|
Mercy-k: Tökéletes páros/2.
Booth későn este ért haza, de nem tudott aludni. Egész éjjel rengeteg gondolat cikázott a fejében Bonesról, róluk…
Rengeteget gondolkozott és egy órácskát sem aludt. Már korán bement az irodába, de elég nyúzott volt. Nemsokára Angela toppant be az irodába egy mappával a kezében.
- Jó reggelt Booth!- szólt Ange aki ma felettébb frissnek látszott
- Jó reggelt!- felelt Booth de alig bírta befejezni a mondatot egy hatalmasat ásított
- Booth te aludtál az éjjel?- érdeklődött Angela
- Nem sokat… vagyis pontosabban semmit…
- Nagyon látszik?- kérdezte Booth
- Áááá nemm… nincsenek árulkodó jelek csak a hatalmas karikák és a félpercenkénti ásítások és az, hogy alig bírod nyitva tartani a szemed… de azon kívül semmi.
- Kösz, de reméltem ennyire azért nem leszel őszinte… - válaszolta Booth
- Amúgy mit hoztál magaddal?- kérdezte Booth Ange mappájára mutatva
- Jaa ezek! Brennan kérte, hogy az áldozatokhoz rajzoljak arcokat és hozzam el neked, hogy eljuttathasd a családokhoz.
Booth nem válaszolt csak meredt maga elé látszott, hogy elmerült a gondolataiban kizárta a külvilágot. De ez Anget nem befolyásolta.
- Booth! – mondta Angela kisé emelkedett hangerővel, de Booth nem reagált.
- Booooth!- ordította el magát Angela amire nemcsak Booth de az egész iroda oda figyelt
- Úristen! Angela mi történt?- kérdezte Booth aki az előbb ijedtében majdnem leesett a székről
- Semmi csak nagyon elgondolkodtál. Megkérdezhetem min?
- Semmi csak… tudod…
- Igen?- kérdezte Angela
- Csak Bones…
- Mi van vele?- kérdezte Angela aki már majdnem felrobbant, hogy megtudja, mi van vele.
Booth erőt vett magán vett egy mély levegőt, összeszedte minden bátorságát is kinyögte.
- Szeretem… mint még senkit…
Angela annyira meglepődött, hogy kiesett a mappa a kezéből, amiből kihullottak a rajzok.
A kezdeti megdöbbenés után hatalmas mosoly ült ki az arcára és nem tudta megállni, hogy ne ölelje meg a férfit, aki ezen igencsak meglepődött.
- El kell neki mondanod!- jelentette ki Angela
- De nem tehetem… Mi van, ha ő nem így érez? És ezzel minden eddigit tönkreteszek…
- De ha nem mondod, el neki lehet, hogy életed nagy lehetőségét veszted el… és örökké bánnád.
- És hogy csináljam, menjek oda hozzá és mondjam ezt:
- Szia Bones! Szeretlek. Óóó te nem ok. Szia! Vagy optimális esetben Óóó igen én is és élünk tovább boldogan. Nem hiszem, hogy ilyen egyszerű lenne.
- Miért én azt mondtam, hogy egyszerű lesz?
- Szerinted hogy csináljam? – kérdezte Booth
- Azt neked kell tudnod…
Booth még kérdezősködött volna de Ange telefonja megszólalt.
- Bocs Brennan keres. Úgy volt, hogy vele ebédelek, és utána ruhát veszünk neki estére. Már hiányol. Mennem kell.
- Jól van. – válaszolta Booth
- Angela, ne mond el neki.
- Nem fogom. Ígérem. - válaszolta Ange
- Egyszer úgy is meg kell tenned. - mondta Angela már az ajtóból visszafordulva
Booth miután Ange távozott felszedte a rajzokat a földről.
Bár nem akarta, de hangosan kimondta:
- Ez nem fog menni!- mikor épp kimondta fel akart állni, de csak akart, mert abban a minutumban bevágta a fejét az asztalba.
- Áááá! Isten, már jeleket küldesz?- vakarta meg a fejét Booth
- Áuuu, de azért ez nagyon fáj!
Közben Ange és Brennan az ebédjüket fogyasztották. De Brennan érezte, hogy valami furcsa dolog történt, mert, Angela mosolygott és nem bírta abbahagyni.
- Ange valami baj van?
- Baj? Miféle baj lenne? Nincs semmi…
Brennan egy kicsit furcsán nézett Angelára. Ange érezte, hogy valami hatásosat kell mondania. De ez nem sikerült és Brennan még mindig nem értette mi baja van.
