|
Claire: Lovak, tánc, szerelem/2. (FFF-OG)
2. fejezet – 2. nap
- Azt hiszem, ha itt lejelentkeztél, kezdhetnénk ismét a lovardában, és kikérdezhetnénk azt a lovász fiút.
- Rendben. Cam azt mondta, hogy megjött a toxikológia eredménye, s talán még Hodgins is végzett már az elemzéssel. A fényképet pedig át kéne adnunk Angelának, hátha tud vele valamit kezdeni, bár most nem nagyon hiszek benne.
- Sziasztok! – köszönt rájuk Cam. – Megjött a toxikológia eredménye, de azt hiszem nem sok jóval szolgálhatok. Szinte nem talált semmit.
- Szinte? Akkor mégis talált valamit….
- Igen. Nagyobb mennyiségben volt a szervezetében arzén, de szinte majdnem az átlagos mennyiség. Azt mondanám, talán egyszer, vagy kétszer kaphatott valahonnan egy kisebb adagot, de ez egyáltalán nem volt halálos. Valószínűleg még csak rosszul sem érezte magát tőle.
- Akkor tényleg semmi, hacsaknem az illető, miután észrevette, hogy semmit nem hatott a szer, amit beadott neki, erőszakosabb módszerhez nem folyamodott.
- Ez akár még helytálló is lehet. – helyeselt Cam, s közben odaintett az időközben megérkező Dr. Hodgins-nak.
- Sziasztok! Kielemeztem az áldozat ruháján talált foltokat, de nem tudok semmi újjal szolgálni. Egyszerű föld, és equus stercoris.
- Vagyis lótrágya. – fordított Bones Booth-nak az egyszerűség kedvéért.
- A sebben sem találtam mást, egy kis füvön, földön, és az előbb említett lótrágyán kívül. Egyetlen egy szilánk van, amit még vizsgálok, valamilyen szaruanyag lehet, talán a gyilkos fegyverből származik, de később többet tudok majd mondani.
- Köszönjük. – Zárta le a társalgást Booth. – Még benézünk Angela-hoz, aztán visszamegyünk a lovardába.
- Mi pedig folytatjuk a munkát. Wendell újra átnézi a csontokat, hátha talál valamit.
Párosunk elindult a művészük irodája felé. Amikor beléptek, Angela éppen a fejen talált seb lenyomatáról készített egy nyomtatott képet.
- Szia Ange!
- Á, sziasztok! Pont hozzátok akartam indulni. Készítettem egy méretarányos képet a seb formájáról, ami segíthet majd azonosítani a gyilkos fegyvert. Valami olyan tárgy lehet, ami kör alakban végződik. Persze akár egy egyszerű hétköznapi tárgy is lehet. De mivel a fegyver nem érte teljes szélességében a lány fejét, azért kb. a fele van meg. Úgy saccolom, hogy nagyjából egy 11 cm átmérőjű kör lehet az alap.
- Angela, köszönjük, elkezdünk körülnézni, viszont hoztunk neked egy képet, lehet nem megyünk vele semmire, de megnéznéd? Hátha találsz valamit.
- Persze.
- Nagyon remélem, hogy ezúttal valaki lesz is kint, mert most nincs kedvem potyára autókázni.
- A lovászok minden nap be kell, hogy járjanak, ez nem egy olyan munka, ahol ki lehet hagyni egy napot. A lovakat minden nap el kell látni, épp ahogy a kutyát, macskát is ha van. Csak éppen… kicsit több gond van velük. – tette még hozzá Bones.
- Akkor reménykedek. – húzta el a száját Booth – ma valahogy sokkal kevésbé van kedvem dolgozni. mint máskor. Ilyenkorra már tartani szokott valahol az ügy. - morgott tovább – most meg szinte semmink nincs.
Az autóra csend telepedett ismét. Bones nem akarta bevallani, de őt is nagyon idegesítette, hogy semmi eredmény. Megszokta már, hogy mindig van valami használható nyom.
Ekkor csörgött egy mobil.
- Brennan. Várj Ange, kihangosítalak. – azzal egy gombnyomás után letette a telefont.
