Míg Booth a maga gondolatait igyekezett a helyére tenni, addig Bren felhívta Angelát, megnyugtatva őt, hogy minden rendben van és lánya felől érdeklődött. Mivel igen későre járt már, megbeszélték, hogy másnap mennek csak érte. Bren nagyon hálás volt barátnője segítségéért…

Egy órával később már a városi kórházban Perotta sérült lábának operálását kezdték meg az orvosok. A kórházi keskeny folyosó enyhén kopottas falának támaszkodó Booth tekintetéből áradt a harag. Bren tudta magyarázatot kell adnia tettére. Közelebb ment hozzá, megállt vele szemben, a folyosó másik falának támaszkodott.

Itt maradhatnánk addig, amíg nem kapunk hírt Perotta ügynök állapotáról? – kérdezte Bren halkan a még mindig magában dühöngő férjét.

Hát hogyne! – válasza igen flegma volt, rendkívüli módon haragudott Bonesra. – Perotta simán elkerülhette volna ezt a műtétet, ha nem rángatod bele ilyen őrültségbe! – folytatta kissé emelkedett hangnemen, szemei szikrákat szórtak. Bren tudta, hogy Booth joggal dühös rá.

Booth, kérlek, nyugodj meg! Sajnálom! Én nem akartalak feldühíteni. Nem gondoltam, hogy ez lesz a vége.

Sok mindenre nem gondoltál, mikor odamentél! Tudod te milyen veszélybe sodortad ezzel magatokat? Sokkal rosszabbul is járhattatok volna! Miért nem szóltál nekem? Miért csináltad ezt? Tudod milyen érzés volt, mikor megtudtam hová mentél? Pont neked kell ennek a veszélyét elmagyaráznom, holott teljesen tisztában vagy a helyzet súlyosságával! Én ezt még egyszer nem tudom végigcsinálni, Bones! – a dühe csillapodni látszott, az emlékek és a maga által felvázolt szörnyű jövőkép okozta szomorúság csillogott szemeiben.

Tudom, Booth és pontosan ezért nem neked szóltam. Ha ezt az ügyet Perottával visszük végig és te nem keveredsz bele lehetőségünk van rács mögé juttatni Mr…..

Nagyon jól tudod, hogy ez nem így működik. – szakította félbe ingerülten. - Őt nem ilyen egyszerű elkapni, Bones. Megdönthetetlen bizonyítékok és tanuk szükségesek vallomásokkal, de eddig, akik megpróbálták vagy halottak, vagy annak hiszik őket, és én, nem akarlak téged és a lányunkat is köztük tudni. Különben is teljesen fölöslegesen kockáztattad az életedet és hoztad rám a frászt, amit ott találtál úgysem használhatod fel ellene, mert törvénytelen.

Volt engedélyünk, így mind a fegyver, mind a csontpor, amit találtam felhasználható, törvényesen. – vágott vissza Bren a férfi monológjára.

Tényleg? – döbbent le Booth. - Mégis honnan szereztetek engedélyt?

Miss Julian.

Caroline? Ezt nem hiszem el! Rendesen kijátszottál! – haragja tüze ismét éledezett.

Nem játszottalak ki, csak nem akartam, hogy te is részt vegyél benne.

Az teljesen ugyanaz! – fortyant fel újra.

Most azért vagy dühös rám, mert Perotta ügynököt és Miss Juliant kértem meg, hogy segítsen?

Nem! – kiáltotta olyan hangerővel, hogy a körülöttük lévők mind feléjük fordították fejüket. – Azért vagyok dühös, - fogta vissza hangerejét – mert belekezdtél ebbe az egészbe, és veszélybe sodortad nem csak magad, de az egész családodat is.

Amikor Angela rekonstruálta az arcot és beazonosította a céget, tudtam, hogy valamiért nagyon ismerős és nem sokkal később rá is jöttem, hogy honnan. Azt gondoltam, hogy itt a lehetőség, amire régóta vársz. Csak azt szerettem volna, ha – Bones könnyei kicsordultak szeméből, közelebb lépett férjéhez – visszaadhatom neked, amit az élet elvett tőled. – Bren fejét Booth vállára hajtotta, kérve megbocsátó ölelését. A férfi nem tudott ellenállni, szorosan magához vonta szerelmét, belecsókolt a hajába, majd elhúzódott tőle, arcát a maga arca felé fordította és megcsókolta.

