- Áááá, Dr. Brennan! Fáradjon beljebb! Miben segíthetek?

Bones nem szólt, csak Dr. Lidner elé tolta a laboreredményét, aki vetett rá egy pillantást, majd így szólt:

- Akkor legjobb lesz, ha megvizsgálom. Kérem, vetkőzzön le! Ott talál kórházi hálóinget – mutatott a paraván felé.

   Brennan, még mindig nem teljesen volt magánál, csak szó nélkül követte az orvos utasításait. Felvette a kórházi hálóinget és elhelyezkedett a vizsgálóasztalon.

   Dr. Lidner észrevette, hogy a nő teljesen össze van zavarodva, ezért egyelőre nem is kérdezett semmit, úgy gondolta először jobb, ha túljutnak a rutinvizsgálatokon és mikor már biztosat tud, akkor próbálja majd szóra bírni a doktornőt.

   Brennan nem tudta összeszedni magát, csak feküdt... próbálta felidézni az elmúlt hetek eseményeit és máshogy értelmezni a jeleket és az észre nem vett tüneteket.... a leglényegesebbről, hogy feledkezhetett meg???.... most, hogy jobban visszagondolt nem is emlékszik rá mikor volt....

Dr. Lidner orra alatti motyogása zavarta meg:

„Uterus férfi ökölnyi”

„cx: 3000”

„Hmm, jó... rendben.”

- Akkor megnézzük ultrahanggal is – azzal odafordította a monitort úgy, hogy mindketten jól lássák.

   Brennan még mindig nem szólt egy szót sem, a zavarodottsága átfordult izgatottságba, már szinte levegőt sem mert venni, de minden egyes porcikája remegett, amit Lidner is észrevett.

- Valami baj van, Dr. Brennan?

   - Nem, dehogy! Csak egy kicsit talán izgulok.

- Kicsit? – mondta hitetlenkedve a doki.

   Kezébe vette az ultrahangos vizsgálófejet, bezselézte majd nyomott egy kicsit Bones hasára is, amitől a nő kicsit összerezzent....

   Lassan kezdett kirajzolódni a monitoron a kép.... Bones nem akart hinni a szemének.... de mikor meghallotta a szaporán és ritmusosan lüktető hangot.... egy könnycsepp gördült végig az arcán....

- Dr. Brennan, jól van? Segíthetek valamiben? Nem igazán tudom megítélni, hogy a könnyek a boldogságát tükrözik vagy esetleg....

   - Köszönöm, jól vagyok! És.... nagyon boldog vagyok.... – csuklott el a hangja.

- Rendben, akkor hadd gratuláljak! Ön hamarosan anyuka lesz! Mind a bimanuális, mind az ultrahangos vizsgálat alapján azt mondanám, hogy 12-13 hetes lehet a magzat, és teljesen egészséges.

   Ahogy Bones nézte a monitort, lassan kezdett benne ténylegesen tudatosulni a dolog, hogy ez a valóság.... tényleg gyermeket vár.... hisz látja, ott van előtte.... a kis koponyája, a kezei, lábai, a kis ujjacskái.... végig a gerincoszlopa, bordái, medencéje.... már a nemét is meg tudná mondani, mert már a terhesség ezen szakaszában is jellegzetes a medencecsont alakja....Hihetetlen, hogy pár hét alatt szinte a „semmiből” egy új élet kezd el növekedni.... és már nem is olyan pici hiszen, amiket Dr. Lidner mondott....

„CRL: 10 cm”

„BPD: 24 mm”

„FL: 11 mm”

- amit persze Booth nem értene, ellenben Brennannel, aki teljesen tisztában volt a betűk és számok együttes jelentésével- ....Tudta, hogy a benne növekvő magzat már 10 cm hosszú, a koponyacsontjainak az harántátmérője 24 mm és a combcsontjainak a hossza pedig 11 mm.... Booth csak annyit mondana erre, hogy „Nem lehetne esetleg emberi nyelven???” – mosolyodott el magában Bones.... bár gyorsan el is tűnt az arcáról, ahogy tudatosult benne, hogy meg sem tudja osztani vele ezt a hírt. Újabb könnycsepp gördült végig sápadt arcán.