- Sziasztok! Találtam valamit a képpel kapcsolatban. Emlékeztek a gyűrűre, amit Hodgins az áldozat ujján talált? A képen pontosan ugyanaz a gyűrű látható, de nem Iris kezén. A srác mellett álló lány viseli.
- Valerie.
- Tudtok vele valamit kezdeni?
- Azt hiszem igen. Talán ez a gyűrű lehet indíték.
- Ellophatta? azt nem hiszem túl feltűnő lenne.
- Nem, én sem hiszem. Inkább lehet, hogy nagyon hasonló volt az ízlésük. – vigyorodott el Booth.
- Fiúk terén? – vágott közbe Ange. – Azt gondolod, hogy egy srác dobta ezt a Valerie nevű lány Iris-ért, és a gyűrű is tovább vándorolt?
- Indítéknak tökéletes. Majd megkérdezzük a kis lovász barátunkat hátha tudja, kibe szeretett bele minkét lány.
Bár a lovardánál ismét csend fogadta őket, mégis látni lehetett, hogy a területen már megkezdődött az élet. A bejárat melletti virágcserepekből folyt a víz, úgylátszik már az öntözésen túl voltak. Elindultak befelé, hátha összefutnak valakivel.
Bent először sötétség fogadta őket, eltelt egy pár másodpercbe, míg a szemük megszokta a fényt. A lovak elégedetten majszolták a kitett zabot, s a folyosó végéről halk csörgés hallatszott. Elindultak a zörgés irányába, s egy lánnyal találták szembe magukat.
- Mit keresnek maguk itt? – támadta le őket.
- Az FBI-tól jöttünk kislány. Nem kell ennyire harciasnak lenni.
- Te vagy Lea Petterson? – próbálta beazonosítani a kép alapján Bones.
- Igen én vagyok. Honnan tudta?
- A képről, amit Iris-nál találtunk.
- Valami baj van Lea? – lépett be egy 20 éves forma srác. A leírása megfelelt Derek-ének.
- Nem. Semmi. Ők az FBI-tól jöttek.
- És mit akarnak? – fordult most feléjük a fiú.
- Iris MacFaith ügyében nyomozunk.
- Iris már vagy egy hónapja eltűnt, miért csak most kezdenek el nyomozni? – harcoskodott tovább a leányzó.
- Tegnap megtaláltuk a holttestét az erdőben. Feltennénk pár kérdést az üggyel kapcsolatban.
- Iris… Iris meghalt? – nézett értetlenül, majdnem sírva Lea. Egy könnycsepp választotta el attól, hogy kiboruljon.
- Igen. Mikor találkoztak vele utoljára?
- Egy hónapja… nem tudom.. nem tudom pontosan… - kezdett el sírni –és én még veszekedtem is vele előtte… - borult Derek vállára.
- Lea nyugodj meg.. semmi baj.. biztos nem haragudott.
- Veszekedtek?
- Igen… Ostobaság volt az egész.. az én hibám… nagyon haragudtam rá, Faline miatt. A lovam volt.
- Nem tudják véletlenül, hogy ki tehetett az italába, esetleg az ételébe arzént? A szokásosnál többet találtunk a szervezetében, de nem halálos adag. Tudjuk, hogy aki próbálkozott nem akarta megölni.
A két fiatal összenézett. Majd Derek alig láthatóan bólintott, vagy inkább csak biccentett. Lea Booth felé fordult.
- Az én voltam. Kétszer raktam a teájába, de nem lett tőle semmi baja. Csak azt akartam, hogy kicsit rosszul legyen. Én tényleg nem akartam megölni.
- Elhisszük. Valóban nem ez végzett vele.
- Iris-nál találtunk valamit. – vette át a szót Bones. – Egy gyűrűt. Nem tudják véletlenül, kitől kaphatta?
- Azt tőlem kapta. Amikor elkezdtünk járni. – szólalt meg Derek – de szakítottunk, és azóta nem is beszélt velem.
- Hoppá. Nem vagy semmi gyerek. Ha jól sejtjük Valerie volt az első, akinek odaadtad ezt a gyűrűt igaz?
- Igen. Mikor megtudta, hogy összejöttem Iris-szal hozzám vágta.
- És te szépen tovább adtad Iris-nak.
