|
Dinike: A múlt árnyai/5.
6 évvel ezelőtt:
- Szia Bones! Tudunk már valamit a patakban talált fickó kilétéről? – lépett be Booth a laborba.
- Szia Booth! Igen tudunk, Angela arcrekonstrukciója alapján sikerült azonosítanunk az áldozatot. A neve Jack Colton és a Memorial Kórházban volt betegszállító. A halál oka szúrt seb, melyet egy kétélű fegyver okozott, átszúrva a tüdőt. A férfi a saját vérétől fulladt meg. Azonban egy korábbi súlyos trauma nyomait is felfedeztem a csontokon. Konkrétan a medencecsonton, a bordákon és a fejen is, de ezek nem voltak halálos sérülések. Fájdalmasak voltak, de nem halálosak.
- Mi okozta ezeket a sérüléseket, baleset?
- Nem, verés nyomai.
- Áh, szóval megverték, mikor?
- Már összeforrtak a csontok.
- Szóval mikor?
- Mivel a csontok 6 hét után forrnak össze, és itt már jelentős mértékű a varasodás, így azt mondom, hogy kb. 8 héttel ezelőtt szenvedhette el a sérüléseket.
- Ezek szerint a verés a gyilkosság előszele volt.
- Ezt én nem mondanám ki ilyen nyíltan, erre nincs bizonyíték.
- Majd szerzünk. Menjünk!
- Hová?
- A pasas munkahelyére, de útban a kórház felé beugrunk az irodámba és utána nézek, hogy mink van Mr. Coltonról.
Fél órával később már a kórház felé tartottak és Booth sorolta a megtudott információkat Coltonról:
- 32 éves, nőtlen, gyerek nincs, priusza nincs, jelenleg nem folyik ellenne eljárás. A pasas eddig úgy néz ki, hogy tiszta, mint a hó. A főnöke, dr. Burt Logen jelentette az eltűnését.
- Jó napot kívánok! Booth ügynök vagyok az FBI-től, ő a társam, dr. Temperence Brennan. dr. Logant keressük. – hadarta a férfi a szokásos szöveget a pultban ülő fiatal, szőke nő felé.
- Máris szólok neki, kérem, foglaljanak helyet.
- Köszönjük.
- Dr. Logan fogadja Önöket! A folyosó végén az első ajtó jobbra.
- Köszönjük ismét.
- dr. Logan? – kérdezte Booth
- Igen, én vagyok. Miben segíthetek? A titkárnőm mondta, hogy az FBI-tól jöttek. Mi történt?
- Ön jelentette Mr. Jack Colton eltűnését.
- Megtalálták Jacket?
- Igen, dr. Logan megtaláltuk. Meghalt. Részvétem. Fel kell tennem néhány kérdést Mr. Coltonról.
- Ez csak természetes, segítek, amiben tudok.
- Mikor látta őt utoljára?
- Kb. 1,5 hónappal ezelőtt. Jó munkaerő volt, nyugodt, csendes, megbízható. Rendesen elvégezte a munkáját, egy incidenst leszámítva soha nem volt panasz rá.
- Kivel került összetűzésbe?
- Frank Millerrel, a kollégájával. Azt nem tudom megmondani, hogy miért verekedtek össze, mert egyikőjük sem avatott be a részletekbe, és őszintén megmondom engem pedig nem is igazán érdekelt. Ez egy hatalmas kórház, rengeteg emberrel, nincs időnk még ezekkel is foglalkozni. Számomra az a fontos, hogy a munkájukat rendesen elvégezzék. Megírtuk a jelentést az összetűzésről, mindketten írásbeli figyelmeztetést, és fizetésmegvonást kaptak, valamint Franket áthelyeztem éjszakai műszakba, Jack maradt a nappaliban. Ennyit tudok erről mondani.
- Mikor volt ez a verekedés dr. Logen?
- Úgy 2 hónapja.
