|
zs: Gyilkosság az éremért (FFF-OG)
London, Egyesült Királyság
- Scotland Yard, miben segíthetek? - kérdezte egy mogorva hang.
- Eltűnt az edzőm. - válaszolt egy kétségbeesett női hang.
- Megtudhatnám a nevét?
- Az én nevemet, vagy az edzőmét? - kérdezett vissza a nő.
- Először a maga nevét ha kérhetem.
- Missy Franklin. Az edzőm neve pedig Todd Schmitz.
- Mikor tűnt el? - kérdezte a rendőr most már érdeklődve, mert tudta, hogy egy híres edző tűnt el.
- Két napja, vasárnap. - válaszolt bizonytalanul Missy.
- Ön vele volt az nap?
- Igen, tudja az nap az olimpiai záróünnepségre készültünk. De a bevonuláskor már nem volt velünk.
- Értem. Körözést adok ki rá az egész városban. Ön most hol van?
- A szállodámban.
- Megkérhetném hogy jöjjön be a központba, hogy kikérdezzük?
- Persze, mikorra menjek?
- Ha magának megfelel, akkor délután három órára.
- Megfelel, csak ha elmondaná, hogy hol van a központ, annak örülnék. Tudja nem vagyok jártas itt, csak az olimpiára jöttünk, csak Todd eltűnése miatt itt maradt az egész csapat.
- A központ, a Great Scotland Yard utcában található. Az utcában biztosan nem fogja eltéveszteni az épületet. - mondta barátságosan a rendőr.
- És a központban hol találom magukat? - kérdezte Missy.
- Harmadik emelet 16 - os szoba.
- Rendben ott leszek. És köszönöm a fáradságot amit Todd keresésével tölt.
- Nincs mit hölgyem, hisz ez a munkám.
- Még egyszer köszönöm. Viszlát! - köszönt el Missy.
- Viszlát! - mondta a rendőr, majd letette a telefont.
Jeffersonian Intézet, Washington D.C.
- Bones! - lépett be az intézet falai közé egy öltönyös férfi.
- Dr. Bray, meg tudná állapítani, hogy milyen betegségben halt meg, a harminc év körüli női áldozat? - kérdezte a nő, miközben fel sem nézett az előtte lévő csontokból.
- Most így pontosat nem tudnék mondani Dr. Brennan, de ha jobban megvizsgálom, akkor mondhatok biztosat. - válaszolt Dr. Bray, majd felkapta a tekintetét a csontvázról, mert meghallott egy jellegzetes csipogó hangot.
- Hello, Wendell! - köszönt az öltönyös férfi.
- Jó napot, Booth ügynök! - köszönt Wendell, és visszairányította a tekintetét a maradványokra.
- Bones, ha-hó!! - lengette meg kezét Booth a nő szemei előtt. – Gyere, van egy új ügyünk!
- Hol találták meg a hullát? - kérdezte Brennan, miközben levette a kesztyűt a kezéről, és elindult az irodája felé. – Dr. Bray, vizsgálja meg a csontvázat, és értesítsen róla, ha megtalálta a halál okát!
- Igenis, Dr. Brennan! - felelt Wendell, aki rögtön vissza is fordult az asztalhoz.
- Na, Booth, hol találták meg az áldozatot? - kérdezte Bones, amikor beértek az irodába.
- Épp ezért jöttem… az áldozatot nem az államokban találták. - mondta vonadkodva az ügynök.
- Akkor hol, Booth? - kérdezte már kicsit idegesen a nő.
- Londonban.
- És miért mi kellünk egy londoni gyilkossághoz? Ott nincsenek rendőrök? - állt meg az ügynökkel szemben Brennan.
- De vannak, de az áldozat amerikai volt.
- Honnan tudják?
- A fogminta alapján azonosították. Todd Schmitz. 33 éves edző. Az olimpián is részt vett. Kedden jelentették az eltűnését. - darálta az adatokat Booth.
- És most Londonba kell utaznunk, igaz?
- Eltaláltad.
- Remek. Pedig most fontosabb a másik áldozat! - mutatott Bones az emelvény felé, ahol Wendell sürgött.
- Nem hinném, mivel az a nő természetes halált halt. A mostani áldozatot viszont meggyilkolták. - kötekedett Booth.
- Ha már azt is tudják hogy meggyilkolták miért mi megyünk nyomozni?
- Már mondtam Bones, azért mert az áldozat amerikai volt, és a családja azt szeretné, hogy mi nyomozzunk, mert tudják, hogy mi vagyunk a legjobbak. - villantotta meg Booth a csábos mosolyát.
- Rendben meggyőztél. - adta meg magát Brennan.
-Mi, most azt mondod hogy nyertem egy szócsatában? - kérdezte Booth meglepve.
- Aha. - válaszolt röviden Bones. - Mikor megyünk a reptérre?
- Én már összepakoltam magamnak, már csak neked kell, és utána mehetünk is.
- Szólni kéne Cam-nek, hogy elmegyünk.
- Majd felhívom. Gyere, menjünk. - invitálta Booth Bonest az ajtó felé.
Washingtoni repülőtér
- Booth, felhívtad már Cam-et? - kérdezte Bones olyan hirtelen a férfitól, hogy az felugrott.