- Igen.
- Hát bizony ez elég indíték lehet. Hol találjuk meg Valerie-t?
- Valerie-t? Őt gyanúsítják?
- Talán igen. Előbb beszélnünk kell vele.
- Az nehéz lesz. Napközben szinte alig elérhető. Néha befut edzeni, de aztán eltűnik. Viszont este biztosan megtalálják a Haramiában. Esténként mindig ott bulizik. Imádja a hip-hop-ot. És nem is utolsó, ahogy tud táncolni. – jegyezte meg a végén kaján mosollyal Derek.
- Akkor ez most azt jelenti, hogy körülbelül az egész napot eltölthetjük semmittevéssel, viszont este talpon kell maradnunk, ha fülön akarjuk csípni a csajt. – foglalta össze Booth.
- Tulajdonképpen igen. De azért papírmunka van még. Meg át is tudom nézni a csontokat vagy ezredszerre, mert biztos Wendell is alaposan végignézte őket.
- Hát azért én bízom benned, hogy találsz még valamit.
- Hacsak nem történt már valami hatalmas felfedezés a laborban.
Beszélgetésüket egy újabb telefoncsörgés szakította meg.
- Brennan. …. Igen…. máris megyünk.
- Találtak valamit. Menjünk vissza a laborba, hátha mozdul egy kicsit előrébb ez az ügy.
És igen! a mai helyzetem is meglesz már most látom. Hip-hop-bárba menni? Ez tuti… Végülis, ott is van egy kis helyzeti előnyöm, és legalább ők is szórakoznak egyet. Nahát, most aztán széles vigyor van az arcomon. Erre kíváncsi leszek, de ha nem tévedek Ange is segítségemre lesz az este.
- Mit találtatok?
- Elsősorban Wendell, de azért az állításait én is meg tudom erősíteni – vigyorgott Hodgins.
- A fejen talált „ütés” nem tárgytól származik. Nem vettük figyelembe, hogy nem feltétlenül csak kör alakú tárgyak okozhatták a sérülést, hanem éppen ilyen félkör alakú dolog is lehetett. Ebből kiindulva feltételeztem, hogy valami olyan dolgot kell keresni, ami a lány életébe vág. Azonban természetesen nem ebből jöttem rá, hanem a bordákon talált repedésekből. Ha megnézzük őket – közelített rá Wendell a nagyítóval – akkor láthatjuk, hogy egy majdnem pontos félkört mintáznak. Ez pontosan megfelel egy pata lenyomatának. A fejen lévő seb iránya is beleillik a képbe. A bordák valószínűleg azért nem törtek el, csak repedtek meg, mert a ló érzékelte, hogy tapos valamin, és már nem nehezdett rá teljes testsúlyával. Azonban az első lépés már halálos volt.
- Egészen pontosan átfutott az agyán…. egy ló. – Vigyorgott továbbra is Hodgins. – Na de, mint kiderült, a fejsebben talált szilánk egy ungulis, vagyis pata töredéke. Elmélet megerősítve. Na, ki a labor királya?
Tessék. Nem megmondtam? Ők a legjobb bűnüldöző csapat. Nagyon bírom, ahogy dolgoznak!
Brennan a délutánt az irodájában töltötte. Ugyan sejtette, hogy valószínűleg Valerie tapostatta agyon a lányt, addig mégsem tehetett semmit, míg nem beszéltek vele. Tulajdonképpen már el is kezdte megírni a jelentést, hiszen a csontokkal végeztek. Ha kiderülne, hogy mégsem Valerie volt, attól még nem kell majd újra írnia az egészet.
- Kopp-kopp. – köszönt be Ange az irodába.
- Szia Ange! Találtatok valami újat?
- Nem. Nem találtunk. De mondd csak szívem, jól hallottam, hogy este bulizni mentek Booth-al?
- Nem Ange, nem bulizni megyünk. Csak az egyik gyanúsítottal akarunk beszélni.
- Te figyelj csak… Nem mehetnék veletek?
- De gyere csak…. De miért akarsz velünk jönni?