- Ez megfelel a csontokon lévő sérüléseknek. – fordult Bones a férfi felé. Milyen sérüléseket szenvedett el Mr. Colton? – tette fel kérdését Bones dr. Logennek. – Készült röntgenfelvétel vagy egyéb dokumentum a sérülésekről?
- Nem hölgyem, semmi ilyen nincsen. Én is csak hallottam az esetről, de nem voltam itt. Fogalmam sincs, hogy mennyire verekedtek össze, de másnap Frank jött dolgozni, és nem látszódott rajta komolyabb sérülés és Jacken sem, bár ő két napig szabadnapos volt. Kollégáktól hallottam, hogy a bordáját fájlalta, de nem akarta megnézetni.
- Hol találjuk Mr. Millert?
- Jelenleg nincs benn, de a címét a titkárnőm fel tudja Önöknek írni.
- Köszönjük dr. Logan, sokat segített. – fogott kezet a két férfi. Viszont látásra.
- Önöknek is.
Útban a kocsi felé:
- Visszaviszlek a laborba én meg felkeresem Mr. Millert.
- Miért nem megyünk együtt?
- Mert a te állításaid a verekedésről és dr. Logan elmondása nem igazán egyezik meg, és arra gondoltam…
- Kétségbe vonod a szaktudásom? – háborodott fel a nő.
- Tessék?
- Én pontosan elmondtam neked, hogy milyen sérülései származtak az áldozatnak a verekedésből, és azért mert dr. Logan…
- Állj Bones, állj le! Nem vonok kétségbe semmit, csak azt szerettem volna mondani, hogy…
- Brennan! Szia Angela, hallgatlak…! Köszönöm!
- Mit mondott Angela?
- Hogy nem kell felkeresned Mr. Millert!
- Mit?
- Angela lefutatott egy programot a törésekről és megállapította, hogy meglehetősen erőteljesek voltak az ütések, amelyeket az áldozat elszenvedett, de nem elég erősek ahhoz, hogy az egy átlagos testalkatú férfitól származzanak.
- Azaz? – vonta fel szemöldökét a férfi.
- A tettesünk nő!
- Nő? Nem lehet, egy gyengébb fizikumú férfi?
- A lefutatott program alapján a tettesünk kb. 160-170 cm magas és 50-55 kg súlyú. Ez inkább felel meg egy átlagos nő méreteinek, semmint egy akár gyenge fizikumú férfi méreteinek. Mr. Miller betegszállítóként dolgozik, kétlem, hogy ebben a munkakörben ilyen méretei lennének. – enyhe gúny érződött a hangjában a férfi által feltett kérdés miatt, melyet úgy érezte kellőképpen megmagyarázott neki.
- Megértettem Bones! Akkor téged viszlek a laborba én meg megyek Mr. Colton lakására, hátha találok egy nőt! – gúnyos mosoly jelent meg az arcán.
Néha az őrületbe tudta kergetni a nő ezekkel a válaszaival. Most inkább egyedül menne tovább, szüksége van egy kis nyugalomra.
A nő a továbbiakban válaszra sem méltatta.
Két órával később a laborban:
- Sziasztok, Agyasok! Angela nagy vagy! – bókolt a férfi a nő felé.
- Köszönöm, Booth! Te találtál valamit? Az arcod erről árulkodik.
- Gyanúsítottat! – vigyorodott el. - Gyere Bones szükségem van a szemedre, hogy felmérd a gyanúsítottunk méreteit! – fordult a nő felé sármos mosolyát a nőre villantva.
Bones csak egy szúrós pillantásra méltatta a férfit a megjegyzéséért és elindult a kijárat felé, az „agyasok” csak mosolyogtak kettejük civódásán.
