Mercy-k: Ne hagyj el!/4.
Booth szeme kikerekedett óvatosan megfordult remélte, hogy nem csak képzelete szüleménye volt… de nem. Megfordult és látta Bones szeme nyitva van…
***
Bones szeme nyitva volt és teljesen ébren volt…
- Hééé! Bones! – lépett Booth a nő ágya mellé
- Szia! – mondta mosolyogva a férfi
- Szia Booth! Mi történt?
- Leállt a szíve…- lépett előre az orvos
- Jó napot én Dr. Jones vagyok!
- Emlékszem magára… - mondta a doktornő
- Mire emlékszik még?
- Mindenre… – válaszolt a doktornő
Az orvos tovább vizsgálta a doktornőt közben Booth a háttérből figyelte Bonest. Úgy érezte álmodik sokszor álmodta azt, hogy miden rendben hogy minden a régi és hogy nem is történt mind ez meg… és hogy most minden végre rendben van csak… csak nagyon furcsa volt ez az egész…
Az orvos befejezte a vizsgálatot és látszott az arcán a bámulat miközben elhagyta a szobát egyfolytában ezt ismételgette:
,, Ez egy csoda, ez nem lehet igaz”
- Én nem értem mi ebben az ekkora csoda, hiszen nem én vagyok az elő, akit sikeresen újraélesztettek!- értetlenkedett Brennan
- Tudod Bones ez nem ilyen egyszerű…
- Ezt nem értem…
- Bones már majdnem egy hónapja hogy agyhallottnak nyilvánítottak három nap és lekapcsolnak a gépekről…
A nő arca elfehéredett soha nem gondolt volna rá, hogy ez történt vele, hogy ilyen közel lesz a halálhoz…
- Három nap?- kérdezte a nő
A férfi csak bólogatott látta, hogy ez mennyire megrázta a nőt…
- Hányadika van ma?- kérdezte meg a nő
- 19.- mondta Booth
- December?
- Igen…
- Már egy hónapja itt fekszek?- kérdezte a nő
- Bizony…
- És a laborban mi van?
- Dr. Marks van…
- Ki az a Dr. Marks?
- Egy másik antropológus, de nem olyan, mint te…
- Azt gondoltam nehéz olyat találni, aki olyan szakértelemmel rendelkezik, mint én.
Booth nem mondott semmit csak elmosolyodott…
- Most mi van?- kérdezte Brennan
- Semmi csak végre hallom a hangod…
- Mi?
- Tudod, hogy beszélünk, majd nemsokára dolgozunk is, de tudod…
- Brennan csak bólintott és megölelte a férfit…
- Te is hiányoztál Booth! – mondta a nő
Brennan biztonságban érezte magát a férfi karjai között jó volt éreznie a férfi közelségét végre úgy érezte nincs egyedül…
Booth talán még soha nem örült ennyire örült, hogy végre Bones mellette van, hogy nem vesztette el…
Percekig csak szorosan ölelkeztek nem akarták elengedni egymást…
Ekkor Angela, Cam és Hodgins lépett be az ajtón. Rettenetesen örültek Brennanek egész este maradtak beszélgettek, örültek sírtak és nevettek…
Már 10 is elmúlt mikor hazamenetek de Booth ott maradt Bones ágyán ülve beszélgettek tovább és talán észre sem vették, hogy végig a beszélgetés közben egymás kezét szorították…
Nem telt el még 10 perc sem mikor az idős nővér lépett be a szobába. Booth már név szerin is ismerte a hölgyet a neve Anne Mayer volt. Altatót hozott Brennanek.
- Jó estét Booth ügynök, dr. Brennan!
- Jó estét!
- Hogy van Dr. Brennan?
- Bár mennyire furcsa remekül…- válaszolt Bones
- Tudja, doktornő nagy szerencséje van Booth ügynökkel…- mondta a nővér
- Miért?- kérdezte Brennan
- Tudja Dr. Brennan még maga itt feküdt Booth ügynök minden nap, de tényleg minden egyes nap bejött magához…
Booth egy kissé kínosan érezte magát elpirult, de lehajtotta a fejét, hogy ezt ne vegyék észre.
Brennan elmosolyodott…
- Mindig remek ember volt…- mondta Bones
Erre Booth is felnézett és mikor meglátta a mosolyt a nő arcán képtelen volt, hogy ne viszonozza.
A nővér végignézte a jelenetet eszébe jutott milyen összetört volt a férfi és most… most boldog…
Kedvelte Bootht örült, hogy mosolyogni látja, úgy döntött magára hagyja a két fiatalt ezért beadta az altatót és elhagyta a szobát…
- Köszönöm…- mondta Bones
- Mit?
- Azt hogy nem hagytál egyedül…
- Te a társam vagy megígértem, hogy nem hagylak magadra soha… és Bones te is remek ember vagy…
- köszönöm…- válaszolta a nő, de már mást nem is tudott mondani, mert az altató megtette a hatását és elnyomta az álom
- Jó éjszakát Bones!
Booth felült az ágyról betakargatta Bonest kezét végigsimította a kezén és elmosolyodott…
Befészkelte magát szokott fotelbe és mosollyal az arcán aludt el boldog volt már majd egy hónapja először… végre…
|
Kedves Mercy-k!
Nagyon tetszik a történeted :) Jól megfogalmazod a történetet és a szereplőket is jól megformáztad! Kérlek mielőbb folytasd és ne kínozz tovább :(