nézték a párt ahogy egybefonódnak karjaik egymáson.
- Hallottátok Dr. Brennant! Pakoljunk és indulás. Gyerünk! – mentve meg a helyzetet ezzel Cam
Mindenki elindult összepakolni ezután. Délután 2-re össze is szedték magukat.
- Nos, akkor, ha mindenki itt van, akkor beszéljük meg, hogy ki kicsodát visz. – jelentette ki Cam
- Oké! – válaszolt Angie, majd folytatta – Mi visszük Brennant, te meg Cam Sweetset és Dasyit. Jó?
- Nem igen hagytál más választást.
- Tényleg, Perotta ügynök kivel jön vagy nem is jön? Mert még nincs itt. – tekingetett körbe Angie
- Ő saját kocsival jön. Mindjárt itt lesz.
Közben Brennan is már ment kifelé az Intézetből. Remélte, hogy Booth eljön elbúcsúzni tőle, habár csak pár napról van szó. Nem értette, hogy mi történik vele. Fájt a szíve, ami lehetetlen, hisz az egy izomköteg. De mégis érezte, hogy valami van. Ez az érzés itt legbelül, fáj. Talán kezdte megérteni a szerelem érzését. Mikor kiért látta Angie Brennanen, hogy nagyon el van gondolkodva.
- Szivem! Ne aggódj el fog jönni elbúcsúzni tőled. Hidd el! Hisz szeret téged, meg te is őt csak még nem vagy képes felismerni ezt az érzést. – ekkor Angie átölelte Brennant.
Brennan sose tudta, hogy Angie hogyan ismerheti őt ennyire. Mindig belelát a szívébe, az agyába, hogy mikor mit is érez. Csodálta ezért őt.
- Tudom, hogy el fog jönni, de én nem úgy szeretem őt, mint ahogy te gondolod, hanem úgy, mint egy munkatársat.
- Ja, persze. Értem. – erre elmosolygott Angie
- Nos, indulhatunk? – kérdezte Cam
- Várjunk egy kicsit Cam. Booth még nincs itt. Érted! – ezeket a szavakat súgta Angie Camnek.10 percig ott álltak pakolást színlelvén Brennan előtt.
- Angie, mennünk kell. Megjött Perotta is.– szólt oda Cam Angienek
- Oké. Rendben.
Ekkor egy örült autós vágódott melléjük Camre és a többiekre szívbajt hozva.
- Booth! Te meg mi a fenét csinálsz? Meg akarsz ölni minket? – kérdezte ijedten Angie
- Nem csak azt hittem, hogy már nem vagytok itt. Bones? – ekkor meglátta az autó mellett állva
- Ne haragudj, hogy csak most jöttem. – eközben nézte azt a gyönyörű kék szempárt, amiben már régóta elveszett
- Nem haragszom. Nem is volt kötelező, hogy gyere. – próbált hidegen viselkedni Brennan
- Tudom, de nekem fontos volt, hogy elköszönjek tőled.
Booth szinte bele volt betegedve, hogy nem láthatja szerelmét bizonytalan ideig.
- Tudom, de nem örökre megyek el csak pár nap az egész. Ha minden jól megy akkor talán már hétvégén hazajövünk.
- Vagy néhány hét. Mindegy. Bones, ígérd meg hogy minden nap felhívsz vagy valami életjelet adsz magadról.
- Jó rendben.
Ekkor Booth megfogta Brennan egyik kezét, a másikkal pedig az álla alá nyúlt és felemelte.
- Nézd, Bones! Nagyon vigyázz magadra.
Brennannek olyan dezsávű érzése volt. Eszébe jutott a tegnap este mikor Booth ugyanígy nézett rá és megcsókolta. A csókja szerelemmel teli és szenvedélyes volt. De nem engedhette, hogy megint úrrá legyenek rajta az érzései. Eközben Booth közelebb húzódott.
- Felhívsz akkor minden nap?
- Igen fel. De tudod mit? Még ihatunk is néha együtt. Mit szólsz? – kérdezte mosolyogva Brennan
- Hát te aztán tudod, hogy hogyan kell igazán feldobni az embert. Ezért szeretlek. – ekkor gondolt bele Booth, hogy mit is mondott az előbb. Brennan szemei tágra nyíltak, majd próbálta menteni a helyzetet Booth – mint társat, mint barátot.