- Öö… még nem. - sütötte le a szemeit az ügynök.
- Akkor hívd fel!
- De már nem tudom Bones!
- Remek. - mondta nyersen a nő.
- De nyugi, majd Londolból felhívom. - próbálta menteni Booth még a menthetőt.
- Jó. Gyere, menjünk. – azzal elindultak a kisbuszhoz vezető úton.
- Bones, mindent elhoztál? - kérdezte Booth.
- Igen, miért?
- Csak mert nekem olyan az érzésem, mintha valamit otthon hagytam volna.
- Az lehet, én nem tudom mit pakoltál magadnak. - mondta Bones, miközben beszáltak a buszba.
- Te, Bones, neked megint az első osztályra van jegyed?
- Igen, miért neked? - kérdezte a nő értetlenkedve.
- Nekem nem… - húzta el a száját az ügynök, miközben visszaemlékezett egy régebbi ügyükre.
- Ugye most nem akarsz folyton átszökni hozzám?
- Más különben hogy mondjam el az ügy részleteit? - érdekldött mosolyogva Booth.
- Igazad van - ismerte el Bones.
- Ma nagyon engedékeny vagy velem. Csak nincs valami baj?
- Nincs Booth, csak fáradt vagyok.
- Akkor majd alszol a gépen. - felelt könnyedén az ügynök.
- A gépen az ügy részleteit fogod ismertetni nem?
- Ja de, bocsi. - mosolygott egyett Booth, és felszáltak a gépre.
- Lehetőleg egy fél óra múlva gyere az ügy részleteivel jó? - kérte álmosággal küzködve Bones.
- Oké. - köszönt Booth, majd elindult a turista osztály felé.
15 perc múlva
- Bones! Bones! - suttogta a férfi, miközben lágyan rázogatta társa vállát.
- Hm…?
- Azt mondtad, hogy fél óra múlva jöjjek ismeretni az ügyet. - suttogott még mindig Booth, nehogy megzavarják a többi utast.
- Nekem az az érzésem Booth, hogy nem vártál fél órát… - motyogta álmos hangon Bones.
- Ööö… - nézett az órájára Booth. – Tényleg. Bocsi.
- Ha már itt vagy mondd az ügy részleteit.
- Ja, jó, oké. Na szóval. Todd Schmitz, 33 éves edző az ádozat. Missy Franklin jelentette az eltűnését kedden. Őt már kikérdezték…
- Várj! - vágott a szavába Bones. - Ő nem az a híres úszó az amerikai olimpiai csapatból?
- De igen. Őt már kikérdezték. Todd holttestét tegnap találta meg egy takarító önkéntes az olimpiai staidion uszodai részében a vízbe dobva. Már azonosították, azt is tudják hogy gyilkossság volt, de a halál okát nem…
- Már elnézét, Mr. Booth, de ön nem jöhet az első osztályra. - folytotta bele Boothba a szót a stewardess.
- De mi egy gyilkossági ügy helyszínére repülünk, meg kell beszélnünk az ügyet. - mentegetőzött Booth.
- Sajnálom uram de vissza kell kisérnem a helyére. Elnézést a kellemetlenségért! - nézett a stewardess Brennan felé. Bones nem válaszolt, intett egyet Boothnak, majd miközben lecsukta szemeit elfordult az ablak felé.
Nem hiszem el hogy megint ez van… a múltkor is ezt csináltk a stewardess-ek! Pedig tudják, hogy F.B.I-os vagyok, ahogy azt is, hogy Bones a társam! Ezért meg kell beszélnünk az ügy részleteit! Legközelebb az első osztályra kéne jegyet vennem! Csak lenne rá pénzem…! - gondolkodott magában Booth, miután elindultak a turistaosztályra.
Másfél óra múlva
- Köszönjük, hogy velünk utaztak! További szép napot!
- Na, Bones, jól aludtál?? - kérdezte Booth a repülőgép ajtajában a nőtől.
- Igen. És te mit csináltál miután elküldtek?
- Beszélgettem a mellettem ülő kissráccal, mert meglátta a jelvényem, és egész úton kérdzgetett az F.B.I.-ról. - váalszolt az ügynök miközben lefelé sétáltak a lépcsőn.
- Akkor élvezetes másfél órád lehetett. - mondta mosolyogva Bones.
- Hát nagyon az volt. - húzta el a száját Booth.
5 perccel később egy taxiban
- Hova vihetem önöket? - kérdezte a sofőr olyan hangnemben, mintha egy szerelmes párhoz beszélne.
- A Corinthia Hotel- be. - válaszolt kedvtelenül Booth, mert valószínűleg rájött a sofőr hangjának milétére.
- Mondja uram, maguk eggyütt vannak? - kérdezte a sofőr, miközben eindult London utcáin.
- De nem is ismerem magát!!! - háborodott föl Booth.
- Nyugi Booth! - csitította az ügynököt Bones.
- William Stumpy. - nyújtotta hátra kézfogásra a kezét Will.
- Mit csinál?! Az utat figyelje és ne a kezét nyújtogassa hátra!! - kiabált Booth.
- Én csak kezet akartam fogni, amúgy ha jól gondolom, maguk amerikaiak. Igaz? - kérdezte Will, hátrapillantva a visszapillantó tükörben.