Szeretlek Bones, de ha így titeket is elveszítelek az egész értelmét veszti. Minden! Érted? Minden! Akkor nem csak a múlt merül feledésbe, de a jövő is. Ha ezt komolyan gondoljuk, és tényleg folytatjuk, akkor azt csakis együtt, megfontoltan és elővigyázatosan tesszük. Rendben?

Ok! – nyugodott meg Bren is Booth óvó ölelésében. - Én is szeretlek téged! – számára is komoly jelentősége volt már ezeknek a szavaknak. Az évek, amiket együtt töltöttek oly annyira felforgatták a világát, hogy már elképzelni sem tudta az életét a férfi szerelme nélkül. Szüksége volt rá minden tekintetben.

Tudom, de kérlek, ne tedd ezt többé velem!

Perotta ügynök műtétje sérüléseinek körülményeihez képest igen kielégítőre sikerült. Néhány nap kórházi tartózkodás és egy intenzívebb gyógytorna után minden esélye meg van rá, hogy teljesen felépüljön. Bren megnézte a lábáról készült röntgenképeket, átbeszélte az orvossal a nő állapotát és búcsúzóul meglátogatta őt az őrzőben. Még épp, hogy csak magához tért az altatásból, tudata még nem tisztult ki teljesen, de legalább már fájdalmai nem voltak. Bren halkan és röviden beszélt hozzá, tudta pihenésre van szüksége. Egyszerűen csak megköszönte neki, amit érte tett, megnyugtatta, hogy minden rendben van, a műtétje jól sikerült, és rövid időn belül, ha ő is küzd, talpra fog állni és megígérte neki, hogy hamarosan meglátogatja. Booth is benézett kollégájához, hálás volt neki, azért amit Bonesért tett, ugyanakkor dühös is volt rá, azért, amit vele tett. Erről még beszélünk Perotta, de örülök, hogy életben vagy!  Gyengéden megszorította a nő kezét, aki kábult tekintettel ránézett.

Rendbe jössz Perotta! Minden rendben lesz! Most pihenj! És köszönöm!

Perottának nem volt ereje válaszolni, csak a párosra tekintett, lehunyta a szemét, majd újra kinyitotta, aztán visszazuhant az öntudatlanság gyógyító világába.

Booth és Bren már a holnap küszöbén járva kimerülten indultak végül haza. Hosszú és keserves nap volt a hátuk mögött, szükségük volt a pihenésre, egymás közelségére. Az együtt töltött évek alatt bár egyre inkább összecsiszolódtak, váltak természetessé a másik számára, nem telt el úgy nap, hogy ha csak egy érintés, egy ölelés vagy egy kedveskedő simogatás erejéig is, de ne fejezték volna ki a bennük lévő érzéseket, vágyat egymás iránt. Booth az okot ugyan nem kereste, mert lehet a megkönnyebbülés, lehet a birtoklás vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak a nő iránt érzett soha el nem múló szerelem hozta ki belőle, de a megtisztulást adó forró zuhany után minden fáradtsága ellenére a hirtelen kitörő vulkán ereje hullámzott át egész testén. Szó nélkül karjaiba vette, - a vízcseppektől a halvány fényben gyémántként csillogó testének látványától elragadóan gyönyörű -, a zuhany alól éppen kilépő kedvesét, egyenesen tartva hálószobájuk hívogató oltára felé, hogy mindazt a felgyülemlett feszültséget, szenvedélyt, mely benne tombolt a nővel együtt beteljesülve adhassa ki magából.

A reggel érkezése nem csak egy új nap jöttét jelezte a legendás páros életében, de a fájó, elveszett múlt megtalálásának reményével is kecsegtetett. A szokásos reggelek megszokott cselekményeibe észrevétlenül férkőzött be a tegnap órái alatt átélt érzések, gondolatok, s az éjszaka adta szenvedély, amely ott lapult az érintésekben, a szavaknál néha sokkal többet mondó pillantásokban.

Booth és Bren korán érkeztek Angeláékhoz, lányuk Chiristine gyöngyöző kacagása és ölelő kicsiny karjai fogadták őket. Öröme határtalan volt mind szülei láttán, mind pedig az intézetben eltöltött újabb nap hallatán.

