Angela: Pokol/11.
- Én tudom! - szólalt meg Zack. - Láttad az arcát.
- Tévedsz! - vágta oda a speciális.
- Tudom, hogy nem. Míg Hodgins az ajtónkat igyekezett távirányítással kinyitni megemlített valami fontosat.
- Mit?
- Azt, hogy tegnap reggel te értél ki elsőnek a helyszínre.
- Ez miért fontos?
- Szerintem Mortem is a parton lehetett és figyelte mi történik.
- Nem értem hova akarsz kilyukadni Zack.
- Oda, hogy a repülőgép csak csali volt, egy teszt. Mortem pontosan tudta, hogy az elnök nincs rajta, ahogy azt is, hogy mire ez kiderül, már mindenkit mozgósítanak és ő nyugodtan, a háttérből beférkőzhet a gépekbe és az ipari hálózatokba.
- Km. Elnézést. – vágott közbe az egyik öltönyös – Megtudtatnám mégis kicsoda az úr önnel, Mr. Addy?
A kölyök szemei nagyra tágultak. Azonnal eszébe jutott, hogyha elmondja a nevét akkor leleplezi, hiszen őt mindenki halottnak hiszi. Ha azonban nem mondja, akkor meg az ügynökök fogják megtudni és akkor még nagyobb bajba kerülnek, amiért akadályozták a nyomozást vagy bármit, amit épp csinálnak. Végül maga Vergilius oldotta meg a helyzetet helyette.
- Sajnos a valódi nevemre nem emlékszem. Mortem mindent eltüntetett, amiből megtudhattam volna, így csak azt tudom megmondani, amit tőle kaptam. A nevem Leon Czolgosz.
- Elnézést! Hogy mondod? – ugrott előre egyet Hodgins mint akit áramütés ért.
- Mondom a nevem Leon Czolgosz.
- Te jó isten! – vágta közbe ismét Jack. A többiek kissé értetlenül néztek rá, miközben Vergilius folytatta.
- Akit keresnek az az unokatestvérem. Az ő anyja és az enyém testvérek voltak. Miután a nagynéném Mortem születésekor meghalt, őt az apja nevelte fel, de nem sokkal a tizennyolcadik születésnapja után ő is meghalt. Én akkor három éves voltam. Ekkor kezdte el érdekelni a programozás és a gépek. Hat évvel később, mikor a szüleim meg akartak ölni, ő magához vett. Majd két évvel később Zackre bízott és lelépett, mert keresni kezdték egy félresikerült balhé miatt.
- Értem, és mi is ennek a Mortemnek a pontos polgári neve? – kérdezett közbe az egyik öltönyös.
- Ezt szintén nem tudom, én már Charles Julius Guiteau–ként ismertem meg.
- Na, ne már! – csattant fel Hodgins.
- Mi a bajod édesem?
- Ange ne mondd már, hogy te nem tudod?
A nő megrázta a fejét akárcsak a mellette álló Cam, akire szintén ránézett a férfi mielőtt folytatta volna.
- Elnökök gyilkosai. – vágta közbe Booth az ágyról olyan keményen és hidegen a választ, hogy a helyiség belevisszhangzott.
- Pontosan. Charles Julius Guiteau 1881. július 2-án megölte James A. Garfield elnököt itt Washingtonban, míg Leon Czolgosz volt pár évvel később 1901. szeptember 6-án Buffaloban a szintén elnök William McKinley gyilkosa. – magyarázta tovább Jack.
- De én nem vagyok gyilkos. – vágott közbe Vergilius.
- Tudom. – lépett a fiú mellé bátorításképpen Zack – De Mortem az. Már akkor tudnunk kellett volna…
- Tehát ha jól értem, ez a Charles azért szemelt ki magának, mert azt hiszi láttam az arcát?
- Nem csak hiszi. Nézd Booth Mortem lehet, hogy őrült és beteg, de korántsem hülye. Biztos vagyok benne, hogy utánad nézett és akkor hamar kiderült számára, hogy kapcsolatban állsz a Jeffersonnal és közvetve velem is.
- De én tényleg nem tudok semmit erről az emberről, értsétek már meg! – kiabálta a férfi miközben ismét megkísérelt felállni az ágyból.