- Igen amerikaiak vagyunk, de honnan tudta? Csak nem valami jós? - értetlenkedett Booth.
- Booth, tudod jól hogy jósok nincsenek.
- Ja, persze, tudom. Na, de William, honnan tudta hogy Amerikából jövünk?
- Nevezzen csak Will-nek. És onnan tudtam, hogy általban az amerikaiak viselkednek így a kocsimban, másrészt meg a tájszólásból is. Attól hogy mind a hárman angol nyelvet beszélünk, még nem biztos hogy ugyan olyat. - mondta Will.
- Aha. - felelt Booth erre az érdekes monológra.
- Maga végzett valamilyen egyetemet? - kérdezte Bones Will felé nézve.
- Az Oxfordi Egyetemen kezdtem tanulni, de nem fejeztem be a tanulmányaimat. - válaszolt vidáman Will.
- Milyen szakra jelentkezett? - kérdezte izgatottan Bones.
- Bones! - pirított rá az ügynök.
- Semmi gond uram. Fizikusnak tanultam de fél év után ott hagytam az egyetemet. De maguk még nem válaszoltak az én kérdésemre. Önök eggyütt vannak?
- Ööö… - dadogott Booth, egy kis bizonytalansággal a hangjában.
- Nem, mi nem vagyunk együtt. - felelt határozottan Bones. - Csak társak vagyunk. Munka társak. - tette hozzá gyorsan amint meglátta Will kaján vigyorát.
- Aha. - vigyorgott még mindig Will. - Csókolóztak már?
- Na most áljon le haver! - kiabált Booth. - Semmi köze a magánéletünkhöz!
- Igaza van Booth-nak semmi köze hozzá! - szólt közbe Bones is.
- Jól van, hagyom magukat, és a magánéletüket. Megérkeztünk. - mondta halálos nyugalomban Will, mintha meg sem történt volna az előbbi incidens.
- Végre! - lélegzett fel Booth, majd kiszált a kocsiból. - Gyere Bones!
- Oké, mindjárt. Mennyi lesz? - kérdezte Will felé fordulva.
- 5 font.
- De nekünk csak dollárunk van…
- Nem baj, a kis műsor miatt 2 dollár is megteszi. - suttogta Bones fülébe Will.
- Tessék. Viszlát! - adta oda a pénzt Bones majd köszönés közben elindult Booth felé.
- Viszlát és további szép napot! - köszönt Will, majd elhajtott.
Corinthia Hotel, London
- Bones, ez a taxis az őrületbe visz. - mondta Booth, miközben beléptek a szállóba.
- Az érdekes hogy ilyen okos ember létére nem fejezte be az egyetemet. - gondolkozott el Bones.
- Te ennél az információnál ragadtál le? - kérdezte Booth, valószínűleg olyan hangnemben, hogy az megbántotta Bonest. De bocsánatot kérni nem vol idő, mert szobát kellett foglalni.
- Jó napot! Szobát szeretnének? - kérdezte egy női recepciós.
- Igen. - kezdett bele Booth.
- De két külön egy ágyas szobát. - folytotta bele a szót Bones.
- Rendben. Magáé a 326-os szoba. - nyújtotta Bones felé a kulcsot. - Magáé pedig a 329-es. További szép napot!! - adta oda Booth-nak is a kulcsot, majd köszöntötte a következő vendéget.
- Te Bones, miért kértünk két külön szobát? Egyben nem olcsóbb lett volna?
- Azért kértünk két szobát, mert nem vagyunk egy pár! De én majd kifizetem a saját szobámat jó?! - kiabált Bones, amire a hallban többen fel is figyeltek, de biztos láttak már nagyobb vitát is, mert mindenki rögtön visszafordult az újságja, vagy a munkája felé. Közben Booth és Bones elindultak a szobáik felé.
- Bones, mikor megyünk a tetthelyre? - kérdezte Booth Bones szobája ajtajában állva.
- Előbb lezuhanyoznék, ha nem gond. Majd hívlak ha végeztem. - darálta le Bones, majd becsapta az ajtót.
- Oké! - kiálltott utána Booth, és elindult a szobája felé.
Miért kellett megbántanom Bonest?? Miért nem gondolkodok előbb aztán beszélek? Én hülye! Úúú, jut eszembe fel kell hívnom Cam-et!! - jártak táncot a gondolatai Booth fejében. Amikor beért a szobájába, utolsó gondolatát meg is valósította:
/- Dr. Saroyan! - szólt bele a telefonba Cam./
- Szia Cam, itt Booth! - köszönt az ügynök, majd bele is kezdett a mondanivalójába. - Figyelj Cam, tudom hogy roszkor szólok meg már úgyis mind egy, de…
/- Mi az Booth? - vágott Cam Booth szavába idegesen./
- Ma mindenki így viselkedik velem? Ma „ordibáljuk le Booth fejét” nap van?
/- Nem, de ki tett ma még ilyet?/
- Te, Bones és a főnök…de ez most nem lényeg. Az a lényeg, hogy egy ügy miatt Bones-sal el kellett utaznunk Londonba.
