- Ez nem.
Angie teljesen kész volt. Most már totál kiütötte nála a biztosítékot.
- Mi? Mi az hogy ez nem?
- Egyszer régen már csókolóztunk és mikor kirúgott minket Booth majdnem lefeküdtem vele.
- Ti akkor csókolóztatok és majdnem szexeltetek?
- Igen én pont ezt mondtam.
- Én erről miért nem tudtam? És miért nem feküdtél le Boothszal? Én biztos nem hagytam volna ki! – erre Angie
letörölhetetlen mosolyt vágott
- Azt tudom, hogy te kaptál volna az alkalmon.
- Miért? Te nem találod szexi pasinak Bootht?
- De csak nem történt meg és kész.
- Látod Bren. Ez is engem igazol, hogy szeret téged. Nemet mondtál és mégse mondott le rólad.
- Ez nem tudom mit jelent.
- Nem baj. A lényeg az, hogy felejtsd el a racionális énedet és gondolkozz a szíveddel. És meglátod boldogabb leszel mint valaha. – Angie annyira örült ennek az egésznek, hogy majdnem felborította Brent székkel együtt
Brennan kicsit elgondolkozott azon, amit Angie mondott neki és rájött, hogy talán tényleg igaza van. Eldöntötte, hogy megpróbálja ezt a szívvel való gondolkozást.
Ezután megérkeztek a többiek és dolgozni kezdtek. Elég jól haladtak az ügy felderítésével. Hamar eltelt ez a nap is. Este 7-kor elmentek vacsizni, majd nyugovóra térni. Brennan csak nézte az óráját. Alig várta, hogy 8 óra legyen, hisz Booth akkor hívja. Ott ült a gép előtt. Így is lett.
- Szia Booth! Milyen pontos vagy.
- Szia! Igyekszem, ha már nem lehetek veled. – jegyezte meg Booth
- Mit csináltatok ma Parkerrel?
- Tévéztünk, hoki meccset néztünk, játszottunk. Nem nagyon akarom kivinni, nehogy jobban megfázzon.
- Jól tetted. Ilyenkor őszi napokon nagyon sok baktérium tenyésztődik.
- És ti jól haladtok?
- Viszonylag igen. Megtaláltuk már az áldozat családját és Sweets meg Perotta ügynök már beszéltek is velük.
- Ez remek hír. Tudod mit. Igyunk a mai nap teljesítményére, meg a világ legjobb antropológusára, aki az én társam. – ekkor Booth felemelte a sört és Brennan felé bólintotta
- Rendben igyunk rám, rád vagyis ránk. – ő is hasonlóképpen tett, mint Booth, majd folytatta – Kár, hogy ezt nem személyesen tudjuk megtenni. Hiányzol Booth! – elcsodálkozott saját magán, amiket az előbb mondott. Most életében először mondta a dolgokat úgy, ahogy gondolta. Booth is meglepődött. Ő már tudta, hogy valami változáson megy keresztül Brennan. És ez jó.
- Te is hiányzol nekem. Remélem minél hamarabb találkozunk.
Ekkor nem gondolták, hogy ez talán hamarosan teljesülni is fog. Miután megitták a sört, még beszélgettek egy darabig.
- Figyelj Booth! Most már mennem kéne aludni, mert holnap fárasztó napom lesz.
- Oké. Rendben. Nekem is szólt már Parker, hogy aludni szeretne menni. Akkor holnap ugyanekkor tali?
- Persze. Jó éjt Booth!
- Oké. Neked is jó éjt Bones!
Ezután mindketten nyugovóra tértek. Másnap délelőtt Cam kapott egy telefonhívást.
- Igen. Itt Camille Sayoran.
- Szia! Itt meg Booth.
- Szia! Mi a helyzet? – egy kicsit meglepődve kérdezte Cam
- Arra gondoltam és ha szükségetek van rám akkor most el tudnék menni hozzátok. – kezdte Booth
- Aha. És Parker?
- Köszi már jól van. Rebecca az előbb vitte el mivel hamarabb véget ért az útja.
- Booth! Tudod, hogy itt van velünk Perotta ügynök és nem lehet csak úgy ügyet átadni másnak indok nélkül.
- Hát akkor találj ki valami indokot. – mondta Booth ingerülten
- Figyelj Booth! Eljöhetsz indok nélkül, hogy lásd Brennant. – mondta Cam széles mosollyal a száján.
- Nem azért akarok lemenni. Csak gondoltam segítek, hisz engem jobban ismertek.
- Lehet, hogy hülyének nézel, de nem vagyok vak. Még ha nem is látlak tudom, hogy hazudsz. Engem nem tudsz átverni.  – mondta Cam győzedelem ittasan
- Figyi Cam! Ha akartam volna látni Bonest, akkor már Parkerrel együtt elmentem volna.
- De hisz Parker beteg volt. Tudod mit, nekem mindegy, hogy mit miért csinálsz.
- Szóval akkor segítesz?
