|
Mercy-k: Tökéletes páros/3. (befejező rész)
Néha történnek olyan dolgok a miket nem értünk, mert nem érthetünk mindent, ami a világban történik bármennyire is szeretnénk…
Csapnivaló időre ébredtek ma Washington lakói, dr. Brennan épp a Jefferson bejárata felé igyekezett mikor Cam megálljt parancsolt.
- Óóó! Dr. Brennan! Be se menjen helyszínre hívtak!
- De hisz engem nem is…
- De dr. Brennan én hívtam! Ki van kapcsolva.
- Nem emlékszem, hogy kikapcsoltam volna a mobilom… De ki van. - jegyezte meg Brennan telefonjára nézve
- Na, jó menjünk! És dr. Saroyan megkérdezhetem, hogy hova megyünk?
- Egy vidámpark óriáskerekében hullát találtak az egyik fülkében.
- És dr. Saroyan lehet, hogy furcsának találja de Booth is ott lesz … ?
- Ömm feltételezem, de miért … ?
- Semmi, semmi…
Dr. Saroyan nem értette Dr. Brennan furcsa viselkedését, aki láthatóan zavart volt fáradt és másnapos. De a doktornő tartotta magát és próbálta nem mutatni iszonyatos fáradtságát és fejfájását valamint a fejében cikázó gondolatok áradatát, amelyek miatt néha önkéntelenül is a messzeségbe meredten mélyült el gondolatai sokaságában.
Kiértek a helyszínre még senki sem látta Dr. Brennant ilyen gyorsan dolgozni alig egy pillantást vetett a helyszínre és a fülkével együtt mindent bevitetett a Jeffersonba.
Közben szinte félő pillantásokkal nézett föl látszott rajta hogy valakit nagyon kerül és ez a feszültség kirajzolódott az arcán, amit mindenki észrevett. Dr. Brennan sikeresen elkerülte Bootht.
A Jeffersonba beérve Dr. Brennan munkáján is látszott a zavartság majd miután rájött hogy így nem tud valamirevaló munkát elvégezni ezért megkérte gyakornokát hogy folytassa a munkát míg ő megiszik egy kávét. Brennan elvonult az irodájába leült a kanapéra meleg kávét a kezében tartva, amely némileg segített remegő kezein. Hirtelen Angela toppant be az irodába és lehuppant Bones mellé a kanapéra. Akit a többiek küldtek, hogy derítse, ki mi baja van a doktornőnek.
- Szia, édesem!
- Szia Ange!
- Figyelj, édesem rátérek, a lényegre nem kerülgetem. Mi bajod van?
- Nincs semmi Ange…
- Azt nem hiszem édesem, mindenki észrevette. Mi történt?
- Semmi csak…
- Mi?- kérdezte Angela aki már tartott, hogy valami rossz történt barátnőjével
- Csak Booth…
- Booth mi…?
- Megcsókolt… - és ebben a pillanatban egy könny gördült le a nő arcán
- De hiszen ez remek édesem! Mi a baj?
- Én… én nem…
- Mi nem édesem ez a legjobb dolog, ami csak történhetett!én erre várok már rengeteg ideje, hogy tegyétek meg azt, amit már az első pillanatban meg kellett volna tennetek
- De nem tudom, hogy most mit kéne tennem…
- Először is beszélned kell vele!
- De én nem akarok…
- Nem kerülheted egész életedben!
- Pedig eddig sikerült és Cam mondta, hogy ma Arlingtonba ment egy FBI-os megbeszélésre amiről csak későn ér vissza – mondta a doktornő
- Figyelj, édesem tudod, hogy te vagy a legjobb barátnőm és szeretlek és szeretném, hogy boldog legyél és ehhez Booth kell, ezt mindketten tudjuk.
- Ange én egyedül is boldog vagyok…
- Nem, nem vagy az csak azt hiszed ez csak látszat…
- De mi van, ha ő nem így érez, akkor minden tönkremegy Ange, és én szeretem azt, ami most van!
- Ha nem próbálod, meg nem tudhatod mi lesz, de hidd, el nem fogsz csalódni. Én tudom.
- Még is honnan tudod?
- Az nem lényeges…- és Angela felállt és elhagyta Brennan irodáját egyedül hagyva gondolataival
A nő még gondolkodott majd akarva akaratlanul elnyomta az álom és álmodott.