   Nem is olyan rég még úgy tervezte, hogy szül egy gyereket és egyedül neveli fel.... ez akkor nagyon jó ötletnek tűnt és hogyha nem jön közbe Booth betegsége és agyműtéte, talán már meg is lenne a kisfia vagy a kislánya.... és akkor mindezt Booth nélkül akarta végigcsinálni, csak a „spermáját” akarta.... A régi terv teljesült, de most már közel sem tűnik olyan jó ötletnek, mint ahogy azt annak idején képzelte.... sok minden megváltozott azóta.... legfőképp ő.... már nem akarta mindezt.... legalább is egyedül nem. Azt érezte erre képtelen lenne.... hiszen még a felnőtt emberekkel is nehezen tud kapcsolatot teremteni, hát akkor egy újszülöttel, aki még beszélni sem tud.... mit mondana neki??? Honnan tudná mikor miért sír??? Ez neki nem fog menni.... Booth nélkül biztos nem.... Mégis olyan boldogság töltötte el, amit már nagyon régóta nem érzett, de ugyanakkor félt is.... csak abban reménykedhet, hogy Booth hamarosan hazajön.... milyen boldog lenne, ha tudná.... – mosolyodott el.

- Minden a legnagyobb rendben van a magzattal. Önnek felírok pár vitamint, valamint lenne még egy-két vizsgálat, amiket el kellene végezni....

* * *

Brennan lakása

   Csak ült a kanapén és az ultrahangos képet nézte, amit Dr. Lidner adott neki.... Hihetetlen, milyen kevés az az időintervallum egy hónapban, amikor teherbe eshet valaki.... mindössze 12 óra.... eddig életképes egy petesejt.... és nekik mindössze egyszer volt alkalmuk.... vagyis inkább egy éjszakájuk volt, amit több alkalommal is kihasználtak – kacér mosoly jelent meg az arcán – és nekik így is sikerült.... Angela biztos azt mondaná, hogy ez a sors keze, pedig ez szimpla tudomány.... mégis egy csoda.... Booth és az ő csodája....és ő nem tudhatja.... tudnia kellene, de még lehetősége sincs rá, hogy elmondhassa neki....

   Így nyomta el az álom a kanapén, a képet szorongatva, Boothra gondolva....

Egy teljesen új világba étkezett. Olyan nyugalom járta át, ami talán még sosem. Egy padon találta magát.... egy kis tavacska látványa tárult a szeme elé, ahogy előre nézett.... gyönyörű kék vizén visszatükröződtek a nap sugarai.... egy hattyúpár járta táncát a tó vizén, mintha az életük történetét mesélnék el és furcsa mód még ő is értette.... majd az egyik nádasból öt kis hattyúfióka úszott elő, csatlakoztak szüleikhez és most már heten együtt folytatták a vízi bemutatót.... A tó mellett egy rét terült el, mely virágok százaitól pompázott. Ahogy a tavaszi szellő feltámadt és meglengette a virágok szárait, a rét átváltozott egy szivárványszínű tengerré, ami csak fodrozódott és fodrozódott.... A „színes hullámokból” szebbnél szebb pillangók repültek, majd buktak alá ismét.... a látvány magával ragadó volt, Bones nem tudott betelni vele, csak nézte a természet csodáját.... és élvezte a nyugalmat, amit mindez árasztott.... egyszer csak kopogás hallatszódott.... három kopogás, majd csend.... három kopogás, csend....

Honnan jöhet ez a hang? – tette fel magában a kérdést – Alig mert megmozdulni, nehogy ez a csoda eltűnjön.... mintha  a háta mögül hallatszódna.... de ha megfordul, talán szertefoszlik minden... ha viszont nem teszi, akkor sosem tudja meg mi lehet az.... Végül a kíváncsisága győzött. Lassan elkezdett a hang irányába fordulni.... zöldben pompázó fákat pillantott meg, de a hang forrását még mindig nem találta.... három kopogás, csend.... felállt a padról és elindult lassan.... a hang kezdett erősödni.... és ott volt.... végre felfedezte.... Egy fakopáncs volt az, táplálék után kutatott a fakéreg alatt.... ez adta a kopogáshoz hasonlító hangot. Amint észrevette, hogy figyelik gyorsan tovarepült.... Bones a fák mögött egy kis faházat pillantott meg, kis ablakaiban virágok pompáztak, a ház tornácán kis asztal volt két székkel. A ház előtt egy fából készült hintaágy, ami még mozgott, mintha nemrég szálltak volna ki belőle....

