|
PÜT: "... És egy tánc."/8.
... csak a rendelő ajtaját figyelte...
Jó pár évvel ezelőtt ismerte meg Dr. O’Nealt, még az egyetemi évek alatt. Egy előadást tartott „Bizonyítékok bizonyos daganatos betegségek felismerésére az ókori Egyiptomban” címmel. Brennant már a cím is nagyon kíváncsivá tette, de az előadás végén még többet szeretett volna tudni, ezért odament a professzorhoz, hogy csillapítsa szűnni nem akaró tudásvágyát. Dr. O’Nealnak is imponált a fiatal Brennan érdeklődése és a pár kérdésből, órákon át tartó beszélgetés lett. A kapcsolatot azóta is tartották, igaz elég ritkán tudtak találkozni, mivel mindkettőjüket eléggé lefoglalta a munkája. Már talán fél év is eltelt az utolsó nagy beszélgetésük óta.... épp ideje volt, hogy lássuk egymást.... csak talán nem így....
Bones gondolatai ide-oda cikáztak.... Sorra vette milyen vizsgálatokon kell keresztülmennie az elkövetkezendő időszakban.
A fizikális és labor vizsgálatok, majd a csontvelő vizsgálata, csontvelő - biopszia. Már a gondolattól is kirázta a hideg, ahogy a tű áthatol a csonthártyán, majd a csonton is, hogy eljusson a csontvelőig. Sok mindent látott már a munkája kapcsán, de ez most egészen más, most ő a vizsgálat alanya, és a tudat, hogy a szegycsontjából vagy a medencecsontjából vegyenek mintát a szövettani vizsgálathoz kicsit még őt is, a nagy Dr. Temperance Brennant is megrémítette.
A kezelésekről és a mellékhatásairól nem is beszélve... A kemoterápia, sugárkezelés és a csontvelő transzplantáció. Fennáll a beültetett csontvelő kilökődésének veszélye, még akkor is ha közeli rokontól kapja. A genetikai hasonlóság sem mindig elég, a sikeres beültetéshez.... és a kezelések mellékhatásai....a hajhullás, hányiger, hányás, hasmenés vagy székrekedés, a fokozottabb fogékonyság a fertőzésekkel szemben....
És talán minden hiába, talán nem is segítenek majd a kezelések, bár a leukémia túlélési rátája már 80%, legalábbis az ” enyhébbik”fajtájának, ha viszont a súlyosabb, myeloid leukémiáról van szó, akkor csak 40% az esély a gyógyulásra....
Minden lehetőséget végigfuttatott az agyában, de előrébb nem jutott. Kézzel fogható bizonyítékai még nem voltak a feltevéseinek és a tüneteinek. Tehát maradt a kétely és a várakozás, amit az ajtónyitódás zavart meg....
- Dr. Temperance Brennan! – szólították.
- Igen, én vagyok.
- A professzor úr már várja! Fáradjon beljebb! – invitálta egy bájos középkorú hölgy.
- Köszönöm!
- Temperance!!! De jó újra látni! Épp hívni akartalak már, hogy megejtsük a szokásos eszmefuttatásainkat! – mosolyodott el Dr. O’Neal.
- Én is nagyon örülök a találkozásnak professzor, de sajnos most nem ezért vagyok itt. – mondta elkeseredetten Brennan – Azt hiszem leukémiám van. A tüneteim egyértelműen erre mutatnak.
- Vá-vá-várjunk csak! Ne rohanjunk annyira előre! Milyen tünetek? Mióta? – értetlenkedett.
- Szédülés, fogyás, fejfájás, gyengeség, fáradékonyság, étvágytalanság. Úgy másfél-két hónapja vettem észre az első tüneteket. Tegnap pedig már izületi fájdalmam, nyirokcsomó duzzanatom és lázam is volt.
- Temperance! Tudod, hogy ezek a tünetek nem egyértelműek, sok más is okozhatja, pont ezért nehéz időben felismerni a leukémiát.
