|
Angela: Vágyódás/3.
Felszálltak a gépre és nem sokkal később megérkeztek Miamiba, hogy megkezdjék az áléletüket közösen.
Temperacet egy levél fogadta a komódón mikor a lakásba lépett. Booth kézírása volt rajta.
„ Kicsim.
Sürgős ügyben el kellett utaznom egy nyomozás miatt Miamiba. Pár napig biztosan távol leszek. Ha van rá mód hívni foglak, amint tudlak. Vigyázzatok magatokra és ne keveredj semmi veszélyesbe.
Szereltek. Csók.
Booth”
Szóval ez volt az a sürgős dolog, amiért elhívták. Épp kapóra jön. Elintézi ezt az Emily ügyet és így Booth közelébe sem fog menni. Mire a férfi hazajön ő már túl lesz a dolgon. Most először örült annak, mióta a férfit már nem csak a partneri kapcsolat fűzi össze vele, hogy egyedül van és az ügynök biztonságos távolságra van innen.
Eközben valahol távol tőle egy nő épp a cipzárjával vesződve rontott ki a fürdőből és botlott meg egy speciális ügynök jobb lábában.
- Basszus! – visított fel Emily alig fél pillanattal azelőtt, hogy elterült volna a szobaszőnyegen.
- Jaj, ne! – kapott utána Booth, de már megint csak az üres levegőt kapta el a lányt nem. Az biza menthetetlenül vágódott hasra és terült ki, mint ernyedt béka a gólyafészekben.
- Már begint! – dühöngte bele a szőnyegbe, miközben a fejét fel sem emelve orrhangon morgolódott.
- Atya ég! – térdelt mellé nyomban a férfi – Hadd, segítsek.
- Hozzám ne érj! – csattant fel a nő és felemelte a fejét.
- Ne haragudj. Nem akartam, hogy eless, én csak… ááá – legyintett a férfi -… nem tudom, mi van velem.
- Oké! Tisztázzunk két dolgot, de gyorsan! Egy én nem estem el. Nem szoktam.
- Akkor ezt minek neveznéd itt? – mutatott a speciális jelenlegi helyzetére, miközben talpra segítette.
- Én nem estem el! Csak láttam, hogy a szőnyegnek egy ölelésre lenne szüksége. Világos?
A férfi megrökönyödött, kétségtelenül ez volt messze a legjobb magyarázat, amit hallott egy esés után bárkitől is. Halványan elmosolyodott.
- Rendben. És mi a másik?
- Milyen másik? Ja, a másik! Tehát értem én, hogy egy szép nő közelében elveszted az eszed, vagy épp az uralmad a végtagjaid felett. El se merem gondolni mit csinálhattál mikor Tempit megláttad. Gondolom az irodáját is lebontottad. – Booth szólásra nyitotta volna a száját, de Emily ezt meg sem várva folytatta. – Nem fontos! Ami viszont az, hogy ebből elég. Méghozzá itt és most. Ha nem hagyod abba azt, hogy csetlesz, botlasz mellettem, akkor akármilyen tuti pasi is vagy holtbiztos, hogy lecseréltetlek. Világos drágám? – nézett mélyen a férfi szemébe, miközben mutató ujjával megemelte az állát.
Seeley zavarba jött a nő közelségétől ismét és elkapta a fejét.
- Persze. Majd igyekszem.
- Az nekem nem elég! Nézd szivi! Nagyon sok időm és még több munkám fekszik ebben az ügyben. Itt nincs helye semmilyen hibának, vagy bénázásnak. Nekem a legjobbakra van szükségem. Profikra. Pontosan ezért kértünk téged. Érted?
A férfi bólintott.
- Helyes! Akkor menj, öltözz át és induljuk.
- Minek? – lepődött meg.
Emily megragadta a kezét és a tükör elé húzta.
- Nézz bele! Mit látsz?