/- MI??!! És erről mikor akartatok szólni?/
- De csak engem hibáztass, mert Bones még otthon azt mondta, hogy hívjalak, de nem tettem. - mondta bűnbánóan az ügynök.
/- Jó oké. Azt tudjátok már aki az áldozat?/
- Todd Scmitz. 33 éves úszó edző. Missy Franklin jelentette az eltűnését kedden… - sorolta az adatokat Booth, de valaki a vonal túlsó végén megint közbeszólt.
/- Eltűnt egy edző az olimpiáról? Azt hogy?? - kérdezte meglepetten Cam./
- Én se tudom, de ezt fogjuk kideríteni. Persze csak akkor a Bones végez…
/- Miért, mit csinál? - kérdezte Cam, bár sejtette a választ./
- Zuhanyzik. - válaszolta nyugodtan Both.
/- Egy szállodai szobátok van? - kérdezte mosolyogva Cam és arra gondolt ha ezt elmondja Angela-nak…/
- Nem. Csak azt mondta majd hív ha végzett. Akkor, le is raklak Cam. Ja, és még annyit, hogy izzítsd a csapatot mert majd küldjük az anyagokat meg mindent, amit ilyenkor szoktunk. - adta ki a parancsot Booth.
/- Oké Booth. Szia! - köszönt el Cam./
- Szia! - köszönt Booth is, majd letette a telefont.
20 perccel később
- Booth! - vette fel telefonját az ügynök.
- Szia, itt Bones, és mehetünk. Amúgy itt állok az ajtó előtt, ne ijedj meg.
- Ok, jó, nem fogok. - azzal letette a telefont. Majd odasétált az ajtóhoz, és kinyitotta. Egy teljesen más Bones állt ellőtte mint egy órája. Alig bírta megálni nehogy megcsókolja.
- Ööö… szia! - köszönt egy pár pillanat kínos csend után az ügynök. – Mehetünk?
- Igen, persze. - válaszolt Bones, aki kicsit kínosan érezte magát.
- Befejezzem az ügy részleteit?
- Aha. - válaszolt röviden Bones.
- Akkor jó. - mosolyodott el Booth. - Az áldozat Todd Schmitz, 33 éves edző. Missy Franklin jelentette az eltűnését kedden. – mondta, miközben kiengedte a nőt a szobájából, majd ő is kiment és bezárta az ajtót. - A holttestét tegnap taláták meg egy uszodai medencébe dobva. Már azonosították, azt is tudják hogy gyilkossság volt, de a halál okát nem tudták még megállapítani. - elindultak a lift felé. - Ezért hívtak téged. Engem meg azért, mert Todd családja az államokban meg az szeretné hogy én nyomozzak.
- Aha. - válaszolt Bones megint röviden, amit Booth meg is említett:
- Bones, ma olyan szűkszavú vagy. Csak nincs valami baj?
- Nem, nincs Booth. Csak elgondolkodtam.
- Oké ha te mondod. - mondta Booth, majd belépett a nő után a liftbe.
Fél óra múlva az olimpiai stadion úszótermében
- Itt találták meg a holttestet, amit már elszállítottak. - mondta a helyszínelő a víz felé mutatva. - A vízből is vettünk mintát, azt is elvitték a testtel együtt. Ezeken kívül mindent megvizsgáltunk, és elszállítottunk a rendőrségre.
- Rendben, akkor gyere Bones, vizsgáld meg a hullát.
- Booth ügynök, nem hiszem hogy ez ilyen egyszerűen fog menni… - szólalt meg Booth háta mögött egy férfi hang.
- Óóó, Aaron, hogy kerülsz te ide? - fordult Booth a hang irányába.
- Ti honnan ismeritek egymást? - szólalt meg Bones.
- Hát, tudja hölgyem, én is az F.B.I.-nál dolgoztam Washingon-ban, és ott ismertem meg Seeley-t. De elköltöztem ide Londonba, és most itt vagyok nyomozó. De be sem mutatkoztam, Aaron Large. Örülök, hogy megismerhetem. - mondta Aaron, miközben kezet fogott Bones-sal.
- Dr. Temperance Brennan. Örvendek.
- Akkor Aaron, elárulnád miért lesz nehéz megizsgálni a hullát? - kérdezte Booth a bemutatkozások végén.
- Azért Seeley, mert az F.B.I.-nak itt nincs hatásköre. De nyugi, én vezetem a nyomozást, tehát beengedhetlek tieket bárhova.
- Óó, tényleg el is felejtettem hol vagyunk. Megtennéd Aaron, hogy elviszel a hullához?
- Persze. Gyertek. - mondta Aaron, majd elindultak kifelé.
Oxfordi Egyetem alagsora, London
- Miért ide hozták az áldozatot Aaron? - kérdezte Booth meglepetten, miközben az öreg téglafalat nézte.
- Azért Seeley, mert Angliában ezen belül Londonban sokkal kevesebb embert ölnek meg mint az államokban, és nem kellett még külön létesítményt nyitni hogy vizsgáljuk a hullákat. És amúgy is a hullák nagy része amerikai származású, ezért kerülnek hozzátok az ügyek.
- Jó, oké értem. Na Bones, mire jutottál eddig? - kérdezte Booth a tekintetét a falról, Bones-ra emelve.