- Persze, hogy tudom! Azért jöttem, hogy minél előbb elvégezzük a teszteket, vizsgálatokat és elkezdhessük a kezelést. – mondta szemrebbenés nélkül Bones.
- Rendben, akkor lássunk hozzá! – válaszolta a professzor.
Dr. O’Neal felvette a pontos kórismét, majd jó alaposan megvizsgálta Temperancet:
- Elég sápadt vagy.... a nyaki, hónalji nyirokcsomók duzzadtak... a lágyéki azonban normális.... és sem a májat, sem a lépet nem érzem, hogy megnagyobbodott volna.... Vérzékenységet, fogínyvérzést nem tapasztaltál? Esetleg éjszaka nem ébredtél arra, hogy le vagy izzadva?
- Nem...bár, ha jobban belegondolok néha fogmosáskor tapasztaltam már enyhe vérzést, de nem napi rendszerességgel. Éjszakai izzadást is csak akkor, ha valami rémálomból riadtam fel.
- Értem.
A professzor feljegyzett mindent, amit a vizsgálatok alapján tapasztalt, és amiket Brennan mondott. Majd a nőhöz fordult:
- A tünetek és a fizikális vizsgálat eredményei sem egyértelműek Temperance. Szükség lesz még a vérkép vizsgálatára is.
- Persze, professzor! Ezzel tisztában voltam! De egyben a csontvelő vizsgálatot is elvégezhetné, hogy túl legyek mindenen. – mondta még mindig komolyan Brennan.
- Szó sem lehet róla Temperance! – háborodott fel Dr. O’Neal – Ez nem így működik! Fölöslegesen senkin nem végzünk ilyen vizsgálatokat! Nem kis fájdalommal jár, ezt te nagyon jól tudod! Megvárjuk a vérkép és a kenet eredményét és ha ott kóros, leukémiára utaló eltérések mutatkoznak.... na akkor majd beszélgetünk a többi vizsgálatról is! És erről nem nyitok vitát!
- Értem. – egyezett bele Brennan – És mikorra lesznek meg az eredmények?
- Leghamarabb hétfőre.
- Annyit kell várni? Nem lehetne megsürgetni egy kicsit?
- Temperance... ez már sürgetett. – engedett el egy kis mosolyt a szája sarkából a professzor.
- Hm, ez esetben köszönöm!
- Igazán nincs mit! Akkor szerintem menjünk, megmutatom, hol veszik le a vért.
Dr. O’Neal elkísérte a laborba Bonest....
- Mihelyst megvan az eredmény, azonnal felhívlak!
- Köszönöm professzor! Nagyon hálás vagyok a segítségéért!
- Bárcsak ne lenne erre szükség Temperance! Nagyon remélem, hogy az eredmények negatívak lesznek és nem kell „ilyen módon” tovább segítenem!
Búcsúzóul megölelték egymást, majd Bones elindult.... de még maga sem tudta, hogy hova....
Haza nem akart menni, akkor csak állandóan a várható eredményeken járna az agya... ha viszont bemegy a Jeffersonba, akkor meg hallgathatja Angelat és még talán Camet is, hogy mit keres benn, ahelyett, hogy otthon pihenne.... pedig már jobban érezte magát, láza sem volt csak enyhe hőemelkedése reggel.... de ez őket biztos nem érdekelné.... így találnia kellett egy harmadik lehetőséget....
Végül a Mall parkban kötött ki.... egy padon kávézgatott.... próbálta elterelni a gondolatait mindenről, ami a leukémiával kapcsolatos.... ekkor eszébe jutott Booth....
- Temperance! Temperance!
Bones elkezdte keresni a hang tulajdonosát, majd mikor megtalálta, boldogan mosolyodott el.
- Parker! Szia! – és a következő pillanatban már a nyakában is volt az ifjabb Booth – De rég láttalak!
- Hát igen. Mióta apa elment. Pedig én fel akartalak hívni, de anya azt mondta, hogy biztos sok dolgod van és ne zavarjunk...
- Parker! Hányszor mondtam már, hogy ne rohanj el mellőlem! Ááá, szia Temperance!
