|
Angela: Vágyódás/2.
- Nem semmi ez a nő. – jegyezte meg félhangosan, majd visszament az irodájába, hogy leszervezze a fedett akciót.
Boothnak nem kellett sok idő, hogy fejében összeálljanak a dolgok. – Emilynek hívják, és magát hurrikánnak nevezi…
Mire a lift a mélygarázsba ért már tisztába volt vele, hogy olyan bajban van amilyenben még eddig sose. Bones unokahúga ez a nő. Ráadásul haragszik rá, mert elvette az korábbi pasiját tőle, ő meg éppen most készül arra, hogy egy fedett akcióban a férjét alakítsa. – Tempe nagyon ki fog bukni.
- Hahó! – kiáltott rá a nő és hevesen integetett tenyerével az ügynök szeme előtt – Hogy mondod? Egyáltalán hozzám beszélsz éppen?
- Mit? Jaj! Nem! – rázta meg a fejét.
- Te biztos, hogy jól vagy? Már megszoktam, hogy a közelemben furcsán viselkednek a pasik, de te mindenkin túlteszel, akivel eddig dolgom volt.
- Igen, jól vagyok, csak ma tényleg rossz reggelem van.
- Okés. Akarsz róla beszélni?
- Nem! Inkább kérdeznék valamit. Lakik rokonod a városban vagy ismerősöd, esetleg a barátod?
- Hát te aztán nem vesztegeted az időt. Simán a közepébe mi? De legyen. Igen. Lakik egy távolabbi rokonom a városban. Barátaim nem. És nem nincs pasim se, ha erre céloztál, bár ezen még segíthetsz…
Booth felkapta a fejét a válaszra és úgy meredt a nőre, hogy közben észre sem vette és nekirohant egy fali kukának, majd hangosat csattanva visszapattant róla és egyenesen nekiment Emilynek. A nő elkapta, mielőtt mindketten elestek volna. Arca egész közel volt a férfiéhez, illata megtöltötte az orrát.
- Nem lesz itt semmi baj. – suttogta - Melletted nőnek is érzem magam és veled még csak feltűnő se lesz, ha férjemként mutatlak be. – rebegtette a pilláit, mire az ügynők felegyenesedett és eltolta magától.
- Valamit jó lenne, ha még az elején tisztáznánk.
- Hallgatlak. – komolyodott meg az arca.
- Boldog párkapcsolatban élek, így közted és köztem csak és kizárólag munkáról lehet szó. Világos? Szeretem a páromat és nincs szándékomban se megcsalni se akármilyen kalandba keveredni a háta mögött. – fejtette ki az ügynök miközben a kocsihoz értek.
- Hátrébb az agarakkal szivi! Egy szóval se mondtam, hogy le akarlak teperni vagy ilyesmi! – emelte meg a hangját a nő – Nem vagyok repedtsarkú és igencsak bántó, hogy ilyeneket feltételezel rólam már az elején! Nekem ilyen a stílusom, sajnálom. Ha nem tetszik, elmehetsz a pokolba! – förmedt rá és kikapta a kezéből a slusszkulcsot.
- Onnan jövök. – mormogta az orra alatt a férfi.
- Én vezetek! – kiáltotta vissza a háta mögé miközben feltépte a Toyota ajtaját – Világos? Ősbunkó zsarukám! – tette hozzá majd teljes erejéből bevágta maga mögött az ajtót, ami a szinte üres mélygarázsban akkorát csattant, hogy Seeley dobhártyája is beleremegett.
Booth csak állt egy pillanatig. – Félre értette volna amiket mondott? Talán túl messzire ment. Lehet, hogy bocsánatot kéne kérni tőle mégis?
Kinyitotta a kocsiajtót és beszállt a nő mellé.
- Nézd saj… - kezdte volna a magyarázatot, de Emily felé sem fordult, helyette gázt adott és szó szerint álló rajtot vett olyan sebességgel lőtt ki a parkolóból. Az ügynök belelapult a saját kocsijának ülésébe.
- Lassabban kislány! – kiáltotta miközben a kapaszkodott – Mifelénk az emberek nem száguldoznak csak úgy ok nélkül!
- Okot akarsz? Hát tessék egy ok! Mióta a szakmában vagyok minden fedésem szajhaként vagy sztriptíz táncosként vagy prostiként töltöttem, csak mert jól nézek ki! Ez az első ügyem ahol nem léha nőt alakítok, hanem én vezetem a nyomozást és tisztes feleséget játszhatok. Erre jössz te nekem és már az elején közlöd, hogy téged aztán meg nem próbáljalak elcsábítani, mert boldog a kapcsolatod meg hasonló baromságok! Mégis mit képzeltek magatokról ti bunkó hímek? Azt hiszitek, csak mert egy nő csinos és laza, már tárgyként tekinthettek rá és úgy bánhattok vele, ahogy kedvetek tartja? – Emily szeme könnyes lett és a dühödt ordítozás közepette tövig nyomta a gázpedált. A kocsi már százharminccal száguldott a belvárosban és a motor haragosan búgott fel az intenzív gyorsítás közben.