- Áá értem. Én is szeretlek, mint társat, mint barátot. – ezután megölelték egymást. Forró és érzéki volt az ölelésük.
- Mennünk kéne Dr. Brennan. – szólt oda Cam
- Oké rendben. – válaszolt Brennan, majd Boothhoz fordult – Akkor majd hívlak, de te is hívhatsz.
- Rendben. Persze, hogy hívlak.
Ekkor olyat tettek amire még ők sem gondoltak. Booth megfogta Brennan kezét, magához húzta és adott egy puszit az arcára. Brennan ezt azonnal viszonozta. Bootht elöntötte a melegség és szinte eltántorodott az ölelésből. Brennan kissé elpirult és hasonlóan érzett ő is.
Majd beszálltak a kocsiba és elindultak. Az út közel 4 órás volt, ahogy Cam mondta. Este 7 körül értek a helyszínre. Egy erdőben voltak ami tele volt kis faházakkal. Neki is fogtak egyből az azonosításnak. Brennan hamar megvolt, de nem tetszett neki Perotta ügynök hozzáállása a dolgokhoz. Sokszor ellenkeztek. Tény ami tény Brennant nehéz meggyőzni bizonyos dolgokban. Hiányzott neki Booth. Nehezen ismerte be, de tényleg hiányt érzett a szívében. Tudta, hogy lehetetlen, de mégis Booth szavai jártak a fejében, hogy érezni és szeretni nem a racionalitáson múlik. Közben a többiek felállították a mobillabort egy nagyobbacska faházban és ott dolgoztak.
Este 9 körül be is fejezték a munkát, mivel kifárasztotta őket az utazás. Egy faházban volt 4 szoba. A szoba beosztást közösen csináltál. Cam, Perotta ügynök és Dr. Brennan volt egy házban. A 4. szobában tartották a holmijukat. Egy másik házban pedig Angela, Hodgins egy szobában, Sweets, Daisyvel egy másik szobában voltak. A szobák egy ággyal voltak felszerelve így Angeláék és Sweetsék 4-ből csináltak kettőt, úgy hogy összetoltak 2 ágyat egy szobában. De Camnek nagy szerencséjére franciaágy volt a szobájában, amit nem árult el senkinek. Miután megvacsoráztak elmentek fürdeni és eltették magukat másnapra. Brennan nem hitte, hogy már Booth felhívja, mert már későre járt. Már épp lefeküdni készült mikor megcsörrent a telefonja.
- Brennan! – szólt bele
- Szia! Booth vagyok.
- Szia! Már azt hittem nem is hívsz fel. De mit csinálsz ilyen későn?
- Mondtam, hogy hívlak. Épp most raktam le Parkert aludni.
- Hogy van?
- Jól van. Már nincs láza, de még köhög. És ti hogy haladtok?
- Jól, de ez a Perotta ügynök! Közel sem olyan, mint te. Egyáltalán nem kielégítő számomra a munkája.
Boothnak ekkor kicsit beindult a fantáziája.
- Micsoda? Nem kielégítő? Miért amit én csinálok veled az kielégítő? – bár Brennan nem láthatta, de Booth ejtett egy kaján vigyort
- Nagyon is kielégítő, amit veled csinálok…- ekkor Booth a szavába vágott Brennannek. Eszébe sem jutott, hogy mit válaszolt Boothnak.
- Szóval kielégítő! Ez tetszik! – „Ha tudnád mit tudok még” gondolta tovább magában Booth
- Na, de most már leteszem, mert késő van.
- Figyi, Bones! Van nálad sör?
- Nincs. Majd holnap beszerzek párat, de akkor a gépen hívj, hogy koccintani tudjunk. Oké?
- Oké rendben. Akkor holnap. Megpróbállak 8 körül felhívni.
- Rendben. Jó éjt Booth! – köszönt el Brennan
- Jó éjt Bones! – köszönt el Booth is
Ez a beszélgetés után Brennan és Booth is egymásról álmodtak. Másnap reggel Brennan volt az első aki beért a mobillaborba.