Hétvége lévén, egy újabb sürgősen megoldandó ügy hiányában kevesen tartózkodtak csak a Jeffersonban. Angela, Jack és a gyerekek felfedezésre indultak ebbe a különös, minden tekintetben rendkívül érdekes világba, mely számukra lenyűgöző kincseket, élményeket rejtett. Szüleik hivatása végett az ő játszóterüket a tudomány megismerése jelentette. Bren és Booth azonban a nő irodájában egy frissen főtt kávé társaságában várták Caroline érkezését. Booth kérte, hogy legyen jelen ő is, hisz rajtuk kívül ő volt az egyetlen, akinek minden tekintetben rálátása volt az ügy teljes terjedelmére, ismerve minden jelen és múltbéli eseményt egyaránt.

Jó reggelt Szivi, dr. Brennan! Kaphatok én is abból a KV-ből? – köszöntötte őket nem sokkal saját érkezésük után berobogva és az illatozó edény felé fordítva tekintetét Miss Julian is.

Jó reggelt! – köszöntötték ők is egyszerre. – Kösz, hogy bejöttél! – folytatta Booth – A KV neked is a rendelkezésedre áll, úgy érzem, hosszú időt fogunk ma még itt eltölteni. Ülj le Caroline, és talán Bones – fordult neje felé – kezdhetnéd esetleg az elejét azzal, hogy elmagyarázod nekünk, hogy miért is kellett nekem egy sötét pince mélyéről megmentselek, – enyhe szemrehányás tükröződött tekintetében. - mert ugyebár Caroline, - fordult vissza a nőhöz, ugyanazzal, ha még nem élesebben tündöklő vád szikrájával a szemében, mint amivel előtte feleségét sújtotta - hála annak, hogy kihagytattok belőle odáig jutott a dolog, hogy órákon át fogalmam sem volt róla, hogy hová lett Bones, hogy él-e még egyáltalán és az akciójuk vége az lett, hogy Perottával a sürgősségi osztályon kötöttünk ki. Részedről igazán meglepő volt, hogy így kijátszottál.

Booth szavai kemények voltak, de hangnemét tekintve cseppet sem volt bántó, pont annyira érte el hatását, hogy mindkét a kanapén ülő nő meglehetősen kellemetlenül érezze magát, így váltva ki belőlük a bűntudat feltörekvő érzését magánakciójuk miatt.

Bocs, Szivi! Jogos a felháborodásod az eljárási módunkkal szemben, de - és ez itt a lényeg, - dr. Brennan nagyon úgy néz ki, hogy megdönthetetlen bizonyítékot tud szolgáltatni és tanulva tőled már igen jól tud hatni az emberekre érzelmi téren is. Ha elszalasztjuk ezt az esélyt, talán nem adatik meg több. Most itt a lehetőség, hogy törlessz! Nem tudtál volna objektív lenni. Ezért nem szóltunk neked! Na és persze az én karrierem szempontjából sem utolsó dolog ez.

Aha! Objektív, mi? Na, jó! Ezt te sem gondolod komolyan, ugye? Felelőtlenség volt, amit csináltatok! És ezt te is pontosan tudod Caroline, mint ahogy Bones is! Mindketten kellőképpen jól ismeritek ezt a fazont és az eljárási módjait az ügyek rendezése érdekében, és ennek ellenére kezdtetek bele. Nálam jobban senki sem ismeri őt! Akár információról, akár okról van szó azt én adhatom meg nektek!

Rendben, igazad van, de lezárhatnánk már végre ezt a vitát és foglalkozhatnák az ügy érdemi részével is? – fortyant fel Bren is, látva a férfi egyre jobban feltörekvő indulatait.

Persze, hogy igazam van! – nyomatékosította fennhangon a férfi. – Sokszor vesztek csatát veled szemben, Bones, de most igazam van! És igen, mondjuk kezdhetnénk úgy foglalkozni az üggyel, hogy elmeséled tulajdonképpen hogyan is kerültél abba a labirintusba?

Egyszerűen csak követtük a vér nyomát. Eljutottunk egészen addig a pincéig, de Perotta nem támasztotta ki az ajtót így az ránk csukódott. De, még kint a raktárban megtaláltuk a fegyvert, ami a bizonyítékok alapján végzett az áldozattal.

Milyen fegyver volt?

Egy chigiriki.

Chi..gi.. mi? Te most szórakozol velem, Bones? – nézett a nőre bosszúsan.

Tudhatnád, hogy nem szoktam szórakozni a bizonyítékokkal kapcsolatban, ezt kizárólag a te járatlanságod miatt mondod. - vágott vissza Bren is!

Miben is vagyok járatlan?

A japán kultúrában?