   Hol lehet most? Ki vagy kik lakhatnak itt? De akármerre nézett, nem látott és hallott senkit.... a szél susogása és az állatok hangjai törték meg időnként a csendet.... tovább sétált a ház irányába, majd leült a hintába, mintha várna valamire vagy valakire, de még maga sem tudta, hogy mi az.... csak hintázott és figyelte a tájat, a kis házat.... de semmi, csak a tökéletes nyugalom....

   Egyszer csak a távolból valami... mintha.... – ahogy közeledett a hang, lassan kezdte felismerni, mi is lehet az – ....gyereknevetés talán, de nem látott senkit. Majd a távolban a szivárványtenger felől két alakot pillantott meg.... ahogy közeledtek, két kergetőző gyermek alakja rajzolódott ki.... egy kislány és egy nagyobbacska fiú volt az, talán egy-két év korkülönbség lehetett köztük. Gondtalanul, boldogan szaladgáltak.... a következő pillanatban már ott voltak szinte Bones előtt, mégsem vettek tudomást róla, mintha ő ott sem lenne, játszottak tovább.... nem ismerte őket, nem tudta kik lehetnek, valahogy mégis ismerősnek tűntek.... majd még két alakot pillantott meg, egy nőt és egy férfit, ahogy egymásba karolva sétálnak a gyerekek után.... Nem hitt a szemének.... Booth és ő volt az....

Ahogy a gyerekekhez értek, azok boldogan ugrottak a nyakukba „Anya!” „Apa!” kiáltással.

   Brennan nem tudta hova tenni a történteket, persze tisztában volt vele, hogy mindez csak álom, de mégis nagyon furcsa volt így külső szemlélőként nézni az életét, vagyis egy lehetséges életet, ami a képzelete szüleménye. De annyira elvarázsolta ez a kép, hogy azt kívánta, bárcsak nem álom, hanem valóság lenne. Egyszer csak kezdett elhalványodni az egész, mintha el akarna tűnni ez a csodálatos világ... Jajj, ne!!! Ne!!!... De hiába volt minden, egyre távolabbnak érezte magát, mintha valami vissza akarná rántani a valóságba....kezdett elsötétedni minden.... Zajt hallott... egyre hangosabban.... kopogás hangja volt.... három kopogás majd csend és ez ismétlődött.... Lassan kezdett teljesen magához térni az álomból.... Majd egy ismerős hangot hallott....

- Édesem!! Nyisd ki! Én vagyok az, Angela!

Bones felkelt a kanapéról és elindult ajtót nyitni. Észre sem vette, hogy kezében még mindig ott volt a kis fekete-fehér kép....

- Már azt hittem ajtót sem nyitsz! – orrolt rá barátnőjére – Merre voltál ma? Cam azt mondta, hogy szabadnapot kértél mára. Nekem miért nem szóltál? Valami baj van? Azt mondtad már jól vagy. Csak úgy nem szoktál szabadságot kivenni???!!! – zúdította Angela sok kérdését Brennanre.

   - Szia Angela!

   Csak ennyit érkezett mondani Bones, mert barátnője a következő pillanatban felfedezte, hogy valamit szorongat a kezében, amiről ő már teljesen meg is feledkezett. Mire észbe kapott már ki is kapta a kezéből....

- Ez meg mi a .... – pár másodpercre elakadt a szava, bár nem sűrűn látott még ilyen képet, de mégis egyértelmű volt számára, hogy mit, vagyis kit is ábrázol – ez tényleg az, amire gondolok? Mondd azt, hogy igen édesem, kérlek! – nézett reménykedve barátnőjére.

   - Nem tudom, hogy az-e, amire gondolsz Angela, mert nem vagyok gondolatolvasó.

- Ne csináld már Brennan!!

   - Hát.... – mosolyodott el szemét lesütve – terhes vagyok.

Bár Angela majdnem teljesen biztos volt ebben, a kép láttán, de mégis alig hitte el a dolgot. Szája tátva maradt a csodálkozástól. Majd mikor már feleszmélt egy kicsit, újabb kérdésekkel kezdte ostromolni Brennant.

