Lotte: Bocsáss meg!
Egy szőke kislány hullája fekszik a hideg boncasztalon. Haja laza loknikba rendeződve terül szét a fémen, arca békés, mint az angyaloké. Angyal volt, mint minden gyerek. Ártatlan, védtelen és most halott.
Egy szikével álltam a kislány mellett. Már rég el kellett volna kezdenem a munkát, de képtelen voltam rá. Csak néztem a fiatal arcát, a világoskék szemeit, pisze orrát. Láttam magam előtt, hogy milyen cserfes kislány lehetett. Biztos volt babája és macija. Talán szeretett volna egy kiskutyát, akit dédelgetett volna.
Mindig ezt csinálom a boncolás előtt. Elképzelem, hogy milyen lehetett az előttem fekvő ember. A testük mindig árulkodott. Végignéztem a lány apró testén. Egy heg a térden, biztos elesett biciklizés közben. Sírhatott egy picit, anyukája megvigasztalta, de aztán visszapattant a kerékpárra. A körmei tövig voltak rágva, erről arra következtetek, hogy félt a sötétben lefekvés után egyedül, mivel még csak most múlt négyéves. De nagyra nőtt volna. Általános iskolában biztos ő nyerte volna a betűzőversenyeket, majd gimnáziumban pompom lány lett volna. Ha hagyják felnőni…
De sajnos, nem mindig kellemesek a mesék. Enyhe vizeletszag terjeng. Bepisilt félelmében… Az összes sebre van magyarázat, de arra, hogy miért vágták el a torkát, arra nem találok megfelelő okot…
A vékony nyakon egy éles és mély vágás húzódik, amiben már megalvadt a vér. Néhány vércsík ugyan keresztezte a fehér bőrt, de a vágás precíz volt. Pont a légcsövét szelte ketté a támadó pengéje. Nem volt ideje sikítani.
És most én is itt állok a kislány mellett egy szikével a kezemben. Ellenem se tud védekezni. Én is bántani fogom…
Vettem egy mély lélegzetet és közelebb hajoltam a lányhoz.
- Bocsáss meg – suttogtam, és megejtettem az Y alakú bemetszést a mellkasán.
|
Nagyon nagyon jó lett ez a rövidke történtet/részlet!! :)
gratula hozzá! :)