|
Dinike: A múlt árnyai/1.
- Szia Booth! – lépett be Bren, Booth irodájába. A férfihoz igyekezve kabátját a kanapéra dobta.
- Szia Bones! Hogy érzitek magatokat? – ültette ölébe a nőt lágyan megcsókolva, féltőn megsimogatva egyre gömbölyödő pocakját.
- Mindketten jól vagyunk, csak elfáradtam. Egyre nehezebben tudok órákat az asztal fölé görnyedve tölteni. Nagyon fáj a hátam és a lábam is, azt hiszem, a testem jelezi, hogy több pihenésre van szüksége. Neked milyen napod volt?
- Hosszú és unalmas. – fintorodott el a féri. – Egész nap szinte mást sem csináltam csak jelentéseket körmöltem. Utálom a papírmunkát! És hiányoztál! Mit szólnál egy kellemes vacsorához, egy forró fürdőhöz és némi masszázshoz? – huncut mosoly jelent meg az arcán, szemében szikra gyulladt.
- Hm… jól hangzik. Kifejezetten a masszázs tetszik, szexuális vágyainkat tekintve igen izgalmas este vár ránk. – incselkedett Bren a férfival, apró csókokat lehelve a nyakára.
- Akkor talán indulhatnánk is, hogy minél előbb teljesülhessen a kívánságod – ölelte magához a nőt – ígérem, hogy egy felejthetetlen…
- Booth ügynök! – lépett be az irodába Tom, a biztonsági őr. Elnézést kérek a
zavarásért, de egy hölgy keresi Önt és azt mondja, hogy nagyon fontos.
- Ilyenkor? – nézett az órájára férfi. – Mindjárt este nyolc van. Épp indulni készültünk.
- Tudom Uram, még egyszer elnézést kérek, de a hölgy hajthatatlan, hiába mondtam neki, hogy jöjjön vissza holnap. Azt mondta, hogy látta az autóját és tudja, hogy még itt van és az ügy nem tűr halasztást.
- Rendben Tom, semmi baj, de mondja, ki az a hölgy, aki ennyire akar engem?
- A neve olyan furcsa, pillanat… - vette elő Tom a jegyzetfüzetét. – Szóval a hölgy neve Alexa Ko..Kocsis. – ejtette ki nehezen Tom a számára idegen hangzású nevet.
- Alexa? – hűlt meg a férfiban a vér, arca holtsápadtra váltva. – Te jó ég! Hol van most?
- Bekísértem a tárgyalóba Uram!
- Köszönöm Tom és kérem, mondja meg neki, hogy rögtön jövök.
- Ki ez az Alexa? – fordult Bren a férfi felé.
- Egy öt évvel ezelőtti üggyel kapcsolatosan találkoztunk vele. Ne haragudj Bones, de ez most el kell intéznem, ha Alexa idejött valóban fontos lehet. Szólok Show ügynöknek, hogy vigyen haza téged és én is jövök utánad nemsokára. Rendben?
- Milyen ügy volt ez? Én nem emlékszem ilyen furcsa nevű nőre, pedig mint tudjuk kiváló a memóriám. Tom alig tudta kimondani a nevét.
- Ez volt a Jack Colton ügy és Alexa volt az első számú gyanúsítottunk. – adta rá a férfi
Brenre a kabátot, rövidre zárva ezzel a beszélgetést és megindulva a tárgyaló felé.
- Akkor sem emlékszem erre a névre.
- Mert akkor még máshogy hívták. Később megbeszéljük Bones. – felelte a férfi röviden, miközben megérkeztek a tárgyalóhoz. – Csak menj most haza kérlek! Show ügynök már a liftnél vár.
Bren számára nem jelentett kielégítő magyarázatot a férfi rövid válasza, tudni akarta ki ez a nő és tekintete a tárgyalót fürkészte, mikor megpillantotta bent az ismeretlen nőt először nem ismerte fel, de aztán hirtelen…
- Jack Colton és Dakota Summers. Igen, valóban ő volt az első számú gyanúsított, Booth, de hogy lett belőle Alexa Kocsis?
- Kérlek, Bones! Otthon mindent megbeszélünk, rendben? Kérlek, menj most haza és pihenj le! Szeretlek! – majd megsimogatta az arcát, búcsúzóul még megcsókolta, majd belépett a tárgyalóba, maga után behúzva az ajtót. És ez a kattanás jelezte a nőnek, hogy a férfi most kizárta őt az életéből.