- Csak… bulizni.. rátok is rátok férne egy kis szórakozás. Úgyhogy nekem valami csini ruciban gyere, mert nem fogom megbocsátani, ha nem iszol velem egy jó koktélt, vagy valamit! – lépdelt ki az ajtón, az ujjával megfenyegetve Brennan-t.
- De hát dolgozni fogunk!!! – kiabált utána Bones, csakhogy ezt Ange már nem hallotta.
Majd egy percnyi gondolkodás után hozzátette. – Végülis…. miért is ne…. akkor haza kell mennem átöltözni… - és már kapta is a kis kabátot amit magával hozott reggel, miközben kiviharzott a Jeffersonian beli irodájából.
Egy hip-hop bárban mit lehet csinálni…. lehet inni.. természetesen azt mindenhol lehet. És lehet táncolni. Csak az a baj, hogy ez egy külön táncfajta… Nagyon remélem, hogy egy kicsit is tudnak táncolni, mert az az egyik legklasszabb dolog, ha tudnak egymással táncolni az emberek. Hangsúlyozom: egymással. Bár nem is tudom miért féltem annyira őket. Lesz ami lesz.
Pontban este 8-kor a Haramia előtt várt Booth Bones-ra. A következő percben megjelent Brennan is. Egy mélyen kivágott vérvörös szoknyát viselt. Az anyag a testéhez simult és a térde körül táncolt, ahogy fújta a szél. A haja körbevonta az arcát. Booth-nak leesett az álla annyira sexy volt. Még sosem kívánta jobban bárcsak ez a nő az övé lenne.
- Szia Booth! – köszönt.
Booth mintha mi sem történt volna a karját nyújtotta, és beléptek a szórakozóhelyre. Az ilyen helyeken szokásos rap-zene fogadta őket. Alig hallották egymás szavát. Egyből a pulthoz mentek, ahol már Ange várta őket.
- Wow! Brennan, te aztán kitettél magadért!
- Azt kérted nem?... – húzta arra különös félmosolyra a száját, amit Booth annyira szeretett.
- Nem láttad még a csajt? – kérdezte Booth.
- Nem, de az a Derek fiú már itt van! – kiabálta túl a zenét Ange. Ebben a pillanatban ők is meglátták, ahogy éppen a parkettről tér vissza egy italra. Ahogy meglátta a két ismerős arcot, odament hozzájuk.
- Szép estét! Ha Valerie-t keresik még nincs itt, de szinte biztos vagyok benne, hogy hamarosan itt lesz. Addig táncoljanak egyet! – azzal tovább is állt, maga mögött húzva Lea-t, akit csak most fedeztek fel mellette a sötétben.
- Tényleg jó ez a zene… - jegyezte meg csendben Ange.
- Egész szépen táncolnak ott középen…. az a két pár… - mutogatott be Bones a tánctérre.
Ezt a labdát Ange nem fogja hagyni. És akkor majd megteszem, ami tőlem telik….
Angela szemében először az értetlenség bujkált, majd megjelent egy kaján mosoly a szája szélén.
- Honnan tudod? Úgy értem, hogy ők jól csinálják…
Booth kérdően nézett Angela-ra nem tudta mi fog ebből kisülni.
Én viszont már pontosan tudom.
- Sokat tanulmányoztam ezt a stílust, és egyszer kétszer vettem is órákat. Azt hiszem elég tűrhetően ment.
- Te tudsz hip-hop-ot táncolni?? – kerekedett el Ange szeme, de azért kicsit erre a válaszra számított.
- Volt egy barátom, akivel alkalmam nyílt többet is gyakorolni… - húzta megint mosolyra a száját Bones.
- Nem hiszem el.
- De pedig elég sokat táncoltam régebben.
- Bizonyítsd be! – szította fel Ange fantáziáját. – Bár lehet, hogy ez a szoknya nem feltétlenül ehhez a zenéhez való, de látni akarom.
- Nem Ange most nem táncolok.
- De! Ebből már nem húzod ki magad Édesem. Booth.. vidd el egy körre… - és már be is lökte Brennan-t a táncparkett szélére.
Brennan-nek zúgott a feje, erősen koncentrált, hogy ráérezzen a zenére, és elég hamar sikerült is neki. Amin Ange még nagyobbat lepődött, hogy Booth is azonnal felvette a hip-hop ritmust és már egyáltalán nem lógtak ki a körülöttük táncolók közül.