- Nem sokra. Férfi, 30-as évei elején. A halál idejét öt nappal ezelőttre teszem, a bomlás mértéke alapján. De Hodgins majd biztosat mond, ha a bogarakat átküldjük. A halál időpontját még nem tudom megmondani.
- Ok Bones, te maradj itt a csontjaiddal, mi meg Aaron-nal elmegyünk kikérdezni Missy-t. - adta ki a parancsot Booth, majd látva Aaron fejbillentését, elindult az ajtó felé. - Ja és még valami, Bones! - szólt vissza az ajtóból. - Ha találtál valamit csak hívj!
Bones bólintott, majd odafordult az áldozathoz. Azon gondolkodott, miért viselkedik ilyen furcsán Booth. Reggel csak úgy elrángatja Londonba, délután megbántja és még bocsánatot sem kér (pedig mindig szokott…), majd a szállodai szobában bámul rá és meg sem szólal… Nem érti ő ezt, ő csak a csontokoz ért nem az érzelmekhez meg a viselkedéshez… Ahhoz Booth és Angela ért.
Közben Booth és Aaron is felért az egyetem földszintjére, majd a kijárat felé indultak. Aaron is elgondolkodott, csak ő Brennan-en. Hogy milyen jó nő. No meg azon, hogy Booth vajon vele van? Mármint egy pár-e vagy nem. Nem ártana tudni, ha be akar vágódni a nőnél.
- Te, Booth, kérdezhetek valami személyeset? - jutott düllőre gondolataiban Aaron, hogy bármi ára, ő bizony megkérdezi, hogy együtt vannak-e.
- Tudod, hogy te bármikor. - felelt nyugodtan Booth, még mit sem sejtve az előtte álló kérdésből.
- Te és Temperance együtt vagytok? - kérdezte bátortalanul Aaron.
- MI?? Nem mi nem vagyunk együtt, de ma mindenki ezt kérdezi?!! Amúgy miért kérded?! - háborgott Booth.
- Csak tudod azért mert szeretném meghívni egy randira, de úgy nem akartam, hogy… tudod. - nézett Aaron a dühöngő Boothra, miközben beszáltak az autójába.
- De ugye tudod hogy ezt nem hagyhatom? - nézett komoran barátja szemébe. - Tudod ő a társam, és az a kötelességem, hogy megvédjem Bones-t. – mondta, majd Aaron beindította a motort.
- Booth, most komolyan azt akarod mondani, hogy tőlem akarod védeni?
- Igen Aaron, azt. Ismerem a múltad, és nem akarom hogy belekeverd. Emlékszel a régi washingtoni barátnőidre? Mindegyiket belekverted és eltűntek. Ezért is kellett elköltöznöd. Nem akarom hogy a társam miattad tűnjön el, majd találjam meg évek múlva egy árokba dobva. - nézett komolyan az ügynök Aaron-ra. - És ha úgy könnyebb elfelejteni, tekintsd úgy, hogy egy pár vagyunk.
- Rendben. - felete keserűen Aaron.
- Elmondanád, mit mondot Missy Franklin, amikor kikérdeztétek? - kérdezte pár perc csend után Booth.
- Persze. Azt mondta, hogy az olimpiai záróünnepségre együtt készült a csapat, köztük Missy és Todd is. Aztán a közös ebéd után nem látták. Mivel hogy sokat ivott, pedig nem lett volna szabad, azt gondolták a csapat tagjai, hogy biztosan részegen fekszik valahol, és azt is elfelejtete hogy edző. De gondolták 2 nap után eszébe jut minden. És mivel ezek után sem ment vissza a szállodába, jelentették az eltűnését. - mondta Aaron, szemét szorosan az úton tartva.
- Miért nem lett volna szabad innia? - kérdezte meglepetten Booth.
- Azért, mert egy régi betegsége miatt ha ivott, elfelejtette a fél életét. De két nap múlva mindig minden emléke visszajött. Ezért gondolták azt a csapat tagjai, hogy csak kedden jelentik az eltűnését.
- Érdekes. Ezt mind Missy mondta?
- Igen.
- A csapat többi tagját kikérdeztétek már?
- Nem, de azért megyünk a központba. Kinek a kikérdezésével akarsz kezdeni? - kérdezte Aaron, majd leparkolt.
- Nézzük csak… - kezdte lapozgatni Booth a kezében lévő aktát. - Legyen mondjuk Nathan Adrian. Aranyérmes, és neki is Todd volt az edzője.
- Rendben. Ő is bent van ahogy az összes csapattag. De nem hallgathatod ki egyedül. - mondta Aaron, majd kiszált az autójából.
- Most miért? Azért amit Bones-sal kapcsolatban mondtam? - kérdezte Booth, miközben ő is
kiszállt a kocsiból.
- Egyrészt igen, másrészt meg azért mert én vezetem a nyomozást, harmadrészt azért mert F.B.I.-os vagy. - válaszolt nyugodtan Aaron, majd elindult a bejárat felé.
- Remek. - motyogta maga elé Booth, és ő is elindult Aaron után.
Kihallagtó szoba, Scotland Yard, London
- Nathan, elmondaná, hogy hogy szerezte az olimpiai aranyérmeit? - kérdezte Aaron, és leült a kis asztalhoz.
