|
Dinike: A múlt árnyai/3.
- Természetesen elmegyek Los Angelesbe – szólalt meg a férfi halkan – és remélem, hogy megfelelő donor leszek.
- Köszönöm neked, halálomig hálás leszek érte.
- Az apja vagyok Alexa, nem tartozol hálával. Hogy jutottál el idáig?
- Az éjszaki járattal jöttem, csendben meghúzódtam egy kis városszéli motelban és hajnalban indulok vissza.
- Helyes! És a „kíséreted”? Tudják, hogy eljöttél?
- Nem, de már nem vagyok olyan szoros kontroll alatt, több mint 5 év telt el és végig jól viselkedtem, már engedtek a pórázon.
- Mondhatjuk, hogy megszöktél?
- Muszáj volt!
- Tudom! Hagytál valami holmit a motelban?
- Nem és készpénzben fizettem. Megtanítottak rá, hogy legyek láthatatlan.
- Ügyes kislány. Mikor indul a géped?
- Hajnali fél háromkor.
- Jól van! Ettél ma már valamit? – nézett kérdőn a nőre. - Ah, ezt meg sem kellett volna kérdeznem, úgyis tudom a választ. Hozzatok valamit, és ha itt az idő kiviszlek a reptérre és pár nap múlva én is ott leszek. Maradj itt, mindjárt visszajövök.
Booth visszament az irodájába, mindkettőjüknek rendelt egy nagy adag sajtos makarónit és KV-t, hosszú éjszaka vár még rájuk. Majd a telefon után nyúlt és az ismerős számot tárcsázta, de csak a rögzítő kapcsolt be. – Biztosan alszik már – gondolta, és az órájára nézett – este 11.
- Szia Bones, itt Booth! Még mindig az irodában vagyok, és csak hajnalban érek haza. Sajnálom, hogy nem úgy alakult az esténk, ahogy elterveztük, de ígérem, hogy kárpótollak mindenért és mindent megmagyarázok. Szeretlek. – ezzel letette a telefont és visszament a tárgyalóba.
Nem sokkal később Tom felhozta a megrendelt makarónit és a KV-t, még megették Roliról, Míráról és a munkájukról beszélgettek, igyekezve kerülni a Booth agyában megfogalmazódott kérdéseket, amelyeket – tudta – előbb-utóbb fel kell tennie. Már nem sok idejük volt az indulásig.
- Seeley, mikor tudsz Los Angelesbe utazni? Rolinál minél hamarabb el kell végezni a műtétet, és ha te sem vagy megfelelő donor, akkor…
- Két nap! Ennyit kérek! És ne gondolj még a nemre! Amíg nem tudjuk a vizsgálat eredményét fölösleges ezen aggódnunk.
- Tudom, csak annyi csalódás ért már, hogy nehéz pozitívan gondolkodni.
- Jelenleg ez az egyetlen, ami erőt adhat és reményt, de ha mégsem én lennék a megfelelő donor, akkor addig fogunk keresni, míg meg nem találjuk azt, aki alkalmas.
- Mi?
- Te és én! Nem hagylak magadra, nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát! Ez olyan dolog, amivel kettőnknek kell szembenéznie, bármibe is kerüljön.
- Te nem hibáztál Seeley, egyikünk sem hibázott, csak nem volt más választásunk, és a te életed itt van. Nem akarok több gondot okozni annál, mint ami feltétlenül szükséges volt. dr. Brennan hamarosan szülni fog, szüksége van rád.
- Mint ahogy neked is. Bones erős nő és most választanom kell, a fiúnk élete a tét. Szeretem Bonest, ezt ő is tudja, de nem hagyhatom, hogy mindezt egyedül csináld végig.
- Nem vagyok egyedül Seeley, Conor mellettem van. Az én életem Los Angelesben van velük, a tiéd pedig itt dr. Brennannel.
- Ezt én is tudom Alexa! A férjed, mennyit tud a múltadról?
- Szinte mindent!
- Rólunk is tud?
- Igen. Hat hónapos terhes voltam, mikor megismerkedtünk és mindenben támogatott, abban is, hogy eljöjjek hozzád. Mírának és Rolinak Conor az APA.
- Tehát Roli nem tudja, hogy…
- Nem! Elég nehéz az élete így is, és mivel Conor volt mellette születése óta nem láttam értelmét, hogy összezavarjam.
