|
Dinike: Végjáték/6.
Megértem mért teszed – szólalt meg Booth halkan csókjuk után, nem engedve el a nő tekintetét – de nem hagyhatom, hogy magadat okold azért, ami történt. Alexa, nem volt választásunk, akkor mi nem dönthettünk, ez volt a sorsunk. Sokáig én is úgy éreztem, hogy cserbenhagytalak benneteket, hogy nem tettem meg mindent a védelmetekért, az életünkért, a szerelmünkért. El kellett engedjelek, hogy élhessetek, meg kellett tanulnom újra nélkületek élni. Bármilyen nehéz is volt akkor, vagy most, ez volt a helyes. – meg kellett győznie a nőt, így nem engedheti útjára.
Ha maradok és kiállok melletted és elmondom mindazt, amit…
Nem engedtem volna, hogy itt maradj. Túl veszélyes volt. Nagyon kevésen múlt, hogy életben maradtunk, ezt nem kockáztathattam meg még egyszer. Inkább okolj engem, mint önmagad. – fűzte tovább a mondatot, de már csak gondolatban.
Kereshettem volna valami más megoldást, akármit, de meg sem próbáltam. Féltem és elmentem. – Alexa önvádja a lelkét mardosta.
Ha magadtól nem mész én vittelek volna el akár a világ másik végére is, csak azért, hogy biztonságban tudjalak titeket, ugyan távol tőlem, de életben. Kérlek, ne vádold magad. Ez nem segít. – még egy kísérletet tennie kellett. - Hidd el tudom mit beszélek. Nekem sem sokon múlt, hogy ne adjam fel. A hiányotok olyan ürességet keltett bennem, amit előtte sohasem éreztem. Hosszú időre volt szükségem, hogy tovább tudjak lépni.
Tudod mennyi időn át próbáltak elfelejteni, próbáltam elhitetni magammal, hogy, amit érzek, az nem szerelem? „De rá kellett jönnöm, nincs annál erősebb vágy, mint amikor a másik közelségére vágyunk. Amikor úgy vágyunk a másik közelségére, hogy az nem lehet mellettünk, amikor vágyakozásunk kielégíthetetlen, vágyunk tárgya elérhetetlen. Ettől kezdve elindul az ördögi kör, a gyötrő láncreakció, amiből képtelenség kiszállni, hiszen az ösztön a mozgatórugója. Elindul a játék, az a kínzó játék, amit férfi és nő ösztönösen játszik egymással. A játék, amely során nem is a másik testét kívánod, hanem a lényét. Minden porcikáddal kívánod a látványát, ami talán messze van a tökéletestől, de számodra a mindent jelenti. Kívánod a hangját, aminek érzékelésére a körülötted zajló világban megáll az idő, és a te saját hangod is átváltozik. Idegen lesz, olyan, mintha nem is te volnál. Pedig ez a hang vagy csak te igazán. Mert minden, ami eddig volt, megszűnt létezni. Minden, ami eddig volt, a föld nyelte el. Minden, ami eddig szépnek tűnt, elveszítette szépségét. És értetlenül állsz ebben az idegen világban, mert egyszerűen nem találod a helyedet. Nélküle nem találod a helyedet. Mert a te helyed ott van, mellette.” Hiába a tudat, hogy már másvalakihez tartozunk, más jelenti már számodra is a családot képtelen vagyok rá, hogy ne szeresselek.
Alexa elhallgatott, Booth tekintetét nem engedte el, arcát fürkészte, látta a férfin, hogy minden szó, mely most a száját elhagytatta bántotta azt az egyetlen embert, akinek soha nem akart fájdalmat okozni. Nem volt joga hozzá, hogy kimondja az érzéseit, de megtette.
Booth egy pillanatra lehunyta a szemét, arcán átfutott kapcsolatuk minden pillanata, és egyetlen mondat cikkázott agyában: szavaid a szívemig hatoltak, de nem lehet! Elengedte Alexa tekintetét, zavartan kortyolt egyet kihűlt kávéjából, bögréjét hangos koppanással rakta vissza a fényes üvegasztalra, megtörve ezzel a rájuk ereszkedett némaságot, majd visszafordult felé, puha kezeit, kezei közé vette. Alexa immár lehajtott fejjel igyekezett elrejteni bűntudattól sajgó szívének arcára kiült könnyeit.