- Úgy, Large ügynök, hogy amikor kilövik a golyót a pisztolyból, akkor minden versenyző beugrik a vízbe majd úszni kezd. A leggyorsabb, aki teljesíti a távot, övé az arany. - felet gúnyosan Nathan.
- Todd az edzője volt, igaz? - kérdezte Booth.
- Igen igaz. De miért kérdi? Azt tudom, hogy megölték, ahogy azt is hogy nem én tettem! - mondta Nathan felháborodva.
- Hol volt ön, vasárnap? - érdezte Aaron.
- A csapattal. Legalábbis azokkal a tagokkal, akiknek akkor már nem volt versenyük. Együtt szurkoltunk a többieknek. A közös ebéd után visszamentünk a szállodába. Majd este nyolckor a záróünnepségen voltunk mind. Kivéve Todd-ot. – mondta, de a mondat végére szája lefelé görbült.
- Rendben, köszönjük. - mondta Aaron, majd elindult az ajtó felé. – Booth? - szólt az ügynöknek aki elgondolkodva bámult ki a fejéből az asztalnál.
- Ja, igen, bocs, jövök már. - állt fel Booth.
- Maga is amerikai? - kérdezte Nathan reménykedve.
- Igen, az vagyok. Miért?
- Nem, semmi, csak ismerős volt a név. - mentegetőzött Nathan.
Scotland Yard folyosója, London
- Na Seeley, most ki jön? - kérdezte Aaron, ahogy kiléptek a szobából.
- Előbb felhívom Bones-t, hogy tudja-e már a halál pontos idejét.
- Oké. - mondta Aaron, majd Booth elkezdte tárcsázni a számot.
- Hello Bones! Tudod már a halál pontos idejét?
/- Szia Booth, és igen tudom a halál pontos idejét. - válaszolt Bones./
- És mikor volt?
/ - Vasárnap, este 7 óra környékén./
- Mi volt a halál oka? - kérdezte Aaron, de csak Booth-tól, mert a telefon nem volt kihangosítva.
- És Bones, tudod már mi volt a halál oka?
/- Először folytogatták, de nem ez volt a halál oka, ettől csak elájult. A halálát egy határozott szúrás a 6-os és a 7-es borda közé okozta, egy hegyes tárggyal. Hodgins már elemzi a csonton maradt fém anyagát. Ha megvan az eredmény, átküldöm SMS-ben./
- Oké, kössz Bones! - mondta Booth, és letette a telefont.
- Na, mit tudott meg? - kérdezte Aaron.
- Azt, hogy a halál ideje vasárnap este 7 óra körül volt, és azt hogy egy hegyes tárggyal a szívébe szúrtak.
- Azta. Mi lehet az indíték, hogy valakit ilyen brutálisan megölnek?
- Nem tudom, de ezt kell kiderítenünk. - mondta Booth. - Ki a következő akit kihallgatünk?
- Missy Franklin? - kérdezte Aaron.
- De őt már nem kihallgatták?
- De, de akkor lehet hogy a felügyelők átfutottak valami felett.
- Oké, te tudod.
Egy másik kihallgató szobában a folyosó végén
- Missy, ön mikor látta utoljára Todd-ot? - kérezte a beszélgetést megkezdve Aaron.
- Vasárnap délután a szállodában a közös ebéd után. De már mindent elmondtam maguknak. - ráncolta össze a szemöldökét Missy.
- Igen ez igaz, de lehet, hogy átsiklottak valami felett a rendőrök mikor kihallgatták. - mondta Booth.
- Hát jó. Mit akarnak tudni? - adta meg magát Missy.
- Először is azt, hogy volt-e valamilyen problémája Todd-dal? - kérdezte Aaron.
- Nem, nem volt. Jó baráti viszonyban voltnk. És szerintem ő volt a világon a legobb edző. - mondta Missy, miközben kezdtek könnyek folyni az arcán.
- Renben. Semmi baj. - tette Booth a kezét a nő kezére az asztalon.
- Köszönjük az eddigi információkat. További szép napot. - köszönt el Aaron, majd utána Booth is.
- Maguknak is… - mondta könnyes szemmel Missy, miközben a két ügynök kilépett a szobából.
Booth nem szólt semmit, amiért Aaron ilyen rövid kihallgatást csinált, de ő tudja.
Csendben mentek végig a folyosón a liftig, majd a liftől a bejárati ajtóig, onnan pedig Aaron autójáig. A kocsiban se szóltak egymáshoz, mindketten a gondolataikba mélyedve bámultak kifelé az autóból.
- Most hova megyünk? - kérdezte Booth.
- A tudós barátnődhöz, megtudni mi volt a gyilkos fegyver. - mondta kurtán Aaron.
- Jól van, nem kell ilyennek lenni. Csak kérdeztem.