- Megértem miért tetted és nem fogom még nehezebbé tenni az életeteket. Segíteni szeretnék. Tisztában vagyok vele, hogy mi az én szerepem Roli életében és soha nem mondhatom neki, hogy „Szeretlek, fiam!” – ilyen szomorúság rég tükröződött már a férfi szemében, de tudta, nincs választása, Alexának igaza van. Alexa szíve összeszorult, ő is tudta nincs választásuk, mégis úgy érezte szüksége van a férfinak a megnyugvásra.
- Nem csak ennyi a szereped. Most, hogy már tudod, Roli a te fiad nem tehetem és nem is akarom megtenni veled, hogy kizárjalak az életéből. Te is tudod, hogy a mi életünk nem egyszerű, tele van fájdalommal és meneküléssel, de ha túl leszünk a műtéten és Roli meggyógyul, szeretném, hogy részese legyél az életének, csak vannak szabályok, amiket be kell tartanunk. Nem akarok ismét menekülni.
- Köszönöm Alexa, jól esik, hogy ezt mondod, de mindketten tudjuk, hogy ez nem lehetséges. Nektek biztonságra van szükségetek távol innen, de megígérem, hogy mindent elkövetek annak érdekében, hogy többé ne kelljen menekülnötök. Veszélybe sodornálak titeket, ha kiderülne, hogy Roli az én fiam. Hiába telt el közel 6 év, nem lehetünk benne biztosak, hogy már elmúlt a veszély. Sokáig jártak a nyomomban a temetésetek után is, nem kizárt, hogy még most is figyelnek. Én csak annyit kérek tőled, hogy néha, valahogy tudasd velem, rendben vagytok.
- Megígérem!
- Gyere ide – ölelte magához Alexát – nem lesz semmi baj. És ahogy ígértem ezt együtt fogjuk végigcsinálni, rendben?
- Rendben.
Egy néma, gyengéd ölelés, az utolsó ölelés. Búcsúzás a múlttól, egymástól, reményt adva a másiknak, hogy kettőjük szerelméből született gyermekük meggyógyul.
- Indulnunk kell! – bontakozott ki a férfi az ölelésből.
A reptérig vezető utat csendben tették meg, saját gondolataikba mélyedve, megemésztve mindazt, ami ma történt. Megérkeztek, a gép is hamarosan indult, beszálláshoz készülődtek.
- Két nap múlva a kórházban vagyok.
- dr. Bart Stevenson, ő Roli kezelőorvosa. Köszönöm Seeley, ég veled.
- Két nap múlva találkozunk, vigyázz magadra!
Majd a nő eltűnt a folyosóban, a gép ajtaja is becsukódott és lassan kigördült a kifutóra, felgyorsult, az orrát a magasba emelte, kerekei már nem érintették a földet, felszálltak és a férfi még sokáig nézett az egyre távolodó gép után. Alexa is az élete része volt, soha nem beszélt róla senkinek, soha nem hitte volna, hogy valaha még viszontlátja őt és azt végképp nem gondolta, hogy egy pár óra alatt így felfordul az élete. Szerette a nőt, nagyon szerette és a fiúk élete az ő vérétől függött, segíteni akart rajta, biztonságban akarta tudni őket és talán valahol a szíve mélyén vágyott is utánuk, de ő már Boneshoz és születendő lányukhoz tartozott, mint ahogy Alexa Conorhoz és a gyerekeihez. Amit tudott, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy fia meggyógyuljon és magyarázatot kellett adnia Bonesnak is, tudnia kell neki is, hogy van még egy gyermeke. Elindult haza. Ilyen korai időpontban, forgalom hiányában gyorsan megérkezett, az otthon melege fogadta. A rögzítő nem villogott, jelezte, hogy Bones meghallgatta az üzenetet. Levetkőzött, töltött magának egy italt, gyorsan lehajtotta, majd halkan belépett a hálószobába.
Bones mélyen aludt, hallotta egyenletes szuszogását. Bebújt mellé a takaró alá. A nő megérezte a férfi jelenlétét, átfordult a másik oldalára, fejét a vállára hajtotta. Booth egy apró csókot lehelt a feje tetejére, szorosan magához húzta, kezét gömbölyödő hasára tette. Hazaérkezett. Aludni próbált. Reggel nehéz nap vár rájuk…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
húú nagyon várom a folytatást!!! oO kíváncsi vagyok hogy mi lesz Tempe reakciója :)