|
Dinike: A kimaradt éjszaka/3. (befejező rész)
És ha ez a pillanat örökké tarthatott volna, talán mindketten megértették volna, mit jelentett számukra a tegnap éjszaka, de nem volt hozzá bátorságuk, hogy mindezt szavakba foglalják. A férfi tudta a nő jelenti számára a világot, a jövőt. Szerette őt, régóta szerette. Tegnap éjjel az övé volt, érezte szerelmét, testének szenvedélyét, még az emlékek is felperzselték a vérét, de jól ismerte őt. A nő retteget a saját érzéseitől, a feltételek nélküli szeretettől, számára ez nem volt racionális, és Booth nem volt benne biztos, hogy Bones képes lesz mindezt levetkőzni, kimondani, amit érez. Booth viszont pontosan tudta, hogy ő többet akar egyetlen éjszakánál, de félt, hogy a nőt csak a sebezhetősége vezette hozzá. Nem akarta őt elveszíteni, szeretni akarta és azt akarta, hogy ő is szeressen. Ma még erősen benne élt mindaz, amit tettek, ami köztük volt, még nem akarta, hogy a nő szavai, rideg racionalitása mindezt elvegye tőle.
- Gyere Bones, hazaviszlek, hosszú napunk volt. – Fordította el a fejét, mert már csak egyetlen pillanat választotta el attól, hogy újra érezze a nő csókjának édes izét.
- Booth, várj…
- Bones, kérlek. Menjünk!
Bren szíve összeszorult, lábai nem mozdultak, csak tekintete követte a férfi távolodó alakját. Teljesen összezavarodott, ki akarta mondani a gondolatait, Ange szavait, és nem értette a férfi miért ilyen rideg vele. Egy hatalmas gombóc volt a torkában, a sírás fojtogatta, de visszanyelte könnyeit és elindult utána.
Hazáig egyetlen szó sem hagyta el szájukat, mert belül mindketten önmagunkkal viaskodtak. Bren életében először retteget attól, hogy elveszíti a társát, a férfit, aki már az élete része. Hosszú ideje már nem telt el úgy nap, hogy nem találkoztak, dolgoztak együtt, ünnepelték meg, ha sikerült egy ügyet lezárniuk, vitatták meg az élet kérdéseit, nyújtottak vigaszt, ha szüksége volt rá valamelyiküknek. Nem lehet, hogy mindez szertefoszoljon.
Megérkeztek, a férfi nem szólt, rá sem nézett. Bren szemében könnyek gyűltek, már nem tudta visszatartani őket, szó nélkül szállt ki a kocsiból. Fájt a szíve, hiába tudta, hogy ez lehetetlen. Lábai remegtek, a feje kóválygott. Talán az ital, talán a fáradtság, de lehet, hogy a mellkasában érzett fájdalom tette, nem tudta, de a teste nem engedelmeskedett az agyának és mielőtt beléphetett volna háza ajtaján, összecsuklott.
Halk zörej és kellemes KV illat terjengett a levegőben, a nap bevilágította a hálószobát, ajtaja nyitva volt. Bren megpróbált emlékezni. Utolsó képe annyi volt, hogy odakint sötét volt, kinyitotta az ajtót, aztán minden elsötétült. Már emlékszem, Booth és némasága, elutasító közönye.
- Jó reggelt Bones, hogy érzed magad? – jelent meg a férfi az ajtóban az illatozó KV-t hozva. Leült az ágy szélére, átadta az forró italt. Szemében nyoma sem volt a tegnapi viselkedésének.
- Köszönöm. – És egy nagyot kortyolt az KV-ból. – Elájultam?
- Összecsuklottál az ajtóban, jól rám ijesztve ezzel.
- Örülök, hogy még itt voltál.
- Én is, hidd el! Kimerültél.
- Már diagnosztizálsz is?
- Nem én, te. – A nő értetlen arckifejezését látva gyorsan folytatta. - Egy rövid időre magadhoz tértél és te magad mondtad, aztán mély álomba zuhantál.
- Hány óra van? Nagyon korán visszajöttél.
- El se mentem, Bones. Ugye nem gondolod, hogy magadra hagylak, amikor…
- Rám se néztél, még csak el sem köszöntél. Ezek után mért kellene azt gondolnom, hogy nem hagysz magamra, amikor szükségem van rád?
- Nagyon sajnálom, Bones, kérlek, ne haragudj rám, csak össze voltam zavarodva, tisztáznom kellett magamban a dolgokat, de ha a közelemben vagy képtelen vagyok józanul gondolkodni. Tegnap este minden erőmmel azon voltam, hogy képes legyek visszafojtani magamba… - elhallgatott. Talán jobb, ha mégsem folytatja.
- Mit? – Bren nem hagyta annyiban, tudni akarta miért viselkedett vele így a férfi azok után, ami köztük történt.