- Megpróbálom. Majd felhívlak.
- Oké rendben és köszönöm. Szia!
- Szia!
Ezután Cam felhívta  Mr. Cullent, hogy Booth kellene nekik, mert jobban boldogulnak vele, mint Perottával. Nem nagyon akart segíteni, de tudta, hogy Bootht már jobban ismeri a csapat, így eleget tett Cam kérésének. Cam rögtön fel is hívta Bootht.
- Szia Booth! Itt Cam.
- Szia! Na?
- Hát… - kezdte Cam, de Booth közbeszólt
- Tudtam, hogy nem fog menni. – mérgelődött Booth
- De Booth még végig sem mondtam.
- Tudom, de úgyis ez a vége.
- Tévedsz! Ugyanis pakolhatsz. Gyere, mert Brennan már nagyon vár. – ekkor Cam ejtett egy kis mosolyt
- Kösz Cam. De te elmondtad Bonesnak?
- Miért nem kellett volna?
- Nem. Meg akartam lepni.
- Csak vicceltem. Gondoltam, hogy meglepetésnek szánod a jöveteled.
- Szóval mégsem mondtad el. Már másodszor játszol az idegeimmel.
- Muszáj volt hallani, hogy izgulsz, hogy találkozhatsz e Brennannel.
- Már megmondtam, hogy… - de most Booth nem tudta befejezni a mondandóját
- Tudom, tudom. Ha már elintéztem, akkor gyere.
- Persze, hogy megyek. Máris indulok. Még egyszer kösz Cam. Szia!
- Nincs mit. Akkor várlak. Szia!
Épphogy elköszöntek egymástól valaki hirtelen megszólalt Cam háta mögött.
- Kivel beszéltél? – szólalt meg Angie
- Őőő…izé…a főnökkel. – szólt zavartan Cam
- Miért valami baj van?
- Nem csak beszámoltam az ügyről, hogy hogyan haladunk.
Ekkor valaki megint becsatlakozott a beszélgetésbe. Cam kezdte kicsit kínosnak érezni a helyzetet.
- Dr. Sayoran, most telefonált Mr. Cullen, hogy vissza kell mennem. – mondta mit sem sejtve Perotta
- Rendben. Igazán sajnálom. Jó volt együtt dolgozni Önnel Perotta ügynök, - nyújtott vigaszt Cam
- Köszönöm. Nekem is egy élmény volt. Viszlát!
- Viszlát! – köszönt el Cam meg Angie
- Cam, nincs neked ebbe benne a kezed? – kérdezte Angie
- Nincs.
- Aha. Ki lesz helyette? – persze Angie nem nagyon hitt Camnek
- Nem tudom.
- Cam! Nekem nem tudsz hazudni. Csak nem Booth? – érdeklődött tovább Angie
- Nem, hisz Parkerrel van otthon. – már a szélén állt Cam annak, hogy Angienek elmondja az igazat, mert annyit faggatózott.
- Tényleg.
Ekkor Cam megkönnyebbült, hogy sikerült leszerelnie Angiet. Ezután megjöttek a többiek is elkezdtek dolgozni. 2 óra körül járt mikor odaért Booth. Óvatosan ment be a mobil laborba. Angie pont megfordult és majdnem sikított örömében csak Booth hallgatásra intette. Ekkor Brennan mögé lépett és befogta a szemét. Brennan nagyon megijedt, de ismerős volt neki az illat. Gondolta magában, hogy honnan ismerős, de hamar rájött, hogy Boothé. “De az nem lehet, hisz otthon van Parkerrel”- gondolta Bren. Aztán szép lassan megfordult. Nem hitt a szemének.
- Booth!!! – kiáltott fel Brennan és szinte a nyakába ugrott Boothnak.
- Bones! – szólalt meg Booth és ő is átölelte szerelmét.
Mindenki őket figyelte, hogy mennyire örülnek egymásnak. Cam intett, hogy hagyják őket magukra. Angie volt a legboldogabb, mert még így sosem látta örülni Brent.
- Mit keresel itt? – kérdezte Brennan miközben kibontakozott az ölelésből
- Én váltom le Perotta ügynököt.
- Igazán? Nekem fel sem tűnt, hogy nincs itt.
- Ez nagyon jó. Hiányoztál! – mondta Booth közben megölelte újból Brennant
- Te is nekem. – viszonozva az ölelést.
Érezte Bren, hogy most ez a találkozás más, mint a többi. Érezte, hogy valami változik benne és ez jó érzéssel töltötte el.
- Gyere menjünk együnk valamit. - invitálta el Booth Brent
- De dolgoznom kell. – válaszolt Brennan
- Cam nem fog szólni, hogy egy kicsit csúszunk. Na gyere. – ezzel a lendülettel Booth megfogta Brennan kezét és elhúzta az áldozattól.
