|
Mercy-k: Ne hagyj el!/2.
Brennant összerántotta egy hasába nyilalló éles fájdalom, majd újra sötétség következett…
- Doktor úr Dr. Jones! – kiáltott a férfi, ahogy csak bírt
Közben a háttérből egy sípoló hang törte meg a kórház folyosóinak nyugodt csendjét.
Brennan szíve leállt…
* * *
Az orvos sietve szaladt a kórterembe oldalán nővérekkel…
- Ki kell ütnünk!- kiáltott az orvos
- Doktor úr! Mi történik?- értetlenkedett Booth
- Kérem Booth ügynök hagyja el a szobát! – kiáltott Boothra az orvos
- De…
- Kérem, jöjjön velem! – ragadta karon egy idősebb nővér a szinte sokkos állapotban lévő férfit, elvezette a kórteremből egy nem mesze lévő váróterembe és leültette az egész testében remegő férfit.
Vízzel kínálta de Booth elutasította az ajánlatát. A szobában rajta kívül még egy férfi ült és az egyik székben egy rendőrtiszt.
Booth bár nem értette a rendőr jelenlétét, de nem kérdezett semmit, nem is szólt semmit csak nézett és kezét tördelve merült el a gondolataiban.
Legnagyobb meglepetésére a mellette ülő férfi megszólította.
- Ömmmm… Jó napot! Maga kinél van itt, ha szabad megkérdeznem?
- Én Dr… Dr. Temperance Brennanhez jöttem…
- Maga és ő…- érdeklődött a férfi
- Nem, nem én a társa vagyok FBI ügynök…
- És maga kihez jött?- kérdezett most Booth
- Voltaképpen én… én is… én… - és a férfi, hangos sírásba kezdett
Booth furcsállta a férfi viselkedését, de tudta a férfi részeg, az alkohol szagot már azóta érezte, hogy belépett a szobába és ekkor állt össze a kép a fejében…
A rendőrtiszt, a részeg…
- Maga ütötte el ugye?- kérdezte Booth aki egyre ingerültebb lett.
A férfi nem szólt csak bólogatott… Booth keze ökölbe szorult olyan gyűlöletet érzett a férfi iránt, mint még soha, senki iránt. Nem tudja miért csak az ösztönei vezették felállt, és egy hatalmas jobb egyenesessel továbbította gyűlöletét, talán még soha nem ütött ekkorát.
A férfi orrából patakzott a vér az bizonyosan eltört és valószínűleg az arccsontja is.
A rendőr felugrott termete kisebb volt, mint Boothé de le tudta állítani a férfit. Booth tudta, hogy ha a rendőr en fékezi, meg addig üti, a férfit még mozog.
- Vigye innen ezt az idiótát!- mondta Booth a rendőrtisztnek
- De én maradni akarok! – szólt a férfi miközben törölgette az orrából a vért.
- Nincs joga itt lenni! – ordított rá Booth
A rendőr karon ragadta a férfit, kirángatta a székből és kitámogatta az ajtóig.
- Booth ügynök!- szólt vissza a rendőr az ajtóból
- Igen?- fordult vissza Booth
- Csak szeretném, ha tudná, ha ezt a kis incidenst nem fogom jelenteni majd azt, mondom elesett vagy valami ilyesmit.
- Köszönöm, de nem kell hazudnia… - válaszolt Booth
- Maga és tudja milyen ez? Ugye?- kérdezte az ügynök
- 4 éve a feleségemet és a gyönyörű baba kocsiban fekvő ikerfiaimat elütötte egy részeg sofőr…
- Sajnálom…- mondta Booth
- Én is… válaszolt a férfi majd elhagyták a szobát
Booth kezét fájlalva visszaült a székbe. Csak most jutott el az a gondolat az agyába hogy mi lesz akkor ha Brennan nem épül fel… ő nem akar új társat…
Gondolat menetét az ajtón belépő Angela törte meg.
- Szia Booth jöttem, ahogy hívtál!
- Szia Angela!
- Mi van vele?- érdeklődött Angela
- Kérlek Ange ülj le!- szólt Booth
Ahogy ez a mondat elhangzott Angela érezte, hogy nem túl sok jóra számíthat…
Booth bele is kezdett…
- Miután elütötte az autó betört a feje, lett egy nyílt törése és belső vérzése…
Angela arcán látszott, hogy nem sok kell neki ahhoz, hogy kitörjön belőle a zokogás.
- De ez után stabilizálták az állapotát…
- De hiszen ez remek Booth, nem?
- De a szíve leállt…
Angela lehunyta a szemét arcán könnycseppek gördültek le, Booth megfogta a nő remegő kezét, hogy érezze mellette áll. Ekkor Dr. Jones lépett be a váróba.
- Rossz hírem van Dr. Brennant csak gépek segítségével tudjuk életben tartani…
Angela Booth karjai közé omlott és kitört belőle a zokogás. Booth szorosan átölelte a nőt, rengeteg erő kellet ahhoz, hogy visszafojtsa könnyeit.