- …..az érzéseimet. – És, ha már belekezdett, hát folytatta. - Nézd, szeretlek, és ami történt köztünk, mindent megváltoztatott. Akarlak Bones, de nem csak egyetlen éjszakára, nem csak azért, mert vigaszt kerestél sebezhetőséged gyógyítására… és tegnap este még annyira élt bennem az együtt töltött éjszakánk, hogy képtelen lettem volna elviselni, ha újra…
- Visszautasítalak?
- Visszautasítasz?
- Most már tudom, mi vitt hozzád akkor éjjel. Te magad! Nem tudom, hogy amit érzek, hogyan kell szavakba foglalni, de van, hogy nem kellenek szavak, mert a tekintetünkben ott van szívünk minden rezdülése. – Angela szavai kissé sután hangzottak Bren szájából, de jelenleg nem tudta volna sem jobban, sem máshogy elmondani érzéseit.
Hatalmas kő esett le a férfi szívéről, csábos mosoly jelent meg az arcán. Tudta, a nőtől ez felért egy vallomással. Sejtette, hogy ez nem az ő szavai voltak korábban, de nem is érdekelte. Kivette a csészét a nő kezéből, az éjjeliszekrényre tette és szenvedéllyel telve csókolta meg, érezte újra teste remegését, a fellobbanó vágy hívogató érintését. Biztos volt benne, ma nem dolgozni fognak, ez a nap a kettőjüké, szerelmük, vágyaik beteljesülésé.
Booth és Bones e naptól kezdve nem csak a munkában, de otthon is társak voltak. Napközben, mint eddig tették a dolgukat, - Angelán kívül senki nem tudott róluk, - de éjjel nem volt számukra akadály.
Bren az elmúlt héten szinte minden reggel rosszulléttel ébredt, a feje kóválygót, a gyomra liftezet, mellei, bőre érzékennyé váltak. Először arra gondolt, hogy a gyakran hajnalig tartó szeretkezéseik és ebből adódóan a kialvatlansága okozza a tüneteit, de egyik reggel miután már a KV illatától is rosszul lett és a WC fölé görnyedve próbálta visszanyerni színét, elgondolkodott. Ezek a tünetek, mintha… és a menzeszem is késik. Most örült, hogy Booth korán elment, képtelen lett volna neki elmagyarázni a tényt, ami még számára sem volt bizonyos tény.
Bren első útja a patikába vezetett. Szinte le sem pakolt az irodájába, már indult is a mosdó felé. A teszt leírása teljesen egyértelmű volt, néhány perc és látható az eredmény. Döbbenten, ugyanakkor boldogan bámulta a fehér papíron megjelenő két rózsaszín csíkot. Anya lesz!
Már régóta szeretett volna gyereket, de a körülmények akkor nem olyanok voltak, mint most. Most? - ez forgott a fejében. Hiszen alig pár hete, hogy Boothal nem csak a munkában alkotnak egy párt. Nem tudta, hogy a férfi, hogy fog reagálni. Egy gyerek kellőképpen felforgatja, az amúgy sem hétköznapi életüket. Sok minden van még most is, amiben merően eltér a véleményük és máshogy viszonyulnak dolgokhoz, de abban biztos volt, hogy a férfi szereti őt. Ő maga még csak most tanulja, hogyan mondja ki érzéseit és vetkőzze le kapcsolatukban erős racionalitását, ami valljuk be nem mindig sikerül, de azt érezte, a szíve legmélyén érezte, hogy akarta ezt a gyereket és akarta a férfit is. A telefonja csörgése szakította félbe gondolatait.
- Brennan! Szia Booth! Rendben, ott találkozunk!
Egy újabb, bonyolultnak ígérkező eset elébe néznek. A bowlingpályán találtak egy összetrancsírozott holttestet. Az első helyszíni vizsgálatkor még nem sejtette, hogy nem sokkal később újra Wanda és Buck bőrébe kell bújniuk ahhoz, hogy kiderítsék mi történt az áldozattal, de amikor ezt eldöntötték és álruhában kezdték meg a nyomozást, örült, hiszen most ők egy házaspár voltak, nem kellett titkolniuk érzéseiket senki előtt. Nyíltan szerethették egymást, már-már szinte túlzásba is estek, ami Max szemének fel is tűnt. Furcsa volt neki, amit látott rajtuk, túl jól játszották a szerepüket, szinte már élethűen.
Bren gondolatai sokszor kalandoztak el, nehezen tudott az ügyre koncentrálni, hiszen egyrészt, amit ma megtudott, folyton az agyában voltak, másrészt Angenél is megindult a szülés, Jack folyamatosan tájékoztatta róla, hogy is áll az „ügy” a kórházban. Nem akart lemaradni barátnője életének legszebb napjáról.