Álmában elment Booth lakására és elmondta neki és Booth örült neki majd látta az életüket ami egy kertben ült Boothhal és gyerekek játszottak körülöttük .Boldog volt majd hirtelen egy sötét alak közeledett felé eltűntek a gyerekek eltűnt Booth is, egyedül állt a sötétben . Hideg szél fújt amely megborzongatta egész testét. Egy emberi alak rajzolódott ki szeme előtt fegyver volt nála a nőre fogta majd elsütötte a nő a földre rogyott a föld kemény volt és hideg már nem érezte azt a melegséget, amit előtte éles fájdalmat érzett a mellkasában majd látta a felé magasodó emberi alakot sikoltani akart, de nem jött ki hang a torkán majd egy hideg érzéketlen nevetést halott és minden elsötétült…
A nő felriadt álmából remegett és kiverte a víz felugrott a kanapéról és próbálta elfelejteni úgy gondolta, hogy majd a munka elfelejteti vele a szörnyűségeket. Elindult lefelé mikor iszonyatos fájdalom hasított a fejébe a fájdalomtól megszédült, de szerencsére bele tudott kapaszkodni a korlátba Hodgins épp arra felé ment és látta a jelenetet Brennanhez futott, hogy támaszt nyújtson neki érezte, hogy a nő egész testében remeg és forró leültette egy székre. Csipogón szólt Camnak.
- Mi olyan sietős Dr. Hodgins?- érdeklődött Cam aki a doktornőt meglátva maga is elfehéredett, oda sietett
- Lázas igen magas legalább 40°C – jegyezte meg Cam igen aggódó hangon
- Valaki hozzon vizet Dr. Brennannek! Most!
Angela szaladt oda egy nagy pohár vízzel a kezében.
- Segítsünk neki felállni!
- Nem, nem kell! Jól vagyok!- szólalt meg Dr. Brennan mindenki meglepődésére
- De hogy vagy jól édesem!
- De én…- a mondat közben a nő próbált felállni, de a fájdalom visszakényszerítette a székre
- Dr. Brennan magának pihenésre van szüksége Angela majd hazaviszi!- jegyezte meg az aggódó Cam
- Nem én nem akarok, dolgozni akarok!
- Figyelj édesem ez így nem fog menni most is majdnem elájultál Hodgins elmegy, a kabátodért hazaviszlek!
- Jó… - adta meg magát a nő és a többiek segítettek neki kimenni a kocsiig
Angela hazavitte a doktornőt lefektette az ágyra
- Édesem valaki mindig rád fog nézni ne, hogy valami baj történjen!
- Mi történhetne ez csak egy kis láz!
- A 40 fok az nem kicsi édesem!
Majd Angela elhagyta a lakást, hogy hagyja Bonest pihenni nem sokkal miután elment a doktornőt újra elnyomta az álom, de rémálma mindig visszatért erezte, ahogy a golyó a mellkasába fúródik majd az a hideg nevetés nem hagyta nyugodni.
A doktornő újra felkelt majd éjjeli szekrényen lévő órájára tekintett, ami fél hetet mutatott.
- Áhh! Eddig aludtam!- és kikelt az ágyból bár még mindig gyenge volt fájdalma csökkent
Kiült a nappaliba először csak meredt mega elé majd elindult felöltözni zavarta a bezártság zavarták a falak zavarta, hogy egyedül van, hogy nincs vele senki tudta, hogy a Jeffersonba nem mehet vissza, mert megint haza küldenék. Az, az ötlete támadt, hogy ki megy a tükörmedencéhez. Szeretett ott lenni ott tudott gondolkodni és bár egyedül volt mégis emberek között ezért felöltözött és oda indult…
Közben a Jeffersonból Angela indult ránézni Brennanre de az ajtóban Boothba ütközött.
- Szia Ange! Bones még itt van?
- Nem délelőtt belázasodott hazavittük éppen hozzá megyek ellenőrizni, nincs- e valami baj. Jössz te is?
- Persze, persze… - Booth is egésznap a tegnapon rágta magát, de úgy döntött meg kell beszélnie a nővel bármi is lesz belőle…
Beszálltak Angelával a kocsiba Booth vezetett, Ange már a vezetésén is látta, hogy feszült, de nem tette szóvá tudta mi a baja…
Brennan ajtaja elé értek először kopogtak majd mivel nem válaszolt senki arra gondoltak biztos alszik ezért Ange a Brennantől kapott kulcsát használta.
Beérve nem halottak semmi zajt csend ült a házon csak a hűtő morajlása hallatszott a háttérből Ange a háló felé vette az irányt miután vissza jött falfehérarccal nézett Boothra aki már akkor is igen ideges volt.
- Nincs ott. - jelentette ki Ange
- Mi az, hogy nincs ott?
- Nincs a hálóban.