Booth még sose bánta ennyire, hogy hagyott egy nőt ülni a volán mögé. Rájött, hogy valamit gyorsan csinálnia kell, vagy a végén a sértett nő balesetet fog okozni a száguldásával. Jobb híján megnyomta a sziréna gombját figyelmeztetve jöttükre a többi autós körülöttük. Ám erre Emily csak még jobban felgyorsított és a motor már szó szerint teljes erőbedobással dübörögve százhatvanra emelte a kocsi sebességét.
- Sajnálom! – igyekezett túlkiabálni a motor hangját az ügynök. - Nézd, lehet, hogy félre értettelek! De tudod a mostani társam egészen más, mint te! Nem flörtöl velem és nem is tette soha. Temperance ennél sokkal megfontoltabb, realistább, ő egy tudós és…
A nő két lábbal taposott a fékre. A kocsi pedig miközben kerekei füstölögve guminyomokat okádtak az aszfaltra, keresztbe fordulva állt meg az út közepén. Booth aki most se volt bekötve, azonnal lefejelte előbb a tetőt, majd a visszapillantó tükröt is, míg a lassítási erő elengedte végül és visszazuhant az ülésbe fájó fejét tapogatva.
- Mit mondtál?! – fúrta tekintetét a hunyorgó ügynök szemébe Emily.
A speciális miközben azt vizsgálta szenvedett-e tartós károsodást rájött, hogy megint előbb járt a szája és csak azután az esze. Erőlködésében, hogy megnyugtassa a dühödt bikát olyat mondott, amit nem lett volna szabad, s most nem tudta hogyan is visszakozhatna.
- Csak azt magyaráztam, hogy az én társam megfontoltabb és jóval zárkózottabb ember.
- Ne beszélj mellé! Te azt mondtad a társad Temperancenek hívják és tudós.
- Megfogták. - Ma már másodjára gondolta a férfi. Nem akarta máris hazugsággal kezdeni az együttműködést, így lehajtotta fájó fejét és bevallotta az igazat.
- Igen tényleg azt mondtam. A társamat Dr. Temperance Brennanek hívják és törvényszéki antropológus a Jefferson intézetben. És még mielőtt megkérded igen, tudom, hogy a rokona vagy, de ha ez jelent neked bármit is csak az előbb, a liftben jöttem rá, mikor hurrikánnak nevezted magad Emily.
A nő szája tátva maradt.
- Te tudtad? És ha most nem szólod el magad véletlenül akkor mégis mikor akartad megosztani velem ezt a tényt? – hangja ismét emelkedni kezdett.
- Én csak… - vitájukat hat aggódó szempár szakította félbe. Az ablakon emberek bámultak befelé akinek az utazását félbeszakította a tény, hogy egy háromtonnás fémdoboz keresztbe áll a kétsávos osztott úton, miközben a szirénája üvöltve villog és most aggódó pillantásokkal figyelték a kocsi ablakain keresztül, ahogy két felfegyverzett ügynök egymással és az igazsággal viaskodik hangosan.
- Szerintem mennünk kéne. – nézett körbe.
- Talán tényleg jobb lenne. – mosolyodott el végre a nő.
Booth azonnal felismerte ezt a mosolyt. Kétség sem férhet hozzá Emily biztosan Bones rokona, mert pontosan ugyanúgy mosolyog, ahogy a nő.
A kocsi megindult és hamarosan már Emily szállodájának egyik szobájában ültek egy csapat CIA-s ügynök és a kábszeres osztag kollégáival.
- Booth ügynök! Isten hozta. – nyújtotta a kezét egy hasonló kaliberű nő. Ő is rövid szoknyában volt akárcsak a szobában lévő nők szinte mindegyike. A férfi álla hangosan koppant mikor megtudta, hogy a csapat kizárólag nőkből áll a CIA berkein belül. Az osztagba már sikerült némi ellentétes nemet is felvonultatni, akik most le sem vették a szemüket a szebbnél szebb ügynöknőkről és imádkoztak magukban bármilyen katasztrófáért, ami hosszútávra összezárhatná őket velük.
- A nevem Marissa Holden. Én koordinálom a CIA részéről a maguk fedését. Mr. Cullam tájékozatott már korábban a részletekről. Kérem, foglaljon helyet közöttünk. Remélem mind felkészültek? – nézett körbe azonnali csöndet teremtve a szavaival.