Végül minden nehézség ellenére kora estére sikerült fényt deríteni a gyilkosságra, épp időben ahhoz, hogy odaérjenek a kórházba. Angela a vajúdás utolsó szakaszába ért, nemsokára kezében tarthatja kis újszülöttjét. Még számukra is ismeretlen volt, hogy lányuk vagy fiúk születik, egyedül azon aggódtak, hogy egészséges legyen. A váróban mindenki izgatottan, de örömtelien várta a híreket bentről. Egyedül Bren arcán tükröződött az aggodalom, tudva, hogy hamarosan ő is átéli azt, amit most a barátnője. Aggódott mindazért, ami előttük volt, tudta, hogy el kell mondania a férfinak és csak remélni tudta, hogy Booth is akarja majd a szíve alatt hordott kis életet. Most már pontosan tudta, hogy az első együtt töltött éjszakájukon fogant meg. A sors elvett egy életet és adott egyet, egyazon napon.
Angela sikolyai elhallgattak és nem sokkal később halk gyereksírás hallatszott ki a váróba. Az izgalom a tetőfokára hágott és néhány perccel később Jack jelent meg az ajtóban széles mosollyal és könnyes tekintettel, karjában tartva fiát, Michael Stacatto Vincent Hodginst. Gyönyörű gyermek volt, a barátok körülállták apát és fiát. Bren szemében könnyek gyűltek, lopva pillantott a szeretett férfira, tekintetük egy perc erejéig találkozott, majd csendben otthagyta a kintieket és barátnőjéhez indult. Angela arcán fáradt, de felhőtelen boldogság tükröződött. Kilenc hónapig várt erre a napra. Minden fájdalma ellenére a leggyönyörűbb pillanata volt ez eddigi életének.
Miután mindannyian gratuláltak az újdonsült szülőknek magukra hagyták őket. Booth és Bones számára olyan természetes volt, hogy együtt indultak haza. Bren tudta, most kell elmondania, de aggodalma arcán is tükröződött. Ő úgy gondolta, hogy egy gyerek születése épp elég bonyodalmat és felelősséget ad a szülőknek ahhoz, hogy aggódás költözzön a szívükbe, azonban ezt Ange és Jack arcán nem látta és mielőtt megosztotta volna a férfival a hírt, tudni akarta, hogy ő mit gondol erről. Sejtette, hogy teljesen másképp vélekedik majd a dologról, mint ő, de hallania kellett. A férfi véleménye olyan volt, amire számított, érzelemmel teli. Booth pont olyan volt, mint mindig. Megpróbálta elmagyarázni, hogy egy pár életében a legszebb dolog a világon, ha babájuk születik és látta a férfi tekintetében, hogy nem érti az ő arcán tükröződő kétséget. Megálltak. A férfi először azt hitte, hogy Bones a baba egészsége miatt aggódik, de már tudták, hogy rendben van. Jack és Ange most a legboldogabb pár a világon, ezt Bonesnak is látnia kell, és látta is, de ahogy a nő arcát nézte, rájött másról van szó, Bones mondani készül valamit.
- Mi az? – kérdezte kissé értetlenül. Feszült csend volt, Bren a szavakat kereste.
- Én… terhes vagyok. Te vagy az apa.
Bren torka elszorult a férfi döbbent arcát látva, szinte már a sírás fojtogatta, de ahogy a férfi felfogta, amit hallott, széles mosoly jelent meg az arcán. Bren megkönnyebbült. A férfi körül megszűnt létezni a külvilág, karjába vette a nőt, a levegőbe emelte és felemelő boldogággal erősítette meg a nő szavait.
- Gyerekünk lesz! Ez csodálatos! – Öröme határtalan volt, de aztán egy árny suhant át az arcán. – Te is akarod a babát, ugye Bones?
- A babát is és téged is Booth! Szeretlek! – Már képes volt kimondani, teljes szívéből szerette a férfit.
Reggel, mikor Booth felkelt és fájó szívvel hagyta a nőt otthon, nem gondolta volna, hogy a nap végére mennyire megváltozik az életük. Csodálatos volt a mai nap minden tekintetben. A világ két legcsodálatosabb dolgát kapta ma a nőtől, a szerelmét szavakba foglalva és a hírt, hogy család lesznek. Többé nem titkolja senki előtt, - még ha az állásába kerül is, - hogy Bones már nem csak a munkában a társa. Akarta őt mindig és nyíltan.
- Én is szeretlek, Bones! – És csókjuk erősítette meg kimondott érzéseiket. - Menjünk haza! – Kézen fogva indultak el újra.
- Hozzám vagy hozzád?
- Ma te döntesz! – vigyorgott a férfi.
- Ma éjjel ott akarok szeretkezni veled, ahol a gyermekünk fogant. Tudod a hormonok! – incselkedett a nő vele.