Booth őrült tempóban kezdte átkutatni a házat a doktornő után, de nem találta…
- Szerinted elrabolták? – kérdezte Ange aggódva
- Nem nincs jele dulakodásnak. - vakarta meg a fejét Booth
- De hiszen te is ismered Brennant nem az az otthonülő típus! Lehet, hogy mi itt keressük ő meg visszament dolgozni. Felhívom a portát.
- Igen! Jefferson intézet!
- Jó estét én Angela Montenegro vagyok!
- Ó! Üdvözlöm! Miben tudod segíteni?
- Szeretném megkérdezni, hogy dr. Brennan visszament dolgozni?
- Pillanat megnézem… nem az adatok szerint fél 11 óta nem járt itt akkor magával ment el.
- Köszönöm értem.
- Nem ment vissza dolgozni, de akkor hol lehet?- kérdezte Ange
Egy perc csend majd Booth eszébe jutott.
- Hát persze! Hogy nem jutott eszembe?
- Mi az?
- Tudom, hol van Ange te maradj, itt hátha rosszra gondolok, és addig visszajön!
- Jó de… - Angela már nem tudta befejezni mondatát, mert Booth már ki is viharzott az ajtón
Közben Brennan egy padon ült a víz látványa megnyugtatóan hatott rá nyugodtan át tudta gondolni, de álma képei mindig visszajöttek és ez nem hagyta nyugodni arra gondolt, hogy ha Booth mellette lenne, megnyugodna, csak megölelhetné még egyszer…
Fejét kezeibe temette és próbált megnyugodni…
Közben Booth már meglátta a nőt és boldogan nyugtázta, hogy a megérzései nem csaltak közeledett felé, de megtorpant tudta, hogy beszélnie kell a nővel és most eldől, hogy mi lesz hirtelen eluralkodott rajta félelem, de csak vett egy mély levegőt és tovább ment.
- Szia Bones!
- Szia… emelte fel a nő a fejét az ismerős hang hallatán
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Ha még emlékszel egyszer azt mondtad, hogy ha gondolkodni idejössz, mert itt bár egyedül vagy de sosem vagy magányos…
- Igaz… és miért jegyezted meg?
- Mert a társam vagy… és mert tetszik, Egyedül, de sosem magányosan”. Jó kis mondás…
Bones elmosolyodott ránézett a férfira és érezte a melegséget, mint az álma elején, de hirtelen félelem kerítette el érezte, hogy forog vele a világ egy pillanatra becsukta a szemét ez segített elmulasztani ezt az érzést. Booth megfogta a nő vállát.
- Bones jól vagy?
- Igen, igen csak egy kicsit megszédültem, de már semmi bajom…
- Bones… te tudod, hogy meg kell beszélnünk a történteket…
- Tudom… csak fogalmam sincs mit kéne mondanom nem értek én ehhez…- sóhajtott majd hátradőlt a padon
Egy percig néma csendben ültek amit Booth tört meg:
- Mi lenne, ha csak…
- Ha csak mi? - tette fel a nő a kérdést
- Ha csak kimondanám…
- Mit?
- Azt hogy szeretlek… szeretlek Temperance Brennan mint még senkit…
Először a nő arcán meglepődés látszott, ami a férfiben félelmet ébresztett.
- Én… én sajnálom… én csak…
A nő elgondolkodott majd száját egy olyan mondat hagyta el, amitől még ő is meglepődött:
- Ne sajnáld… ez volt a legszebb mondat, amit valaha valakitől halottam… te a társam vagy mindig biztonságban érzem, magad melletted megnyugvást nyújtasz…
A férfi először fel sem fogta majd a nő mosolyából ítélve tudta jól tette, hogy elmondta neki.
Közelebb csúszott majd szenvedélyesen megcsókolta elszállt a kétely a félelem és minden kétség a felől, hogy nem illenek össze…
A csók után Brennan szorosan megölelte a férfit és egy aprócska könnycsepp gördült le az arcán, de ezt a könnyet már nem a szomorúság szülte, örömkönny volt…
Már csak egy mondat hagyta el a nő ajkát:
,,Én is szeretlek Booth”
Ez is egy csoda mire annyira vártunk, ahogy két ember között felgyúlt a láng és ez már nem egy kis szikra, hanem hatalmas lángokkal égő tűz, amit semmi, semmi sem olthat ki…
UI.:Köszönöm azoknak, akik olvastak! Nem akartam ilyen gyors véget, de a nyaralás miatt nem tudom folytatni, úgy értékeljétek, hogy még sosem csináltam ilyet, de remélem tetszett!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Köszönöm szépen!
(már dolgozom a következőn :P)