|
Angela: Vágyódás/1.
Megfigyeltétek már mily furcsa lény az ember? Mikor mindene megvan akkor is vágyódik. Valami másra, újra, nagyobbra, szebbre, többre. Néha tudásra néha szeretetre, de van, hogy csak anyagi dolgokra. Vajon ha a világon minden, de minden a miénk lenne ez akkor is így lenne? Az ember alapvető ismérve ez? Mik lennénk, ha kiveszne belőlünk ez az érzés? Vajon az ember képes megtagadni azt, ami emberré teszi? Lehet élni a vágyódás nélkül? Vagy e nélkül puszta gépek lennénk, akik elfogadjuk sivár életünk nyújtotta korlátokat…
1 Fejezet.
Max lélekszakadva rontott be az irodába, éppen félbeszakítva ezzel egy igazán mélynek és hosszúnak ígérkező szenvedélyes csókcsatát Booth és Brennan között.
- Apa? – nézett rá a nő döbbenten.
- Khm… Max. Nem igazán hallottál még arról az általános nézetről, hogy kopogni szokás mielőtt az ember belép valahova, ugye?
- Jaj, mintha még nem láttam volna ilyet… - fogatta a szemét – De most ez nem fontos! Más miatt jöttem…
- És el is fogod mondani nekünk, vagy megtartod magadnak? – próbálta elviccelni a dolgot Bones.
- Na, látom, ragad rád a stílusa… - intett fejével az ügynök felé – Igen, azonnal rá térek, ha végre hagyjátok befejezni egy mondatomat is. De előbb ülj le ide Temperance.
- Minek? – nézett rá a nő döbbenten és egy kissé rémülten miközben a szék felé indult.
- Hidd el kelleni fog! – tolta előrébb a széket apja – Újra Washingtonban van.
- De mégis kicsoda van újra itt! – kiáltotta és érezhető volt, hogy pillanatokon belül elveszti a türelmét.
- Emily.
- Jaj, ne! – Brennan olyan hírtelen ült le, hogy ha apja nem tolja villámsebesen a feneke alá a szék még kilógó részét, biztosan mellé ült volna.
- De hát mégis kicsoda ez az Emily?
- Booth jobb, ha te is leülsz ide mellém! Hidd el, erre nem lehetsz felkészülve eléggé.
- Miért? Hát ki ez a nő?
- Az unokahúgom anyai ágon…
- Vagy ha engem kérdezel, maga a két lábon járó istencsapás! – vágott közbe Max és a fejét fogta.
- Épp ahogy mondod apa. Hurrikán Emily mellett semmi, és senki sincs biztonságban.
- Hurrikán?
- Igen az.
- És miért kapta ezt a megtisztelő nevet?
- Mert olyan a lány, mint egy hurrikán. Forrón és nedvesen érkezik, és mikor végre elmegy, viszi magával mindened… - válaszolta a meg a férfi Booth kérdését.
- Ó! – az ügynök jobbnak látta, ha ezek után nem kérdez többet.
Max látogatása ezzel véget is ért. Hamarosan már csak ketten ültek az irodában.
- Kicsim kérdezhetek?
- Ha ez elengedhetetlenül szükséges. – nézett fel a nő a monitor mögül.
- Miért nem halottam még soha Emilyről?
- Mert nem szívesen beszélek róla. Mikor a szüleim eltűntek Russ és én minden létező követ megmozgattunk, hogy megtaláljuk őket. Többek között Emilyt is megkerestük. De ő nem volt hajlandó velünk felvenni a kapcsolatot. Évekkel később aztán mikor már itt dolgoztam az intézetben a semmiből bukkant fel és felforgatta az életem. Épp akkor rúgták ki a főiskoláról és néhány hétig nálam lakott, míg kitalálta, hogyan tovább. Kétszer gyújtotta fel majdnem a lakásom, mert ügyetlen. A szomszéd macskája még most is menekül előlem. Végül aztán mikor elment derült csak ki, hogy lenullázta a hitelkártyámat és az aktuális barátommal lépett le. Azóta egyszer halottam felőle, mikor küldött egy képeslapot Baliról, amin bocsánatot kért a viselt dolgai miatt és megírta, hogy Jacket is elhagyta. Ez volt a barátom neve. És hogy örülhetek a szívesség miatt, amit nekem tett, mikor megszabadított tőle.
- Hú, az anyja! – vágta ki az ügynök egyszer csak a szófordulatot. – Kezd érdekelni ez a nő. Még sosem láttam, hogy valaki annyira megsértsen, hogy eszedbe se jusson megemlíteni nekem. Mond csak, van még esetleg más veszélyes rokonod is akiről tudnom kéne?
- Jelen helyzetben ez nem releváns. – közölte Brennan hidegen, fel sem nézve a monitor mögül. Mérges volt magára amiért elárulta, hogy alul maradt egy párharcban a nővel szemben. És amiért Booth máris érdeklődést mutat egy bajkeverő iránt, aki szokásához híven biztos elsők között igyekszik lenyűgözni majd a férfit és elcsábítani.
- Oké látom nem vagy éppen beszédes kedvedben… - ebben a pillanatban megszólalt az ügynök telefonja megmentve őt egy jéghideg és igencsak gyilkos pillantástól szerelme részéről.
- Booth. Igen uram. Máris megyek.
A férfi letette a telefont.
- Mennem kell. Mr. Cullam azonnal látni akar valami fontos ügyben.
- Otthon találkozunk. – duzzogott Bones épp ugyanazzal az előbbi hangnemmel válaszolva.