- Egy férfit és egy nőt. Akik házasok és éppen most…
- Ne folytasd édesem! – szakította félbe a mondókáját. – Én egy nőt látok, aki egy Chanel ruhát hord és egy méregdrága Manolo Blahnik cipőt. És egy pasit, aki az FBI valamelyik formaöltönyét vicces övcsattal és nyakkendővel, egy vacak cipőben. Szerinted ez milyen összképet fest rólunk?
- Hé! Mi a bajod a cipőmmel? – emelte fel kissé a nadrág szárát a férfi, ami alól nyomban elő is tűnt a csíkos zokni.
- Na, még ez is! – hördült fel a lány – Semmi baj a cipőddel, ha te vagy Seeley Booth. De akkor, ha azt akarod elhitetni másokkal, hogy menő újdonsült gazdag klubtulaj vagy akkor már megbocsáss, de finoman szólva is gagyi. És a zoknid? Na, az azonnal ki van rúgva!
- Miért, egy gazdag fazon nem hordhat csíkos zoknit kedvtelésből?
- Pontosan édesem. Egy gazdag fazon sok mindent hord kedvtelésből. Rolexet, vagy csicsás és drága karkötőket, vagy gyémánt fülbevalót, de csíkos zoknit fixen nem.
- Szerintem viszont tévedsz.
- Elég a vitából! Mond Seeley, volt már dolgod valaha is a maffiával? Tudod milyen forma emberek azok?
- Még nem. De nagyon sok veszélyes bűnözővel viszont igen.
- Akkor hadd világosítsalak fel téged. Griselda igen csak szervesen kötődik az olasz maffia egyik ágához ezért olyan nehéz elkapni. Ezek nem olyan emberek, akikkel eddig dolgod volt. Ők nem tudják, hogy ügynök vagy. Nem félnek tőled, nem is tekintenek ellenfélnek sem. Nekik elég, ha nem vagy elég szimpi, vagy túl sokat pofázol, esetleg túlságosan kitűnsz közülük és máris arra ébredsz, hogy térdig betonba öntve ülsz a folyó mélyén. Érted már? Ők egy egész más világ. Most nem csupán egy gyilkos elfogása a tét, hanem egy szervezet felgöngyölítése is, és az életünk. Ha nem játszunk elég meggyőzően, akkor mindkettőnket ki fognak nyírni. És én nem leszek egy a statisztikai adatok között. És ha már itt tartunk, szerintem te sem örülnél, ha Brennan csak egy háromszögre hajtott zászlót vehetne a kezébe legközelebb.
A férfi elhallgatott. Tisztában volt vele, hogy ismeretlen területre tévedt és a nő sokkal többet tud ezekről, mint ő. Jobbnak látta, ha nem vitázik tovább vele.
- Oké-oké! Akkor most mi legyen?
- Hozattam neked megfelelő öltönyöket. Bent vannak a fürdőben. Öltözz át kérlek és vedd fel a kiegészítőket is.
Seeley a fürdőbe vonult és tíz perc múlva már készen is volt. Miután felöltözött és felvette az órát és a nehéz láncokat a tükörbe nézve megállapította, hogy valóban egy befolyásos gazdag ficsúr benyomását kelti, aki tökéletesen beleillik a gengszterek világába. Emilynek igaza volt. Máris kezdte felfedezni vélni a rokoni szálakat Temperance és ő közötte. Lehet, hogy bajkeverő, de okos a csaj.
- Kész vagy? – türelmetlenkedett a nő a szobában, miközben ujjaival dobolt az asztalon.
- Jövök! – lépett ki Booth a fürdőből.
- Nahát! – ugrott lapra a lány mikor meglátta. –Szakasztott olasz csődör vagy! – eresztett meg egy fantasztikus mosolyt.
- Azért te se panaszkodhatsz. – mosolygott vissza az ügynök.