Ugorjunk egy nagyot este fél 8 van és Booth telefonja megcsörren:
- Booth!
- Szia! Bones vagyok.15 perc és ott vagyok. Remélem kész vagy?
- Ömmm… persze már rég…- mondta Booth aki most kezdte el felhúznia gatyáját.
- Ok 15 perc múlva.
Booth épp a nyakkendőjét kötötte mikor kopogtak.
- Booth!
- Booth sietve ajtót nyitott és mikor meglátta Brennant leesett az álla a nő egy feszes fekete combközépig érő ruhát viselt, amit a tökéletes haja és sminkje csodálatosan egészített ki. De Booth sem panaszkodhatott kinézete miatt bár milyen gyorsan készült el ő is igazán jól festett.
- Mehetünk?- kérdezte Brennan
- Őőő… persze… Induljunk!- mondta Booth miközben az állát szedegette a földről.
Már az autóban ültek mikor Booth ki tudott nyögni valamit is.
- Amúgy nagyon szép ruhát vettetek Angelával.
- Honnan tudod, hogy ezt vele vettem?
- Délelőtt járt nálam elhozta az áldozatok rajzait és akkor mondta.
- Nem tudod mi történhetett vele?
- Miért? Talán mondott valami furcsát? – tette fel Booth aggódva a kérdést
- Nem, nem semmit csak egyfolytában mosolygott és nem bírta abbahagyni.
Bones gondolkodott egy ideig majd újabb kérdést tett fel:
- Mi lett volna az a furcsa dolog, amit kérdezhetett volna?
- Áááá semmi… csak tudod ő Ange néha kérdez furcsáságokat.
- Én még nem igazán tapasztaltam, de ha te mondod. - válaszolta Bones aki érezte, hogy valami nincs rendben
Megérkeztek a könyvbemutatóra ahol némi beszéd és felolvasás után parti kezdődött.
De Booth nem érezte jól magát végig feszült volt csak az járt a fejében, hogy el kell mondania Bonesnak. Idegességét próbálta itallal eltüntetni. Épp a következőt rendelte mikor Bones berángatta táncolni.
- Gyere már Booth csak egy kicsit!- kérlelte a nő
- Na, jó! – a férfi nem tudott nemet mondani a nőnek.
Pörgős számokat adtak Booth és Bones csak táncoltak nem érdekelte őket, hogy ki nézi őket.
De Booth fejében egyre csak motoszkált a gondolat hogy el kell mondania, muszáj.
Épp táncoltak mikor Brennan kopogást érzett a vállán. Ange volt.
- Szia, édesem ellophatom egy pillanatra Bootht?
- Persze vidd csak úgy is szomjas voltam.- válaszolta Brennan és elindult a bárpult felé
Angela elrángatta Bootht és kérdezgette.
- Elmondtad már neki?
- Még nem…- válaszolta Booth
- Óóó istenem! Te anyámasszony katonája!
- De Ange…
- Figyelj Booth csak tedd meg! Majd én rásegítek.
Booth nem értette mire célzott ezzel Angela figyelte, ahogy a nő alakja távolodik a bárpult felé és megragadja Brennan kezét majd Boothhoz vezette a nőt.
- Köszönöm édesem most már visszaadom. - jelentette ki Angela majd elsétált
Egyikük sem értette mit csinál Ange de hagyták hagy tegye azt, amit akar és táncoltak tovább.
Közben Angela közeledett a zenekar felé, amit mindketten láttak, Ange valamit az énekes fülébe súgott az énekes bólintott majd Ange megkereste Hodginst és ő is táncolt tovább.
Egyszer csak elhallgatott a zenekar majd az énekes szólt bele a mikrofonba:
- A következő dal dr. Temperance Brennanek és Seeley Boothnak szól.
Miután az énekes befejezte a mondanivalóját Bones és Booth mindketten Angere néztek, aki csak mosolygott.
A háttérben pedig megszólalt a Hot Blooded című szám. Bones és Booth egymásra néztek és már ők is elmosolyodtak.
- Ez a mi dalunk Bones!
- Az ám!- válaszolt Bones
- Sok érdekes emlék fűz ehhez a dalhoz.