Seeley megkerülte az asztalt és odahajolt, hogy megcsókolja a nőt, de az sértődött képet vágott és csak a bal orcáját tartotta oda. Emberünk nem hagyta magát. Két kézzel megragadta szerelme arcát, maga felé fordította és olyan szenvedélyesen csókolta meg, hogy a művirág is belepirult az iroda sarkában. Majd kissé imbolygó járással megindult kifelé az ajtón miközben a nő levegő és a hideg vizes kancsó után kapkodott talpig lázban égve.
J. Edgar Hoover épület. FBI.
- Booth ügynök jöjjön be. – invitálta beljebb a férfit az igazgató miután megjelent annak ajtajában.
- Hívatott uram.
- Igen. Térjünk is mindjárt a lényegre.
- Rendben uram.
- Fontos megbízatást fog kapni tőlem. A kábítószer ellenes részleg nagy dobásra készül a CIA-vel együttműködve és a segítségünket kérik. Az akciót egy CIA ügynök fogja vezetni, aki fedésben dolgozik éppen, maga lesz az ideiglenes társa az FBI részéről.
- De uram és mi lesz az én mostani társammal a Jefferson intézetben?
- Semmi Booth ügynök. Dr. Brennan segítségére átmenetileg Perotta ügynököt jelöljük ki.
- De hát…
- Nem vitára szántam a bejelentést. Ez parancs. Az ügy részleteit az új társa fogja elmondani önnek.
Seeley lehajtotta a fejét. Tudta, hogy megfogták. A parancs az parancs, még ha nem is tetszik.
- És mikor találkozom ezzel az emberrel? – kérdezte lehangoltan.
- Pont most. Már itt is van. – intett fejével az ajtó felé miközben felállt.
Booth lassan fordult meg és a szemei úgy guvadtak ki, mint a csigának. Az ajtóban egy rövid szoknyás lány állt hatalmas fegyverrel az oldalán, csinos arcát félig eltakarta hatalmas szemüvege, melyet egyetlen mozdulattal tolt fel a tökéletesen nyírt frizurájára miközben belépett és egyenesen a speciális felé ment előre nyújtott kézzel.
- Cső! A nevem Emily Daytona. Téged hogy hívnak szépfiú?
A férfi szó szerint köpni, nyelni nem tudott. Hirtelen zavarában erősen megszorította a lány kezét, aki felszisszent.
- Au! Tudtam, hogy nem bánnak kesztyűs kézzel az FBI berkein belül egy CIA ügynökkel, de ez azért kicsit mégis sok. Határozottnak határozott vagy az hétszentség, de néma is? – szegezte a kérdést Seeleynek.
- Daytona ügynök bemutatom önnek Seeley Booth különleges ügynököt. Ő lesz a társa az akció során.
- Úgy érti, néma Bob alakítja majd a fedésbeli férjem? Az nem gyenge! És hangja is lesz?
A speciális mellé ült a széknek, szó szerint és igencsak riadt ábrázattal ugrott talpra miközben leverte a nő válláról a táskát.
- Szent szar! Most komolyan, biztos hogy ő a legjobb ügynöke? – kérdezte rémült képpel a nő.
- Igen. És általában jobb formában van. – közelebb hajolt Seeley füléhez és odasúgta – Az égre Booth ügynök, szedje már össze magát! Lejártja a céget a CIA előtt. Mi ütött magába?
Daytona lehajolt a táskájáért és akaratlan belátást engedett a két férfinek a csodálatos dekoltázsába.
A következő pillanatban a két férfi egyszerre kezdett krákogni és vörösödni, míg a nő felvette a táskát a földről.
Végül a speciális megtalálta a hangját.
- Segítek! – nyúlt a táskából kihullott rúzs után.
Emily is utána nyúlt s mikor kezük összeért a férfi olyan idegesen kapta el, hogy menetközben orrba verte a nőt, aki seggre esett.
- Normális vagy? – ordította orrhangon, miközben annak maradékát tapogatta – Te minden nővel így bánsz a közeledben?
- Sajnálom, ne haragudj. – vágott bűnbánó képet a speciális és talpra segítette a nőt.
- Még jó, hogy kemény fából faragtak, különben most igencsak nagy bajban lennél életem.
A kijelentésre még Mr. Cullam is felkapta a fejét.
- Azt hiszem jobb, ha indulnak és munkához látnak azonnal. Sőt kikísérem magukat a lifthez. – igyekezett megszabadulni a párostól mielőtt valami olyat hall, ami még jobban zavarba hozná. Elment velük egész a liftig és remélte, hogy megúszta a kínos részt. Ám Booth az ajtónyitódás közben megszólalt.
- Tényleg sajnálom. Ne haragudj, nem tudom mi ütött ma belém.
- Nyugi szivi semmi gond! A hurrikánt nem könnyű kiütni. Megbocsájtok. De mond csak? Mindenhol és mindenben ilyen kemény vagy?
Szerencséjére a választ már nem hallotta, mert a liftajtó addigra bezárult. Pont egy másodperccel azelőtt, hogy az igazgató teljesen elvörösödött volna.
- Nem semmi ez a nő. – jegyezte meg félhangosan, majd visszament az irodájába, hogy leszervezze a fedett akciót.
Corrected: By dear olvasó.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
!!!
Ez nagyon nagy lesz, úgy érzem lesz még itt érdekes és főleg humoros stori. Na és bonyodalom is persze! Csak úgy perzselni fog a levegő! Legalábbis gondolom! Nagyon-nagyon tetszett! Hatalmas gratula neked! Minél hamarab 
Te durva vagy Angela! Ááááááá! Ilyen ütős kezdés... wow! már most utálom Emily-t, és remélem csak annyi zűrt kavar majd, amit még kibírnak ketten. Bones nagyon durván féltékeny lesz ezek után érzem.....
KK!!!!!