|
Mercy-k: Ne hagyj el!/1.
Ködös este volt a nap már nyugovóra tért csak az utcai lámpák fénye világította meg némileg a kihalt várost. A város utcáin csend ült, már a házakban sem égtek a lámpák mindenki aludni tért már…
Ám Dr. Brennan még egy hosszúra nyúlt konferencia után igyekezett hazafelé autójával, szeretette volna, ha ő is álomra hajthatja fejét már rettentően fáradt volt.
Már háza előtt volt mikor észrevette, hogy parkolóhelye foglalt volt és nem látott szabad helyet, de ekkor eszébe jutott, hogy körülbelül 100 méterrel lejjebb látott egy szabad helyet megfordult meg is találta és profi mozdulatokkal leparkolt.
Sietősen indult a háza felé nem, csak azért mert minél előbb szeretett volna hazaérni, hanem azért is, mert ez az éjszakai utcakép és a kiszűrődő különféle zajok még őt is igencsak megrémítették. Szaporázta lépteit és elkezdett táskájában kulcsa után kotorászni, nagy keresgélés után megtalálta kulcsát kezébe vette és átszaladt az úton, de a nagy sietségben nem nézett a lába elé és egy repedésben cipő sarka megakadt és elesett. Baja nem lett mivel harcművészeti jártassága miatt esni is meg tanult ám kulcsa a csatornában landolt…
Felállt leporolta nadrágját majd körülnézett az úton autókat kutatott szemével mivel közel távol egyet sem látott a csatornához lépett és megpillantotta kulcsát. Látta, hogy elérné a kezével ezért négykézlábra ereszkedett és kutatni kezdett a csatornában. Végre érezte a kulcsot a kezével ki akarta húzni, de keze beszorult a kis résbe…
Közben a távolban fényt látott közeledni, és ahogy egyre közelebb ért Brennan tudta ez egy autó…
Kezét egyre jobban ráncigálta segítségért kiáltott, könnyei záporoztak, ahogy az autó közeledett egyre jobban kétségbe esett egyre hangosabban kiabált és ekkor érezte keze kiszabadult, de már túl késő volt…
Hirtelen hatalmas tompa fájdalmat érzett, amely egész testét átjárja. Érezte, ahogy teste a hideg betonra hullik. Erős fényt látott majd egyfelé magasodó alakot.
- Úristen! Mit tettem? Hölgyem… én… én… –majd látta, ahogy az alak elkezd sírni
Bár először látta mi történik körülötte a képek halványodtak a légzése nehezebbé vált minden elsötétedett…
* * *
Booth már reggel óta papírmunkával ügyködött az irodában mikor telefonja valahol az asztalán megcsörrent. Egy kis keresgélés után egy nagyobb papírkupac alatt meglelte a telefonját. Kapkodva vette fel.
- Booth!- szólt bele a férfi a telefonba
- Jó napot! Seeley Boothhal beszélek?
- Igen, Seeley Booth különleges ügynök az FBI –tól! Segíthetek?
- Én Dr. William Jones vagyok a Washingtoni központi kórházból, és ha jól tudom, maga van Dr. Temperance Brennan legközelebbi hozzátartozójának? Jól tudom?
- Igen történt valami?- kérdezte Booth
- Sürgősen be kell jönnie fontos papírokat, kell aláírnia.
- Doktor úr még is mi történt? – kérdezte Booth aki egyre jobban aggódott
- Dr. Brennant elütötte egy autó…
Booth nem válaszolt elfehéredett arccal meredten bámult maga elé, nem tudott válaszolni…
- Booth ügynök itt van még? - érdeklődött az orvos
- Igen… igen itt vagyok… 10 perc és ott leszek…- mondta az igen zavarodott férfi
- Várom… - felelte az orvos
Booth feldúltan indult ki az irodájából majd szirénáját bekapcsolva száguldott a korház felé.
A kórházba beérve a portához sietett.
- Jó napot Seeley Booth vagyok! Dr. Jonest keresem!
- Egy pillanat… igen a doktor úr már várja. Menjen fel a harmadikra 34. szoba Dr. Jones irodája.
- Köszönöm. - felelt Booth
Booth a lifthez sietett majd elkezdte nyomogatni a lift hívógombját, de nem tudta megvárni még leér. Felszaladt a lépcsőn, a folyosón két nővért is majdnem feldöntött, de jelenleg ez nem érdekelte. Elérte a 34. szobaszámot az ajtón Dr. William Jones neve szerepelt.
Tudta, hogy jó helyen jár. Kopogott.
- Jöjjön be!- szólt az orvos
- Jó napot! Seeley Booth vagyok…
- Á! Booth ügynök! Jó napot kérem, foglaljon helyet!
Booth leült és rögtön kérdéseket szegezett az orvosnak.
- Mi történt vele?
- Egy részeg autós elütötte. A feje betört, jobb lábán nyílt törést szenvedett és súlyos belső vérzése van emiatt most a műtőben próbálták életét menteni…
Az orvos látta Boothon az idegességet, a fájdalmat és némi félelmet vélt felfedezni a szemében.
Az orvos telefonja megcsörrent.
- Igen, igen értem… Köszönöm!
- Jó hírem van Booth ügynök Dr. Brennan állapota stabil.
Mintha Booth szemében felcsillant volna egy kis szikra, de az orvosnak el kellett oltania ezt a kis szikrát is…
- Sajnálom, de ez nem azt jelenti, hogy nem léphetnek fel további komplikációk…
- Értem… - sóhajtott az ügynök
- Bemehetek hozzá? – mondta Booth újra visszatért egyfajta lelkesedéssel
- Persze, 48. kórterem. – mosolyodott el az orvos
* * *
- Kopp! Kopp!
- Szia Booth! – mosolyodott el a doktornő
- Szia Bones! Hogy vagy?
- A fájdalomcsillapító hatása már múlik ezért egyre rosszabbul… de majd elmúlik.
- Remélem, nem lenne ugyan olyan, ha nem látnám, ahogy seggeket rúgsz szét!- mosolyodott el a férfi
- Az nekem is hiányozna… - mondta a nő
- Mi történt?- kérdezte a férfi
- Mármint hogy történt ez velem?- kérdezte a nő
- Igen…
- Csak átmentem az úton és a cipőm sarka megakadt egy repedésben és elestem.
- És átment rajtad a kocsi?- kérdezte a férfi
- Nem, nem Booth hallgass végig! Felkeltem, de a kulcsom a csatornába esett láttam, hogy elérem ezért lehajoltam, hogy kiveszem, de a kezem beragadt és… és…
- Bones! Bones, mi a baj?
Brennant összerántotta egy hasába nyilalló éles fájdalom, majd újra sötétség következett…
- Doktor úr Dr. Jones! – kiáltott a férfi, ahogy csak bírt
Közben a háttérből egy sípoló hang törte meg a kórház folyosóinak nyugodt csendjét.
Brennan szíve leállt…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Már most az első rész alatt is tövig rágtam a körmeimet!!!
Gratula!!!
Bár végig azt hittem, hogy sikerül elugrania az autó elől, vagy valaki elrántja....
Na és a végével, nekem is végem lett!!
Úgyhogy nagyon várom a folytatást!!!