- Jó reggelt Brennan! – köszönt Angie, aki rá 10 perce ért be
- Szia Angie! – viszonozta Brennan a köszönést
- Bren, szeretnék veled őszintén beszélni most.
- Jó rendben.
- Szerdán mikor bejöttél olyan furcsa voltál. Te is és Booth is. Mi történt közöttetek?
- Már megmondtam akkor, hogy semmi.
- Ne háríts már állandóan édesem. Szóval? – kérdezősködött tovább Angie
- Na jó. Igen. Tényleg történt egy s más. – válaszolt Brennan szomorúan
- Tudtam. Megbántott valamivel Booth? Mert ha igen én kitekerem a nyakát! – mondta Angie kicsit dühösen.
Nagyon szerette Brent. Tudta, hogy ők ketten összeillenek csak Bren félt változtatni az életvitelén. Félt valakit igazán megszeretni, mert félt elveszíteni azt.
- Nem, nem. Csak… - kezdte volna el Brennan, de ekkor előtörtek az emlékek és egy könnycsepp jelent meg az arcán
- Figyelj, Bren! Nem tudom, hogy mi történt, de nagyon megviselt. – ekkor Angie megölelte Brent
- Angie, én elszúrtam mindent. Érted! Booth nem csinált semmit. – ekkor Brennan leült egy székre és elkezdett sírni. Angie követte barátnőjét és leült mellé.
- Mégis mit szúrtál el?
- Aznap Sweetsnél voltunk. A könyvét mentük megbeszélni vele, hogy amit írt rólunk, az tévhit.
- Mégis mit írt? – érdeklődött tovább Angie
- Hát azt, hogy én meg Booth szerelmesek vagyunk egymásba, ami teljesen irracionális.
- De szívem. Ezt mindenki tudja, hogy ti vonzódtok egymáshoz, még ha észre sem veszitek. Vagyis Booth tudatában van az érzéseinek. Te meg ne az agyaddal gondolkozz, hanem a szíveddel láss.Hidd el akkor mindent meg fogsz érteni. – fejezte be monológját Angie
- De nekem ez nem megy. Én másképp látom a világot, mint Booth. Ő az érzései alapján cselekszik, én meg racionálisan nézem a dolgokat.
- Na épp ez az. Élj egy kicsit! Bren ne félj boldognak lenni azzal akit szeretsz.
- De én nem szeretem Bootht.
- De igen. Itt legbelül tudod. – ekkor Angie Bren szívére rakta a kezét, majd folytatta – Miután Sweetsnél jártatok, mi történt?
Brennan kezdett érteni valamit abból, amit Angie mondott az előbb neki. A szívével való gondolkodás még furcsa volt neki, hisz abszurdumnak tartotta. De mintha megmozdult volna valami benne ott legbelül: „Lehet, hogy tényleg szeretem Bootht?”. Ezek a gondolatok árasztották el Brennant. Angie hangja térítette vissza a valóságba.
- Hahó Bren, mi történt?
- Hát miután kijöttünk Sweetstől, Booth – ekkor elakadt a hangja, majd folytatta – elém állt és bevallotta, hogy szeretné velem megpróbálni.
- Mármint együtt járni veled?
- Igen. Miután közölte velem a tényállását megcsókolt.
- Mindig is tudtam, hogy ő fog lépni először, de vá..várj, mit is mondtál? Megcsókolt? WAÓ! Ez nem semmi! – hüledezett Angie
- Hát nem. – csak ennyit tudott mondani Brennan, mert folyamatosan arra a csókra gondolt
- És milyen volt? Viszonoztad ugye?
- Igen viszonoztam, mivel muszáj volt.
- Nehogy azt mond, hogy nem volt jó! Booth csókja! Huuh! Kezdek begerjedni!
- De igazság szerint eléggé kielégítő volt.
- Na ugye! Ez fantasztikus! Olyan igazi nyelves csók volt?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szeiza!!
Ez mekkora már:----"Nagyon is kielégítő, amit veled csinálok…"
netkoccintás és a nem kedvelt Perotta, nameg a mi Angelánk, aki mindig jókor üti bele az orrát a dolgokba
Nálad észhez tér majd Bones?? Remélem, és akkor jöhet a neked is kijáró: KK