- Engem is .- mosolygott a nőre Booth aki most már még jobban elakarta mondani ami már annyi ideje nyomta a szívét
Aztán csak átadták magukat a zenének és táncoltak. A szám végén Bones akarva akaratlanul megölelte Bootht amin a férfi meglepődött, de örült is neki .Miután Booth megszabadult Bones szorításától nem tudott megszólalni csak mélyen a nő szemébe nézett a pillanatot mikor már Booth majdnem kinyögte félbeszakította az, hogy észrevették, hogy mindenki őket nézi.
Angela közbelépett, de már késő volt.
Nincs jobb látnivalójuk forduljanak el!- kiáltotta el magát Angela aki már reménykedett, hogy láthat valamit, de erre nem került sor.
Már reggel 3 is elmúlt mikor mindenki elment csak Brennan és Booth maradt.
Még éppen heves vitát folytattak egy pohár whisky társaságában, ami már nem az első volt így igen érdekes hangulatban voltak:
- Booth, hogy mondhatsz ilyeneket mi vagy te 10 éves?
- De igen is létezhet a jeti!
- A jeti?
- De van rá bizonyíték!
- Azokat már rég megcáfolták!
- De akkor is!
- Nee Booth ne legyél ilyen közhelyes!
- Éééén! Én közhelyes?
Ennek az igen fontos és egyáltalán nem gyerekes vitának egy takarító vetett véget.
- Ömm… Elnézést, a helyet csak 3-ig bérelték most fél 4 van, nem tudnák valahol máshol folytatni?
- De igen, de előtte válaszoljon egy kérdésre! – mondta Booth aki remélte a takarító mellé áll
- Igen?
- Nos, ez egy nagyon lényeges kérdés!
- Pffff… - hangzott Bones oldaláról
- Van a kérdésemmel valami problémád?
- Nekem? Miért lenne? Ez bizonyára létfontosságú kérdés. - mondta Bones amely mondatát egy kis szarkazmussal körítette
- Kérem, nekem dolgoznom kell. - mondta a takarító aggódva
- Nos, íme, a nagy kérdés maga szerint a jeti létezik?
- A jeti?- lepődött meg a takarító, amely egy kissé komolyabb kérdésre számított
- Van egy remek megoldásom a maguk számára.
- És pedig?- tették fel a kérdést szinte egyszerre
- Szerintem maguk túl sokat ittak. Menjenek haza és pihenjenek. Ok?
- Jól van.- adták meg magukat bár a válasz nem volt elég kielégítő számukra
Majd mindketten az ajtó felé indultak mikor kiértek csak akkor látták, meg hogy esik az eső.
- Áh, nem hiszem el nem hoztam kabátot!- mondta Brennan majd, ahogy mondatát kimondta Booth sietve lekapta zakóját és a nő vállára terítette.
- Köszönöm. - mondta Bones
- Tudod Booth soha nem értettem azt, hogy előbb még veszekedtünk, de te már meg is békéltél, hogy lehet ez?
- Ez nem veszekedés ez csak vita csak egy kis baráti gondolatváltás.
- Áh, értem.
- Bones el kell mondanom valamit, amit már rég el akartam csak…
- Mi?
- Bones meg kell ígérned valamit.
- Mit?
- Megígéred, hogy nem fog semmi változni…
- Meg, de…
Bones nem tudta befejezni a mondatát, mert Booth közel húzta magához és megcsókolta.
Ezen nem csak Bones hanem Booth is meglepődött nem tudta miért tette.
- Én, én sajnálom Bones nem akartam csak…
Booth leült a lépcsőre fejét kezébe hajtotta és arra gondolt, hogy lehet, hogy most mindent elrontott. Bones mellé ült a lépcsőre.
- Booth én…
- Nem kell semmit mondanod én nem akartam csak…
- Booth én nem bántam!
- Mi?
- A csókot… én nem bántam… sőt…
Bones rá nézett Boothra és rá mosolygott, Booth közelebb csúszott és ismét csókot lehelt a nő ajkára. Bár mindkettejüket eleinte még gátlások gyötörték ezek elmúltak lehet, hogy csak az alkohol mámora okozta ezt a percet vagy valós érzelmek voltak azt nem tudhatjuk, de ez bizonyos megtörtént talán később megbánják, és nem akarnak majd erre gondolni, de most csak a pillanatnak éltek és számukra most csak ez volt a lényeg…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Mercy, nagyon tetszett!!!! Gratula érte!!!!!
Ahogy félbeszakítja őket mindig valaki..... na de a végére.....
Angela is nagyon jó volt!!!!
KK!!!!!!