- Booth az apa? Hát persze, ki más is lehetne??!! De hisz csak... na mindegy ez nem is lényeg. Mióta tudod? Mikor akartad ezt nekem elmondani? Miért kell mindent harapófogóval kiszedni belőled?? – türelmetlenkedett.

   - Talán, mert alig jutok szóhoz melletted Angela, annyi kérdést tettél fel egyszerre. Természetesen Booth az apa, ki más is lehetne. És csak ma tudtam meg én is. Persze én először teljesen más dologra gondoltam, sokkal súlyosabbra.... és ami a legkézenfekvőbb lett volna a helyzetemben, az fel sem merült bennem.

- Ezt hogy érted?

Brennan elmesélte az elmúlt pár nap eseményeit....

- Édesem, én annyira boldog vagyok!!! Gratulálok!! Ugye te is örülsz neki? – hőkölt egy kicsit vissza, mint aki érzi barátnője kételyeit.

   Bones arca hirtelen elkomorodott, egy könnycsepp gördült végig rajta. Alig tudta szavakba foglalni azt, amit belülről érzett.

   - Persze, hogy örülök neki, hisz már korábban is szerettem volna gyereket.... de most mégis úgy érzem, hogy nem biztos, hogy képes leszek rá egyedül...

- De hisz nem kell egyedül végigcsinálnod. Booth melletted lesz!

   - Ange, amint látod Booth most sincs itt, és nem is tudjuk, hogy mikor jön vissza.... ha egyáltalán vissza...

- Persze, hogy hazajön! – szakította félbe – Meg sem fordulhat más a fejedben, érted? Booth szeret téged és a fiát is, mindennél jobban! Nem hagyna magatokra titeket! Soha!

   - Tudod nagyon jól, hogy ez nem csak rajta múlik! Nem sebezhetetlen ő sem!

- Természetesen, nem! Senki sem az! De ő Booth, édesem! – egy kis szünetet tartott, majd folytatta - És amíg ő távol van, addig itt vagyunk mi is, a barátaid, hogy melletted álljunk.

   - Ne, kérlek! A többieknek még nem akarom elmondani! Még korainak találom.

- Legyen, ahogy akarod! De nem sokáig tudod eltitkolni a dolgot, ugye tisztában vagy vele? Pár hét és semmilyen ruha nem fogja eltakarni a benned növekvő kis Bootht vagy Brennant!

   - Tudod Ange, kicsit félek.

- De mitől?

   - Booth csodálatos apa, ehhez nem fér kétség, csak rá kell nézni Parkerre. De én?? Még azt sem tudom, milyen egy igazi család? Életem nagy részében egyedül voltam.... Nem tudom, hogyan legyek jó anya?

- Azt senki sem tudja előre, édesem! Mint ahogy annak idején a te édesanyád sem tudta, hidd el nekem. De neked mégis ő volt a tökéletes anya, még, ha kevés ideig is. És amitől te félsz, az az, hogy túlzottan fogsz kötődni valakihez, mert ez időnként fájdalommal járhat.... De tudod, van egy mondás....

„Abban a pillanatban, amikor a gyermek megszületik, megszületik az anya is. Soha nem létezett előtte. A nő létezett, de az anya még nem. Az anyaság valami teljesen új érzés.”

 - Ne félj tőle.... nem kell! Ez egy csodálatos dolog és neked megadatott!

   - Köszönöm Ange, hogy mindig itt vagy mellettem...

Corrected by Olvasó

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2012.05.31. 16:23 Angela Drága PÜT! Még egyszer végig olvastam, hogy „töklétes” véleményt tudjak írni és mit is mondjak? Ez egyszerűen fantasztikus volt. Én, mint családos anya minden sorát átéltem és annyira tetszik, hogy szóhoz sem tudok jutni, ami velem mind tudjátok, nagyon ritkán fordul elő. Tehát hatalmas gratula és nagyon köszönöm, hogy ezt a csodát megosztod velünk hétről hétre. Csak így tovább. Hatalmas KK.

2012.05.20. 09:55 Dini PÜT! Imádom, ahogy leírod az eseményeket! Nagyon tetszett ez a rész is, mint eddig mindegyik!