- Szia Rebecca. Hogy vagytok?
- Köszönöm, jól! Bár Parkernek már nagyon hiányzik az apja. És te?
- Megvagyok. Parker mondta, hogy fel akart hívni.
- Nos, igen. De gondoltam, hogy nagyon sok munkád van... nem akartam, hogy zavarjon. – mentegetőzött Rebecca.
- Nem zavart volna....
- Látod, anya?? Én mondtam! – mondta boldogan Parker – Ti sosem hisztek nekem.
- ....Sőt.... mit szólnál egy „medence partyhoz”? Persze csak akkor, ha anyukád is megengedi és nem zavar, hogy csak ketten leszünk apukád nélkül.
- Anyaaaa!!! Ugye megengeded? – nézett nagy boci szemekkel anyjára.
- Nem akarom, hogy a terhedre legyen Temperance. Biztos lenne jobb dolgod is.
- Én tényleg kedvelem Parkert és nem csak illendőségből mondom. Bár ha nem akarod hozzám elengedni az apja nélkül, azt is megértem....
- Nem, Temperance, nem erről van szó.... csak azt hittem, hogy.... áááá, mindegy nem érdekes....
- Anya engedd meg légyszi! – rángatta anyja karját Parker.
- Hát... ha tényleg nem okoz gondot.... legyen. – adta meg végül magát Rebecca.
-Hurrráááá!
- Mit szólnátok a holnaphoz? Az már hétvége úgyis. Nyolcra elmennék Parkerért és este hazavinném, ha neked is megfelel így Rebecca.
- Feltéve, ha minden leckét megcsinálsz még ma Parker!
- Persze! Amint hazaértünk hozzálátok! – ígérte.
- Akkor, holnap találkozunk! – mosolygott Bones.
- Igen. De ha nem haragszol most mennünk kell. – mondta Rebecca – Örülök, hogy találkoztunk! Szia!
- Én is! Sziasztok!
- Szia Temperance! – ölelte meg búcsúzóul Parker.
Brennan még egy ideig üldögélt a padon, majd mikor már azt vette észre, hogy kezd alkonyodni, elindult haza...
* * *
Másnap reggel
Ezen a reggelen is ugyanolyan nyúzottan ébredt Bones, mint az elmúlt hetekben, minden egyes nap. Előző este megint felment a láza. Éjszaka sem aludt valami jól. Hol a saját reszketésére ébredt fel, mert annyira fázott, hol meg, arra, hogy csurom víz mindene...
De ez a reggel mégis más volt, mint a többi... a mai napot Parkerrel tölti.... és ez valahogy boldogsággal töltötte el a szívét....
- Hová megyünk Temperance? Azt hittem medence partyzunk.
- Úgy is lesz Parker! De gondoltam előtte tehetnénk egy sétát az állatkertben, vagy nem tartod jó ötletnek?
- De!! És most is mondasz vicces dolgokat az állatokról?
- Hát persze! Bár ezek a tudomány által alátámasztott tények és nem éppen viccnek szánom őket. De tudom, hogy a veled egykorú gyerekek sok dolgot még máshogy látnak, mint a felnőttek.
Az állatkerti séta alatt Parker ismét sok érdekes és olykor vicces dolgot tanult Brennentől:
A panda ürülékéből papír is készíthető.
A tevének három szemhéja van.
A meztelen csigáknak 3000 foguk és 4 orruk van.
Egyes békák világítanak, mikor szentjánosbogarat esznek.
A gorillák böffentenek, ha jól érzik magukat.
A fehér flamingók rózsaszínűvé válhatnak, ha apró rákot esznek.
A délután is elég tartalmasan telt. Szinte ki sem jöttek a medencéből, legalább is Parker. Késődélután Brennan már csak a medence széléről figyelte önfeledt játékát a vízben. Most érezte igazán mennyire hiányzott már ez neki... hogy mennyire kötődik Parkerhez is.... és annyira jól érezte magát, hogy egész nap eszébe sem jutott a betegsége.... ez egy tökéletes nap, az elmúlt hónapokhoz képest. Persze teljesen tökéletes csak akkor lehetne, ha Booth is velük lenne.... Egyszer csak ott termett mellette Parker:
- Temperance most ki a társad, hogy apa nincs itt? – kérdezte szomorúan.