- Tehát az emberünk, aki miatt ma itt vagyunk ő! – mutatott az időközben bekapcsolt kivetítő képére - Griselda Blanco. Az egyik legelvetemültebb és leggonoszabb drogbárónő a keleti parton. Tevékenységének köszönthetően háromszáz százalékkal ugrott meg a kábítószer kereskedelem a környéken. Több haláleset is fűződik a személyéhez. A konkurens vezérek valahogy mindig halálos balesetet szenvednek a közelében. Sajnos egyik gyilkossághoz sem tudjuk hozzákötni. Olyan, mint Al Capone, csak nőben. Sosem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de így igaz. Griselda egyik gyengéje a Night klubok. Imádja őket és szereti irányításuk alá vonni mindegyiket, hogy szabadon árulhassa bennük a drogját. Booth és Daytona ügynökök dolga lesz ennek a lebonyolítása. Szerepük szerint friss házasok, aki fél éve vették meg azt a klubbot, aminek ma este lesz a megnyitója Miamiban.
- Bocsánat! – kapta fel az ügynök a fejét – Hol?
- Most mondtam Booth ügynök. Miamiban.
- Na, de eddig szó nem volt erről.
- Miről ügynök?
- Hát arról, hogy Miamiba fogunk utazni!
- Azt hittem Mr. Cullam tájékozatta önt erről?
- Biztos elfelejtette. – válaszolta majd az orra alatt pusmogva hozzátette – Ja, biztos, mikor meglátta Emilyt…
- Baj van szivi? – ült le mellé az emlegetett szamár.
A férfi harapós pillantást küldött felé, amit a nő egy mosollyal nyugtázott.
- Csak gyakorlok nyugi. Végül is a férjem leszel, akit imádok, és aki engem is imád, hisz friss házasok vagyunk.
- De remélem már túl a mézes heteinken? – nézett kérdőn Marissa felé.
- Nahát? Innen ahol állok, egészen úgy tűnik nekem, mintha ódzkodna, mi több, mintha vonakodna egy csinos nővel eljátszania a házas ember szerepét. Jól látom Booth ügynök? Mert igazán kár lenne érte, hiszem Mr. Cullam megerősített, hogy nem most játszik először efféle szerepet és eddig mindig kitűnően teljesített.
- Nem asszonyom én…
- Kisasszony! – vágott az ügynök szavába.
- Bocsánat. Szóval téved. Semmi bajom sincs ezzel, csupán azt hittem Emily elég profi ahhoz, hogy ne kelljen előre gyakorolnunk.
- Na- na-na szivi! – ált fel mellőle a nő – Én vérprofi vagyok! De ahogy látom te már kevésbé. Marissa. – fordult a nő felé – Talán még nem lenne késő, ha másik FBI-ost kérnénk fel a munkára.
Booth nem akart hinni a fülének. - Valaki megkérdőjelezi a tudását? Le akarják cserélni? Őt? Pont őt egy fedett nyomozásban? Ráadásul egy CIA ügynök? – agyát elfutotta a méreg egy perc alatt.
- Nem lesz rá szükséged! – vetette oda miközben felállt és Emily mellé lépett. A következő másodpercben elkapta a nőt, hátradöntötte és olyan szenvedélyes csókolta meg, hogy az összes szobában lévő nő álla leesett, de még a férfiaké is, ahogy irigykedve bámulták miután a lélegzetük is megállt egy másodpercre.
Booth idegszálai megfeszültek, ahogy erőltette a nem létező szenvedélyt a csókban, azonban érezte azt is, ahogy a nő visszacsókol. Elengedte az ajkait és felegyenesedtek.
- Így már jobb?
- Azt hiszem… - krákogott kissé elpirulva Marissa -… nem lesz szükségünk másik ügynökre.
- Látod? – hajolt közelebb Emily suttogva – Tudtam én, hogy menni fog!
A férfi ebben a pillanatban fogta fel, hogy szépen besétált a nő csapdájába. Mérges volt és csalódott, hogy egy nő így képes volt kiismerni és ellene fordítani ilyen gyorsan az elkötelezett munka iránti hűségét és a becsvágyát. Agyában kavarogtak a gondolatok és az érzések is. Sajnos ez a nő tényleg bajkeverőnek bizonyult, de most már késő kihátrálni a dologból, már nem megy, már nem teheti. Főleg az előbbi jelenet után. Nincs más hátra, mint előre és tettetni, ami nincs. Leült és megfogalmazta magában a választ.
- Nekem eddig se voltak kétségeim felőle. – válaszolta hűvösen, hátradőlve a fotelben.
Emily valamit megérezhetett, mert a délután további részében nem cukkolta a férfit. Nem is szólt hozzá igazán, csak ha fontos volt. Felszálltak a gépre és nem sokkal később megérkeztek Miamiba, hogy megkezdjék az áléletüket közösen.
Corrected: By dear olvasó.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
iMÁDOM A HUMOROD! BEHALTAM A RÖHÖGÉSTŐL MÁR MEGINT.
Szuper volt, úgyhogy mihamarabb:
KK!