Az út további része csendben telt. Both azon gondolkodott, hogyan tarthatná távol Aaron-t Bones-tól. Semmiképpen nem akarta hogy elmenjenek randizni, meg vacsorázni, stb. Aaronnak régen nagyon mocskos bűnei voltak, és ebbe minden barátnőjét belekeverte. Akik el is tűntek. Majd két hét múlva árkokban találták meg őket. Minden ügy Booth-hoz került, és ő nagyon jól tudta, hogy a nők mind Aaron barátnői voltak. De nem akarta belekeverni, mert tudatában volt annak, hogy ezt nem ő akarta így, és hogy ez az egész a maffia műve, akinek régen Aaron tartozott. De a gyilkost eddig nem találták meg. Aaron-nak el is kellett menekülnie Washington-ból. Booth nem is értette, miért nem változtatott nevet. De most nem ezért volt Londonban. Azért volt itt, mert ki kellett deríteniük, hogy ki ölte meg Todd Schmitz-et. Ahogy erre gondolt, rögtön eszébe jutott valami az üggyel kapcsolatban:
- Te, mivan ha egy versenyző ölte meg Todd-ot azért, mert meglátta doppingolni? - adott hangot Booth a gondolatának.
- Nem rossz gondolat Seeley. Csak az a gond, hogy csak olyan versenyzőt engednek ki az olimpiára, aki nem szed semmi ilyet. - mondta lehangolóan Aaron.
- És ha azután kezdett el gyógyszereket szedni, miután kikerült az olimpiára? - próbálkozott tovább Booth, mert valamiért érezte, hogy ez lesz az indíték.
- Hmm… Most elgondolkodtattál. Végülis megfelel indítéknak. De így is nagyon sok a gyanúsított.
- Keressük ki az adatbázisban, hogy kiknek volt korábban dopping problémája. Ez is olyan mint a drog. Ha egyszer elkezdi az ember, nem tudja abbahagyni. - mondta Booth.
- Renben. De előbb menjük el Temperance-hez hátha megvan már a gyilkos fegyver.
- Jó. Mennyi idő amíg odaérünk?
- 10 perc. - mondta Aaron.
Oxfordi Egyetem alagsora, London
- Hello Bones! Van valami friss híred a hullával kapcsolatban? - lépett be Booth a kis helyiségbe.
- Igen van. Béta- receptor- blokkolót találtam a jobb ulna-n és a jobb radius-on. A gyilkos fegyver azonosítása is sikeres, Hodgins megállapította, hogy a gyilkos fegyver fémből készült, én pedig azt, hogy a csonton talát vágásnyomok alapján kis méretű. - mondta az adatokat Bones.
- Mutasd a vágásnyomokat! Olyan, mintha egy kés lenne. - mondta Booth.
- De itt Londonban nem gyilkolnak késsel! - mondta Aaron.
- De Amerikában igen. Ugye, Bones? - fordult az ügynök a nő felé, aki bólintott egyet.
- Nem biztos hogy amerikai gyilkolt. Lehetett magyar, vagy japán is. - mondta Aaron. - De akkor a szobák átkutatását az amerikaiakkal kezdem. Ha nem találunk semmit, akkor folytatjuk a többi országgal.
- Jó, mi meg Bones-sal bemegyünk az irodátokba és megkeressük az összes doppingbajos amerikait. - mondta Booth, miközben már Aaron elindult kifelé az ajtón. – Hé! Várj már meg!! - kiálltott utána. - csak neked van kocsid!!
- Hagyd Booth. Majd bemegyünk az irodába busszal, vagy valami ilyesmivel. - mondta Bones.
30 perccel később, Scotland Yard, London
- Na, találtál bárkit a csapatból korábbi dopping üggyel? - kérdezte Bones.
- Igen, kettőt is. Az egyik, mily meglepő, Missy Franklin, a másik Kevin Durant kosaras.
- Végül is, bármelyik megölhette Todd-ot, amiért rajtakapta a tiltott szer szedésén.
- Most már csak az dönt, kinél van a gyilkos kés… - mondta Booth, majd megszólalt Bones telefonja.
- Brennan! - vette fel a telefont.
/- Szia édesem! Hogy vagy? Mondd hogy összejöttetek Booth-tal! - örvendezett Angela./
- Szia Ange! Jól vagyok, és nem, nem történt semmi ilyesmi! - lombozta le barátnője örömét Bones. - De miért hívtál?
/- Tudtad hogy ünneprontó vagy? Ja, azért hívtalak, mert az átküldött vágásnyomok alapján sikerült megalkotnom a kés hegyének 3 dimenizós képét. Átküldöm SMS-ben rendben?/
- Rendben Ange, és köszi!!
/- Ja és még valami Brennan! Kérlek egy párként gyertek haza Booth-tal!!/
- De miért Angela?! - kérdezte Bones.
/- Azért szívem, mert mindenki ezt szeretné. És azért mert ti egy pár vagytok!/
- Nem igérek semmit. Köszi az információt! - köszönt el Bones, majd lerakta a telefont.
- Na, mit mondott? - kérdezte Booth.
- Meg van a gyilkos fegyver hegyének 3 dimenziós képe. Ange átküldi SMS-ben.
- Oké. De mondott mást is ami felzaklatott, látni rajtad.
- Ezt nem veled akarom megbeszélni oké?? - mondta idegesen Bones.
- Mi van veled Bones? Teljesen más vagy!
- Semmi bajom! Inkább keressük meg Aaron-t hogy megmutassuk a képet a kés hegyéről!
