|
Angela: Pokol/10.
Végigsimította az arcát. Ebben a pillanatban már tudta ki fekszik az ágyon. A lélegzete elakadt és összeszorította a száját.
A fekete öltönyösök voltak a gyorsabbak. Mire Cam az őrzőhöz ért már csak azt látta, ahogy az ajtóban álló nővér ijedt tekintettel ugrik félre a két férfi elől. Nem maradt ideje tétovázni, utánuk szaladt és mielőtt az ajtó bevágódott volna mögöttük ő is belépett rajta.
- Mit akarnak itt? – kiáltott rájuk mérgesen –Kik maguk?
- Hölgyem, megkérem, hogy távozzon! – fordult felé az egyik öltönyös.
- Eszembe sincs! Még mit nem?! – válaszolta továbbra is emelt hangnemben – Nem megyek innen sehova, míg meg nem mondják kik maguk és mit akarnak az eszméletlen barátomtól!
Ekkor az egyik öltönyös mérges arccal megindult Cam felé, és a nő már biztos volt benne, hogy meg akarja ütni. De nem ez történt.
Helyette a férfi a belső zsebébe nyúlt és az igazolványát kivéve megvillantotta a rémülten hátrébb lépett nő előtt.
Cam szemei szinte kidülledtek.
- JTS? Mi? Mit… mit akarnak itt?
- Nem áll módomban felelni a kérdéseire. Elég ha annyit tud, hogy most mindennél fontosabb, hogy beszéljünk a barátjával. Nem lehet valahogy magához téríteni?
- Nem! Most esett át egy életmentő műtéten. A legfontosabb számára most a pihenés.
- Téved hölgyem. A legfontosabb számára e percben a hazája. És ha sürgősen nem tudja magához téríteni, akkor attól tartok annak végzetes következményei lesznek.
A férfi arca sugározta a szavai súlyát és Cam nem tudta, hogy a hallottak után mit is feleljen.
A kórházi ajtón besétáló három ember céltudatosan haladt el a nővérpult mellett, egyenesen a műtők irányában.
Mikor felértek szembesültek a tényekkel.
Angela felpattant a gép elől, a férje nyakába borult és a fiát is magához ölelte vele együtt.
Wendell és Fisher üdvözölték Maxet, míg Angela a történteket ismertetve átadta a helyét Hodginsnak.
- Végre öregem! – kiáltotta Hodgins miközben meghallotta a barátja hangját a telefonban.
- A legjobbkor. Segítened kellene.
- Hogyne! Máris! De mi a fene folyik itt?
- Hát azt hiszem Jack jó nagy szarban vagyunk. Mortem visszatért és azóta megölt rengeteg embert, közöttük a barátaimat Anguist és Bellatort is. A teljes keleti partot áramtalanította és nem tudom még mire készülhet.
- Sajnos én igen. Max látta, ahogy egy kaszás becélozta a Fehér Házat, de a légvédelem lekapcsolta. Viszont közben felhasználták az E.M.P.-t.
- Na, ne! – kiáltotta Zack – Ezt most úgy érted…
- Pontosan úgy. A te Mortem barátod rájött arra, hogyan iktassa ki a védelmet.
- Nem a barátom és ezt te is tudod. – válaszolta a kölyök lemondó hangon.
- Tudom, bocs öregem, de ez már túl sok volt nekem mára! Mit akarsz, mit tegyek?
- Vigyél ki innen először is.
- És ezt hogyan gondolod?
- Mire megjöttél Ange már félig megcsinálta, neked csak be kell fejezned.
- Rendben. – válaszolta a férfi és a fiú instrukcióit követve pár percig pötyögött, majd lenyomta az entert.
Pár kilométerrel arrébb egy generátor a központból érkező parancs következtében felbúgott, a helyiségbe friss levegőt juttatott és a falban lévő vészkijárat ajtaját is beindította.
- Ez az! – kiáltotta a Zack – Megvagyunk! Vergilius és én azonnal elindulunk, ha baj van ezek a telefonok működnek. Megyünk felétek.
- Óvatosan öregem! Már sehol sincs biztonságban az ember ebben a városban.
- Nyugodj meg! Nem lesz baj. Hamarosan találkozunk. – ezzel letette.
Hodgins még egy darabig bámulta a néma készüléket, majd a figyelme a többiekkel együtt a futva közeledő Cam felé irányult.
- Azonnal gyertek! – kiáltotta a nő.
- Mi történt? – kérdezték szinte kórusban.
- Két férfi jelent meg Booth ágya mellett az őrzőben és azt mondják, ha nem tér gyorsan magához, akkor nagy baj lesz és még több halott…
- Miféle férfiak? – vágott közbe Angela.