Alexa, - szólította halkan, újra tekintetét keresve – nézz rám kérlek! Az érzéseiddel kapcsolatban nem igazán tudom, hogy mit kellene mondanom, mert úgy érzem akármit is mondanék, nem lenne elegendő. – hangja olyan bársonyos volt, ami érintés nélkül is simogató volt. - A közelséged még ma is felébreszti bennem is az emlékeket, az érzéseket, a vágyat, de ezek már nem ugyanazok az érzések, és nem ugyanazok a vágyak, mint amiket akkor megéltünk. Istenem most őt győzködöm, vagy magam? – folytak össze saját gondolatai a kimondott szavakkal. - Tovább kellett lépni nekem is és neked is. Muszáj! – ennél kíméletesebb magyarázatot nem tudott adni a nőnek és már csak magától kérdezte: remélem érted, mit akarok elmondani?
Tudom, és sajnálom, hogy nem sikerült magamban tartani az érzéseimet, pedig megfogadtam magamnak, hogy nem hozlak ilyen helyzetbe. – Alexa bűntudata átsütött szavain. - Ne haragudj!
Hogy haragudnék azért, amiket érzel? Nincs miért bocsánatot kérned, mert ha nem mondod ki őket, felemészt. Úgyhogy hidd el, nem haragszom rád, csak nekem is fáj, hogy szenvedni látlak. Segítenék, de most nem tudom, hogyan tegyem.
Érezni akarom csókod ízét. Magammal vinni, szívembe zárni.
Booth a nő remegését érezte a nő kezén, hatalmas kék szemeiben a könnyek adta csillogás ragyogott. Ajkához emelte puha kezét, leheletnyi csókot adott rá, majd közelebb húzta magához Alexa törékeny testét, a karjaiba zárta és szorosan magához ölelte. Hosszú percek után kibontakozott a nő öleléséből, karjait gyengéden fejtve le nyakáról, kezei közé vette az arcát és feje tetejére adta a kért csókot. Innen még van visszaút.
Sajnálom, Alexa, de nem lehet. Ha most megcsókollak, akkor nem állunk meg és ezt mindketten érezzük. Nem tehetjük, nem léphetjük át a határt! Ezzel nem segítenék, csak még nehezebbé tennénk és.. így is épp elég lesz a saját lelkiismeretemmel elszámolni. És Bonesnak! – de a mondat végét már nem merte hangosan kimondani.
Szégyellem magam azért, amit most mondani fogok, de jó érzés, hogy még benned is élnek ezek az érzések.
Ez nekem sem könnyű Alexa, ez nem csak rajtad múlik. Mindkettőnknek úgy a jobb, ha nem vagyunk egymás közelében. Kérlek, menj haza és felejtsd el a…
Nem vonom vissza a vallomásomat! Végigcsinálom.
Alexa, kérlek!
Seeley, függetlenül attól, amit érzek nem engedem, hogy ezek megakadályozzanak abban, hogy Rolival tartsd a kapcsolatot és ez csak úgy lehetséges, ha Róka börtönbe kerül egy életre.
Jól van! Látom, nem tudlak jobb belátásra bírni. De ha már Rolinál tartunk, ugye tudod, hogy valószínűleg nem fogod tudni elkerülni az igazságot?
Tisztában vagyok vele és ezért is mondtam el neki a teljes történetet.
Hogy mi?
Roli tudja, hogy te vagy az apja.
Hogy fogadta?
Napokig nem szólt hozzám, ahogy Míra sem miután eljöttél Los Angelesből.
Míra tudta.
Már én is tudom és megbeszéltük. Míra még emlékszik a dolgokra, ő könnyebben elfogadta a tényeket, de Roli nehezebb eset. Sokat beszélgettünk. Ezer meg egy kérdése van, hisz ismered, mindent tudni akar, és mindenre őszinte választ vár. Most egy kicsit össze van zavarodva, de végül megértette mért tettem és most miért teszem. – Alexa felállt, az ajtó melletti fogason logó táskájából egy darab papírt vett elő. – Ez a tiéd – nyújtotta oda Boothnak a darab papírnak hitt borítékot - Roli kérte, hogy adjam át neked.