- Várj már Bones! A gyanúsítottunk neve Dakota Summers és Mr. Colton háziurának elmondása alapján gyakori vendég volt Mr. Coltonnál, azonban az áldozatunk kb. 2-3 hónappal ezelőtt felbontotta a szerződést, mert elköltözött. Az új címének Miss Summers címét adta meg.
A kihallgatóban:
- Jó napot kívánok Miss Summers, a nevem Booth ügynök és ő a társam dr. Brennan törvényszéki antropológus. Köszönjük, hogy befáradt.
- Jó napot Önöknek is! Miben lehetek a segítségükre?
- Ismeri Ön Jack Coltont, Miss Summers?
- Igen.
- Milyen kapcsolatban áll vele?
- 4 hónapig együtt éltünk.
- Előtte mennyi ideje ismerte már?
- Közel 2 éve ismerem Jacket és mielőtt összeköltöztünk volna, kb. 1 évig voltunk kapcsolatban.
- Hogy ismerte meg Mr. Coltont?
- A Memorial Kórházban. Ott dolgozott, betegszállító volt. A szomszédomat műtötték, ő hozta-vitte és még a műtétre vártunk beszélgettünk. Nem annak indult a kapcsolatunk, mint ami lett belőle.
- Minek indult?
- Szex. Aztán beleszerettem.
- Elég rövid volt az együttélésük időszaka. Miért?
- Nem egy irányba tartottunk, mások voltak az életről az elképzeléseink.
- Értem. Mikor látta őt utoljára?
- Amikor különváltunk, kb. 2 hónapja.
- A szakítás után beszélt vagy találkozott még vele?
- Nem.
- Tudja, hol van most?
- Feltételezem a hullaházban.
- Ezt miből gondolja? – Booth, de még Bones is meglepődött a válasz hallatán, egymásra néztek, majd kérdőn a nőre. A nő állta a tekintetüket, végig a férfi szemébe nézve.
- Egy FBI ügynökkel és egy antropológussal beszélgetek a kihallgatóban a Jackkel folytatott kapcsolatomról, ami nekem azt sugallja, hogy valahol megtalálták Jack holtestét és mivel élettársak voltunk így én vagyok az első számú gyanúsított. – a nő okfejtése helyzetéről pontosan az volt, amit maga Booth is gondolt. - Nyilván a címemet tudja Booth ügynök, és ha jelenleg nincs több kérdése szeretnék elmenni, oda kell érnem a lányomért az óvodába.
- Meg sem kérdezi hogyan halt meg? – a férfi még nem végzet, felkeltette a nő az érdeklődését.
- Nem rám tartozik. Ha akarják, hogy tudjam, majd elmondják és itt nem én vagyok az, aki kérdez.
- Mennyi idős a lánya?
- 5 éves múlt.
- Milyen volt a kapcsolata a lányának Mr. Coltonnal?
- Rövid. Nem töltöttek el együtt elég időt ahhoz, hogy kötödés alakuljon ki köztük.
- Tudott Colton kórházi konfliktusáról Mr. Millerrel?
- Igen. - Dakota csak arra válaszolt, amit a férfi kérdezett. A nő cinizmusa és enyhe flegmasága bosszantotta a férfit.
- És? – a férfi szemében düh villant, Bones most csak csendben figyelte kettejük „harcát”.
- Egy eldöntendő kérdést tett fel Booth ügynök! – nyugtázta Dakota a férfi dühét, majd szinte már bántó nyugodtsággal folytatta. - Mit szeretne tudni?
- Talán azt, hogy mi volt az oka a vitának! Gondolom, élettársak lévén beszélgettek ezekről.
- Rosszul gondolja. Láttam rajta a sérüléseket, de hiába kérdeztem nem mondta el, hogy mi történt. Annyit mondott csak, hogy nézeteltérése volt Frankkel. Nem akart róla beszélni én pedig nem faggattam.
- És ezzel annyiban is hagyta?