- Megnézhetjük?- kérdezte meg Angela
- Persze…- válaszolt az orvos
Nem sokkal később megérkezett Hodgins, Cam és Sweets késő estig maradtak nem igazán szólaltak meg csak nézték egymást és Bonest…
Már mindenki elment csak Booth maradt… Húzott egy széket Brennan álla mellé megfogta a nő élettelen kezét és egy ideig csak nézte a hófehér arcát…
Majd végiggondolt mindent. Rájött, hogy mennyire hiányozna neki ha Bones nem lenne mindig mellette, ha nem hallaná a tudományos szövegeit, amit szinte soha nem értett, de élvezte hallgatni, hogy társa milyen okos vagy a soha többé nem nézhetne gyönyörű kék szemébe…
Ekkor ugyanaz a nővér lépett be a szobába, aki korábban elvezette a váróba.
- Jó estét üdvözölte Booth a nővér
- Hát maga még itt van?- csodálkozott a nővér
- Nem akartam egyedül hagyni…- válaszolt a férfi
- Maga egy remek ember!- jegyezte meg a nővér
- Köszönöm…- válaszolt Booth aki eléggé megilletődött
- Tudja Booth ügynök bár engem ezért sokan furcsának tartanak, de szerintem az olyan helyzetben lévő emberek, mint Dr. Brennan felépülésében segít, ha beszélünk hozzájuk.
- Ezt nem értem. - mondta Booth
- Én úgy hiszem, hogy bár szeme csukva van hallja, amit mondunk… Szerintem jót tehet neki, ha beszél hozzá, de magának is…
- Végül is meg is próbálhatom…- jegyezte meg Booth
Majd a doktornő agyához lépett és meg simította az arcát.
- Gyönyörű nő…- jegyezte meg a nővér
- Az… gyönyörű…- mondta Booth
- Minden rendben lesz Booth ügynök…
- Remélem…- válaszolt Booth
Majd a nővér kicserélte az infúziót és elhagyta a szobát. Booth végiggondolta, amit mondott és úgy döntött megpróbálja…
- Szia Bones! Egy kicsit furcsán érzem magam, hogy így beszélgetek, veled mikor tudom, hogy nem válaszolsz. Tudom, hogy előbb itt lettél volna megcáfoltad volna a nővér mondandóját rengeteg tudományos ténnyel…
- Mennyire hiányzik ez…- keseredett el a férfi
- Nem tudom, mit kellene mondanom, lehet, hogy csak annyit hogy:
- Ne hagyj el, Bones maradj, velem kérlek!- gördült le egy könnycsepp most már a férfi arcán is, de letörölt bár nem látta senki nem szeretett gyengeséget mutatni…
Booth szájához emelte a nő hideg kezét és egy gyengéd csókot lehelt re. Megsimította Bones arcát majd a szobában elhelyezett fotelben helyet foglalt és csak nézte a nőt még elnyomta az álom…
Korán reggelig maradt majd rögtön munkába sietett. Még mindig rengeteg papírmunkája volt de telefoncsörgés zavarta meg .A kórházból hívták. Felkapta a kávéját és szaladt is a lift felé a liftből épp Caroline lépett ki.
- Á! Booth! Jó hogy itt vagy beszélnem kell veled!
- Caroline sajnálom, de most muszáj mennem de max. 30 perc és itt vagyok!
- Jó, jó menj csak, én meg iszom egy kávét!- válaszolt Caroline
Booth már ismerte a korházban a járást ezért most nem jelentett gondot eljutni a doktorúr irodájáig. Kopogott.
- Igen?- szólt ki az orvos
- Booth ügynök vagyok!
- Jöjjön be!- mondta az orvos
- Kérem, foglaljon helyet!
Booth remek emberismerő volt az orvos hangszínéből már meg tudta állapítani nincs számára jó hír…
- Kér valamit inni?
Booth legszívesebben kért volna valami alkoholt, de inkább kért egy kávét. Megkapta a kávéját-helyet foglalt majd megpróbált lelkileg felkészülni, de erre nem tudott…
- Nagyon nehéz ezt elmondanom és reméltem, hogy erre nem kerül sor…
Booth egyre idegesebb lett legszívesebben ráordított volna az orvosra, hogy mondja, már de tartotta magát…
Kérem uram!- szólt Booth kissé emelkedett hangerővel
- Mint már ezt korábban is mondtam Booth ügynök reméltem, hogy ez nem lép fel, de Dr. Brennan agy halott…
- Mi?- értetlenkedett Booth
- A reggeli vizsgálatok során vettük észre hogy Dr. Brennan agyi aktvitása drasztikusan lecsökkent majd nem találtuk agyműködés jelét… Reménykedhetünk abban, hogy valamit csak elnéztünk…
- És az agya károsodhat?
- Ez is megtörténhet…
- És mi van, ha nem épül fel?
- Nos, tudja Booth ügynök most dr. Brennant kizárólag gépek segítségével tudjuk életben tartani, de ez az állapot nem tartható fent örökké…
- Meddig maradhat itt?
- Ha az állapota nem javul egy hónapig tart a biztosítási keret majd le kell őt kapcsolnunk a gépekről.
- Értem…
Booth ez után feldúltan hagyta el a kórházat tudta, hogy Caroline várja már legszívesebben nem mozdult volna el Brennan mellől szeretett volna ott maradni végig…
Bement az irodába, de nem talált ott senkit. Elkezdett lázasan íróasztala fiókjában kutatni. kivett egy újságból kivágott cikket, amin ő és Brennan szerepelt…
Rátörtek az emlékek és egy fájdalmas jövő képe elhatalmasodtak rajta és az asztalra borulva zokogni kezdett…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
kérlek ne kinozz!!!
folytazsd mielöbb.!!! nagyon jó lett!