A zene egész vad ritmust vett. Ők követték… és ami ezek után történt, attól Ange-nak tényleg leesett az álla.
Egészen beleélték magukat a zenébe. Már nem csak egymás mellett táncoltak, hanem egymással…. egyre közelebb… mintha csak húznák egymást. Bren körbetáncolta Booth-t, aki a karjai közé kapta, és a csípőjük egy ütemre mozgott. A magas sarkúban egész hatásos forgatásokat is belevittek. Már nem a tömeggel mozogtak, a tömeg mozgott körülöttük. A rengeteg fiatal teret engedett nekik a parkett közepén. Booth szorosan magához szorította a nőt, és úgy hullámoztak a zenére együtt. Beletúrt a nő hajába, majd hanyatt döntötte és utána kiforgatta. Isten tudja hogyan, mindeközben Booth-nak egyre több gomb gombolódott ki a mellkasán, amitől egyre macsósabban nézett ki, főleg ahogy Bren-t forgatta közben, majd ismét magéhoz szorította, s a csípőjük megint egybeolvadva mozgott. A zene ekkor váltott hangnemet. Finomabbá vált. Ez a szerelmesek zenéje. De ők nem jöttek le a parkettről. A zene ritmusára fonódtak össze. Booth felkapta Brennan bal lábát és a csípője köré fonta, combján csúsztatta kezét egyre feljebb, felgyűrve a szoknyát, miközben ismét hátradöntötte majd vissza. Szinte izzott körülöttük a levegő. Kifordította, és vissza. Brennan haja már összekócolódva lógott, mégis volt benne valami vonzó. A testük egymáshoz simult, szinte már el sem mozdultak egy helyből, csak egy emberként mozogtak a zenére. Booth végigsimította a vállát, majd kezeit csípője köré vonta. A tömeg lassan újra összezáródott körülöttük, és eltűntek Ange szeme elől. Aztán szépen lecsengett a zene. És a tömeg oszlani kezdett, volt, akinek a következő újabb pörgős szám már nem jött be annyira vagy egyszerűen csak elfáradtak. Lassan Brennan és Booth is visszaértek a pulthoz, s közben az ügynök fél kezével gombolgatta vissza az ingét, ami lebomlott a tánc hevében.
- Huh… Ti aztán nem voltatok semmik! Booth engem nem akarsz elvinni egy körre?
- Én mondtam, hogy tudok táncolni! – védekezett Brennan.
- De Booth nem mondta, hogy Ő is tud! – akadt ki Ange, aki el sem merte képzelni mi zajlott le közöttük tánc közben.
- Erről ennyit! – kiabált Booth, majd rendelt egy italt, Angela pedig magába fojtotta a következő kérdéseit.
- Még mindig nem látja senki Valerie-t? – tette fel végre Booth a terelő kérdést.
A két barátnő erre körbefordult és a tömeget fürkészte, már amennyire látni lehetett a narancsos fények között.
- Az ott nem ő? – mutatott a pult vége felé Angela.
- De! – kiáltotta Booth, és már kapta is az italát, hogy áttelepüljön a túloldalra. Természetesen Bones hasonlóképpen.
- Valerie Smith? Seeley Booth FBI. Beszélnem kell önnel.
- Ooooh… maga az a sexy pasi aki az előbb még a parketten nyomta? Tudja, hogy mennyire feizgatott…? A maga karjai közt akarok meghalni… - színészkedett a csaj, finoman fogalmazva már kicsit ittas állapotban volt.
- Iris-ról akarunk magával beszélni…
- Csak tessék… mit akarnak tudni?
- Iris meghalt! – kiabálta Booth – Meg tudná mondani nekünk mikor találkozott vele utoljára?
- Én? Ha tudni akarja, nem én vagyok az akit keresnek! – röhögött rájuk – kérdezzék azt a kis barnát! Iris-sal azelőtt találkoztam, hogy úgy döntött lovagol egyet. Lea hozta vissza Iris szabadon csatangoló lovát, Ő biztos jobban tudja merrefelé csavargott a kiscsaj!