Mi köze ennek Japánhoz? – húzta fel szemöldökét Booth, míg Caroline csendesen ült és mosolygott az orra alatt „kis kedvencei” imádnivaló szócsatájától.

A chigiriki vagy más néven furuzue egy régi japán zúzó fegyver. Egy láncos buzogány. Kb. 1-1,5 m hosszú – 4,5 láb - általában bambuszfából készült bot, amihez ugyanilyen hosszú láncot erősítetek, a végén egy fém súllyal, amit gyakran szögekkel vertek ki. Nagyon veszélyes fegyver és avatatlan kézben a támadóra nézve is igen súlyos sérüléseket képes okozni. Hosszú évek gyakorlása szükséges ahhoz, hogy valaki ennek a fegyvernek a forgatásában jártas legyen.

És mégis, hogy került abba a raktárba ez a chigi, akármi?

Ezt nem neked kellene kiderítened? De a többi ott talált tárgyak és fegyverek alapján úgy gondolom, hogy egy Távol-Keleti szállítmány része lehetett, amiről vagy nem tudták, hogy milyen értékkel bírnak, vagy nagyon hirtelen kellett távozniuk ahhoz, hogy azokat őrizetlenül abban a lepusztult raktárban hagyják.

Nos, Szivi, - szólt közbe Miss Julian is – dr. Brennanak igaza van. Amíg te megmentősdit játszottál, addig én utánanéztem kicsit a cégnek. Komoly megbízásaik voltak, nem csak személy, de vagyonvédelemre egyaránt. Jelentős bevételre tettek szert, hírnevük volt a szakmában. Aztán jöttél te, kellőképpen felborzolva a kedélyeket és lehetőségeiket ahhoz, hogy a csőd közelébe taszítsd őket. Nem tett jót a hírnevüknek a főnökük ellen indított hadjáratod. Így rákényszerültek némi mellékes munka beiktatására is, többek között műkincsek és egyéb csecsebecsék csempészésére. Véleményem szerint pontosan tisztában voltak a Távol-Keleti szállítmány értékével, amik mint jól tudjuk nem kiállításra érkeztek az országba. Itt a komoly kérdés az, hogy miért maradt a raktárba ilyen körülmények között? Mi történt, amiért homlok-hanyatt menekülve maguk mögött hagytak mindent?

Mi van, ha nem menekültek?

Mire gondolsz?

A biztonsági igazgatóm halála, - ha az én cégem lenne – kellőképpen elég indokot szolgáltatna ahhoz, hogy pihentessem az üzletemet. Pláne, ha pont ott ölték meg, ahol a feketepiacra szánt fegyvereket tartom és ráadásul pont az egyik olyan fegyverrel, ami egyébként igen sokat hozhatna a konyhára.

Ez logikus.

Kösz, Bones. Csak egy a bökkenő.

Igen?

Ismert az áldozat, de homály fedi gyilkosát. Ez nem bizonyítja, hogy…

Mint mondtam, gyakorlatlan kézben a chigiriki veszélyes fegyver tud lenni.

Megsebezte magát?

Kellőképpen ahhoz, hogy elegendő vérmintát szolgáltasson a DNS teszthez.

És? Mond már!

Megegyezik!

Tudtam én, hogy számíthatok magára dr. Brennan! – ugrott fel a kanapéról Caroline, már amennyire képes volt ugrani alkatához képest. – Szép volt kislány! Na látod, Szivi! Így kell ezt csinálni!

Caroline, kérlek!

Nem tűnsz túl boldognak, Szivi! Itt a bizonyíték, amire már rég óta várunk! Hallod-e! Kicsit lelkesebb is lehetnél. Ezzel és az eddig összegyűjtött bizonyítékokkal és tanúvallomásokkal végre rács mögé tudjuk juttatni. Ismét lecsapott és ezt bizonyítani is tudjuk, megdönthetetlenül! Mi kell még?

Ez egy Caroline, egyetlen egy! Ezzel még nem jutunk messzire! Nem értelek! Pontosan tudod, hogy semmi másunk nincs ellene.

Már hogyne lenne? – dühödött fel komolyan Miss Julian, Booth reakciójától.

Hiszen a korábban összegyűjtött bizonyítékok többségét kizáratta az ügyvédje, még mielőtt a tárgyalóig jutottunk volna.

Azokkal már úgysem tudunk mit kezdeni, és én nem a kisebb stiklijeiről beszélek. Két gyilkosság van a rovásán. Az egyikre most szerzett a nejed megdönthetetlen bizonyítékot, a másikra van tanunk!