- Szia Alexa! – nézett farkasszemet a nővel. - Egyrészt örülök, hogy látlak, másrészt tudom, hogy ha itt vagy, akkor nagy bajban vagy. Ülj le! – próbált higgadtan beszélni a férfi, de az agya lüktetett, a szíve kalapált, nagyon feldúlt volt.
- Szia Seeley! Én is örülök neked, de hidd el sokkal boldogabb lennék, ha nem kellett volna idejönnöm. – ült le a nő végül. – Láttam te és dr. Brennen…, gratulálok a babához. Szép pár vagytok, összeilletek.
- Köszönöm Alexa, de mért vagy itt? Los Angelesbe kellene lenned, a lányod mellett, messzire innen. Az életeddel játszol, és ha kiderül, hogy életben vagytok, nem lesz még egy esélyetek.
- Tudom, de nem volt más választásom, ide kellett jönnöm hozzád. Te vagy az utolsó reményem, a segítségedre van szükségem. Bár lenne más megoldás, bár meg tudnám oldani máshogy! A legkevésbé az, amit szeretnék, hogy itt legyek és háborgassam a múltat, de muszáj volt. Sajnálom, hogy kellemetlenséget okozok neked ezzel. – a kétségbeesés tükröződött Alexa arcán, hangja elcsuklott.
- Alexa! Nyugodj meg – fogta meg a férfi a kezét, így próbálva megnyugtatni – és mond el, hogy miért jöttél! A múltat lezártuk, nem volt más választásunk. Ennek így kellett lennie. Sokáig fájt, minden nap fájt, de nem tehettünk mást, a fontos az, hogy te és Míra biztonságban legyetek. Vagy vele történt valami? – rettent meg. – Míra jól van, vagy őt is elhoztad magaddal?
- Nem, nem! Míra Los Angelesben van Conorral, vele minden rendben van. Nem miatta jöttem.
- Ki az a Conor? – kérdezte gyanakodva.
- A férjem! – felelte csendesen. - Nagyon rendes ember. Ő is az iskolában tanít, történelemét és földrajzot. Szeret minket, Míra úgy tekint rá, mintha az apja lenne. Kevés olyan tisztességes és nagylelkű férfi van, mint Conor. Hálás lehetek a sorsnak, hogy mellettünk van.
- Szeret titeket értem, és te is őt? – kereste a nő tekintetét – mert nem győztél meg igazán.
- Hozzámentem! Mint mondtam nagyon rendes ember, kedvelem őt nagyon, de nehéz valakit úgy szeretni, ha a szíved másvalaki után vágyik. Sok idő kell felejteni és meg kell tanulni újra szeretni. – nézett Alexa a férfi szemébe nyíltan, kimondva mindazt, ami a lelkét már oly régóta nyomta. Már megbánta, de kimondta. – Bocsáss meg, én nem akartam…
- Mért jöttél Alexa? – hangja most már jeges szélként süvített a levegőben, türelme fogytán volt.
- Mert az élet néha nagyon kegyetlen tud lenni, mert nem hagyja, hogy örüljünk azoknak a dolgoknak, amiket kaptunk, és még azt a keveset is vissza akarja venni. Olyan sok mindent vesztettem már el, kétszer kellett „meghalunk” és újra felépíteni az életünk és most megint ott tartok, hogy egy rövid ideig tartó boldogság után újra küzdenem kell. Azért jöttem, hogy megkérjelek segíts megmenteni az életét… - a könnycseppek, mint egy tavaszi zápor ömlöttek végig az arcán, szavai elakadtak, egész testét rázta a zokogás.
- Kinek az életét Alexa? – kérdezte Booth feldúltan, a nő könnyei felzaklatták a lelkét.
- A fiadét Seeley – hüppögte Alexa halkan, könnyeit nyelve.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Csak most azt nem tudom hogy Parker-ről van szó vagy esetleg Booth-nak van más fia is?
Most csak ez jut SZM-be.De ha Parker az akkor mi köze hozzá ennek a nőnek.
Aha szóval Booth összejött egy főgyanusítottal egy régi ügy során, aztán most ujra kopogtat nála hogy segítsen megmenteni a fiát aki tőle van, és bevalja hogy még azóta se tudta elfelejteni????????
Vagy teljesen rossz a gondolatmenetem?????????????
Kérlek ne hagyj kétségek közt, ebbe belezakkanok!!!!!!
(...vagy egyáltalán van ilyen szó...)