- Sajnálom Seeley, de azt hiszem Zachnek most az egyszer igaza van. Látnod kellett, méghozzá közelről. – indult meg a férfi felé Cam, hogy segítsen neki felállni.
- Te jó ég! Erre hogy nem gondoltam idáig!– csattant fel Jack – Tudom mikor láttad!
Leszállt az este és a kabinban csöndes félhomály uralkodott. A férfi még mindig pötyögött a gépen.
- Uram. – szólította meg egy hang az ajtóból.
- Nem megmondtam, hogy ne zavarjatok?
- Sajnálom uram, de ezt muszáj.
- Mit akarsz?! – ordított rá az ajtóban állóra Mortem, miközben felpattant a székéből.
- Jelentették, hogy csak két fiú holttestét találták meg a helyszínen. Vergilius és Hunter még életben vannak és elmenekültek.
- Francba. – csapott az asztalra a férfi.
- És meghozták délután a gyereket is.
- Végre valami jó hír! Rendben. Remélem a nő mellé zártátok?
- Igen uram, ahogy kérte.
- Gondoskodjatok róluk megfelelően! – eresztett meg egy gonosz vigyort – nehogy nekem idő előtt meghaljanak. A két fiúról meg majd én gondoskodom. Most, hogy ketten maradtak már nem olyan erősek.
- Igenis uram. – válaszolta a másik, majd sarkon fordult és lelépett.
Mortem visszaült a székébe és tovább gépelt. Pár másodperccel később megjelent a „Welcome” felirat a gépén, majd miután begépelte a szükséges jelszavakat a monitoron a USS Florida rakétahordozó tengeralattjáró irányító felülete jelent meg, amely tőlük alig 150 mérföldre volt a tengeren. Alig 1 órája ért oda, mivel visszahívták a statárium miatt.
Pár másodperc újabb gépelés után élesítette a fedélzeten lévő 30 darab BGM-109 Tomahawk rakétát és célba vette velük a nyugati part összes fontosabb légvédelemi, radar- és kommunikációs rendszerét, vezetési pontjait, rakétaindító állásait.
Az utolsó előtt kicsit elmélázott.
Végülis csak sikerült és már nem maradt, aki megállíthatta volna. Beütötte a Fehér Ház koordinátáit és megnyomta az entert.
A gép csipogott egyet ahogy vette a parancsot és a kijelző elkezdett visszaszámolni.
Mortem hátradőlt a székében. Egy széles gúnyos mosoly terült az arcán. Kinézett a fekete égbolt felé miközben az asztalán álló képkeretet felkapta, benne egy nő fényképe volt. Nézte egy darabig az eget, majd a képre nézett és megsimogatta.
- Érted teszem Daisy.
Lent a kabinban eközben egy kisfiú magához tért a sötétben és az anyját szólította. Azonban az anyja helyett Bones felelt.
- Nyugodj meg Parker! Semmi baj!
- Bones?
- Igen, én vagyok az! Semmi baj!
- Hol vagyunk?
- Nem tudom.
- Miért hoztak ide minket?
- Ezt sem tudom.
- Meg fognak ölni minket, igaz?
- Parker, nyugodj meg és ne gondolj ilyesmikre. Rendben? Az apád értünk fog jönni meglátod, és minden rendbe jön.
A kisfiú felült az ágyon.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. A papától tudom, hogy ha nem akarsz válaszolni valamire, akkor mellébeszélsz. Ezt ő mondta nekem.
- Válaszoltam neked.
- Nem. Nem válaszoltál! – kiáltotta a rémült gyerek – Szerinted meg fogunk halni?
- Nem tudom Parker. Igazán nem. De remélem Booth hamarabb ideért, mint ahogy ez megtörténne.
A kisfiú sírva fakadt a sötétben, ezért Bones átölelte a remegő kis testet.
Sp.T.T.D.Olv.
|
Jááájjuuuj, azt hiszem kiérdemelted a Tiszteletbeli Hodgins címet ezekkel az összeesküvés-elméletekkel. Hihetlenül kidolgozott, izgalmas a történet, látszik, hogy nem kicsit néztél utána. Gratulálok, sikerült magasra tornásznod az adrenalinszintemet, de mivel fönt van már a 12. rész is, robogok is tovább, mert szétb*sz (oppárdon) az ideg