- Nekem nincs másik társam, csak az apukád, tudod! Bár most az ő munkáját Perotta ügynök végzi.
- Akkor, ha visszajön nem lesz munkája?
- Jajj, dehogynem! Ha visszajön, akkor Perotta ügynök visszatér az előző munkájához és apukád is. – mondta megnyugtatóan Bones.
- Akkor újra együtt fogtok dolgozni?
- Persze. Ez csak egy átmeneti állapot.
- De mikor jön már végre haza? Akkor megint eláztathatnánk a hamburgerét az ugrálásainkkal. – nevetett Parker.
- Azt sajnos nem tudom megmondani.... remélem minél hamarabb....
* * *
Hétfő reggel
Brennan a fürdőben készülődött, mikor megszólalt a telefonja....
- Dr. Brennan. – szólt bele.
- Dr. O’Neal vagyok Temperance. Megvannak az eredmények, be tudnál jönni a rendelőmbe?
- Persze, máris indulok.
Azzal le is rakta, majd hívta Camet.
- Szia Cam! Nagy baj lenne, ha ma még nem mennék be dolgozni?
- Valami baj van Dr. Brennan?
- Nem semmi, már jól vagyok. Csak lenne egy kis elintéznivalóm... személyes ügy.
- Persze, intézd nyugodtan! – mondta Cam, bár majd kifúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy milyen személyes dolog lehet az, ami miatt még dolgozni sem megy be, de nem akart tolakodó lenni. Meg persze Brennant ismerve nem is valószínű, hogy elmondta volna.
* * *
Washington Hospital Center, Dr. O’Neal rendelője
- Itt vannak előttem a labor eredmények.
- És milyen leukémiám van?
- Azt hiszem másik szakorvos véleményére lesz szükséged Temperance.
- Ezt nem értem, hisz Ön a legjobb.
- Nem úgy értettem... nem egy onkológus szakvéleményére – mosolyodott el megkönnyebbülten a professzor.
- Akkor most már végképp nem értem a dolgot – nézett értetlenül Bones.
- Vannak eltérések a laborodban, de leukémiád nincs, ez 100%. A leukocyták száma kissé emelkedett, de ez csak egy vírusfertőzés, ami magyarázza a nyirokcsomó duzzanatot és az izületi fájdalmakat is... egy kis influenza....
- És a többi tünetem? Akkor csak túlhajszoltam magam?
- Ez is közrejátszhat, de van még más is. Van még egy érték, ami elég emelkedett.... a hCG....
- Mi??? – hüledezett Brennan, nem akart hinni a fülének.
- A sok munka és ez talán mindenre válasz ad, nem gondolod Temperance?
Bones szólni sem tudott.... elbúcsúzott Dr. O’Nealtól és elindult.... mint, aki sokkot kapott, csak úgy bolyongott a kórház folyosóin.... mire magához tért már kinn ült egy padon.... lassan rendezte gondolatait és elővette a telefonját.... majd kikeresett egy nevet, amit hívott is.... Dr. Lidnerét....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
nem sürgetni szeretnélek,mert ez a tempó tökéletes ,de
... semmi baj, ha lemarad, de tényleg... ezt már megbeszéltük magunk között 
... nekem megtiszteltetés!
Ismerek ilyen egyént!!!! 
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Ez nagyon jóóóóó! Én végig gyanakodtam, hogy ilyen típusú oka van Brennan tüneteinek, de a leukémia okozta sokk teljesen kiverte a fejemből. Nagyon szépen vezetgetsz minket az orrunknál fogva, a történeted nagyon gondosan van felépítve, és agyhúzásból is csillagos ötös!!! Nagyon várom a folytatást, egyszerűen imádom a sztoridat. Csak a kezdeti önbizalomhiányodat nem értem, mert nagyon jól megy ez neked! ;) Keep writing please!