- Az igazolványaik szerint a JTS-től jöttek, de én azt sem tudom az micsoda. Gyertek már! – sürgette a nő a többieket, akik a holmikat szedték össze, hogy elindulhassanak utána.
- Sajnos én igen. – szólalt meg Max. – Ők az alfa!
- Úgy érted a legfelsőbb? – kérdezte Jack.
- Pontosan!
A többiek értetlenül néztek rájuk, mire a férfi magyarázkodni kezdett.
- A JTS a Jurisdiction of the Supreme rövidítése. Annyit tesz legfelsőbb fennhatóság. Ők a kormány főnökei az ügynökségek nagybácsija, vagyis az összes titkos tevékenységek tudói. Két szervezet vezetői hozták létre. A DIA -- Defence Intelligence Agency vagyis a Védelmi Hírszerző Ügynökség és a CIC -- Counter Intelligence Corps az Államok totális kémelhárítását végző titkosszolgálati szervei. A mai napig ők az egyetlenek, akik tökéletesen tudják, hogy ki, mikor, mit tett a terrortámadás idején tíz évvel ezelőtt.
- Értem. – hadarta Cam az őrző felé menet. – De vajon mit akarhatnak Boothtól?
- Fogalmam sincs, de ha ezek az emberek megjelennek valahol, az nagy bajt jelent. – válaszolta vészjóslóan Hodgins miközben odaértek.
Belépve olyan kép fogadta őket, amire egyikük sem számított. Bootht félig ülő helyzetben találták az ágyon. Arcát eltorzította a fájdalom és a düh. Haragosan ordítozott a két látogató felé, miközben oldalról két nővér igyekezett lefogni a kapálódzó férfit.
- Itt meg mi folyik? – rontott a szobába Max.
- Bonest elrabolták! - ordította fájdalmasan az öltönyösök felé. - Ezek a szemetek pedig ahelyett, hogy a megmentésére indultak volna idejöttek, hogy engem faggassanak! - sziszegte a szavakat.
- Kérem Booth ügynök! Nyugodjon meg! Így nem jutunk semmire!
- Eszembe sincs megnyugodni! Most mondta, hogy elrabolták a nőt akit szeretek, a gyerekünkkel együtt, akit vár!!! - hadakozott tovább a nővérekkel, akik az ágyba akarták visszafektetni, de nem jártak sikerrel, mert a férfi egy hirtelen mozdulat után kitépte magából a branült és megkísérelt talpra állni. Erőtlen teste azonban nem bírta el a súlyát és hosszában elvágódott a hideg kövön.
- Istenem! Seeley! - kiáltotta Cam és mellé térdelt.
- Nem hagyhatom! - nyöszörögte a speciális a földön fekve.
- Kérlek! - nézett Dr. Saroyan a többiek felé. - Segítsetek!
A többiek is betódultak a kórterembe az orvos elképedése közepette és segítettek a férfit visszatenni az ágyába.
- Mr. Booth! Ezt azonnal abba kell hagynia! A végén még felszakadnak a varratok a testében! - lépett közelebb az orvos miután látta, hogy a betege kissé lecsillapodott. - Magukat, pedig megkérem, hogy hagyják el az őrzőt, hiszen ez egy steril terület, önök pedig utcai ruhában vannak itt. - A két gyakornok bólintott és elindultak kifelé, rajtuk kívül azonban senki más nem mozdult meg. Kifelé menet Wendell elvette Angela kezéből a kis Michaelt, aki ezért hálás pillantásokat küldött a férfi felé. Hodgins mérges tekintettel és nejével az oldalán meredt az öltönyös férfiakra. Cam szintén nem mozdult és Max egyenesen Booth ágyának a szélére ült jelezve, hogy ő aztán biztos, hogy nem megy ki innen, míg meg nem tudja mi történt. A doki hatalmasat sóhajtott.
- Látom, feleslegesen beszélek maguknak! Pedig jobb, ha tudják, hogy ha a barátjuk szervezetét fertőzés éri, abba akár bele is halhat. - vetette oda távozóban, miután az egyik öltönyös karon ragadta és a nővérek kíséretében kifelé kezdte terelni a szobából.
- Na, de kérem, ezt meg hogy képzelik? - kérdezte az orvos haragosan. Ám mintha a kérdés el sem hangzott volna az egyenruhás rácsapta a mérges doki orrára az ajtót.
- Maguknak is menni kéne. - nézett a többiekre a másik.
- Még mit nem! Én Temperance apja vagyok, ők itt pedig a kollégái.
- Legyen. - bólintott a férfi.
- Esetleg akkor megtudhatnánk, mégis mi folyik itt? - vágott közbe idegesen Jack.
