Már késő volt mikor a páros Washington utcáit rótta. Nem volt különösebb úti céljuk, csak szükségük volt a sétára a fárasztó nap után. A férfi fejében a másnapra maradt papírmunka járt, míg a mellette csendben lépkedő nő egészen máson gondolkodott. Egész nap nyomasztotta a titka, próbált természetesen viselkedni, kipuhatolózni a másik gondolatait, de nem tudott az érzelmekből olvasni. Ő az empirizmus híve volt. És az őszinteségé. Tudta, hogy el kell mondania neki, mi jár a fejében, csak félt, hogy a vallomást hogyan fogadja majd a másik. Az nem volt kérdés, ő maga hogyan vélekedik, de ez a dolog mindkettőjüket érintette.
Minden megváltozhat.
- Olyan boldognak tűntek – Kezdte félszegen.
- Hát, épp babájuk született.
- De az egész életük megváltozik. Azt hinné az ember, hogy egy kicsit jobban aggódnak emiatt – folytatta a nő saját érzéseit kifejezve.
- Hát, tudod, egy kisbaba az jó dolog – a férfi nem igazán tudta, mi játszódik le a társában, de látta rajta, hogy valami bántja.
- Tényleg így gondolod?
- Igen, ez egy jó dolog. Miért? – a nő lassított, döbbenten nézte a férfit – Mi az?
Most már szemben álltak egymással. A férfi azt hitte, tudja mi bántja a társát.
- Ugyan már, Bones, a baba, a baba jól van. A baba egészséges. Van egy egészséges babájuk, oké? Szeretik egymást, ez életük legboldogabb napja.
Most értette meg. Bones most értette meg saját érzéseit is, a félelmet és a szorongást, miközben izgatott volt és boldog. A saját kettőssége miatt aggódott annyira, a férfi mit szól majd a dologhoz, de most már tudta. Érezte. Mégis nehezen jöttek a szavak. A férfi már ment is volna tovább, de a nő nem mozdult.
- Mi az? – sürgette a férfi.
- Én… - kezdett bele félszegen, még szinte maga is először ismerte be- én terhes vagyok.
A férfi arca megmerevedett, egy hosszú pillanatig minden remény elszállt belőle. Félt a következő mondattól, nem attól, hogy esetleg ez őrá milyen felellőséget ró, hanem attól, hogy esetleg semmilyet. Három hete- számolgatott magában, de azóta sem beszéltünk róla. És most félt.
- Te vagy az apa.
Bones nem tudta, a férfi hogyan fogadja majd a híreket, hiszen ők társak voltak, barátok és szerették egymást, de teljesen máshogy gondolkodtak az életről. Az egyikük házasságra, családra vágyott, addig a másik a tervezett boldogságban hitt. Egy intellektuálisan és szociálisan is kielégítő partner, szakmai sikerek… régen ez volt minden. Most már viszont Bones is tudta, hogy többre vágyik ennél. Addig nem is tudta, mennyire izgult, míg Booth arcán meg nem jelent széles mosolya. Megkönnyebbültek, mindketten.

- Egy baba? – kérdezte a férfi, még mindig a friss információ hatása alatt kissé megemelkedett hangon.
- Technikailag még nem baba, csak embrió – javította ki reflexből a nő, de a férfi nem törődött most vele. Boldog volt. Ő maga sem gondolta volna, hogy az, hogy másodszor is apa lehet, ennyire boldoggá tenné, de tudta ő is, hogy ez többet jelent. Közelebb ment a nőhöz, s bal kezével megszorította a nő jobb kezét, a másikat pedig az arcára téve gyengéden magára irányította a tekintetét.
- Egy baba, Bones! A mi babánk! – a hangjából áradó öröm a nőre is hatással volt, érezte, ahogy megkönnyebbül. A titok túl sokáig nyomasztotta, szinte felszabadult, ahogy érezte a férfi szerető közelségét.
- Boldog vagy – nem kérdezte, megállapította Bones a férfi reakcióját elemezve, kissé meglepődött éllel a hangjában.
- Már hogy ne lennék boldog? – kérdezte a másik, s még jobban megszorította a nő kezét – Apa leszek! – mondta, mint aki nem érti, ki volna a Földön, aki ne örülne ennek mindennél jobban.
- De hát már apa vagy… - Bones nem értette ugyan a férfi túláradó örömének okát, de mindenképpen valamiféle biztonságot és nyugalmas adott neki.
- Bones – forgatta a szemét a férfi, úgy döntött erre inkább nem is válaszol.
- Tudod ez mit jelent? – fordult vissza a nőhöz most már komoly arccal. Az kissé meglepődött a kérdésen, egy pillanatig nem is tudta, hogyan érti a másik.
- Nem…
- Ez az, Bones, ez a mi jelünk! – még közelebb lépett hozzá, egymás arcán érezték a másik leheletét. Booth arcára ismét visszatért a korábbi mosoly – Ez a mi jelünk – ismételte meg most halkabban, de a szíve zakatolt, izgatott volt és boldog, úgy érezte, szétrobban.
A nő csendben tanulmányozta a pár centire lévő férfi arcát, aki szintén beleveszett a másik vonásaiba, jobb kezével lassan játszadozva a nő nyakára hulló tincseivel. Mindketten lassan egyre jobban közeledtek a másikhoz elmerülve a pillanat varázsában, majd végül összeért az ajkuk is. Gyengéd csókjuk közben szinte megállt az idő. Bones bal kezét a férfi jobbjára tette, mely az arcán nyugodott. Miután szétváltak ajkaik a nő fejét összekulcsolt kezükbe hajtotta, míg a férfi gyengéden magához ölelte.
- Szeretlek – súgta Booth alig hallhatóan a nő fülébe érzelmeit, aki válaszul még jobban megszorította társa kezét.
Még így álltak pár percig, összeolvadva a hideg éjszakában, majd egymás tekintetét szinte el sem engedve átkarolták egymást, s tovább mentek. Sok dolgot kellett megbeszélniük, de ez nem az az este volt. Ez az este csak a boldogságukról szólt. 

Súgó 5 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2013.01.15. 20:17 enci.2 Ohh... hát igen. :D ismétcsak azt kell mondanom hogy dejóóó. ilyen is lehetett volna a 6. évad vége. :) :) Grat!! :) KMF! :)

2012.10.22. 21:54 Adri Egyet értek! Nagyon jó volt és jó lett volna ha így fejezik be a 6. évadot!!! :))

2012.10.17. 16:42 PÜT Nagyon tetszenek az írásaid!!! Nagy gratula érte!!!! Jobban örültem volna, ha a 6. évadot a rendezők is így fejezték volna be!!! KMF!!!!!!!!!

2012.10.16. 13:11 Anett Nagyon jó lett! Alig várom a többi történetedet!

2012.10.15. 20:49 Dinike Szép volt defiszon!

1