Ugye ezt nem gondolod komolyan, Caroline?

Úgy nézek ki, mint aki viccel?

Felejtsd el! Nem!

Booth, – remélte, hogy Carolinenak sikerül meggyőzni, de látva férjét, ebben egyáltalán nem volt biztos - ha azt akarjuk, hogy vége legyen, nincs más választásunk. Nélküle nem sikerülhet, és ezt te is tudod!

Pontosan tudom, Bones, és a válaszom neked is nem! Folytatjuk tovább, keresünk még a DNS mellé más bizonyítékot is, és ha kell, felforgatom újra az egész bandát, de nem rángatom még őt is bele ebbe az egész őrületbe. Pont eléggé kikészít érted és a lányunkért aggódnom, nem hiányzik még ez is a nyakamba. A korábbi nyomozásom során is találtam olyan bizonyítékot, amellyel már közel voltam hozzá, hogy rács mögé jutassam. Ha úgy áll a dolog, akkor először megvádoljuk személyi szabadság megsértéséért és később meg, ha már lesz elegendő bizonyítékunk leültetjük Mc’Neil meggyilkolásáért.

Egy a gond Szivi, - előzte meg Miss Julian Bren válaszát -, hogy így szemet hunysz a korábbi gyilkosság felett. És valljuk meg őszintén sokkal nagyobb esélyünk van a bíróságon, az ügyvédeivel szemben és győzzük meg az esküdteket, ha minden aduászunkat kijátszunk. Ne légy már ennyire konok!

Ez nem konokság kérdése, Caroline, egyszerű…

Érzelem? – vágott közbe Bren, kissé sértődöttebb hangnemen, mint szerette volna. – Mert most minden logikát megcáfolsz a viselkedéseddel. Nem értem, hogy miért jobb, újra felforgatni a bandát – folytatatta Bren az okfejtését kezeivel idézőjelet imitálva, gúnyos arckifejezést vágva -, minthogy a csendben, feltűnés nélkül megszerzett bizonyítékot felhasználjuk ellene. Semmi mást nem kellene tenned, mint beszélni vele. Ehelyett belemegyünk egy sokkal bonyolultabb, veszélyesebb és jóval hosszabb ideig tartó nyomozásba. Most úgy viselkedsz, mint egy megszállott!

Nem én voltam, aki belekezdett ebbe az egészbe, – fortyant fel Booth – de ha már így alakult szeretném úgy lezárni az ügyet, hogy senkinek ne essen baja. Pont úgy beszél, mintha nem tudná, mennyire fontos ez az ügy nekem is. Nem egy sétagalopp az, amire készülünk, mért nem érted már meg!

Pontosan azzal, amit csinálsz teszed még nehezebbé! – szinte már Bren is kiabált, pedig már régóta nem fordult elő vele, hogy ilyen mértékben felemelje a hangját férjével szemben, de most nem tudta türtőztetni magát. A férfi konoksága bosszantotta és annak ellenére, hogy tudta, mit jelent ez az ügy neki, most mégis úgy érezte, hogy túlságosan is az érzelmei irányítják a racionalitás és az ösztönei helyett.

Mégis mi a fenét kellene csináljak, Bones? Csak úgy egyszerűen hívjam fel és közöljem vele, hogy ugyan ugorj már át Washingtonba és tegyél terhelő vallomást a férfi ellen, aki meg akart öletni? – Booth már annyira dühös volt, hogy képtelen volt visszafogni magát. - Tudod, mivel járna ez a számára? Ennek a tárgyalásnak óriási visszhangja lesz a médiában, minden újság, TV, ettől lesz hangos! Pontosan ez az, amire nyilván még szüksége van a felhőtlen boldogsághoz, nem? Mintha ez ilyen egyszerű lenne! – Booth már szinte kiabált a dühtől. - Meg van a maga élete, amit keservesen kitaposott, mostanra talán sikerült túljutnia mindazon, amin keresztülment, nem valószínű, hogy mindezt kockára tenné újra, én pedig nem fogom őt belekényszeríteni! Egyébként meg miért is tenné?

Érted! Mert ennyivel tartozom neked!

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2012.09.06. 17:15 PÜT Dini egyre izgalmasabb a történeted!!!! Nagy gratula hozzá!!! Tetszik ahogy B&B kapcsolatát leírod. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!!! KK!!!!!