|
Mercy-k: Ne hagyj el!/3.
Booth ez után feldúltan hagyta el a kórházat tudta, hogy Caroline várja már legszívesebben nem mozdult volna el Brennan mellől szeretett volna ott maradni végig…
Bement az irodába, de nem talált ott senkit. Elkezdett lázasan íróasztala fiókjában kutatni. kivett egy újságból kivágott cikket, amin ő és Brennan szerepelt…
Rátörtek az emlékek és egy fájdalmas jövő képe elhatalmasodtak rajta és az asztalra borulva zokogni kezdett…
***
Ekkor Caroline lépett be az irodába.
- Bo…! – akarta mondani, de már nem tudta befejezni a mondatot mikor meglátta az asztalon zokogó férfit…
Booth volt az egyik legerősebb ember, akit ismert tudta, hogy nagy baj van…
Nem tudta mit csinálhatna ezért csak a férfi mellé lépett vállára tette a kezét, hogy érezze mellette áll. Caroline Julien kemény nő volt, de a megtört férfi látványa még őt is megtörte…
Booth kezdett megnyugodni és a naptárra nézett november 22. van…
- December 22. - jelentette ki a férfi
- Mi van vele? - értetlenkedett a nő
- Vége lesz…
- Figyelj szivi én nem értem ezt az egészet. Minek lesz vége?
- Brennanek…
- Miről beszélsz?
- Lekapcsolják a gépekről…
A nő soha nem mutatta ki érzelmeit nem mutatta, ki ha kedvelt valakit mellesleg nem sok mindenkit kedvelt, de titokban a szemében mindig nagy tisztelet övezte Dr. Brennant és talán egy kicsit meg is kedvelte…
Végigsimította kezét a férfi hátán majd elhagyta az irodát. Tudta hogy most jót tesz neki az egyedüllét .
A következő napok, hetek gyötrelmesen teltek. Dr. Brennan hiánya nem csak az embereknek volt válság, de a munkának egyaránt…
Új antropológust kellett keresniük egy embert találtak, egy férfit a harmincas évei közepén járt kis köpcös férfi. Név szerint Dr. Jonathan Marks. Szakértelme meg sem közelítette Dr. Brennan szakértelmét, de önbizalma egy kicsit túltengett. Senki sem kedvelte, de a legrosszabb kapcsolatot Boothhal ápolta… Booth szerint még a kancsi nevet sem érdemelné meg nem, csak azért mert nem volt hozzá elég okos szerinte a férfi egy másik fajhoz tartozott nem is volt ember. Keservesen teltek vele a munkanapok…
***
December 19. van. éjjel leesett az első hó és az óta szállingóznak a hópelyhek. Közeledett karácsony napja Washington utcái már felöltötték karácsonyi díszeiket gyönyörű volt a város…
Booth a Jeffersonban volt valami eredményre várt a jelenlegi üggyel kapcsolatban, mert eddig semmire sem jutottak.
Booth az emelvényen ült egy tollat rágcsálva a többiek is mind ott voltak és csak várták, hogy Dr. Marks hátha jut valamire, de a férfi csak állt is hümmögött a csontok felett.
Ez Bootht olyan szinten idegesítette, hogy legszívesebben bele állította volna a tollát a férfi hátába. A feszültség egyre csak nőtten nőtt, ahogy közeledett december 22. Mindenki aggódott Dr. Brennan miatt vagy lehet, hogy nem is aggódtak, féltek…
Dr. Marks is ezt a látszatott keltette, de igazából örült volna, ha a doktornő nem épül fel remélte, hogy betöltheti a helyét… De Booth átlátott rajta és emiatt csak még jobban utálta a férfit. Booth erőt vett magán és csak tovább rágcsálta a tollát és ekkor megcsörrent a telefonja…
- Booth! – szólt bele kimérten a férfi a telefonba
- Csoda történt Booth ügynök! Csoda történt! – hadarta az orvos
- Dr. Jones egy szót nem értek kérem, lassítson!
Mikor Booth kiejtette a száján a doktor úr nevét mindenki tudta, hogy valami féle hír van Brennanről…
- Csoda történt!
- Mi történt?- kérdezte az egyre izgatottabb Booth
- Dr. Brennannek újra… újra van agyműködése!
Booth azt hitte, hogy csak álmodik, mert már sokszor álmodott erről ezért még egyszer megkérdezte…
- Tessék?
- Dr. Brennannek újra van agyműködése…
Booth a kábulattól percekig nem szólalt meg csak nézett maga elé…
- Booth ügynök itt van?- kérdezte az orvos
- Igen… igen 15 perc és ott vagyok…
Majd letette a telefont egy ideig nézett maga elé majd lehajtotta a fejét és egy hatalmas mosoly ült ki az arcára…
A többieknek fogalmuk sem volt mit csinál Booth…
- Booth mi történt?- kérdezte Ange megtörve a csendet
- Újra van agyműködése…
- Mi?- értetlenkedtek a többiek
- Újra van agyműködése!- kiáltotta el magát Booth
Egy pillanatnyi döbbenet után Angela felsikoltott majd remegve Hodgins nyakába ugrott és a többiek szemében és végre újra boldogság látszott a szemükben…
De Dr. Marks szemében nem boldogság, hanem némi döbbenet és talán egy kis félelem is kiolvasható volt belőle hiába próbált mosolyt erőltetni arcára ez nem sikerült…
Booth elégedetten nézte a férfi savanyú képet.
- Valami gond van Dr. Marks?
- Nincs semmi. Mi lenne?- mondta a feldúlt antropológus
Booth csak lekicsinylően elmosolyodott és már szaladt is az autójához. Már ismerte az utat, mint a tenyerét, hiszen minden nap bement Boneshoz sőt a legtöbb éjszakát is ott töltötte…
Booth már Dr. Jones irodája előtt állt kopogott, de nem válaszolt senki benyitott nem találta az orvost ezért Brennan kórterme felé vette az irányt. Ahol rátalált az orvosra.
- Jó napot!
- Á, üdvözlöm Booth ügynök!
- Kérem, mondja azt doktor úr, hogy ez csak nem egy nagyon rossz vicc…
- Tudja, hogy nem viccelnék ilyesmivel…
- Akkor kérem, magyarázza el hogy mi történt!- mondta Booth
- Tegnap mikor este még bejöttem, hogy leellenőrizzem aznap utoljára a doktornőt. Mikor rápillantottam arra a gépre ott, látja?
- Igen, miféle gép az?- kérdezte Booth
- Az a gép jelzi a doktornő agy működését.
- Értem.
- Nos, ránéztem és észrevettem, hogy a doktornőnek növekedett az agyi aktivitása először azt hittük, hogy ez csak véletlenszerű, de az érték csak egyre nőtt…
***
Világosság… Hol vagyok? Nem értem… Várjunk, csak én ismerem… ismerem ezt a hangot… Booth?
***
Booth szeme kikerekedett óvatosan megfordult remélte, hogy nem csak képzelete szüleménye volt… de nem. Megfordult és látta Bones szeme nyitva van…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Marks mondjon le!!!! :)))
És végre Bones is magához tért!!!! Nagyon vártam már, mert azért titkon reméltem, hogy az ő szuper agya újraindul!!!
Gratula!!!!
KK!!!!!!!!