Megengeded, hogy most olvassam el?
Akkor olvasod el, amikor csak akarod. Addig én a mosdóban leszek.
Nem kell kimenj, Alexa!
Ezek az ő gondolatai Seeley, amik téged illetnek, nem engem. Ezt pedig én tiszteletben tartom.
Rendben.
Booth feltépte a leragasztott borítékot, kivette belőle a gondosan összehajtogatott lapot és szétnyitotta. Az apró gyöngybetűkkel írt gyermekírás láttán mosoly jelent meg az arcán. A levél szép, rendezett volt, látszott sok munkát fektettek bele. Már a megszólítás elegendő volt, hogy szíve összeszoruljon és könnyei kibuggyanjanak barna szemeiből. Maga előtt látta fiát, ott a kórházi ágyon, ugyanazokat a szemeket, amiket minden reggel maga is látott a tükörben, hallotta kacagását, újra érezte gyenge karjának ölelését. Elhomályosult tekintettel kezdett bele az olvasásba.
Szia, Apa!
Hívhatlak így ugye? Ezt meg sem kérdeztem anyától. Olyan sok kérdésem volt és ezt valahogy elfelejtettem megkérdezni. De biztos nem haragszol, ha így szólítalak. Igaz nekem furcsa egy kicsit, mert apu is apa és te is. Igazából nekem akkor két apukám van! Ezt mondta anya is.
Azt hiszem értem, hogy anya miért nem mondta el akkor, amikor kórházban voltam, hogy te vagy az igazi apukám, csak azt nem értem igazából, hogy most mi történik. Azt tudom, hogy anyunak tanú akármit kell tennie, hogy a rossz ember, aki bántotta őt és a nővéremet. megkapja a büntetését. Csak azt nem értem, hogy miért most mesélte el az egész történetet. De azt hiszem, ezt még tisztázni fogom vele! Azért én örülök neki, hogy elmondta.
Amikor itt voltál nálunk nagyon jó fej voltál, jó volt veled játszani és beszélgetni. És így most már azt is teljesen biztosan tudom, hogy ezért volt jó a te véred. Köszönöm, apa!
Most már anyu sem sír és mindenki örül, hogy meggyógyultam. Nemrégen voltunk a doktorúrnál kontrollvizsgálaton és azt mondta, hogy teljesen egészes vagyok, és ha még mindig akarom, lehet belőlem vadászpilóta. Nagyon szeretnék repülni és olyan bátor lenni, hogy én is kaphassak olyan keresztet, mint te. Mert most már tudom, hogy a tiéd volt, apa!
Anya azt mondta nekem, hogyha már biztonságban leszünk, mert a rossz ember börtönbe kerül, akkor találkozhatunk. Ez igaz? Mert én szeretnék veled találkozni, ha, lehet? Sok kérdésem van még hozzád is. Persze csak ha nem baj?
Még azt akartam kérdezni tőled, hogy te is küldhetsz nekem levelet? Várni fogom és azt is, hogy találkozzunk!
Na, azt hiszem ennyi, amit el akartam most neked mondani. Remélem nem baj, és nem haragszol, amiért írtam neked.
Én még azt szeretném mondani neked, hogy én nem haragszom rád. Megértettem, hogy miért nem lehettél velünk, de szeretném, ha ez megváltozna!
Ja, igen, és még egyszer köszönöm, hogy segítettél nekem meggyógyulni és ott voltál velem a kórházban.
Szeretettel: Roland
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Replica Cartier handbags are fashioned which has a prolonged great creating designer handbags besides other fashion accessories.Even though there are several forms of designer Replica Prada handbags.This Rolex replica watches uk that you're having on does the precise same to the significantly greater scope. You are rest assured that while wearing Replica watches uk just about all brain will probably go towards you. All these designer Rolex Replica can be pretty dear, as a result dear that the majority of people assume that they might never personally own this type of view.