- Tegnap helyi idő szerint reggel 7 óra 10 perckor az elnöki gép a 8 fős személyzettel együtt a Potomac folyóba csapódott. A balesetnek túlélője nem volt. Majd 9 óra 11 perckor Hackertámadás érte Washingtont. Vélhetően a két eseményt ugyanaz tervelte ki. A neve ismeretlen…
- A neve Mortem, és Zack szerint egy igen erős és bosszúálló hacker, aki az őt ért régi sérelmeket a városon akarja megtorolni… - nyöszörögte a férfi az ágyból, miközben ismét azzal küzdött, hogy felüljön.
- Ezt mennyire biztos forrásból tudja Booth ügynök?
- Halál biztos forrásból. Mielőtt ránk lőttek épp annak a fiúnak a házában jártunk, aki az unokaöccse ennek a Mortemnek és ő mesélte el nekem és Sweetsnek a történetét. Tényleg hogy van Sweets? Nem sérült meg nagyon? - fordult Seeley Cam felé, aki hirtelen nem kapott levegőt.
- Egy másik szobában helyezték el! Nyugodj meg! Kiheveri. - mentette meg a helyzetet Jack, miközben látta, hogy a felesége szemében könny gyűlik és erősebben szorítja meg a karját, hiszen ő is pontosan tudta, hogy a barátjuk halott. Azonban azt is pont ilyen jól tudta, hogy ha ezt a dühös és már most is eléggé kontrollt vesztett férfi tudomására hozza, azzal csak olajt öntene a tűzre.
- Tehát ha jól értem maga tudja kicsoda ez a Mortem, igaz? - vette vissza a szót az öltönyös.
- Ez így nem teljesen igaz. Azt tudom, hogy miért éhezik bosszúra, és azt, hogy Zack és a barátai megpróbálják megállítani, de arról, hogy kicsoda fogalmam sincs.
- Ettől féltem. Pedig ő ismeri magát. Tudja kicsoda, tudja hol lakik és azt is tudja, hogy kikkel áll kapcsolatban.
- Ezt nem egészen értem…
- Ami azt illeti én sem. Azonban 2 órával a hackertámadás után az egyik gyár ipari kamerája rögzítette, ahogy egy nőt nem messze a Washington megyei pszichiátriai gyógyintézettől egy kisfurgonba tuszkolnak.
- Temperance! - kapta fel a fejét idegesen Max. - Tudnak már valamit a kocsiról?
- Semmit, az áramszünet miatt az akkumulátor már lemerülőben volt és a jel borzalmasan gyenge.
- Adják csak oda nekem azt a felvételt! - húzta ki magát egyszer csak Angela.
- De hiszen az Angelatron megsemmisült. - nézett rá kérdőn Booth.
- Nézd édesem, a gépet én építettem és találtam ki és bármikor képes vagyok egy hasonló, ha nem is olyan paraméterekkel rendelkező gépet összehozni. Csak pár óra kérdése és ugye itt van ez. - emelte a levegőbe a Vergilius által a csapatnak adományozott laptopot. Ez a gép nagyon csúcs.
- Természetesen, ha segíteni tudja a munkánkat, a felvételt a rendelkezésére tudjuk bocsájtani Miss. Montenegro.
- Rendben, akkor most próbáljuk meg hideg fejjel végiggondolni az egészet. - állt fel az ágyról Max. - Mit akarhat ez a Mortem az én Tempimtől?
- Semmit. Mi úgy véljük ön miatt rabolta el. - mutatott az öltönyös a fejével Seeley felé, aki erre egy fájdalmas nyögés kíséretében felült az ágyon.
- Miattam? De miért?
- Pontosan ezért a válaszért jöttünk most ide magához Booth ügynök.
- Ennek így semmi értelme! Én sose ártottam ennek az embernek. Ma délutánig még csak azt se tudtam, hogy létezik. Mégis mit akarhatna tőlem?
Eközben az őrző ajtaja feltárult és a két fiú belépett rajta még pont idejében ahhoz, hogy elkapják a speciális mondatának végét.
- Én tudom! - szólalt meg Zack. - Láttad az arcát.
Sp.T.T.D.Olv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
), akinek nem számít a műtét, a zordon morc öltönyösök (hisz másként ő is szokott olyan lenni) csak az, hogy mi van az ő kedves antropológusával.
Angelaaaaaa wááááááá, annyira imádom ezt a ficcet! ahogy Sophie is mondta, egy kész adrenalinlöket. iszonyatos munka van benne, és rettentő kidolgozott, csak ámulok! Egyszerűen olvasatja magát, egy élmény! köszönöm, hogy közzé teszed, mert ez az írás egy KINCS!