- Jah, hogy ez? Á! Csak unatkoztam, míg rád vártam és gondoltam feldobom, egy kis sminkel meg egy gyors frizurával az összképet. – ütötte el a választ a nő az időközben felkerült csábító smink, a vérvörös rúzs és merész lófarkas frizura láttán.
- Na, lássuk! – állt Seeley a tükör elé – Így már remélem jó leszek?
- Hadd lássam? – állt mellé a lány – Na, látod? Ez az! Tökéletes páros! – vigyorodott el ismét és a férfi fenekére csapott egyet. – Gyere drágám! Indulás a megnyitóra. – azzal se szó se beszéd felkapta a táskáját és a szobaajtó felé vette az irányt.
A férfinek már szólni sem maradt ideje. Fintorogva követte ki a liftig, majd le a szálloda elé.
Odalent azután nem kis meglepetésben volt része mikor a pakolófiú egy éjfekete Mustang GT Elenor-t hozott ki eléjük.
- Ez mi?
- Miért, mit gondoltál? Menő ruháik vannak, de menő kocsink nem? Nyugi szivi, ez itt a CIA hatásköre már és nem az FBI-é. Mi nem fogunk bedugni valami használt roncsba. Az iroda három új kocsit bocsátott a rendelkezésünkre az akcióhoz. A Mustang csak az egyik. Van még egy citromsárga Chevy Camaro és egy Audi R8 Silver. Utóbbit én kértem direkt a kedvedért. Olvastam az egyik jelentésedben mennyire bejött neked.
A speciálisból szinte egy szemvillanás alatt bújt elő a gyerek és megcsillantak a szemei, ahogy a nőre nézett.
- Vezethetek?
- Már azt hittem meg sem kérded. – mosolyodott el ismét, ahogy meglátta az a kisfiús rajongást.
- Igen! – kiáltotta Booth miközben kikapta a Boy kezéből a kulcsot és bepattant a kocsiba.
Emily szemforgatva követte miközben az orra alatt pusmogott.
- Különleges ügynök mi? Szép! Mint egy hatéves!
A férfi gázt adott és az autó kilőtt a parkolóból egyenesen a klub felé.
Az út alig tartott öt percig. Persze normál körülmények között lett volna tíz is, de az ahogy a speciális tövig nyomta a gázpedált és átszáguldott fél Miamin cseppet sem nevezhető normálnak.
A kocsi lassított a klub előtt, majd méltóságteljesen, mély doromboló morgás kíséretében, amelyet a motortérben fogva tartott vadállat hallatott, bekanyarodott a feltáblázott saját parkoló helyére a szponzori boksz mellett.
Booth kiszállt és kisegítette a nőt. Aki kihasználva az alkalmat és a korán érkezett lesifotósokat egy gyors körbepislantás után szájon csókolta a férfit. Több tucat kamera vakuja villant meg azonnal a jelenet láttán.
- Á? És itt is van a szerelmes pár! – kiáltotta egy negyvenöt körüli nő feléjük a lépcsőről.
Emily elengedte a férfi ajkait és a hang irányába fordult.
Seeley egy másodpercnyi szédelgés után hamar kapcsolt és átölelte a nő derekát, ahogy a háta mögé lépett.
A játék kezdetét vette. Felismerte ugyanis a nőt a fényképekről. Maga Griselda fogadta őket a saját klubjuk előtt személyesen.
Még egy-két vakuvillanásig álltak a kocsi mellett, majd kéz a kézben megindultak a szőnyeg és vele a nő felé.
- Charisma, David. Isten hozta önöket Miamiban. A nevem Griselda Blanco és örömömre szolgál, hogy megismerhetem önöket.
- Részünkről az öröm, de mégis kit tisztelhetünk kegyedben? – kérdezte Booth, miközben egész közel értek és Emily kezet fogott a nővel.