- Lehet, hogy fel kellett volna keresnem a főnökét vagy Franket a háta mögött és őket kikérdezni, de én bíztam benne. Ha el akarta volna mondani elmondja! Nem vagyunk egyformák Booth ügynök – most már a nő is dühös volt a férfi vádló kérdései miatt.
- Jack otthon is agresszív volt? Ezért váltak külön? – Booth hangereje megemelkedett, testtartása is tükrözte szavai súlyát. A nő szembeszállt vele és eddig nem talált rajta fogást.
- Soha nem ütött meg minket, Booth ügynök, ha kérdése mögött ez húzódott! Egyszerűen külön utakon jártunk és gondolom, hogy tisztában van ennek a fogalmával. – A nő hangja nyugodt volt, de az iróniája és cinizmusa erősen benne volt válaszában.
- Gyönyörűen kivágta magát Miss Summers!
- Feleltem a kérdéseire Booth ügynök!
- Ön mivel foglalkozik?
- Tolmács vagyok. Spanyol és magyar.
- Feltételezem nem a spanyol az anyanyelve?
- A magyar. Most már elmehetek?
- Igen, most még igen. A kollégám az ajtó előtt vár, lekíséri Önt!
- Köszönöm, de kitalálok.
- Tudja a szabályzat! Egyébként meg meglehetősen nagy ez az épület Miss Summers, könnyű eltévedni! – Booth felettébb kíváncsi volt, hogy a nő hogyan reagál enyhén gúnyosra sikerült megjegyzésére.
- A folyosó végén jobbra van a lift, ami levisz a földszintre, a lifttől úgy 5 méter az üvegkupola. Itt már a kék táblák egyértelműen jelzik a kijáratokat. Az enyém a 2/B jelű kijárat, 4C parkoló, – nézett a nő farkasszemet a férfival – de a szabály, az szabály. Viszont látásra mindkettejüknek.
Booth és Bones összenézett, majd vissza a nőre.
- Önnek is Miss Summers. – mondták egyszerre.
- Mi a véleményed Bones? – kérdezte, de még mindig a távolodó női alakot figyelte.
- Hogy egy kissé, mintha megbabonázott volna – kezdte Bones, kérdően nézve a férfira – mondjuk, amit nem is csodálok, mert nagyon intelligens és szép nő. A válaszai választékosak és kifinomultak voltak, kissé, mintha szembe is szállt volna veled. A testfelépítése rendkívül szimmetrikus, a méretei megfelelnek egy vonzó 30-as nő méreteinek, a kék szemei, derékig érő vörös haja, lágy és finom vonásai a férfiak számára rendkívül vonzó tulajdonságok. Ápolt, az öltözéke elegáns, figyelemfelkeltő, de nem kihívó, a combja és a …..
- Kösz Bones, elég! De én arra lennék kíváncsi, hogy lehetett-e Miss Summers a tettes?
- A méretei alapján igen, de én nem láttam rajta külsérelmi nyomokat, ami dulakodásra utalna, és az áldozat testfelépítését figyelembe véve, nem okozott volna problémát számára Miss Summers esetleges támadásának elhárítása és a kihallgatása során sem derült fény indítékra. Számomra egy valami volt nagyon érdekes.
- Mi?
- Miss Summers rendkívül jó megfigyelőképességgel rendelkezik.
- Túlságosan is jóval, mondhatni kiválóval. – felelte Booth hangjában gyanakvással, de megerősítésre volt szüksége, hogy sejtése a nőről valósak-e. Még mindig a nő volt az első számú gyanúsítottja, de a megérzési azt súgták, hogy nem ő ölte meg Coltont, azonban valami még van a háttérben és kideríti mi az…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
WOW!!!
Most azonnal követelem a következő részt!!! Már sikerült be golyóznom a várakozástól!!!
Nagyon ügyi vagy! Imádom Dakota/Alexa karakterét! Az már csak hab a tortán hogy még magyar anyanyelvű is!!!
KK !!!