- Teesék? Azt mondja, Lea külön hozta vissza Iris lovát? Lovas nélkül?
- Pontosan hapsikám – húzott egyet a kezében levő sörből Valerie – én pedig még jóval azelőtt láttam őt, akkor még csak tervezte, hogy kimegy gyakorolni.
- Köszönjük! – fordult el Booth, és viharzott vissza Ange felé. – Itt végeztünk! – ordította bele a zenébe, majd letette az italát és elindult kifelé az ajtó felé.
Na hogy tetszett? Bár kétlem, hogy ezek után máshogy éreznének egymás iránt, de ha nem tévedek, mindketten nagyon élvezték ezt a táncot. Tudnak ők ilyet is….
3. fejezet – 3. nap
Reggel Boothnak az volt az első dolga hogy behozatta Lea-t. Baleset volt. Egyszerűen az egyik ugrás előtt megbotlott Iris lova, ő lefordult a nyeregből, és az utána ugrató Lea már nem tudta megfogni a lovát, rálépett a lányra, aki ott helyben meghalt. Azóta nem járt még a pálya közelében sem. Brennan és Booth fogadása pedig Brennan javára dőlt el. Booth főz vacsorát. Este 7-re várja Brennant.
Az ajtó alól már finom illatok szálltak, s mikor Bones belépett a házba egy gyönyörűen megterített asztal várta, egy üveg borral.
- Amit készítettem mindjárt kész, addig érezd magad otthon! – mondta a házigazda és elosont a konyha felé.
Pár pillanat múlva egy tepsi isteni illatú cukkini és krumpli szeletekkel tért vissza. Pillanatok alatt tálalta a finomságot, egy kis sajttal megszórva, s csak arra várt a társa mit szól majd hozzá, ízlik-e a vacsora.
Azt hiszem az első reakció magáért beszél….
- Ez isteni Booth? Honnan vetted ezt az ötletet? És ahogy meg van puhulva a cukkini… vajban megsütve… Imádom….
- Biztos? – kérdezte bizonytalanul a férfi, de a nő szemében felcsillanó elégedettség meggyőzte. A vacsoracsatát megnyerte.
Hogy mi hiányzik belőlük mindennek ellenére? Az hogy beismerjék, hogy ők ketten szeretik egymást. Félnek a gondolattól, mert nem akarnak csalódni. Pedig nem kéne… És hogy hogyan fogom ezt a helyzetet még jobbá tenni? Fogalmam sincs…. lehet, hogy egyszer be kell vetnem Avalon segítségét is, de attól tartok, hogy ez kevés lesz… hosszú út van még a sikerig… bizony hosszú….
Special thanks to o.n. for dinner
dedicated to o.n., Sophie, viasz and Fecni
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Gratula és hatalmas kösszpussz érte! Még, még, még!
A cím tökéletesen fedi ezt a vidám kis történetet... Talán ami nincs benne, az a nyomozás, ami alapvetően annyira nem vidám dolog, de hangulatosan volt megoldva, poén szereplőkkel.
"Ooooh… maga az a sexy pasi aki az előbb még a parketten nyomta? Tudja, hogy mennyire feizgatott…? A maga karjai közt akarok meghalni…" - ez nem semmi első mondat, azt azért tisztázzuk... De egy (ittas) tini-Ange szájából például lazán kinézem! Örültem, hogy nem ő volt a gyilkos, szimpatikus lett!
Nem is tudod elképzelni, mennyire szívmelengető és röhögményes (copyright by: viasz) volt olvasni a "átfutott az agyán egy ló" - poént... Tiszta nosztalgia!
És a hip-hop! Sok mindent elképzeltem már, amit ezek ketten táncolhatnának, tangót, keringőt, nade hip-hop?! El sem tudom képzelni, hogy jutott eszedbe, de nagyon működött a dolog. Poénos, könnyed és igazán szórakoztató ficc lett, köszi, hogy megírtad!
És nekem itt ne panaszkodj a kreativitásra, amikor írói kommentárt vagy képes beleírni egy történetbe! Nagyon röhögtem rajta, tökre feldobta... Gratula, és természetesen KMF! Mert már nagyon hiányzik még egy Claire-ficc az olvasni valóim közül!