Brennannek fel sem tűnt, hogy kéz a kézben mentek ki a laborból. Az ebéd alatt végig beszélgettek, nevetgéltek élvezték egymás társaságát. A többiek néhai pillantásokat vetettek feléjük, hogy milyen jól érzik magukat együtt, mint egy szerelmes pár. Szurkoltak nekik, hogy egyszer egymásra találjanak. Mindenki látta rajtuk, hogy mennyire szeretik egymást csak még nem tudnak róla. Miután megebédelt Booth és Brennan elmentek sétálni.
- Jó volt a kaja nem? – kérdezte Booth
- Egész jó volt, persze a kínai kajához nem ér fel, de legalább veled fogyaszthattam el. – mondta Brennan kissé elpirulva.
- Nekem is ez volt benne a legjobb.
- Most mit csináljunk? – kérdezte Brennan
- Nagyon szép itt a környezet. Menjünk el sétálni. – mondta Booth lágy mosollyal az arcán.
El is indultak sétálni egymás mellett.
- Hogy hogy mégis eltudtál jönni?
- Úgy, hogy Rebecca előbb jött és elvitte Parkert.
- Áá értem. De hogy tudtad elintézni, hogy elküldjék Perottát? Hisz a szabályzat ezt tiltja. Tudod folyamatban lévő ügynél ügynök csere legyen. – magyarázta Brennan
- Tudom, de meggyőző voltam és persze a sármos mosolyom. – erre Booth elejtett egy öntelt vigyort
Brennan csak mosolygott a férfin.
- Hát tudod önbizalomban  nem szenvedsz hiányt. De mégis hogy? Hisz tudod a társaknak nincs titkuk egymás előtt!
- Tudom, de volt egy kis segítségem akinek megígértem hogy nem fedem fel a kilétét.
- Nekem elmondhatod.
- Titok.
- De hát… - nem tudta Brennan befejezni mert Booth félbeszakította
- Várj…valami van ott!
Brennan ekkor megijedt és óvatosan megfogta Booth karját. Nem tudta, hogy mi történik vele. Ő sosem félt bár minden érintése Booth iránt melegséggel öntötte el.
- Na mi az? – érdeklődött Brennan
- Még nem látom. – közben lassan lépdeltek tovább.
Ekkor hirtelen elugrott egy nyuszi a semmiből. Úgy megijedtek, hogy hirtelen Booth megfordult, hogy megvédje szerelmét. Miután látták, hogy semmi ok az aggodalomra úgy maradtak összeölelkezve. Egymás tekintetét fürkészték és közben elvesztek benne. Mindkettőjük gondolatában az járt, ami azon a bizonyos estén köztük történt. Vajon meg merjék kockáztatni? Booth úgy döntött, hogy inkább nem. Félt kockáztatni, félt hogy elveszít mindent. Brennan is azon vacillált, hogy most vajon Booth mit érez. Bár sejtette, hogy miatta jött ide Booth. Nem mert ő sem kockáztatni, mert utoljára ő lépett vissza. De ekkor Brennan olyan lépésre szánta el magát amire még ő sem gondolt. Elkezdett közeledni Booth felé, átölelte a nyakát és lágyan megcsókolta. Booth nem tiltakozott és visszacsókolt. Közben megfogta Brennan derekát és magához húzta amennyire bírta. Miután vége szakadt levegőhiány végett a csókjuk, Booth szólalt meg először.
- Ez fantasztikus volt bár meglepődtem. – mondta mindezt az ölelésén csepett sem engedve
- Hát szerintem is. – mondta Brennan úgy szint el nem engedvén Bootht, majd folytatta – Most mi lesz velünk?
- Te mit szeretnél?
- Hát… - ekkor elakadt Brennan szava, majd folytatta – ha még mindig meg szeretnéd próbálni velem, akkor lehet róla szó.
- Te meg én? Így együtt? – kérdezett vissza Booth meglepetten
- Tudtam, hogy nem kellett volna. – ekkor Brennan elengedte Booth nyakát és el akart menni, de a férfi nem engedte
- Mit nem kellett volna? – eközben közelebb húzta Brennant
- Hát megcsókolnom téged. Gondolhattam volna, hogy megváltoztak irántam az érzéseid.
- Figyi Bones! Nem változott semmi, illetve mégis. – eközben Booth letörölt egy könnycseppet Brennan arcáról
- De nem mondtad, hogy akarod és most mondtad, hogy valami megváltozott

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2012.01.29. 19:58 olvasó  köszi, most úgy érzem megpróbálsz hiánypótlást végezni, mert adsz nekünk egy romantikus B&B összehozós történetet amit a filmben tartok tőle sosen kapunk már meg, visszamenőleg sem..... Ezért köszi és megyek is olvasom a következőt!!!!!

2012.01.27. 19:08 bandrea Gratula!!!!!Nekem nagyon tetszett!!!! Várom a folytatást!!!!!

2012.01.27. 17:08 zozito ááááááááááááááááá nagyonnagyonjóóó :) hihetetlen ahogy írsz..:O ááááááá nagyonnagyon tetszett :) nagyonnagyon köszönöööm *.*

1