- Húúú…egy izgalmas éjszaka elébe nézünk!
- Egy? – nézett rá huncutul.
- Pontosítok! Sok! Így jó? – nevetett ő is.
- Tökéletes!
Két nappal később Jack hazavitte Anget és Michaelt a kórházból, Bones, Booth, Cam és többiek mind várták őket otthon. Ange nagyon meglepődött a fogadóbizottság láttán, de ugyanakkor örült is neki. Ange, ahogy barátnőjére nézett látta rajta, hogy történt közte és a férfi között valami, hiszen mindkettő csak úgy sugárzott a boldogságtól. Nem bírta megállni, hogy ne kérdezzen rá.
- Szóval, Édesem – fordult Bren és Booth felé, fürkésző tekintettel pillantgatva rájuk, karján kisfia édes álmát aludta – amíg én neki adtam életet – szeretettel nézett a kis csöppségre – addig ti….? – és várta, hogy befejezzék mondatát.
- Addig mi? – kérdezték egyszerre. – Mi van velünk?
- Jaj, ugyan már, hiszen rátok van írva! – Ange szavaira csend lett a szobában, minden szem rájuk szegeződött. Bren és Booth sejtelmesen nézett egymásra, majd Angere és a többiekre. – Lerí rólatok, hogy majd megőrültök egymásért.
- Ezt mindenki tudja, csak ők nem. – kotyogott közbe Daisy.
- Elmondjuk nekik? – kérdezte Booth gonoszkás mosollyal szája szegletében a nő megerősítését várva.
- Ne csináljátok már ezt, miről van szó? - Ange nem bírt magával és a többiek arcán is a kíváncsiság jelei tükröződtek
- Gyerekünk lesz! - Fordult Bren a férfi felé, újait az újaiba kulcsolva és ott mindenki előtt szájon csókolta.
A hallottaktól és a látványtól döbbent tekintetek meredtek rájuk. Mindenki tudta, hogy előbb vagy utóbb csak rájönnek, hogy mit éreznek egymás iránt, de ez most nagyon hirtelen jött, és ráadásul így! Ange tért először magához, Michaelt átrakta az apja karjaiba, a barátnőjéhez lépett és átölelte.
- Gratulálok, Édesem! Ugye én megmondtam! Ti összetartoztok! És neked is gratulálok, Booth – fordult a férfi felé és két puszit nyomott az arcára – de ha összetöröd a szívét vagy megbántod őt, velem gyűlik meg a bajod! – „fenyegette meg” Ange a férfit, komoly, de szeretettel teli tekintettel.
- Nem fogom, Ange és köszönöm! Te már hamarabb tudtad, mint én magam, hogy…
- Nem tudsz nélküle élni?
- Ahogy mondod.
- És végre, te is beláttad, Édesem, - fordult vissza – hogy Booth az a férfi, aki neked kell! Nagyon örülök nektek és a babátoknak! Legyetek olyan boldogok, mint mi!
- És ez szóljon mindenki szájából, - kontrázott rá Jack is.
- Úgy van, úgy van! – kiabálták egybehangzóan a többiek is.
- De ugye tudjátok, hogy így nem biztos, hogy továbbra is együtt dolgozhattok…, de én mellettetek állok, ha szükséges – Cam főnöki vénáját elnyomta kettejük boldogsága.
- Tudjuk Cam és köszönjük, mindenkinek! Igaz barátok vagytok! – a férfi őszintén így is gondolta.
- Köszönöm én is mindenkinek, és főleg neked Ange! Nagyon hálás vagyok neked!
Nem volt többé titok, mit éreznek egymás iránt. Régóta kerülgették egymást, sokszor voltak veszélyben, éltek meg sok csodát és csalódást, életet és főleg halált, sodorta őket egymástól távol az élet és kerültek nagyon közel egymáshoz, nem csak lélekben. Észrevétlenül lopakodott be gondolataikba a másik hiánya, váltak fontosabbá egymás számára, szerették meg a másikban azt, ami egykor szerelmük legfőbb akadálya volt, az ellentéteiket. Sok mindenben különböztek még most is, vélekedtek dolgokról másképp, néhány kérdésről merőben eltérően gondolkodtak, Bren racionalitása és Booth érzelmi világa, tudták jól, még sok vitát fog szülni közöttük, de ahogy a munkájukban, úgy szerelmükben is képesek lesznek kezelni. Egy valami volt, amiben mindketten már most teljesen biztosak voltak, és ugyan úgy vélekedtek róla, az volt, hogy egy életen át lesz valami, ami mindig összeköti őket, az, hogy szülőkké válnak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
ohh, hát ez annyira aranyos lett!! :) gratula érte, nagyon, és köszi hogy megírtad, és wow!!! :) :)