Dinike: A múlt árnyai/4.
- Jó reggelt Booth, vagy inkább mondjam szép napot? – egy csésze, gőzölgő feketét nyújtott a férfi felé.
- Jó reggelt Bones! Kösz a KV-t! Hány óra is van?
- Lassan 11.
- Hú, a mindenit, jól elaludtam. Mért nem ébresztettél fel?
- Mert későn jöttél haza, talán már hajnalodott is. Rád fért a pihenés. Nehéz hetünk volt és ma úgysincs más dolgunk. Gondoltam addig én főzök valamit.
- Köszönöm Bones. Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?
Majd magához húzta, szorosan átölelte és hosszan megcsókolta. Szüksége volt erre az ölelésre, erre a csókra, szüksége volt a nőre, jobban, mint bármikor. Annyi minden van, amit el kell mondani, amit meg kell magyaráznia, és amiről tudta, hogy nem lesz könnyű, hisz neki magának sem volt az. Mindaz, amit tegnap megtudott, megváltoztatta az életét, de nem csak az övét, mindannyiukét. Alexának és Bonesnak is szüksége volt rá, mindketten életük egyik legnehezebb időszakában vannak, Alexa a fiúk életéjért küzd, Bones pedig hamarosan a lányuknak ad életet. Ketté kellene szakadnia, de hogyan? Hogyan legyen mindkét nő mellett egyszerre? A lelkiismerete nem hagyta nyugodni, egyiküket sem akarta cserbenhagyni. Nehéz döntés előtt állt és azt remélte, hogy talán Bones a segítségre lehet, vagy legalábbis támogatni fogja őt. Most volt csak igazán szüksége a nő racionalitására, logikus gondolkodására, a tudására, a segítségére. Őt magát most elborították az érzések, a lelke mindkét nőhöz vágyott.
- Én is szeretlek téged és szeretném, ha elmondanád, hogy mi folyik itt. Emlékszem a Jack Colton ügyre és Dakota Summersre meg a lányára Tammyra is, de ők meghaltak. Együtt voltunk a temetésükön, de tegnap este mégis besétált az irodádba épen és egészségesen, nem tűnt halottnak és te egy csöppet sem lepődtél meg rajta, hogy életben van. Hazudtál nekem Booth. – a nő hangjában a megbántottság és a féltékenység keveréke hallatszódott ki. Bántotta a lelkét, hogy a férfinak titkai vannak előtte és tegnap este is kizárta őt.
- Soha nem hazudtam neked Bones, - a férfi arcán a megbántottság tükröződött a szeretett nő vádja miatt - de a munkámhoz tartozik, hogy nem mondhatok el mindig mindent. Dakota, azaz Alexa esete is ilyen volt. Akkor még csak épphogy elkezdtünk együtt dolgozni, még nem voltunk olyan kapcsolatban, hogy elmondhattam volna bármit is, még ha beszélhettem volna is róla. Közel 6 évvel ezelőtt történt, még külön utakon jártunk.
- Rendben van, ez értem. És most? Mi változott? Ha egy titkos ügyed része, amiről nem beszélhetsz, akkor mégis mit akarsz elmagyarázni vele kapcsolatban? Mert ugye ezt mondtad a rögzítőn? – bántani akarta a férfit, mert őt is megbántották. Sértve érezte magát. Pontosan nem tudta miért, hisz tisztában volt vele, hogy a férfihoz, a munkájához tartoznak titkok is, de ez a nő valamiért – úgy érezte – veszélyt jelent rájuk nézve. Valamiért azt érezte, hogy ez a nő nem csak egy „munka” volt, sokkal többet látott tegnap este a férfi tekintetében egy ügynél. Fájdalmat, érzéseket, emlékeket! Valóban, 6 évvel ezelőtt még nem voltak túl bizalmas kapcsolatban, sőt a munkán kívül szinte nem is volt köztük más kapcsolat, mégis bántotta a gondolat, hogy a férfinak titkai vannak előtte. Félt! Nem akarta elveszíteni a férfit! Olyan hosszú idő kellett hozzá, hogy megtanuljon szeretni, és Booth volt az a férfi, akire egész életében várt, akit mindig keresett és még magának sem akarta sokáig bevallani, hogy szereti a férfit, jobban, mint bárki mást! Szüksége volt a férfira, hamarosan megszületik a kisbabájuk, család lesznek!
- Tudom, hogy mit mondtam Bones. Kérlek, ne csináld ezt! – kérlelte a férfi. - Alexa ügye még most is titkosítás alatt van, és amit elmondok neked nagyon fontos, hogy kettőnk között maradjon, senkinek nem beszélhetsz róla, még Angelanak sem. Az életük függ tőle.
- Ha ennyire bizalmas az ügy, akkor mégis miért mondod el? Lehet, hogy jobb, ha nem is tudok róla, ha veszélybe sodorhat minket – tette kezét óvón a hasára, így is védelmezve születendő gyermeküket – akkor…
- Soha nem sodornálak titeket veszélybe! – nem hagyva, hogy a nő befejezze a mondatot – Ezt te is pontosan tudod! Az életemet adnám értetek! – hangja feldúlt volt, legkevésbé arra volt szüksége, hogy még Bones is bántsa. Nagy levegőt vett, próbált megnyugodni. - Nem rólunk van szó, hanem róluk – folytatta, most már csendesebben, higgadtan - és azért mondom el neked, mert olyan dolog történt, ami a mi életünkre is hatással van, és nem akarok neked sem hazudni, sem pedig titkolózni előtted. Meg kell, hogy értsd, hogy amit teszek, miért teszem. Szeretném, ha mellettem állnál és szeretném, hogy tudd, hogy szeretlek, veled, veletek akarok élni, – megsimogatta a nő hasát, ujjait a nő ujjaiba fonta - és az, amit most elmondok neked, az is hozzám tartozik, a múltam egy része, talán a jövőnké is, ezt még én magam sem tudom. Számomra is meglepő volt és a kellemestől nagyon messze állt. Gyere – indult meg a kanapé felé, még mindig a nő kezét fogva - üljünk le! Hosszú történet…
|
Agyhúzásból jeles!!!!!!!! Nagyon várom a folytatást!!!! Gratula!!!!!
KK!!!!!!