- Nos, fogalmazzunk finoman úgy, hogy itt Miamiban egy vagyok a támogatók közül. Szeretem a Night klubokat és remélem, hogy a maguké is felkerülhet azon elit klubok listájára, ahova a rendkívül színvonalas közönség jár majd.
- Ezt mi is reméljük a férjemmel. Nem igaz drágám?
- Hogyne szívem. – mosolyogtak össze.
- Régóta házasok?
- Nem! –hangzott egyszerre a válasz, majd a férfi folytatta – De annál nagyobb szenvedéllyel szeretjük egymást.
- Nagyon helyes. Szeretem az olyan fiatalokat, akik még hisznek a család szentségében és a házasság intézményében. Számomra is a család az első.
- Nekünk is.
- Természetes, hiszen csak nem rég óta házasok. Jól mondom?
- Igen.
- Talán menjük beljebb és folytassuk ott ezt a beszélgetést. – vette át a szót Emily maga elé mutatva.
- Hogyne. – válaszolta Griselda és beléptek a klub hátsó ajtaján.
Bent egy egész kis világ fogadta őket.
Hatalmas beltér, kupolaszerű tető, amelyről szász és száz lelógó fényforrás varázsolta nappali fénybe a klub bizonyos részeit. Lézer show, mely millió szikrával verődött vissza a tükrökkel bevont tartóoszlopokról. Több színpad, melyeken aranyszínű fém rudak meredtek az ég felé. A mennyezetről logó kovácsoltvas aranyszín ketrecek, amik a táncos lányok helyéül szolgáltak. Hatalmas, a klub felét átölelő bár fekete márvány bárpulttal, citromsárga Led világítással. A padló a tánctéren szintén azzal a fekete márvánnyal volt felöltöztetve, a többi részén pedig színben harmonizáló fekete bársonyszőnyeggel. A terem egyik szélén bokszok voltak, természetesen ezek is a fekete és az arany kombinációjában pompáztak, a másik felén billiárd asztalok és pool asztalok kaptak helyet, valamint nyerőgépek egész sora. Körben a kupola alatt egy emelet is megbújt a sejtelmes félhomályban, ahová már szándékosan nem jutott el elég fény. Látszott rajta, hogy még zárva a klub, hiszen a személyzet, akik szigorúan nemtől független élre vasalt zakót viseltek, persze a lányok mindezt egy szemérmetlenül rövid szoknyával, még csak a földszinten rohangáltak az utolsó simításokat végezve a terepen. Az emeleten csak a krupiék voltak jelen, akik a zsetonokat rendezgették a kártya- és rulett asztalok környezetében. A látvány, bár a klub még zárva volt, már most is lebilincselő volt. Ahogy a fények megcsillantak az arany tárgyakon és visszaverődtek a tükör felületeken, egy nagyon drága ékszerdoboz hatását keltették.
Griselda ámulattal nézett körbe a helyiségben. Akárcsak titokban Booth és Emily is.
Ahogy haladtak befelé a személyzeti részlegen át egyre lenyűgözőbb volt a látvány. A férfi azon gondolkozott, hogy vajon a CIA-nak mekkora szerepe lehet abban, hogy ez a klub úgy néz ki ahogy. Csak nem rendelkeznek ekkora anyagi támogatással, hogy mindezt egy akció kedvéért húzták volna fel nekik? Teljesen letaglózta az elé tárult látvány, és még mindig ennek a hatása alatt lépkedett a két nő mögött, mikor oldalról egy krupié megragadta a karját.
- Booth? Te vagy az Booth? – a férfi erejében egy szemvillantás alatt megfagyott a vér, miközben egyetlen határozott gondolat suhant át az agyán. – Végem van! Lelepleztek!
Corrected: By dear olvasó.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
....és te jó ég....
szó szerint majdnem hanyatestem. de komolyan. totál összezavart, de annyira nagyon más volt mint amiket olvasni szoktam. :D :D imádtam.
KK és Gratula! :