- Jó oké! Menjünk. - azzal kiléptek az irodából, hogy megkeressék Aaron-t. Ugyan nem kellett messzire menniük, a lift elött meg is találták a célszemélyt.
- Aaron! Van egy kis új infónk! - szólt neki Booth, mert közben Aaron mással beszélgetett.
- Ó, tényleg?
- Igen. Csak az irodában. - mutattott Booth a folyosó másik végébe.
- Oké, rendben. Kössz Ryan! - köszönt el attól a férfitól, akivel beszélgetett.
- Na, mit találtatok? – kérdezte, ahogy beléptek a szobába.
- Két sportolót, aki régebben doppingolt a csapatban. Az egyikük Kevin Durant. A másikuk, Missy Franklin, aki jelentette Todd eltűnését.
- És az egyik munkatársam a Jeffersonian intézetből átküldte a gyilkos fegyver hegyének kinézetét. - mutatta oda Bones a telefon képenyőjét.
- Ilyen ilyen hegyű dísztárgyat találtak a 647-es szobában is. Véresen. - mondta Aaron, azokat a híreket, amiket ő tudott meg. - A késen Todd vérét találták. És a szoba nem másé, mint Missy Franklin-é.
- Már behoztátok? - kérdezte Booht.
- Igen, be. 4-es kihallgató szoba. Persze csak ha jönni akarsz.
- Persze hogy! Bones, te is jössz?
- Én inkább csak a tükör mögül figyelnék…
- Oké. Akkor menjünk. - mondta Aaron, majd elindultak a kihallgató felé.
Amint beléptek, látni lehetett, hogy Missy nagyon ideges. Mozgolódott a széken, izzadt, remegett a keze… bár lehet hogy ezek csak a tiltott szerek fogyasztása miatt voltak…
- Missy, megtaláltuk a szállodai szobájában a bicskát. - tolta oda Aaron a bizonyítékzsákban lévő, kis, ókori dísztárgyat. – Tudjuk, hogy azért tette, mert Todd rajtakapta, hogy megint szedi a Béta- receptor- blokkoló-t. És azért ölte meg mert tudta, Todd jó ember volt, és el akarta mondani az olimpiai bizottságnak. De ha ezt megteszi elveszik az aranyérmét, és
kizárják.
Misy ahogy ránézett az asztalon lévő kis fegyverre, rögtön elsírta magát. Látszott rajta, hogy nem direkt akarta megölni, csak kicsit megbökni a mellkasát, evvel is megfenyegetni. Ő nem akart ember ölni. Ő csak meg akarta tartani az érmét, és a dicsőségét. És ezért valakinek meg kellett halni…
A tükör mögött még Bones-nak is könnyek gyűltek a szemébe.
Az emberek azért ölnek, hogy megmaradjon a dicsőségük, hogy legyen egy trófeájuk, hogy ne legyenek többé veszélyeztetve. De miért teszik ezt az emberek?? Miért nem lehet megbeszélni a dolgokat szemtől-szembe, és mért kell fenyegetni? Amikor a gyilkosok megölnek egy embert, nem gondolnak bele, hogy az áldozatnak volt családja, szülője, aki várt rá minden vasárnap egy ebédre, vagy egy fia, akivel minden délután kiment focizni a parkba. Nem gondolnak bele, hogy így egy egész nagy családot szomorítanak el egy életre. Nekik a gyilkolás maximum egy óra, de a hozzátartozóknak feldolgozni a halált… szerintem arra egy élet is kevés.
Potters Fields Park, London
- Booth! Mi a fenéért jöttünk ide, este 10-kor?? - kérdezte Bones ingerülten.
- Gyönyörködni Londonban, no meg azért, mert itt nem tudunk úgy ünnepelni egy ügy lezárásánál, mint otthon. - persze nem ez volt az igazi ok, de azt a világért se árulta volna el.
- Aha. Végül Missy mindent bevallott?
- Igen. Csak azért ölte meg Todd-ot, mert ő meglátta, ahogy szedi a szert.
- Az olimpiai aranyérmét azért elveték tőle?
- Igen, el. És ki is zárták a versenyből. Olyan, mintha részt sem vett volna az olimpián.
Booth lassan lépkedett Bones felé. Könnyű dolga volt, hiszen a nő a csillagokat nézte. Amikör mellé ért, lassan a vállánál fogva magafelé fordította a nőt, majd lágyan megcsókolta. Bones nem ellenkezett, hagyta hogy elmerüljenek a csók édes ízében.
Eközben pár méterel távolabb egy fa mögött
- Látja Uram? Mégse volt olyan rossz dolog felhívni Booth ügynököt, hogy hívja ide Dr. Brennan-t! - mondta Will, a mellette álló Aaron-nak.
- Igaza van. Tényleg nem volt hiba idehívni őket… - mondta mosolyogva Aaron, majd a szerelmes párra pillantott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Tetszett, ahogy más környezetbe raktad őket, és ahogy a többi szereplő hol finomabban (pl az utcsó sorok két jómadara) vagy kevésbé finoman (pl Angela, hihihi) terelgette őket egymás felé. Örülök, hogy happy end lett ^^ Nagyon tetszett a gyilkosos családtagos monológ, és a nyomozási szál is ki volt találva! Köszi a ficcet, és KMF! Gratula, zs!